26. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

A ​funtineli boszorkány 882 csillagozás

Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány

Erdély, havasok alja, vadászatok, pásztorok és prepegyitok világa bontakozik ki Wass Albert leghíresebb regénytrilógiájában. Főhőse, Nuca a zord világ ellentéteként maga a lelki szépség: a természet hűséges leánya. Látóasszonyi képessége személyes akaratán túli végzetszerűsége mintegy isteni törvény megtestesítőjévé teszi.

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Nemzeti Könyvtár, Wass Albert díszkiadás

>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2017
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155710193
>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2017
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155710186
>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2017
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155710179

18 további kiadás


Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Nuca · Dumitru


Kedvencelte 425

Most olvassa 81

Várólistára tette 470

Kívánságlistára tette 236

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Melinda>!
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Ha szeretnéd
– hogy érződjön bőrödön a dermesztő tél, ugyan sosem éltél a havasokban,
– hogy szárnyaljon a lelked, de hajnali 5-kor sírva tedd le a könyvet,
– hogy érezd a tiszta lelket és az őszinte szeretet, de tudd meg, mi is az a kegyetlenség….
ez a könyv nem Neked, hanem Érted íródott.

ervinke73>!
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Nem egyszerű bármit is írni, főleg így, hogy bármit nem is akarok. Bármit nem is tudnék. Bármit nem is lehet. Írhatnék arról, hogy számomra Erdély mit jelent, de nem tudom még mit is jelent, nem jártam ott. Csak érzem, hogy mennem kell, mert bennem van, valahol, valahogyan. Nem felszínesen, de mélyen, szemmel nem láthatóan. Írhatnék arról, mit gondolok a világról, és az emberekről. Nincs túl rózsás véleményem. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne gondolnám, az élet szép. Gyakran járok a múló idő nyomán, mert valami nem tetszik ebben a fene nagy modernségben. Nem az enyém. Kényelmes lehet a lábnak, de nem a léleknek, nem szép a szemnek. A fene megette azt a rengeteg szót, a zajba kevert ürességet. Nem fogok mobiltelefont szorongatni, mert a folyó partján, egy kidőlt vén nyárfa törzsén üldögélve nem lehet sms-t küldeni. Érted? Vadak csapáján járva nem fogok azon gondolkodni, van-e térerő?
Van, aki kivágja a fákat, van, aki köszön nekik. És ha majd egy nap egy manó elém toppan, nem fogok meglepődni. Megtisztelő lesz.
Hiszem, hogy járj bármerre, nyomot hagysz az időben. Bizony, vannak helyek, amelyek őrzik minden ott járt élő nyomát. Szemmel nem láthatóan. Néha érzem, néha nagyon. Valami van ott belül, amit kés nem boncol, ember nem láthat, és leírni sem lehet. Legfeljebb megközelíteni, ahogy Wass Albert tette. Ennyire közel még nem jártam, mint ő. De fogok! És nem leszek egyedül.

13 hozzászólás
gabiica P>!
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Legyen ez a könyv tisztességadás, ácsolt fakereszt az emberi vadonban, múló emléke hajdani időknek.

Az egész úgy, ahogy van a hatalmába kerített, beszippantott ez az eldugott, csöndes és mégis izgalmas világ. Gyönyörű történet, emberséges, tökéletesen mutatja be az ottani világot, amelyet nem kebelezett be a teljes civilizáció. Nehezen találom a szavakat, nem is tudom, mit mondhatnék el, amit más még nem mondott.
Megtanít tisztelni az embert, megtanít tisztelni a természetet, az életet… Csodálatos volt!

6 hozzászólás
AfterEight>!
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Nagyon vártam ezt a könyvet.Annyi jót és szépet hallottam róla.
Volt ismerősöm, aki a könyv hatására elment, hogy végigjárhassa azokat
a tájakat amelyek megjelennek a könyvben.(Valójában három kötetről van szó.)
Az a baj,ha az ember nagyon sóvárog valami után, annak nem olyan az íze,
ahogy elképzeli. Pedig az első könyvnél sokáig azt hittem, IGEN. Katarzist jelentett
–, ha van olyan, hogy folyamatos katarzis :) -,ahogy a havasi emberek szótlansága
és a környezet amolyan szószátyár leírása, megszemélyesítése egymásnak feszült.
Ahogy a régi erdélyi világ megjelent, egyszerre csak észre vette aki a könyvet a
kezében tartotta, hogy valahogy ő is a részévé vált.
Azután elvesztette az író az olvasót.
Hogyan történhetett? Túlragozta. Szétfolytak a leírások, oda-vissza csapongott, csak
néha éreztem, hogy miért szerettem annyira az elejét. spoiler Szerettem volna szólni, hogy húzzunk azon a nadrágszíjon. Csak pár mondattal kevesebb néha annyival többet tudott volna jelenteni,nekem.
Mások így szerették pont, ahogy megírta Wass Albert, és értem, hogy miért.
Kedvencem lehetett volna nekem is, ha nem vagyok ilyen konok.
Szomorú és csodálatos történet ez. Az ember szíve szárnyal néha, máskor megszakad.
Olvassátok.Mindenkinek szívből ajánlom a könyvet,

2 hozzászólás
Roszka >!
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Ez a könyv, és szereplők nagy része, valami olyat tud, amit a mai ember már nembiztos.
Tud szimbiózisban élni a természettel.
Tud olvasni az apró jelekből az erdőben.
Tud érzéseket, érzelmet adni.
Tud embertelen és emberséges lenni.
Tud élni és megélni az erdőben.
Tud segíteni ha kell, még önzetlenül is.
Wass Albert számomra továbbra is nagy kedvenc.
Úgy tudott írni, ahogyan kevesek.
Úgy írt az erdélyi hegyi emberekről, hogy szinte velük élünk mi is.
Úgy írt Erdélyről, hogy azonnal indulnánk oda.
Úgy írt a természetről, tájakról, állatokról, hogy mikor olvassuk, halljuk a szarvasbőgést, látjuk a medvéket, a hatalmas fákat, erdőket, érezzük az illatokat, szagokat, látjuk a hegyeket.
Számomra ez a könyv és írója is egy kincs, akit többet kéne olvasnia mindenkinek.

2 hozzászólás
Szédültnapraforgó>!
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Nagyon szép történet, iszonyúan hosszú, de mégis olvastatta magát. Olyan igazi wasalbertes :) Imádom a stílusát, bár a könyv első részében annyi – számomra – idegen szót használt, hogy nem igazán értettem miről is van szó :)
Pl. vigyilálták, cöklettek, katrincájában, kisirült, csicsonkáztak, deberkét, ordát, poján, sztina, zsendice, pakurár, turma, kirlán, berbécs… persze legtöbbjét ragozott alakjában hoztam

Annyi szép és igaz dolgot fogalmaz meg…szívmelengetőek a regényei.
Nuca, a regényünk főhőse, akinek a sorsa sok-sok emberrel összekapcsolódik és nagyon érdekesen alakul. Ő egy nagyon bátor lányka, majd a harmadik rész végére anyává, asszonnyá érik. Ezt a fejlődést írja le a történet, nagyon megható jelenetekkel! Rengeteg tájleírással, állatok, növények bemutatásával színezi W.A.
Fontos a gyermek-felnőtt kapcsolat, az értelmes beszéd (felesleges szócséplés nincs), az állat-ember viszonya, a párkapcsolat kérdése is benne van, társadalomkritika…
Egyszerűen gyönyörű, elmesélni nem is lehet, olvassátok!!!

29 hozzászólás
Hoacin>!
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Kié vagy, s honnan jössz?
Az erdőé vagyok, s tőle jövök!

Gyönyörű nyelvezetű erdei mese, amit legszívesebben mindenkivel elolvastatnék. Bár nem való mindenkinek, de akiben megrezegtet valamit ott belül, azzal már egész nyugodt szívvel ülnék le a plájon egy falás puliszkás túróra. Vagy zsendicére. Nem kellenének szavak se, dalol a táj körülöttünk úgyis. Télen a bükkök zúzmarát virágzanak örömükben, tavasszal sejtelmes muzsikára táncol a nyírfa, nyáron csillog a felhőkben szálló fenyőpor, ősszel néha már hóharmatot szitál a csillag, és a levegő bükkfa illatú.
A természet olyan csodálatosan tapintható és érezhető a könyv lapjain, mintha tényleg maga az erdő szólna hozzád. Mintha ő mesélné el az Urszubeli kislány történetét, amely úgy magába szippant olvasás közben, hogy tényleg jelen vagy, látod a zöld fenyveseken csillogó napfényt, érzed a patak illatát, talpad alatt roppan a fenyőgally, és végigsimít a fű. Alaposan, komótosan, és letehetetlenül tárul ki előtted a könyv szereplőinek a világa, ahol az öröm és a bánat kézen fogva jár, nem lehet csak öröm mindig, ahogy a puliszkát sem ehetjük túró nélkül. A fenséges táj meséjében belső mosoly van, dacára az emberi sorsokban lappangó elkerülhetetlen bánatoknak. És minden sors valami tanulságot takar, rég nem olvastam olyan könyvet, amiben ennyi tökéletes filozófiai fejtegetés lapult volna. Helyenként darabosan, egyszerűen előadva, de talán pont így csendül igazán nagyot az emberben. Hogy ezek a hegyi emberek milyen keresetlenül, tökéletesen célba találnak azzal a pár szóval is, amik aztán ott visszhangzanak benned olvasás közben, és visszaolvasod újra és újra…
A vége felé legörbül a derű íve, de így is mélységes nyomot hagyott bennem a könyv. Még sokáig hordozni fogom magamban a szereplőket, a tájat, a hangulatot. Az életérzését. Amit sokszor én is éreztem, de nem tudtam így szavakba önteni. Viszem magamban a történetet, és amikor a barátaimnak ajánlom majd, kicsit magamat is átnyújtom ezáltal nekik.
Mese felnőtteknek. Jó és rossz harca, mondhatni. Az író kiáll benne mindenért, ami kedves, érték, és megbecsülendő, és elítél mindent, ami gonosz, alattomos és álszent.
A gondolataim még sokáig a Bisztra patak partján fognak cökletni.

…az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradtsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.

7 hozzászólás
molyok11>!
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Wass Albert az egyik kedvenc íróm. Imádom A funtineli boszorkány című regénytrilógiáját. Emberi érzésekről, a családról és hitről szól, érzékletes tájleírásokkal. Felcseperedik Nuca, a kis boszorkány, akinek gyermeke születik idővel, s átélheti az anyaság csodás örömeit. Majd a gyermek meghal, akinek a halálát főhősnőnk okozta akaratán kívül. A tragédia, a fájdalom a végkifejlete a műnek. Varázslatos és szomorú történet az Életről Wass Albert tollából mesei köntössel felruházva- csodálatos gondolatokkal, életigazságokkal, magyarságtudattal. Ősi mágia ez…
Szeretnék újra elutazni az erdélyi havasokba, a Fogarasi-havasokba, ott lenni a természet lágy ölén…! S hogy egyszer ott járhattam a könyv által, úgy szívem egy részében helyet foglal a nagy Egész: a kedves kötetek, Nuca és a természet, a 4 évszakkal…
Egy olyan íróról beszélek, aki születésem előtt (nem egész) 2 évvel vetett véget önkezével életének. Akinek meghallgattam a riportját. Aki magyar volt, író és költő egy személyben. Ember a javából ( eltekintve politikai állásfoglalásától, az ember a hibázás lehetőségével születik). Hiszek és hiszem töretlenül.

Miamona>!
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Ennyi emberséget és alázatot még soha életemben nem tanultam, mint ebből a könyvből! Alázatot a természet és az emberi természet iránt; a sors iránt; maga Az Élet iránt, ami halad a saját medrében, hiába tapossuk, tépjük, tereljük foggal-körömmel… Mindössze egyetlen dolgot tehetünk: beleállhatunk, és hagyhatjuk, hogy magával sodorjon, ragadjon. Arra azonban figyeljünk, hogy a szemünket mindig csak addig hunyjuk le, amíg feltétlenül muszáj.

Aki csupán azért olvassa Wass Albert szavait, mert egy jó kis misztikus, szórakoztató boszorkánytörténetre vágyik, az csalódni fog! Helyette azonban olyan ajándékot kap, amit ha képes felismerni, akkor meghatározó élmény lehet. Nekem az volt! És az is marad örökre! Hogy miért? Mert annyira ősi, hogy lüktet az ember vére miközben olvassa. A történet közben pedig – ha csupán ideig-óráig is, de – megszűnik a hiszek/ nem hiszek örök kérdése. Csak az így van marad. És az így van jól! Mert máshogy nem is lehetne! Soha nem is lehetett!
Szerelmes lettem Erdélybe és Az Életbe! Az Ősi, Tiszta, Velőtrázó Életbe! Hát ezért…
Azt hiszem ez egyike azon könyveknek, melyek nem maradhatnak ki egy ember életéből sem.
Sok-sok év múlva elő fogom venni, és rászánok pár napot, hogy újraéljem a csodát, az egészen biztos!

http://miamonakonyveldeje.blogspot.com/2011/11/wass-alb…

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

mazsolafa>!

– Ne mondjon semmit. Mikor már mondani kell valamit, akkor jobb, ha az ember nem mond semmit.

213. oldal, II. kötet

13 hozzászólás
monica>!

(…) a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. (…) Mert az élet értelme a szép.

1 hozzászólás
Almost_Zed>!

Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.

6-7. oldal - Kunyhó a Komárnyikon (Kráter Műhely Egyesület, 2001)

Adrienne>!

– A láda… – bólintott halkan az asszony.
– Miféle láda?
– Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni, jól…Érted?

Harmadik kötet, 119. oldal

Almost_Zed>!

– Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.

183. oldal - Kunyhó a Komárnyikon (Kráter Műhely Egyesület, 2001)

ptagi P>!

Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember.

II. Kunyhó a Komárnyikon, 15. fejezet

1 hozzászólás
piciszusz>!

– Tudod. Az ember születik valahol. Az a család. Meglát valakit, úgy érzi, hogy szereti, összeköltözik vele egy födél alá, s gyermekei lesznek. Ez a család. Aztán később kiderül, hogy hiába élnek mind egy födél alatt, mindegyiknek külön útja van. Minden embernek van egy útja, tudod, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak az útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.

178. oldal, II. Kunyhó a Komárnyikon (Malomfalvi Kiadó, 1990.)

Kapcsolódó szócikkek: család
1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Idehallgass – mondotta azután komolyan –, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szív, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal és az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember.

1 hozzászólás
Cicu>!

Tóderik ült a tönkön. Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad. És amikor minden elment már: az idő, és az élet és az emberek, akkor vége van. Akkor az ember rendbe teszi a dolgait, és elkészül magával, és elmegy a másik irányba. De mielőtt elmegy, még rendbe teszi a dolgait, igen.

228. oldal (Kráter Műhely Egyesület, 2003.)

imma P>!

Legyen ez a könyv tisztességadás, ácsolt fakereszt az emberi vadonban, múló emléke hajdani időknek.

(utolsó mondat)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Bálint Tibor: Zokogó majom
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Kemény János: Víziboszorkány
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Méhes György: Gina
Tamási Áron: Bölcső és bagoly
Kozma Mária: A jóság síró vágya
Bánffy Miklós: Darabokra szaggattatol
Bánffy Miklós: Milolu