Cztery ​pory roku Heleny Horn 1 csillagozás

Wanda Majer-Pietraszak: Cztery pory roku Heleny Horn

Z czego się składa życie kobiety? Z miłości, rodziny, dobrej pracy, pięknego domu, oddanych przyjaciół? A może także z tajemnic, głęboko skrywanych historii, które raz odkryte, ranią bez końca?
Jak odnaleźć spokój i odzyskać ukochaną córkę? Co jest w życiu ważniejsze: zrozumienie dla cudzych słabości, czy trwanie przy swoich zasadach?
Helena Horn, gwiazda warszawskiej sceny teatralnej, odchodzi na emeryturę. Szuka szczęścia i ciszy w rodzinnej willi w Milanówku. Obok niej toczy się życie, pojawiają się i odchodzą bliscy ludzie, odżywają stare miłości i wychodzą na jaw głęboko ukryte sekrety. Helena uczy się życia przed całkiem nową publicznością.
Ta powieść jest niespieszna jak letnie popołudnie. Przywołuje niespełnione marzenia i daje nadzieję, że najpiękniejsze, najbardziej beztroskie chwile naszego życia wciąż są jeszcze przed nami.

>!
Muza, Warszawa, 2016
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788328704992

Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Wanda Majer-Pietraszak: Cztery pory roku Heleny Horn

Mentségemre szolgáljon, hogy ajándékba kaptam.
Ez egy romantikus, rózsaszín, álbölcs, álboldog, senior-Romana regény, teli életidegen szereplőkkel, megoldásokkal*, sorsokkal. Külön bosszantóak a villámgyorsan „megoldott” nagy életkrízisek, és az abszolút happy end, ahol mindenki elnyeri a boldogságot és a fele királyságot.
A főhős egy idős (na de miért nem derül ki, mennyire idős?) színésznő, aki férje halála után teljesen visszavonul a színpadtól (szóba se áll onnantól senkivel, aki bármilyen, színésznőségével kapcsolatos ügyben keresné), és szüleitől örökölt Varsó melletti villájába költözik. Vele tart hűséges Sanchita Panzája, súgó-, társalkodó- és barát?nője, aki áldozatkészen vezeti a háztartását, tisztán egyenjogúsági alapon. A színésznő egy önmagától eltelt, önző, beképzelt nőszemély, akit az írónő (szintén idős színésznő) rendkívül szimpatikusnak, bölcsnek, megértőnek, gyönyörűnek (és egyáltalán: a világ közepének) próbál ábrázolni, de ez azért tökéletesen átlátszó. Még akkor is, amikor hazacipeli magával az állomáson felismert idős hajléktalan nőt, aki középiskolás osztálytársa volt (de azóta persze sose találkoztak), meg befogadja a vadidegen fiatal lányt, spoiler. Az írónő mentegeti a színésznőt az önzőség címkéjétől, azzal, hogy hát némi önzés ebben a szakmában elkerülhetetlen… Na de olyan szépen kihasznál mindenkit a környezetében, és kiderül, hogy oda se figyel a vele/mellette élő emberek érzéseire (ld. lánya egész gyerek- és fiatalkorát, férjét és idős imádóját, stb.). Ha viszont vallomást tesznek neki valamiről, egyből ért mindent, és hipp-hopp, előáll tökéletes bölcs véleményével.
Ja, és a színésznő folyton beszélget a „szellemekkel”, az anyukája és apukája spoiler szellemével, és ezek tisztára bohózatba illő jelenetek…
Vannak a regényben mindenféle „váratlan” (már az első halvány említésnél tökéletesen kiszámítható) bonyodalmak, de mindig minden tisztázódik, és lehet tovább élni tökéletesék tökéletes életét.
Van egy mentsége: könnyű olvasmány, egész olvasmányos, ha az ember nem veszi be a maszlagot, vagy ha tud rajta mérgelődés nélkül szórakozni egy kicsit. Ja, és Brunonak hívják az unokát. :))))
Könnyzacskó-érzékenyek óvatosan fogyasszák!

*Mondjuk, akárhogy számolgatom, az idős doktor, akibe a fiatal lány szenvedélyesen beleszeret, minimum 70 éves – így szokott ez lenni. Szerintem ez is csak a csodálatos színésznő értékeit hivatott fokozni – micsoda vetélytárs, mégis ő a nyerő!
Vagy amikor a részegeskedő postást szépen beviszik a házba, ágyba fektetik, hadd aludja ki magát, és a főnökét még az sem zavarja, hogy már többször elvesztette a postás táskát a levelekkel (a rendes emberek visszaszolgáltatták a táskát, hát akkor nem rendben van ez így?).
De tudnám még sorolni, csak minek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Antoni Libera: Madame
Sylwia Chutnik: Kieszonkowy atlas kobiet
Wojciech Kuczok: Gnój
Marek Krajewski: Koniec świata w Breslau
Maciej Malicki: Saga ludu
André Kaminski: Przyszłego roku w Jeruzalem
Manula Kalicka: Szczęście za progiem
Iwona Menzel: W poszukiwaniu zapachu snów
Jan Marszałek: Kozodoje
Piotr Jędrosz: Bigamista (lengyel)