Bring ​the Jubilee 2 csillagozás

Az alternatív történelem egyik klasszikusnak tekintett regénye. Hodgins Backmaker egy olyan világban él, ahol az USA – miután vereséget szenvedett a polgárháborúban – a Föld legelmaradottabb országai közé tartozik. Hatalmas szegénység, idegengyűlölet és kulturális hanyatlás veszi körül egész gyermekkorában. Moore egy durva disztópiát mutat be, amelyhez alighanem az 1929-es világválságból (amit átélt) is sokat meríthetett. Backmaker visszahúzódó figura, akit nem érdekelnek a hétköznapi ambíciók: ha már nem válthatja meg a világot, akkor egyszerűen csak tanulmányozni szeretné. Nem illik a világba, niggerekkel (sic) barátkozik és művelődni akar egy olyan országban, ahol az oktatás maga is haldoklik.
A könyv stílusa némiképp hullámzó: a rendkívül tényszerű és informatív bevezető után egyre személyesebbé válik, ahogy hősünk boldogulni próbál a világban. Sajnos egy idő után már nem tud újat mondani, ezért örömmel üdvözöltem a fordulatot, amikor Hodgins végre rátalál a neki való közösségre, egy tudományos kommunára. Itt azonban egy mellékszál teljesen elvonja a figyelmet, és a főszereplő ábrázolásához sem ad hozzá túl sokat. Az utolsó néhány fejezet azonban zseniális: a történészből lett időutazó élményei, és az utolsó csavar a történetben megéri, hogy átvergődjünk az előző pár tucat oldalon.
Backmaker viszonya a világhoz egyébként rendkívül érdekes: érzi, hogy Amerika hibásan működik, tudja, hogy nem illik bele, időutazóként mégis retteg attól, hogy valamit megváltoztasson. Mintha biztos volna abban, hogy bármilyen alternatíva csak rosszabb lehet. Idealista létére szinte abszurd módon ragaszkodik az ismerős rosszhoz. Nem bízik abban, hogy hazája a gettysburgi csatát megnyerve össze tudja szedni magát, lenézi az új találmányokat, amelyek pedig felülmúlják saját világának csúcstechnikáját.
Bár a regényből ki lehetett volna hagyni egy-két fejezetet, vájtfülű olvasóknak egyszer érdemes elolvasni.

Amikor először a kezembe vettem két oldal után le is raktam, mondván, hogy ez engem nem érdekel. Ez bizony hiba volt. Érdekes, hogy habár a Függetlenségi Háború áll a középpontban, mégsem „benne” vagyunk, hanem utána. Noha ír a háború történéseiről, mégis inkább az utóhatása, az emberek élete, viselkedése, alkalmazkodása a történtekhez – ez az, ami igazából fontos. De vannak benne filozófiai (pszichológiai, metafizikai?) elmélkedések is, a vége felé „igazibb, tudományosabb” sci-fi lesz belőle, és aztán egy naaagy csavar (amit bizonyos szinten lehet sejteni, de azért nem egészen erre számítottam). Szerintem nem szokványos egy könyv.