Eliza 85 csillagozás

Wass Albert: Eliza

A világ különböző tájáról Amerikába érkező bevándorlók kezdeti nehézségeiről, gazdasági és szellemi kibontakozásukról szól a regény: hogyan jutnak egyes családok a semmiből egyről-kettőre pusztán kezük munkájával és józan eszükkel. Eliza Erdély nemeslelkű és dolgos asszonyaira emlékeztet, csakhogy az amerikai életkörülmények más és más próbák elé állítják őt és családját…

Eliza háza és Eliza és a ház, amit Jacob építtetett címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Kráter, Pomáz, 2004
382 oldal · keménytáblás · ISBN: 963947276X
>!
Kráter, Pomáz, 2004
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639472815
>!
Kráter, Pomáz, 2004
384 oldal · ISBN: 9639472816

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Eliza Heatherington · Jacob Heatherington


Kedvencelte 13

Most olvassa 7

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

jagoka1984 P>!
Wass Albert: Eliza

Nem először olvastam már Wass Albertnek ezt a könyvét.
Igaz nem a „megszokott” (Erdély) környezetben élnek a szereplők, mégsem volt hiányérzetem a korábban olvasott kötetekhez képest. Most is megkaptam a hamisíthatatlan Wass Albert élményt. A megfogalmazások, a leírások. Emellett egy szívbemarkoló történetet ismerhet meg az olvasó.

robinson P>!
Wass Albert: Eliza

Wass Albert történetei mindig meghatóak és szívhez szólóak, de ez az egyik leginkább ilyen szép története. Élet van benne.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/02/eliza.html

Kovács_Heni>!
Wass Albert: Eliza

A Wass Albert művekkel kapcsolatban – nem mintha olyan sokat olvastam volna –, mindig a túlírtság gondolata jut eszembe. Szép, költői és a maga módján jól esik olvasni, de még jobban esne, ha feleennyi jelző szerepelne a mondatokban, ám nagyobb hangsúllyal esne latba a cselekmény. Elvégre, mégiscsak regényekről beszélünk, nem versekről (abban Wass verhetetlen).

Ez a túlírtság fel-feltűnik az Elizában is, de most pozitív módon, időnként megtöri a túl gyorsan száguldó eseményeket, kevés ugyanis négyszáz oldal egy jó családregényhez, én jobban szerettem azokat a leíró részeket, amelyek folyton visszatértek Eliza és Jacob kapcsolatához. A boldogtalanságukhoz. Egy morbid játék az egész, akár a Jadviga párnája, az utolsó oldalig azt kellett találgatni, melyikük lett boldogtalanabb.

A pénzről szól egyébként ez a regény, arról, hogy mennyire elkábítja az embert a fogyasztói társadalom gazdagság, mennyire könnyű elfeledkezni az igazán fontos dolgokról, semmibe venni az apróságokat, a természetet, a madarakat, és hogy az ember egész élete rámegy arra, ha állandóan a „többet” hajkurássza: több pénzt, több földet, több vagyont – de minek? Jacob tetteit egyébként nagyon nehéz megítélni, egyrészt, mert a regény azt mutatja be, hogyan tud valaki a nulláról indulva, sok-sok szorgalom és áldozat árán eljutni valahova, és lássuk be, ez becsülendő dolog, másrészt azért, mert tulajdonképpen mi is azt tesszük, mint Jacob, próbálunk többet összeharácsolni és nehéz eldönteni, vajon mi is átestünk-e már a ló túloldalára.

Itt van egy újabb házaspár, akik tulajdonképpen elmennek egymás mellett az életben. A témaválasztástól függetlenül Wass Albert ebben a regényben is főszerepbe helyezte a természet szeretetét, erre vágyik Eliza is a szénbányák és a villa mellett, különös, hogy épp az az egy dolgot nem kapja meg az életben, ami semmibe nem kerül.

Furcsa, hogy ennyire kevéssé ismert ez a Wass Albert regény, meg az is, hogy mindenki A funtineli boszorkányhoz hasonlítja. Persze, a fő kérdés mindkettőben ugyanazt boncolgatja, vajon tényleg szükségünk van-e a mostani rohamos fejlődésre, ha közben elfelejtük a világ valódi szépségeit, de mégsem látok igazi átfedést a kettő között.

Azt is meg merném kockáztatni, hogy az Eliza kicsit jobban tetszett, talán azért, mert a a funtinelit túl régen olvastam, talán mert túl hosszú ahhoz, hogy igazán hatásos legyen. Itt nincs mibe belefáradni, gyorsan lehet vele haladni, ezért egyszerre üti meg az embert a felismerés, mennyire felesleges állandóan a pénzt hajszolni.

Papusz>!
Wass Albert: Eliza

Gyönyörű, nagyon hihető történet változásról, ambícióról, kemény munkáról, családról, szeretetről, mindarról, amitől ember az ember. És olyan gyüttmentekről, mint amilyen én is vagyok.
spoiler

Miestas>!
Wass Albert: Eliza

Talán, ha nem A funtineli boszorkánnyal kezdem Wass Albert írói munkásságának tanulmányozását több csillagot kapott volna. Valami hiányzott belőle, valami ami miatt nem egy leírásnak, hanem egy történetnek érezzem volna Eliza életét és a házét, amit nem is akart.

monica>!
Wass Albert: Eliza

Amikor olvastam kicsit unalmasabbnak tűnt a többi Wass Albert könyvhöz képest, de végül mégis megfogott. Több évtized és több ezer km távolság ellenére, mégis a saját életünket látom benne. Jákobot mintha a férjemről mintázták volna. Ő is a semmiből teremtett elő nekünk mindent és Jákobhoz hasonlóan ő sem tud megállni és lazítani végre. Én pedig, mint Eliza, érzem, hogy ez így nem jó, de hiába próbálok hatni rá, és ettől végtelen szomorúság tölt el és egyre magányosabb leszek.

Gal_Beáta>!
Wass Albert: Eliza

Nagyon kedves, ugyanakkor szomorú történt egy fiúról,aki 18 évesen úgy dönt, hogy a saját lábára áll és kőkemény, becsületes munkával éli le életét.Felesége, Eliza egy végtelenül jó lelkű, szorgalmas és kedves nő, akit mégis folyamatosan elutasítás övez a múltja miatt.Mielőtt összeházasodtak egy fogadóban dolgozott és az akkori felfogás szerint ez bűnös és megvetendő volt.
Szerettem ezt a történetet,érdekes volt belelátni a friss telepesek életébe. De ez nem az igazi Wass Albert élmény volt. Hiányoztak Erdély hegyei és a felülmúlhatatlan, csavaros , székely észjárás.

Panni91>!
Wass Albert: Eliza

Azt hiszem, én nem szeretem Wass Albertet, nehezemre esett végigolvasni, és bár sok szempontból elégedettnek kéne lennem, csalódott voltam. Viszont nagyon tetszett a fejlődés aprólékos részletezése, imádom, ha valaki meggazdagodik a regényben! (Ez vajon milyen személyiségre vall? :))

szikszai_2 P>!
Wass Albert: Eliza

Nem a szokványos Wass Albert, de tetszett!


Népszerű idézetek

Fenycsepp>!

Sokáig állt ott, s a rohanó vizet nézte. Mintha magát az életet szemlélné, ami egyre csak halad,
soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem elvisz mindent, ami belé hullik, elviszi valahová,
amit az ember jobb híján csak „örökkévalóságnak”hív: a perceket, órákat, napokat meg az éveket, az álmokat és az emlékeket…mindent, amiből egy ember élete, szíve és lelke áll… csak elviszi, és sosem hoz vissza semmit.

Csancs>!

Nincs értelme állandóan a múltba tekingetni, és régmúlt napok emlékein tűnődni. De, ha mégis ilyesmire adná a fejét… ne mondja ki a végeredményt, hogy ne terheljen a saját szomorúságával másokat! Vagy, ahogyan egyszer gyermekkoromban a nagyapjától hallottam: „ha édes szőlőfürtöt szakítasz, oszd meg másokkal is, de ha olyan ügyetlen voltál, hogy savanyú szemeket szedtél, tartsd meg őket magadnak!”

368. oldal

Kapcsolódó szócikkek: múlt
Csancs>!

Emlékszel arra a vázára, amit karácsonyra kaptam tőled sok-sok évvel
ezelőtt? – kérdezte suttogó hangon Eliza a férfi mellett állva. […]
Ez a buta kis ajándék többet jelent nekem, Jacob, mint az összes drága holmi együttvéve, ami csak az emberek elkápráztatására szolgál… megtaláltam a régi bicskádat is, ami még a nagyapádé volt, és amire olyan büszke voltál… már el is felejtetted, ugye? Mint ahogyan elfelejtetted a régi és kopott bányászsapkádat is, amit még azelőtt viseltél, hogy divatos kalapokat vásároltál volna. Egész idő alatt megtartottam és becézgettem őket, mert hozzád tartoztak, a férfihoz, akibe beleszerettem, a férjemhez… és akár tetszik neked, akár nem, Jacob Heatherington, ezek a tárgyak a múltunkból, a sapka, a bicska és az a kis rózsaszín váza, amit a szénből keresett első centekből vettél nekem, mind ott lesznek velünk, hogy minden hiúság ellenére emlékeztessenek bennünket, hogy a boldogságnak semmi, de semmi köze a pénzhez… egyáltalán semmi.

353. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eliza Heatherington · Jacob Heatherington
Jesper_Olsen>!

Haladás – Ezt a fogalmat az ember alkotta, hogy megmagyarázza vele a saját önző céljait ezen a földön.

339. oldal

Jesper_Olsen>!

.. a lényeg az emberi elképzelések, álmok, remények nagyságán és nemességén múlik, és azon, hogy mennyit sikerül a léleknek ezekből megvalósítani az élet során. … A tragédiák azonban éppoly fontosak a belső világunk alakulásában, mint a sikerek. A kettő keveréke, vagyis az átélt tragédiáké és sikereké, határozza meg a valóságnak azt az elemét, ami egy adott pillanatban ránk törő hangulatért felelős.

10-11. oldal

Hóvirág72>!

Jacob kinyitotta az ajtót, érezte bőrén a hófödte völgyhöz hozzáfagyott mély csend friss csípését. A hegyek tiszta fehérben tündököltek, s a fák karcsú menyasszonyként pompáztak a csillogó hófátyol alatt. A patak alig hallhatóan csobogott a befagyott partok között.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jacob Heatherington
Jesper_Olsen>!

A munka az munka, s hogy jól csinálja az ember vagy sem, nekem ez az egyetlen mérce. Végezzék azt akár irodában, konyhában, disznóólban vagy száz lábnyira a föld alatt… kit érdekel?

97. oldal

Jesper_Olsen>!

Isten az, aki gyógyít, az orvosok csak vigasztalják azokat, akik meg vannak ijedve. Különben sem halhat meg addig senki, míg el nem végezte az összes dolgát itt a földön…

193. oldal

Jesper_Olsen>!

Háromféle ember van a világon: azok, akik a maguk urai, azok, akik másoknak dolgoznak, és azok, akik egyszerűen kerülik a munkát.

262. oldal

azboka P>!

De mindig a megmagyarázhatatlan dolgok őrzik meg a lélek titkait, és a jövőnk érdekében éppen miattuk érdemes megismerni a múltat.

Kapcsolódó szócikkek: jövő · lélek · múlt

Hasonló könyvek címkék alapján

Méhes György: Gina
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Szabó Magda: Abigél
Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Bauer Barbara: A fekete rózsa
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc
Fábián Janka: Emma évszázada
Nina Collins: Örökre szól
Gárdonyi Géza: Ida regénye