Sokszavú ​poszáta 10 csillagozás

Walter Tevis: Sokszavú poszáta

A ​25. század disztópikus világában az emberi civilizáció maradéka elektronikus mennyországokba zárkózva vegetál. Nincsenek családok, gyerekek, de még valódi párkapcsolat, szerelem sem igen létezik. A gépiesen udvarias hétköznapokból már csupán a drogok vagy az öngyilkosság jelentik a menekvést. Az olvasás tiltott dolog, de igazából senkinek eszébe sem jutna már ezt a szabályt megszegni. A gondolkodást számítógépek és robotok végzik az ember helyett. A jelszó: „Ne kérdezz; lazíts!” E látszatélet megkapó jelképe a sokszavú poszáta, mely éjjelente nem a saját énekét dalolja bele a világba, hanem más állatok hangját utánozza.

Az emberiséget már csak egy halálvágyával küzdő android mentheti meg, valamint egy fiatal pár, akik szenvedélyes szerelemre lobbannak egymás és a könyvek iránt. Ez a szenvedély talán még az apátiába kövült gépi intelligenciákat is képes felrázni.

Walter Tevis, A svindler és A pénz színe írója Nebula-díjra jelölt regényével ékesen bizonyítja, hogy… (tovább)

Eredeti mű: Walter Tevis: Mockingbird

Eredeti megjelenés éve: 1980

>!
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628788 · Fordította: Joó Attila

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir 
Walter Tevis: Sokszavú poszáta

Nagyon nehezen rázódtam bele a hangulatába – első ránézésre egy novellára elegendő világkép, nem olyan sok felfedeznivalóval és meglehetősen egyszerűnek érződő társadalomkritikával, ráadásul kifejezetten nem szimpatikus figurákkal elmesélve –, de egy idő után mintha elkapott volna az érzelemvilága. Bentley töretlenül-fáradhatatlanul halad előre ebben a kiégett, üres, alig-alig működő világban, szomorúan-rezignáltan, olykor reménykedve, olykor dühösen: van ebben valami szerethető báj, amit jó volt olvasni.
Úgyhogy igazából nem tudok rá haragudni, maximum azért neheztelek, mert a legizgalmasabb rejtélymegoldást is csak olyan félvállról veti oda, mintha nem is lenne fontos. De a befejezés után még ezt is szívesen elnézem.

>!
vöri P
Walter Tevis: Sokszavú poszáta

Végre olyan poros könyvek, amiket érdemes olvasni! Friss élmény még Kir Bulicsov Túlélők c. regénye is, de Tevis műve is felkerül nálam a legjobbak közé, hiába járt már el felette az idő. A Sokszavú poszáta egyrészt nagyon kedves és bájos, másrészt mindemellett jó módon elgondolkodtató, de nem erőszakosan szájbarágós. A zsenialitása számomra részben abban mutatkozik meg, hogy mennyire szürreális a jövőkép, amit lefest, részben meg pont abban, hogy bizonyos részei viszont fájdalmas módon nagyon is ismerősek. És nem utolsó sorban fontosnak tartom megemlíteni, hogy mennyire jó volt olvasni magát a szöveget.
Szóval újfent megerősíteném a korábbi kijelentésem: ami régen jó volt, az jó is marad, egy kevés por nem tud igazán ártani neki. Összességében remek dolognak tartom, hogy régi és jó könyvek hiánypótlása (újra?) történik a magyar könyvkiadásban, ilyenekből jöhet még bőven! (Ja, és Tevis komplett életműve is szépen sorban, egyértelmű.)

>!
Black_Dawn
Walter Tevis: Sokszavú poszáta

Nagyon különleges és egyedi ez a könyv. Mindenkinek tudom ajánlani. Egy igazi élmény volt!

>!
Könyveskuckó_reblog
Walter Tevis: Sokszavú poszáta

Egy jövő, ahol az emberek már szinte egyáltalán nem beszélnek/beszélgetnek egymással. Ahol érzéketlenné drogozzák magukat, s a család is, mint fogalom, tulajdonképpen megszűnt létezni. Egy jövő, ahol robotok végzik a munkákat is, s ahol a legokosabb lény is a földön egy robot, mert az emberek értelmi szintje szinte a zéró alá csökkent – se olvasni, se írni nem tudnak, s nem érdekli őket semmi. Errefelé tartunk? Walter Tevis Sokszavú poszáta című disztópiája egy olyan sci-fi, amely régi keletkezéséhez képest egy teljesen hihető és modern jövőképet fest az olvasói elé, s azzal együtt, hogy élvezetes olvasmányul szolgál, elgondolkodtat és talán ki tudja, cselekvésre is késztet.

Az igazság az, hogy a mindennapos problémák elől, a mai kor embere is néha igencsak szeretne elmenekülni. Néha belegondolunk, hogy milyen jó is lenne érzelmek nélkül élni, távol a dühtől, a fájdalomtól, a csalódástól, a keservtől… Máskor, amikor pedig a kocka fordul – időlegesen persze –, és minden jól alakul az életünkben, akkor azt gondoljuk, megéri. Talán minden ember csak a halálos ágyán tudja majd megmondani igazán, megérte-e. Ezzel az alapfelvetéssel játszik el a könyv. S bár első pillanatra akár utópiának is tűnhetne ez a robotokkal teli társadalom, valójában viszont érzelmileg teljesen sivár. S bár az elbutult embereknek fogalmuk sincs, hogy valami hiányzik az életükből – mondjuk, a társas élet vagy a szeretet –, mégis rendre ölik meg magukat.

Ide csöppenünk, amikor három szemszögből kezdjük el olvasni a történteket. Egyrészről az olvasni először megtanuló Bentley, másrészről a hihetetlenül öreg és halhatatlan robot, Spofforth, harmadrészt pedig a nagyon is intelligens nő, Mary Lou szemszögéből. Bár utóbbi koránt sem kap olyan jellemrajzot, mint amit érdemelne, és nem is nagyon merülünk el Mary Lou lélektanában – amit igazán sajnálok –, Spofforth és főleg Bentley azért szívósan viszik a hátukon a történetet. Vajon hová is tart így a világ? Ki fog pusztulni az emberiség? Vagy mindent egy robot irányít majd az idők végezetéig? Vagy magukhoz térnek az emberek a kábulatukból? Hová is fajul el a világ, ha elfelejtünk gondolkodni, társas kapcsolatokat szőni, kialakítani, ápolni, vagy épp hajszolni a tudást, olvasni? Kicsit, mint a Hülyék Paradicsoma c. filmben, bár közel sem olyan komikusan, mi több, inkább letaglózóan kerül bemutatásra ez a rémisztő jövő.

Ami azt illeti, a regény első fele tulajdonképpen nagyon is érdekes és magával ragadó, majdnem újdonság, a második felével viszont már annyira sajnos nem voltam elégedett. Itt-ott vontatottá vált és a végén sem éreztem azt a nagy katarzist, amit vártam volna – bár persze könnyen lehet, hogy csak velem van a baj. De még ezt leszámítva is nagyon tetszett, és bátran ajánlom a hasonló témájú, tehát pl. sci-fi vagy disztópia könyvek rajongóinak, inkább olyan 16 éven felül, nőknek és férfiaknak egyaránt. Egy olvasást mindenképp megér, hiszen ez pont egy olyan könyv, ami okot és jó alaptémát szolgáltat akár egy velős beszélgetésre, vagy akár egy könyvklub, olvasókör számára is megfelelő választás.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 8/10 – Főszereplőink legalábbis eléggé emberiek, bár Bentleyről jóval többet tudunk meg, több időt töltünk el vele, mint Mary Lou vagy Spofforth esetében sajnos.
Borító: 9/10 – Végül is így utólag azt mondom, nem rossz, kötődik a könyvhöz, de ezzel a régimódi betűtípussal meg lapminőséggel sosem fogok megbarátkozni, ahogy azt már szerintem párszor elmondtam.
+ pont: Mert erkölcsi kérdéseket feszeget, és ahhoz képest, hogy egyáltalán nem mai „gyerek” a könyv, egész hihető jövőképet fest le az emberiségről.
– pont: Mert a második fele kissé vontatottra sikerült, nem éreztem a végén sem azt a nagy katarzist, pedig az eleje nagyon jól indult.

>!
Uszáma
Walter Tevis: Sokszavú poszáta

Az eleje annyira megfoghatatlan, furcsa, érzések nélküli, hogy kicsit nehéz is belerázódni hirtelen, mire is számítson az olvasó a későbbiekben. Ahogy egyre jobban haladunk előre, hamar rájöhetünk, hogy ez a történet tudatos velejárója. Walter már ezzel is érzékeltetni próbálja azt a végítéletbeli hangulatot, amit az emberiséggel kapcsolatban az imént is említettem. Talán az egyik legnagyobb erőssége ez a fajta hatáskeltés, ami aztán az egész cselekményfolyam gerincén végigvezethető. Persze mindeközben az egyik legérdekesebb kérdés, hogy hogyan is következik majd be emberiségünk elmúlása, átalakulása. Nagyon sokszor találkozunk olyan történetekkel, ahol a gépek fellázadnak ellenünk, hogy aztán majd úgy okozzák végünket. Mi van akkor, ha nem is annyira külső okok miatt következik ez majd be? Akkor majd mi magunk leszünk azok, akik ezt lehetővé teszik? Magunk tudta kívül éppen erről szól a Walter által felvázolt kép.

Innen nézve nem mondanám meg, hogy már lassan 40 éves történetről olvashattam. Annak aktualitása, a társadalom karikatúrája, amit egy végkifejletbe burkolóztatott bele, örök érvényességű. Érdekes belegondolni, hogy mikor kütyüinkben elveszve órákon keresztül ignorálni tudjuk a külvilágot, eközben meg teljesen érzelemmentesen pötyögjük egymásnak a különböző sírva nevetős, és egyéb érzelmeket kifejező smiley-kat. Ugyanezt az író kábítószerekkel, gyógyszerezett társadalommal prezentálja számunkra. Viszont, ha körbetekintünk jelenleg, nem is kellenek ilyen szerek, technikai kütyüjeinkkel pont magunknak biztosítjuk a könyvben felvázoltakat. Jogosan tehetjük fel ezek után a kérdést, hogy számunkra is az a sors vár, észre sem vesszük, de odáig sodródunk, hogy már utódjaink se lesznek?

Szereplők tekintetében két ember, és egy robot összefonódó történetét követhetjük nyomon, ahogy ebben a világban próbálnak létezni. Ha egyáltalán érdemes létezniük. Ebben ugyanis nem feltétlen van egyetértés közöttük. Spofforth a legmagasabb szintű robot, ezáltal nagyon sok mindenbe van beleszólása, mégsem érzi jól magát „bőrében”. Bentley aztán felkeresi, mint az egyedüli olvasni tudó személy, így tiltott tevékenységbe kezd, tanulmányozza a különböző filmeket, könyveket. Aztán belép a képbe még a titokzatos, és nagyon intelligens nő, Mary Lou is. Utóbbi kettő aztán közösen fedezik fel a betűk, szavak világát, hogy aztán egymásban is kiteljesedhessenek.

Összességében egy érdekes hangulatú, elgondolkodtató képet kapunk a Sokszavú poszátát olvasva. Akik szeretik a lassabban kibontakozó, sokkal inkább a dolgok hátterében lévő okokat feszegető, nem csak az akciódús jelenetekre építő történeteket, azoknak tökéletes választás lesz ez. Örök érvényű aktualitásával az 1980-as dátum se riasszon el senkit se. Nemhogy kevesebb lenne ettől, de sokkal értékelendőbb az, hogy már akkor ilyen szemlélettel rendelkezzen valaki. A könyvek, olvasás fontosságának hangsúlyozása, ahhoz való hozzáállás kérdésköre is szépen illeszkedik ebbe a miliőbe. Nagyon remélem, hogy mindezt a csodát, amit mi könyvmolyok hatványozottan végzünk, sokáig tudjuk még továbbvinni. De ahogy láthatjuk, lehet bármiféle szankció, a betűk utat törnek maguknak, és a legkisebb valószínűség mellett is újra életre kelnek. „Ne kérdezz; lazíts!” – fordítsuk át, és legyen: „Kérdezz; adj bele mindent!”. Így lehet egyről a kettőre jutni.

Teljes: http://konyvspiraciok.blogspot.com/2018/07/walter-tevis…

>!
szangi
Walter Tevis: Sokszavú poszáta

spoiler
A klasszikus életről lehozó disztópiák és az újhullámos szerelmes katasztrófa-valamik között helyezkedik el érzésre, mert előbbieknél kevésbé sötét és nyomasztó, és mégis magában hordozza a társadalomkritikát, utóbbiakhoz képest viszont hollywoodiatlan és csöpögésmentes viszont nyomokban fellelhető benne szerelmi szál.
A fülszöveg félrevezető kicsit.

>!
Költsei_Firincz
Walter Tevis: Sokszavú poszáta

Walter Tevis(1928-1984) 1980-as regénye, a Sokszavú poszáta (Mockingbird) mostanra lett igazán aktuális a posztszocialista országokban, ahol – ha a fogyasztói társadalom nem is, de – a fogyasztói társadalom, annak minden torz vonásával együtt ki- és beteljesedett.
A XXV. században játszódó regény főhőse, aki megszegi a „ne kérdezz; lazíts!”-szabályt, megtanul olvasni, és ezzel olyan tudásra tesz szert, mellyel abban a korban rajta kívül már senki nem rendelkezik. A túlérett állapotba jutott emberiség már nem foglalkozik semmivel, az embereket nem érdekli semmi, füves cigiken – és mint a későbbiekben kiderül fogamzásgátlóval kevert – nyugtatókon vegetálnak céltalanul. A munkát robotok végzik, ahogy ők szabják meg az emberi élet kereteit és szabályait is.
Paul Bentley, akiben ismeretlen okból feltámad az emberiségre régen nem jellemző kíváncsiság, megtanul olvasni, s feltárul előtte egy lenyűgöző világ: az emberi kultúra világa. Tudását eleinte csak arra használja, hogy régi némafilmek feliratait mondja hangszalagra, s közben megérti-felfedezi, hogy másként is lehet élni. Nem öröktől fogva törvény, hogy az emberek minél kevesebbet kommunikálnak egymással, ahogy az sem feltétlenül igaz, hogy „a gyors szex a jó szex”. Ráadásul az ismeretszerzés szenvedélyéhez társa is akad. De mert a dolgok sosem ennyire egyszerűek, s a tanulás folyamata nehézségek nélkül nem lehet teljes, ezért főhősünk börtönbe kerül, ahonnan megszökve új és újabb tapasztalatokat szerez az emberek által szem elől tévesztett valóságról.
A regény, mely innen nézve disztópia, nem kevesebb és nem is több, mint a beteljesedett fogyasztói társadalom – kissé karikírozott, de következetes – végigvitele…. közben pedig az emberi kultúra – a könyvek! és az olvasás! – ünneplése. Túl azon, hogy sci-fi, ráadásul érvényes szépirodalom, mely nem csak szórakoztat, de figyelmeztet is.

>!
fekete_kolibri
Walter Tevis: Sokszavú poszáta

Szép irodalmi mű, a szó jó értelmében. Nekem nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

>!
Költsei_Firincz

A Szent Biblia így kezdődik:»Kezdetben teremté az Isten az eget és földet.« nem utal arra, hogy melyik évszázadban volt a »kezdetben«, és az sem világos, ki az az »Isten«, vagy ki volt ő. nem vagyok biztos benne, hogy a Szent Biblia történelmi, vagy karbantartási vagy verses könyv. Sok furcsa embert nevez meg, akik nem tűnnek valódinak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Scarlet
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Daniel H. Wilson: Robokalipszis
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Lester del Rey: A szökevény robot
Robert Thurston: A klán törvénye
Rob Chilson – William F. Wu: Menedék / Perihélium
Lydia Netzer: Ragyogj, édesem!
Ernest Cline: Ready Player One
S. J. Kincaid: A kárhozott