A ​funtineli boszorkány 775 csillagozás

Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: A funtineli boszorkány

Erdély, havasok alja, vadászatok, pásztorok és prepegyitok világa bontakozik ki Wass Albert leghíresebb regénytrilógiájában. Főhőse, Nuca a zord világ ellentéteként maga a lelki szépség: a természet hűséges leánya. Látóasszonyi képessége személyes akaratán túli végzetszerűsége mintegy isteni törvény megtestesítőjévé teszi.

Eredeti megjelenés éve: 1959

>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2017
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155710193
>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2017
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155710186
>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2017
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155710179

14 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Nuca · Dumitru


Kedvencelte 375

Most olvassa 75

Várólistára tette 388

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Melinda
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Ha szeretnéd
– hogy érződjön bőrödön a dermesztő tél, ugyan sosem éltél a havasokban,
– hogy szárnyaljon a lelked, de hajnali 5-kor sírva tedd le a könyvet,
– hogy érezd a tiszta lelket és az őszinte szeretet, de tudd meg, mi is az a kegyetlenség….
ez a könyv nem Neked, hanem Érted íródott.

>!
gabiica P
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Legyen ez a könyv tisztességadás, ácsolt fakereszt az emberi vadonban, múló emléke hajdani időknek.

Az egész úgy, ahogy van a hatalmába kerített, beszippantott ez az eldugott, csöndes és mégis izgalmas világ. Gyönyörű történet, emberséges, tökéletesen mutatja be az ottani világot, amelyet nem kebelezett be a teljes civilizáció. Nehezen találom a szavakat, nem is tudom, mit mondhatnék el, amit más még nem mondott.
Megtanít tisztelni az embert, megtanít tisztelni a természetet, az életet… Csodálatos volt!

6 hozzászólás
>!
ervinke73
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Nem egyszerű bármit is írni, főleg így, hogy bármit nem is akarok. Bármit nem is tudnék. Bármit nem is lehet. Írhatnék arról, hogy számomra Erdély mit jelent, de nem tudom még mit is jelent, nem jártam ott. Csak érzem, hogy mennem kell, mert bennem van, valahol, valahogyan. Nem felszínesen, de mélyen, szemmel nem láthatóan. Írhatnék arról, mit gondolok a világról, és az emberekről. Nincs túl rózsás véleményem. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne gondolnám, az élet szép. Gyakran járok a múló idő nyomán, mert valami nem tetszik ebben a fene nagy modernségben. Nem az enyém. Kényelmes lehet a lábnak, de nem a léleknek, nem szép a szemnek. A fene megette azt a rengeteg szót, a zajba kevert ürességet. Nem fogok mobiltelefont szorongatni, mert a folyó partján, egy kidőlt vén nyárfa törzsén üldögélve nem lehet sms-t küldeni. Érted? Vadak csapáján járva nem fogok azon gondolkodni, van-e térerő?
Van, aki kivágja a fákat, van, aki köszön nekik. És ha majd egy nap egy manó elém toppan, nem fogok meglepődni. Megtisztelő lesz.
Hiszem, hogy járj bármerre, nyomot hagysz az időben. Bizony, vannak helyek, amelyek őrzik minden ott járt élő nyomát. Szemmel nem láthatóan. Néha érzem, néha nagyon. Valami van ott belül, amit kés nem boncol, ember nem láthat, és leírni sem lehet. Legfeljebb megközelíteni, ahogy Wass Albert tette. Ennyire közel még nem jártam, mint ő. De fogok! És nem leszek egyedül.

13 hozzászólás
>!
AfterEight P
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Nagyon vártam ezt a könyvet.Annyi jót és szépet hallottam róla.
Volt ismerősöm, aki a könyv hatására elment, hogy végigjárhassa azokat
a tájakat amelyek megjelennek a könyvben.(Valójában három kötetről van szó.)
Az a baj,ha az ember nagyon sóvárog valami után, annak nem olyan az íze,
ahogy elképzeli. Pedig az első könyvnél sokáig azt hittem, IGEN. Katarzist jelentett
–, ha van olyan, hogy folyamatos katarzis :) -,ahogy a havasi emberek szótlansága
és a környezet amolyan szószátyár leírása, megszemélyesítése egymásnak feszült.
Ahogy a régi erdélyi világ megjelent, egyszerre csak észre vette aki a könyvet a
kezében tartotta, hogy valahogy ő is a részévé vált.
Azután elvesztette az író az olvasót.
Hogyan történhetett? Túlragozta. Szétfolytak a leírások, oda-vissza csapongott, csak
néha éreztem, hogy miért szerettem annyira az elejét. spoiler Szerettem volna szólni, hogy húzzunk azon a nadrágszíjon. Csak pár mondattal kevesebb néha annyival többet tudott volna jelenteni,nekem.
Mások így szerették pont, ahogy megírta Wass Albert, és értem, hogy miért.
Kedvencem lehetett volna nekem is, ha nem vagyok ilyen konok.
Szomorú és csodálatos történet ez. Az ember szíve szárnyal néha, máskor megszakad.
Olvassátok.Mindenkinek szívből ajánlom a könyvet,

2 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Nagyon szép történet, iszonyúan hosszú, de mégis olvastatta magát. Olyan igazi wasalbertes :) Imádom a stílusát, bár a könyv első részében annyi – számomra – idegen szót használt, hogy nem igazán értettem miről is van szó :)
Pl. vigyilálták, cöklettek, katrincájában, kisirült, csicsonkáztak, deberkét, ordát, poján, sztina, zsendice, pakurár, turma, kirlán, berbécs… persze legtöbbjét ragozott alakjában hoztam

Annyi szép és igaz dolgot fogalmaz meg…szívmelengetőek a regényei.
Nuca, a regényünk főhőse, akinek a sorsa sok-sok emberrel összekapcsolódik és nagyon érdekesen alakul. Ő egy nagyon bátor lányka, majd a harmadik rész végére anyává, asszonnyá érik. Ezt a fejlődést írja le a történet, nagyon megható jelenetekkel! Rengeteg tájleírással, állatok, növények bemutatásával színezi W.A.
Fontos a gyermek-felnőtt kapcsolat, az értelmes beszéd (felesleges szócséplés nincs), az állat-ember viszonya, a párkapcsolat kérdése is benne van, társadalomkritika…
Egyszerűen gyönyörű, elmesélni nem is lehet, olvassátok!!!

29 hozzászólás
>!
Hoacin
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Kié vagy, s honnan jössz?
Az erdőé vagyok, s tőle jövök!

Gyönyörű nyelvezetű erdei mese, amit legszívesebben mindenkivel elolvastatnék. Bár nem való mindenkinek, de akiben megrezegtet valamit ott belül, azzal már egész nyugodt szívvel ülnék le a plájon egy falás puliszkás túróra. Vagy zsendicére. Nem kellenének szavak se, dalol a táj körülöttünk úgyis. Télen a bükkök zúzmarát virágzanak örömükben, tavasszal sejtelmes muzsikára táncol a nyírfa, nyáron csillog a felhőkben szálló fenyőpor, ősszel néha már hóharmatot szitál a csillag, és a levegő bükkfa illatú.
A természet olyan csodálatosan tapintható és érezhető a könyv lapjain, mintha tényleg maga az erdő szólna hozzád. Mintha ő mesélné el az Urszubeli kislány történetét, amely úgy magába szippant olvasás közben, hogy tényleg jelen vagy, látod a zöld fenyveseken csillogó napfényt, érzed a patak illatát, talpad alatt roppan a fenyőgally, és végigsimít a fű. Alaposan, komótosan, és letehetetlenül tárul ki előtted a könyv szereplőinek a világa, ahol az öröm és a bánat kézen fogva jár, nem lehet csak öröm mindig, ahogy a puliszkát sem ehetjük túró nélkül. A fenséges táj meséjében belső mosoly van, dacára az emberi sorsokban lappangó elkerülhetetlen bánatoknak. És minden sors valami tanulságot takar, rég nem olvastam olyan könyvet, amiben ennyi tökéletes filozófiai fejtegetés lapult volna. Helyenként darabosan, egyszerűen előadva, de talán pont így csendül igazán nagyot az emberben. Hogy ezek a hegyi emberek milyen keresetlenül, tökéletesen célba találnak azzal a pár szóval is, amik aztán ott visszhangzanak benned olvasás közben, és visszaolvasod újra és újra…
A vége felé legörbül a derű íve, de így is mélységes nyomot hagyott bennem a könyv. Még sokáig hordozni fogom magamban a szereplőket, a tájat, a hangulatot. Az életérzését. Amit sokszor én is éreztem, de nem tudtam így szavakba önteni. Viszem magamban a történetet, és amikor a barátaimnak ajánlom majd, kicsit magamat is átnyújtom ezáltal nekik.
Mese felnőtteknek. Jó és rossz harca, mondhatni. Az író kiáll benne mindenért, ami kedves, érték, és megbecsülendő, és elítél mindent, ami gonosz, alattomos és álszent.
A gondolataim még sokáig a Bisztra patak partján fognak cökletni.

…az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradtsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.

7 hozzászólás
>!
Miamona
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Ennyi emberséget és alázatot még soha életemben nem tanultam, mint ebből a könyvből! Alázatot a természet és az emberi természet iránt; a sors iránt; maga Az Élet iránt, ami halad a saját medrében, hiába tapossuk, tépjük, tereljük foggal-körömmel… Mindössze egyetlen dolgot tehetünk: beleállhatunk, és hagyhatjuk, hogy magával sodorjon, ragadjon. Arra azonban figyeljünk, hogy a szemünket mindig csak addig hunyjuk le, amíg feltétlenül muszáj.

Aki csupán azért olvassa Wass Albert szavait, mert egy jó kis misztikus, szórakoztató boszorkánytörténetre vágyik, az csalódni fog! Helyette azonban olyan ajándékot kap, amit ha képes felismerni, akkor meghatározó élmény lehet. Nekem az volt! És az is marad örökre! Hogy miért? Mert annyira ősi, hogy lüktet az ember vére miközben olvassa. A történet közben pedig – ha csupán ideig-óráig is, de – megszűnik a hiszek/ nem hiszek örök kérdése. Csak az így van marad. És az így van jól! Mert máshogy nem is lehetne! Soha nem is lehetett!
Szerelmes lettem Erdélybe és Az Életbe! Az Ősi, Tiszta, Velőtrázó Életbe! Hát ezért…
Azt hiszem ez egyike azon könyveknek, melyek nem maradhatnak ki egy ember életéből sem.
Sok-sok év múlva elő fogom venni, és rászánok pár napot, hogy újraéljem a csodát, az egészen biztos!

http://miamonakonyveldeje.blogspot.com/2011/11/wass-alb…

5 hozzászólás
>!
Baba082 P
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Én csak egy olvasó vagyok.
Egy olvasó, aki beleszeretett ebbe a történetbe, aki szereti Wass Albert stílusát, és nem megy bele abba a vitába, hogy van-e létjogosultsága Wass Albertnek a magyar szépirodalomban, vagy nincs.
Azt hiszem ez a könyv olyan, hogy ha az embert hívta a könyv, egyszerűen muszáj volt levenni a polcról, akkor megérti az olvasó, megérzi ami a sorok közt lapul, és azt is, ami feketén-fehéren ott virít. Ha nem ezért olvassa el, hanem mert valaki a kezébe nyomta, vagy eleve utálkozni akar, annak kínkeserves lesz az olvasmányélménye.
Sok dolgot tanít ez a könyv.
Megállni azt, hogy ítélkezzünk,
megtanítja azt, hogy nem kell annyit beszélni,
megtanít arra, hogy belső démonja minden embernek van, nem csak nekünk,
megtanít befogadni azt ami jön, nem minősíteni, csak beleállni, és tenni, amit a helyzet megkíván.
Még valamit megtanított nekem a könyv: meg kell tanítanom a fiamat arra, hogy soha ne dobáljon semmit ki a vonatablakból. Aki olvasta, tudja miért, aki nem, majd ha hívja a könyv, megtudja.
„ Legyen ez a könyv tisztességadás, ácsolt fakereszt az emberi vadonban, múló emléke hajdani időknek.”
Az lett. Éjjel olvastam ki, gyújtottam egy mécsest és elgyászoltam mindazokat kiknek lépte nyomát már csak a puha fű borítja be…

>!
Algernon +SP
Wass Albert: A funtineli boszorkány

Vannak könyvek, amelyek ott motoszkálnak évekig az ember bakancslistáján, és történik valami, amiért végül rászánja magát. És rájön, hogy nem a bakancslistára kellett volna tenni a könyvet, hanem az első gondolat pillanatában a kezébe venni, és elolvasni.
Így jártam én is a Funtinel Boszorkányával. Boldog vagyok, hogy végigkövethettem a sorsát.
Fejet hajtok Wass Albert előtt. Beleborzongtam mindig egyes szavába, ahogyan az élő természetet még élőbbé teszi, egyszerűen elvarázsolt. A nyelvezet, a világ, a sorsok, a tragédia. A történet gyönyörű, kegyetlen, maga az élet…
Most nincsenek más szavak. Csak csend.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
mazsolafa

– Ne mondjon semmit. Mikor már mondani kell valamit, akkor jobb, ha az ember nem mond semmit.

213. oldal, II. kötet

9 hozzászólás
>!
monica

(…) a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. (…) Mert az élet értelme a szép.

>!
Almost_Zed

Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.

6-7. oldal - Kunyhó a Komárnyikon (Kráter Műhely Egyesület, 2001)

>!
Adrienne

– A láda… – bólintott halkan az asszony.
– Miféle láda?
– Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni, jól…Érted?

Harmadik kötet, 119. oldal

>!
Almost_Zed

– Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.

183. oldal - Kunyhó a Komárnyikon (Kráter Műhely Egyesület, 2001)

>!
piciszusz

– Tudod. Az ember születik valahol. Az a család. Meglát valakit, úgy érzi, hogy szereti, összeköltözik vele egy födél alá, s gyermekei lesznek. Ez a család. Aztán később kiderül, hogy hiába élnek mind egy födél alatt, mindegyiknek külön útja van. Minden embernek van egy útja, tudod, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak az útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.

178. oldal, II. Kunyhó a Komárnyikon (Malomfalvi Kiadó, 1990.)

Kapcsolódó szócikkek: család
1 hozzászólás
>!
ptagi P

Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember.

II. Kunyhó a Komárnyikon, 15. fejezet

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Idehallgass – mondotta azután komolyan –, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szív, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal és az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember.

1 hozzászólás
>!
Cicu

Tóderik ült a tönkön. Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad. És amikor minden elment már: az idő, és az élet és az emberek, akkor vége van. Akkor az ember rendbe teszi a dolgait, és elkészül magával, és elmegy a másik irányba. De mielőtt elmegy, még rendbe teszi a dolgait, igen.

228. oldal (Kráter Műhely Egyesület, 2003.)

>!
Pezy

Ott volt a tavasz. Minden fa látta már. Minden fűszál. A kövek. A vizek. A bükkök alatt egy hóvirág óvatosan elődugta a fejét. Körülnézett. Aztán egészen halkan elkezdett csilingelni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Bálint Tibor: Zokogó majom
Kozma Mária: A jóság síró vágya
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Kemény János: Víziboszorkány
Méhes György: Gina
Karácsony Benő: Napos oldal
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Bleeding Bride: A téboly kertje
Hajdú Farkas-Zoltán: Ki ez az ipse?