Madarakról ​égen-földön 0 csillagozás

Warvasovszky ​Emil újabb könyve ezúttal két kötet összevonásából született. Az eiső rész inkább az ornitológia szakembereinek, a tudomány iránt érdeklődő laikusoknak szól. A madár-lét azon dimenzióit vizsgálva, melyek az ember civilizációs tevékenységével függnek össze, vagyis az építkezésekkel. Megismerhetjük azt a kevesek előtt feltáruló leleményességet, amelyet madaraink – honosak vagy költözők – e téren képesek felmutatni. Az alkalmazkodás számtalan csúcsteljesítménye kellett ahhoz, hogy bizonyos fajok – lásd a búbos pacsirta, a seregély vagy a „rátarti dolmányos varjú" – elveszett természetes élőhelyük helyett újat találjanak. Például épp a városi panelrengeteg réseiben, zugaiban, a tetőzet eldugott szögleteiben. Többek közt erről is érzékletes képet kapunk az Építmények madárlakói című részben. S persze, sok másról is. Arról, hogy ez a küzdelem, mely a szűkülő eredeti közeg és a madarak belső törvényei között zajlik, nem mentes kudarcoktól. Aminek hatására jó néhány faj csak… (tovább)

Warvasovszky ​Emil újabb könyve ezúttal két kötet összevonásából született. Az eiső rész inkább az ornitológia szakembereinek, a tudomány iránt érdeklődő laikusoknak szól. A madár-lét azon dimenzióit vizsgálva, melyek az ember civilizációs tevékenységével függnek össze, vagyis az építkezésekkel. Megismerhetjük azt a kevesek előtt feltáruló leleményességet, amelyet madaraink – honosak vagy költözők – e téren képesek felmutatni. Az alkalmazkodás számtalan csúcsteljesítménye kellett ahhoz, hogy bizonyos fajok – lásd a búbos pacsirta, a seregély vagy a „rátarti dolmányos varjú" – elveszett természetes élőhelyük helyett újat találjanak. Például épp a városi panelrengeteg réseiben, zugaiban, a tetőzet eldugott szögleteiben. Többek közt erről is érzékletes képet kapunk az Építmények madárlakói című részben. S persze, sok másról is. Arról, hogy ez a küzdelem, mely a szűkülő eredeti közeg és a madarak belső törvényei között zajlik, nem mentes kudarcoktól. Aminek hatására jó néhány faj csak mutatóban maradt a hazai faunában. Mint a vízirigó, a gyöngybagoly vagy a vándorsólyom. A jó példák is előkerülnek: sok helyütt mesterséges fészek pótolja, csalogatja a védett madarakat. A gólyapárok már megtalálják a villanyoszlopok fölé emelt alkotmányt amelyet saját ízlésük szerint tovább csinosítanak. Ezt az irányt a rohanó tempójú átalakulás közepette is meg kell őriznünk. Saját érdekünkben, a természet törvényeit tisztelve.
A kötet másik része már derűsebb, anekdótikusabb. Megismerhetjük, miként alakul ki egy gyermekben a vonzalom a röpdöső, tollas jószágok iránt, s megannyi kalandos madármegfigyelésnek lehetünk szinte személyes résztvevői. A Madaras történeteket már sokan ismerhetik, de az is indokolta újabb közzétételüket, hogy az olvasók – főként az ifjabb korosztályból – hiába keresték az utolsó példányig elfogyott kötetet. Az új cím találóan foglalja egybe a két témakört: madarakról van szó, égen-földön. A kedves történeteket egy új egészíti ki, a Hogyan fogtam fürjkakast a légvédelmi ágyúk tövében? Az igazolvány nélkül tilosba tévedő, fürjek nyomában járó fehérvári diák – ma dr. Warvasovszky Emil, a tudós tanár, ornitológus – legszebb „igazolványa” mindaz a tudás, amelyet életében összehalmozott „Isten madárkáiról".