A ​teljes gyűjtemény 1. (Transmetropolitan 1.) 43 csillagozás

Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1. Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1.

„Az ​igazság mindenekfelett!”

Spider Jerusalem, a legendás hírű és kolosszális sikereket elért, végletekig cinikus újságíró évekkel ezelőtt önkéntes száműzetésbe vonult, hogy megszabadulhasson a Várostól. Sorsa azonban így is utoléri: vissza kell térnie a gyűlölt metropoliszba, a munkahelyre, amit ki nem állhat. A Szó újságírójaként féktelen haraggal támadja a társadalom fonákságait, és semmi sem szent előtte. Senki sincs biztonságban, bárki és bármi a céltáblájává válhat. Azonban a láthatáron sötét fellegek gyülekeznek: közeleg az elnökválasztás, Spider pedig eltökéli, ha a fene fenét eszik is, minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt bevet egy igazságosabb világrendért. És némelyik eszköz még a legkeményebb akcióhősöket is elborzasztaná.

A cyberpunk műfaj egyik alapművének is tartott TRANSMETROPOLITAN sorozattal vált Warren Ellis az egyik legjelentősebb képregényszerzővé. Könnyed virtuozitással ötvözi a fekete humort a sodró lendületű akcióval.… (tovább)

>!
Fumax, Budapest, 2020
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701378 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: Darick Robertson
>!
Fumax, Budapest, 2020
536 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701378 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: Darick Robertson

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Spider Jerusalem


Kedvencelte 11

Most olvassa 11

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

makitra P>!
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1.

Spider Jerusalem, you son of a b*tch, jöttél, láttál és győztél: még azt is elfelejtettem, hogy nem szoktam szeretni a cyberpunkot. No nem lebilincselő és kedves személyiségeddel nyertél meg, hanem azzal, ahogy a világról beszéltél. Nem csak a kapitalizmus és individualizmus menetrendszerű ostorozását kaptuk, nem. Hanem belenyomtad az orrunkat a saját sz… exkrementumunkba. Felhívta a figyelmet arra, mi a felelősségünk és hogyan tudunk változtatni a dolgokon. Lehet, kicsit idealista, ahogy ezt meséled, pláne az elmúlt 10 év eseményeit követően, de a 2020-as amerikai elnökválasztást követően mégis van egy kis hurráoptimizmus az emberben, ha libernyák.

De legalább ennyire szerettem, ahogy a Transmetropolitan az újságírásról beszél: persze itt is idealizál, bemutatja, hogy az újságírói ethoszt lehet komolyan is venni. De azzal is szembesít, hogy a cél mégsem kellene, hogy mindig szentesítse az eszközt. Mert Jerusalem nem példakép, csak egy fickó, aki ért ahhoz, amit csinál. Ettől persze nem feltétlenül csinál mindent jól.

Mindehhez pedig ott a világ, ami beszippantja az embert: színes és szagos, de legtöbbször nem kellemes. Tele van közönnyel és képmutatással, és nem valami visszafogott. Széplelkek nem biztos, hogy élvezik humorát és látásmódját, meg erős képeit az emberi végtermékek változatos ábrázolásával. De azért érdemes tenni vele egy próbát, mert sok gondolkodnivaló van benne. A szókimondás ne rettentsen vissza senkit.

Bővebben és talán kicsit cizelláltabban: https://tubicacezar.blogspot.com/2020/11/ellis-robertso…

pinter_bence I>!
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1.

"Furcsa érzés visszatekinteni az eredetileg 1997 és 2002 között megjelent Transmetropolitanre, amit hét éve eredetileg félig a laptopomon, félig egy Kindle fekete-fehér kijelzőjén olvastam végig – jó részét egy külügyes zsíroskenyértúrán Krakkóban, ahol útitársaim nem szétdrogozott gonzóújságírók voltak, hanem az MTI és az akkor még Simicska alatt kormánypárti Hír TV munkatársai.

Az egyik szempont az, hogy közben Warren Ellisről, a Transmetropolitanen kívül még egy és ezer fontos képregényt jegyző alkotóról éppen idén nyáron kiderült, hogy simán és gátlástalanul felhasználta rocksztár-státuszát az elmúlt évtizedekben arra, hogy folyamatosan nőket használjon ki, akár egy időben többet is, aztán gyorsan dobja őket.

Érdekelt, hogy ez a nagyon para viselkedési mintázat tetten érhető-e bárhol a képregényben, de ennek kevés nyomát látni: van persze visszatekintve egy érdekes íze annak, ahogy Spider Jerusalem az első asszisztensét próbálja figyelmeztetni arra, hogy a srác, aki vele jár, csak kihasználja.

A másik érdekes változás, hogy 2013-ban, amikor először olvastam, még csak épp elkezdtem újságot írni. Olyankor az ember még idealistább, és el is hiszi, hogyha valaki tényleg igyekszik tűzön-vízen az igazság feltárására, akkor azzal eredményeket érhet el az életben – a Transmetropolitan világában Spider Jerusalem tényleg ügyeket képes fél kézzel gépelve, a másikkal pedig lövöldözve eldönteni.

2020-ból, egyrészt több évnyi tapasztalattal a hátam mögött, másrészt ránézve a mai valóságra a helyzet ennél nyilván jóval bonyolultabb, ráadásul ez az idealizált kép 1997-ben sem volt igaz. Manapság azonban már a nyilvánvaló igazságok sem érdekelnek senkit, hiába vannak leírva világosan és tisztán; miközben a nyilvánvaló hazugságokkal sincs senkinek különösebb problémája.

Bár az újraolvasáskor is élveztem, hogy egy újságíró a főhősünk, maradjunk annyiban: jóval szkeptikusabban olvastam, hogy mit képes elérni.

Egy dolog biztos: a sztori még mindig tanulságos, és üt, ahol ütnie kell, ehhez Holló-Vaskó Péter fordítása is hozzátesz: Jerusalem minden káromkodása és egysorosa ül magyarul."

A teljes ajánló az Azonnali Könyves Kálmán rovatában: link

basa>!
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1.

Aztaqrva!Egy szájbavert alapmű.Véresen(hugyosan,szarosan izzadtan)komoly mondanivalóval,Gratulálok Péter a fordításhoz,a rengeteg nyelvi leleményhez és a Fumaxnak természetesen!Szívesen az arcába tolnám pár politikusnak, milyen ha az emberi hullámvasút kivágja a biztosítékot.Az év legfontosabb és legjobb képregény megjelenése hazánkban.véleményem szerint.

7 hozzászólás
Nagy_Atilla_Tas>!
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1.

ElőSZOOOpatás!Figyelmezzetek jól szavamra mer szavamra akik szerint sok csúnyaszót használtam itten azok számára a kötet kifejezetten javallott, hogy szokják, vagy tán kerülendő mer' szívszélhűdés veszélyének kockázatát vállalják magukra már e hihetetlenül egyedülálló Kötet kinyitása esetén is!

Na akkor csapjunk bele a picsáb@ iss! Node nehogy má csak alpári légyen.Izzítsunk Platonnal „Senkit sem utálnak jobban, mint azt, aki igazat szól” És itt van mingyá mégegy céligyenest tökön:"A demokrácia a csőcselék uralma." Ejnye-bejnye Platon de qurvára igazad van még mindég Te szakállas mégis kortalan örökzöld $@!%@gyerek a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel, ha idézel is!
A képregényből lopjunk csak ide mi is bolondbőcsek, valamit amit előzékelek a magam célzottan mosdatlan szövegelésével.SZÓ Adva van két kib@szottul istenverte Lángész Akik annyira azonos hullámhosszon lélegeznek lüktetnek és csapatnak is ebben a kommédiagecinizmustól,5letek,6ártalanságában fürdő körszakalkotóan mocskosul szórakoztató és egyben el is gondolkodtató agybaszodás cum cummonkey mon ami farkatlan zsandárkutyás szarviharban ami szenny csak elképzelhető azt nyelheted is torokra derekasan tobzódva a képekben,monokrómba, pano pinaráma muffpettingelve az igazságkeresése közepett ami tripperbe vert trip (per) ver sion a valóságnak görbetükrüs k(r)ank.K.O középső ujjazósra is mérhetőt nem szoptál még abban biztos lehetsz!Ennyi gecijón eredeti mocskot szövegben és tettben még borítékolhatóan nem olvashattál ebben a műfajban képregényben magyarra ültetve leleményesen olykor megszűrve is.Eleinte úgy kapkodod majd ártatlan pelyhes buksid mint a körülsörétezett életéért loholó nyúlfi, mert itt lőnek életre-halálra $@!% nem kímélnek és nem is akarnak, sőt egyre emelik a tétet az Alkotók, ahogy a drogok és az események mélységét is. A virtigli érzékeny lelkületűek már az első oldalak után visítva fogják követelni a mostan futó dalárda lóf@szt darálda slágert slágfertig fogják követelni.Követeljék csak ezzel csontszárazva apasztva a kiadóban fellelhető megjelent összes példányt szempillantás alatt!(Úgy legyen!)Hülye papolopitikusok semmiből se tanulnak, vagy nagyon is értik a csíziót ahogy és amelyik csillagállás kedvez a számukra, ahogy a szektások is no para, mind a kettő megkapja a kiűzetést a paradicsomból a PARAbicsakba keresetlen elküldve még cseppfolyós makivermi verni állapottyába vagy az anyjába….ahogy a reklámok és a fogyasztói társadalom köcsögségei is mind!
SZÓ és KÉP van ez a Két alpárin páratlan Pofa Akik társadalmi szekus hekus he' kuss szeppukus ebolás colás cikkezése cikizése annyira gonosz hogy 100% no sugar mégis cuki."Riasztó képesség ez, amit minden normális társadalom betiltana."
A főhős Speeder na Lb@sztam Spider Jerusalem(ach minő beszédes név is no meg fekete özvegy a koponyán, hogy nehogy még eltévelyedjünk romlatlanságilag) az antiszoc megelevenedett rémálma, főleg ha Alan Moore-ból nekivetkőzik annyira öntörvényűn magasról leszarva szemüvegezi a Szép Pfújjj Világot, a Várost magát és lakóit, narkóval és cigivel szítva mindenki ellen viselt mérhetetlen gyűlöletét, akiknél már csak azokkal szemben viseltet mélyebb és gyilkosabb indulattal akiket s főleg akikről leszedve ördögi vitriolos virtuális tollahegyére tűzve, leszedi a keresztvizet….miközben szemmelláthatóan szarrá mossa a tűréshatár röhejsorompóit, mert tetszik vagy sem vonyítani fogunk a röhögéstől!
A sztori maga annyira közönséges és közönségesen egyszerű hogy el se fogjátok hinni, de amit és ahogy vetít egy teljesen öntömjénező mikrót a makróra, és ahogy a sok kis mikróból összeáll az Óriástabló az bizony Egyedülálló,korszakalkotó utánozhatatlan,és b@ssza+ a qutya(ne számláld meg hány élvezetbeemeletesreragadtatottebet is fogol észlelni ha elmélyedsz a képeken) ugyanis a rajzok meseszépek, megannyi utalással tökéletesen illeszkednek ebbe pokoli metro transzszáguldásba, a transz nemekre is értendő, ez a mocsokjó Transmetro garantáltan kiveri azt ami kiverhető!Ilyen a tűréshatárok határait jócskán túlfeszítő Remekműt ami ennyire érzéstelenítésmentesen műt még nem szívhattunk torokra és gyomorba se!Köszi Fumax $@!%@gyerekek vagytok!Csak egyetlen kérdés hol is a folytatás?! Részemről emelem ebola colás co víg kelyhem Rátok és a Könyvre.Nem is időzíthettetek volna jobban.Persze az is igaz, hogy a Transmet mindig időszerű.Jövőre még időszerűbb lesz mint tavaly volt, ahogy az emberiségre visszatekintünk majd….

2 hozzászólás
johnjsherwood I>!
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1.

Újraolvasás, angol után jó pár évvel magyarul (hogy támogassam a kiadót :-). A trágársághoz hozzá kellett szokni – furcsa, hogy anyanyelvén mennyire érzékenyebb rá az ember, mert angolul a mai napig fel sem tűnik, de magyarul alighanem bejátszik a „csúnyán beszélsz” gyermekkori tréning –, de úgy a negyedétől-harmadától már az is csak mulattatott. A többi pedig maga a show. Mert egy showműsor az egész, Spider Jerusalem magánszáma, rendkívül változatos kusza összevisszaság, szélesvásznú-stand up-neopunk-szociokritika, ami akkor jó, amikor szívből szól, és ebben jó igazán, mert minden máz és manír (mert a káromkodás itt sokszor manír) bizony jóval több szívet tartalmaz, mint a legtöbb képregény. Persze legtöbbször őszinte felháborodást, de akkor is. (A fél csillag levonás csak azért, mert a későbbi részek emlékeim szerint még rátesznek egy lapáttal, szóval azokra tartogatom.)

shizoo I>!
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1.

Van ez a képzelt jövő, ami itt van, ezer momentumával. Egy csomó mindenhez képest lassúak vagyunk, jó pár dolgot meghaladtunk közben a világához képest, de a lényege, az a beteg, agyat cafatokra robbantó látomás, az egésze alatt mocorgó férgek motozása, na, az itt van. Warren Ellis az egyik előszavában játszott ezzel, hogy mire való a számára a cyberpunk keret, mire használja. „Sok értelemben a TRANSMET olyan eszköz, amelynek révén kiteríthetem a világunkat, és röhögve felboncolhatom, hogy előtárjam a jövőnk legfontosabb belső szerveit.” A boncolás sikerült, az alanya köszöni, jól van. Az író 1997-ben írta le ezeket a szavakat, és mi ebben a jövőben élünk. Hát, köszi, Warren, igazán ráírhattad volna a borítóra nagy betűkkel: NEM RECEPTKÖNYV!

Lejön a hegyről a remete, az újságíró, aki a saját népszerűsége elől menekült oda, mert rühellte az olvasói szeretetét, lejön a Városba (ilyen egyszerűen, így néz ki Warren Ellis Amerikája: a nyugdíjas vidék és a Város), mert tartozik a kiadójának két könyvvel, aminek az előlegét rég felélte (azaz fegyverekre, drogokra és kábeltévés hozzáférésre cserélte). Lejön és írni kezd a Szó (virtuális és print) hasábjaira, mert élni kell valamiből, lakni kell valahol, kell egy Gyártó, hogy bármit kinyomtathasson vele, és alapblokkok bele (nehogy már szemetet kelljen gyűjtenie, hogy etesse). Az első pillanattól kezdve gyűlöli, és az első pillanattól nyilvánvaló, hogy nem tud a Város nélkül élni (csak szinte magzatpózban, tökig érő szőrrel a fején ellenni a remeteségben). Vagy ez, vagy az. A végletek embere. Spider Jerusalem. A legenda. Az újságíró, aki bárkinek a képébe tapos, ha sztorit érez a szentséges újságírói heréiben.

Szépen meg lesz alapozva nekünk, a sorozat első füzeteiben, szépen és teljesen ellentmondásosra. Spider egy irritáló, szörnyeteg seggfej. A szörnyetegek és lúzerek és képfüggők és testmódosítók és drogosok és a minden öt percben születő új vallások és a régi fanatizmusok világában is kirívóan önző, önimádó, a saját kattant igazságmániája mentén bárkivel igazságtalan rohadék. De igaza van. Spider a tökéletes antihős, de ebben a keretben (ami amúgy túlfeszül a zsáneren, egy halom dolgot belevon a saját cyberpunk felfogásába, amit más zsánerekben szerettünk meg – és a direkt hommage-ok, utalások gigatömegéről akkor még nem is ejtettem szót), szóval ebben a képregény-lapokra izzó keretben hősök nincsenek, nem is voltak. Ha valaki hőssé válhatna, pikk pakk lelövik, elsikálják, etc. Az a hozzáállás egy ennyire elemien korrupt, beteg közegben anakronizmus. Miközben a középpontba állított antihős is a saját fontosságának tudata nélkül (én kimondom az igazat, ahogy senki) lehet, egyszer s mindenkorra kitörölné magát a létezésből. Vannak pillanatai, amikor ezt látja is. Bírja az iróniát. A sajátját is. Lehet érte szeretni…

Elvégre a gátlástalansága valójában egy halom elfojtásunk (saját, jól ismert, sokat gyűrögetett fékeink) sutba hajítása. Spider Jerusalem megcsinálja, ami az eszébe jut, ha $@!%, ha zaklatják (főleg ha ki akarják nyírni), ha átírják szentséges dühből született szavait. Simán eltapos, ha az útjába kerülsz, amikor száguld a következő sztori forró nyomain. De közben minden racionális közegfelmérésen túl hiszi, hogy lehet változtatni a világán. Pontosan látja a szerepét, hogy nem ő a bomba, hagy csak gyújtózsinór az aktuális felháborodás kirobbantásához, ami lehet, tényleg változtat. Folyamatosan széllel szembe pisál, és nem zavarja, hogy húgyos lesz a bokája. Warren Ellis általa a jelenlegi amerikai elnöki rendszer releváns kritikáján túl az egész társadalmi jelenségvilágot (konzumtól kultúrán át közbeszédig) durván tükörbe nézeti: látod, kedves társadalom, ezért lehetsz ennyire egybites, mesterségesen szaporított szarjancsiknak kiszolgáltatva, ezért vagy megvezethető, napi szenzációkkal cincált, életmódba terhelt léted ezért képtelen fókuszban tartani a lényegest.

Ritka szerencse, hogy ehhez a kegyetlen tükörjátékhoz az író olyan rajzolót talált, mint Darick Robertson (és hogy néhány próbálkozó után olyan kihúzó játszott ezekkel a rajzokkal fény-árnyékjátékot, mint Rodney Ramos). Robertson kellően elszállt, valóban otthonosan idegen-érzetű várost pakol a történetek köré, amely nem kulissza, hanem teljes jogú szereplő minden meséjükben. Egy állatias, de tudattal vert eleven test, lüktető szívdobbanásai hányják-vetik az antihősöket. És ezeket a város-zsigerekben hányódó-vetődő figurákat is elemi kegyetlenséggel kapja el; Spider Jerusalem lapokat uraló egójához jól illik az ennyire indulat-teli, szélsőséges eszközöket sem megvető rajzba tétel – csak annál erősebbek az időnkénti józan pillanatai. Ez egy szerzői látomás, de az látszik, ez a „szerző” egy sajátos szimbiózis, Ellis és Robertson a legjobbat hozták ki egymásból, és tényleg elhajszolták a lehető végletekbe a csapatot (kihúzót, színezőt, beírót, a vendég borítótervezőket).

Ez főleg akkor tűnik fel élesen, ha figyelembe veszem a gyönyörű kivitelű limitált kiadásban nekünk ajándékozott tisztelgő különszámot (TRANSMETROPOLITAN – Utálom az egészet). Ahol a kétezres évek képregény-rajzoló krémje dolgozott bele a mesében „megjelent”, elképzelt Spider Jerusalem kötet képes (kivonatos) verziójába. Imponáló névsor, Steve Dillontól Colleen Doranon át John McReáig. Az ilyen különszámok igazi veszélye, hogy egyszer csak rádöbbensz: egy másik rajzoló segítségével sokkal erősebb vizuális csapdát állíthattak volna a figyelmednek. Na, ez itt nem történik meg, a tisztelgés gyönyörködtető végleteit nem szennyezi be az összehasonlítás által semmiféle hiányérzet. A képregény így is kellően túlnyúlkál a maga keretein, akkor is, ha a saját műfaji jellemzőit (a már bemutatott hősök esetenkénti újrahasznosítását például, a kisvilág-jelleget a nagy látomásban – hogy egyszerűbb elővenni valakit, akit már felvezettél és bemutattál, semmint a valóságérzet kedvéért új szereplőt, mellékalakot, ellenfelet kreálni), azaz a műfajjal kapcsolatos elvárásainkat természetesen messzemenőkig figyelembe veszi.

Szóval ez nekem első átrohanás és csemegéző, lassú újralapozás után is abszolút kedvencem lett. Odarakom magamban a Watchmen mellé (mondhatni, odatűzöm azzal a zseniálisan utaló háromszemű smiley-kitűzővel, ami számos lapról, minden utolsó lapról rám mosolyog). Elgondolkodtam rajta, hogyan lelkesedhetek érte szinte ugyanúgy, ahogy a Sandmanért, amivel nincs és nem is lehet közös metszete, szinte komplementerek – az egyik a méltóságról szól, a másik a teljes (hatalomra, miegyébre való) méltatlanságról. Egyszerű. A Sandman nekem időtlen, következésképpen örökkévaló (amit és ahogy mesél), a TRANSMET pedig folyamatosan friss és szerintem örökké aktuális marad (amit és ahogy…).

Örülök, hogy a Fumax egy cseppet sem hajlandó engedni a kiadás színvonalából, hogy kezembe vehettem ezt a kifogástalanul igényes kivitelű, dögnehéz féltéglát. Ölni lehetne vele. A bel-tartalmával is. Pár illúziónkra ráférne. Vedd a kezedbe és használd.

És akkor a kötelező mindazonáltal. Kár, hogy Ellis amúgy túl sok tekintetben hajaz a saját hősére – miközben ez a könyv az egyik képregényes etalon, az alkotójáról egy pillanatra sem felejthetem el, hogy mekkora seggarc. Ez van. Az életed is műalkotás, Warren, és te horrort csináltál belőle.

András_Bozsoki>!
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1.

Spider, spider te őrült zseni. Hihetetlen figura …. Annyira őszinte, annyira velejéig szókimondó, olykor alpári, hogy legszívesebben egy 2 hónapja döglött csukával törölnéd képen legtöbbször. „Az igazság mindenek felett” – tartja a hitvallása, és ezért bármit meg is teszi.

Action P>!
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1.

Nem ismertem ezt a képregényt. Olvastam, hogy egy cyberpunk alapmű, de nagyjából ennyit tudtam róla. Megvettem, elolvastam, szórakoztató volt, de annyira nem fogott meg. A rajzok szépek, a történetek érdekesek, a főszereplő, Spider egy igazi vadbarom, de valószínűleg ez a mű a megjelenésekor jobban ütött, mint most, mert nagyjából már ebben a világban élünk, amit Warren Ellis és alkotótársai megjósoltak. Jó képregény, de nem tudom még, hogy a folytatást beszerezzem-e.


Népszerű idézetek

Disznóparéj_HVP IP>!

Aránylag paranoiás napom volt, javarészt annak köszönhetően, hogy az a fura papnő a folyón túlról megint nekiállt hódokat szögelni az ajtómra.

8. oldal, Az év nyara

Kapcsolódó szócikkek: Spider Jerusalem
7 hozzászólás
Fumax KU>!

Volt idő, amikor odavoltam egy jó kis zavargásért.
Felvettem valami vén, vaskos utcai göncöt, ami bírta, ha feltörölték velem a betont, belőttem magam valami jó kis fertőző cuccal, aztán irány zsarukat taposni.
Milyen szép is volt kilenc évesnek lenni!

Kapcsolódó szócikkek: Spider Jerusalem
Fumax KU>!

Veszélyes vagy telefonnal. Emlékezz, amikor Prágában egyedül maradtál egy telefonnal! Hányan is haltak meg?

Kapcsolódó szócikkek: Spider Jerusalem
Fumax KU>!

Nyomorultul érzed magad, ideges vagy és fáradt. Tökéletes hangulat az újságíráshoz.

luke19>!

– Nem jössz el velem vacsorázni valamikor?
– Bocs, nem. Most házasodtam, hét ismeretlen kór gyötör, leszbikus vagyok, terhes egy gyíktól, és klinikailag halott.
– Egy sima „bocs nem” is elég lett volna.
– Biztosra megyek.

9.rész: Vidéki vadulás

Kapcsolódó szócikkek: Spider Jerusalem
Deidra_Nicthea IP>!

– Á, Spider mocsok gazember és egy erkölcsi nulla, de jobb barátot nem találhat.

(A pasim egy vírus)

Kapcsolódó szócikkek: Spider Jerusalem
Deidra_Nicthea IP>!

– Ja, és adj valamit, ami egy ifjú vérfarkas erejét, egy sámán látását, egy sorozatgyilkos agyát és egy éhes vámpírdenevér gyengédségét kölcsönzi nekem.

(A rohadék éve, 1. rész)

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fábián Péter – Kozmajer Viktor – Harsányi Tamás – Dense T. Harding – C. Martens: Bloodlust – Cryweni történetek
Tom Taylor: Star Wars: Az Ellenállás kora – Gonosztevők
Greg Pak – Simon Spurrier: Star Wars: A Felkelés kora – Gonosztevők
Kieron Gillen – Cullen Bunn: Star Wars 9. – Múló remény
Kieron Gillen: Star Wars: Darth Vader 4. – A játszmák vége
Kieron Gillen: Star Wars: Doktor Aphra 2. – Doktor Aphra és az óriási profit
Dan Abnett: Alien vs. Predator: Élet és halál
Simon Stålenhag: Mesék a Hurokból
Rick Remender: Tokyo Ghost – Tokió szelleme
Alan Moore: A teljes Watchmen