Szóval ez egy zseniális képregény. Sokak szerint. Tulajdonképpen annak is tekinthető, mert kétségtelenül nagyon erős karakterek vannak benne, a sztorik érdekesnek mondhatók, és a háttérvilágban rengeteg ötlet van.
Spider Jerusalem híres-hírhedt újságíró egy mocskos – nagyon mocskos – cyberpunk jövőben, egy ultrakaotikus világban, amiből a történet kezdetén épp kivonulva él, de az események visszarántják őt a Városba. A Városban minden, de tényleg minden van, ilyen szempontból mutat némi rokonságot a Snow Crash franchulate-alapú világával. Ez egyrészt hihetetlen technológiai lehetőségeket (nanofelhők, fekete doboz technológia, nem- és fajváltás) jelent, másrészt ledönti a korlátokat az emberi hülyeség elől is. Főhősünk a maga nagyon sajátos módján, bedrogozva, káromkodva, néha erőszakosan harcol ez ellen a hülyeség ellen, no meg annak kapcsolt eleme, a korrupció ellen.
Az első történetek félig-meddig önállóak, egy-egy érdekesebb csoportosulást mutatnak be a Városon belül, de halványan már látszódik egy komolyabb központi szál is, ami egyben nagyjából az egész mű mondanivalója.
Hullámvasút ez, felesleges időhúzás után pörgés, kötelező párbeszédek után sziporkázó beszólások, kiszámítható fordulatok után meglepő pillanatok. Ugyanilyen kettős lesz a viszonyunk a főhőshöz és a többi karakterhez is. Mivel a mű a 90-es években született, eszembe jutottak a Tarantino és Guy Ritchie filmek, na valami ilyesmi ez is, de itt a háttérvilág is abszurd szintig túl van pörgetve. Én nagyjából a tetszési szintet is eszerint lőném be, tehát ha valakinek egyszer elég volt a „viccesen vérengzős” vonal, vagy ezeknek a filmeknek a hasonló vonásai, akkor nem nagyon fog megbarátkozni ezzel a képregénnyel sem.
A barátkozást nem feltétlenül segíti a rajzstílus sem: nagyon színes, nagyon kaotikus, kicsit karikatúrába hajló. Kétségtelenül illik a sztorihoz, de ahhoz hasonlóan nem feltétlenül könnyen emészthető. (A kaotikus rajzstílusok hajlamosak apró meglepetésekkel, felfedezni valókkal jutalmazni az olvasót, én ezt itt nem igazán tapasztaltam. Sőt, néhol kicsit mintha lusta lett volna a grafikus.)
A végeredmény attól függ, hogy kinek mely elemek hangsúlyosak a műből. Bár kétségtelenül van néhány jó pillanata vagy ötlete, nálam csak egy egyszerű közepes hatást ért el.
