World ​of Warcraft 1. (World of Warcraft 1.) 87% 29 csillagozás

Simonson nem sokat vacakolt, elég gyorsan beindult a sztori, így nagyon sok idő nem is volt az elején megismerni a szereplőket. Oké, amnéziás harcosunknál ez adott, viszont Broll és Valeera esetén volt némi hiányérzetem az elején, ám szerencsére ők is megkapták a maguk hátterét a történet előrehaladtával. Jó, „hagyományos” fantasynek megfelelően számos tájat bejárunk és fajt megismerünk ebben a nyolc füzetben, így az afféle kezdő Warcraftosoknak, mint én, tökéletes gyorstalpaló e téren a kötet. (A történelemre meg ott a Krónikák.)
Negatívumként maximum a grafikát tudnám felhozni. Az eltúlzott, itt-ott némileg már karikatúraszerű alakokkal nem volt gondom, az illik a Warcraft grafikai tálalásához, viszont olykor nagyon minimalisták voltak a képek, pl. a háttérben Valeera arca félig árnyékba borult, a látható fele meg tök üres volt, holott annyira nem volt a háttérben.
Úgy összességében bejött ez az első kötet, így azonnal bele is kezdtem a második részbe.

Hát ez nem az én világom volt, pedig cameozott benne sok-sok híresség, és sok fontos helyszínre ellátogattak. De a rajzok stílusa valahogy nem jött be, minden karakternek és helyszínnek csak felszínét kapargattuk meg, és ahogy mindenki szájbarágósan narrált harc közben, az már-már kínos volt. A főszereplők viszonylag elviszik a hátukon, mert szerethetőek és jó a humoruk, és a néhány elcseppentett lore-morzsa amit eddig nem ismertem legalább adtak valami okot rá, hogy végigolvassam, de nem hozta meg a kedvemet a folytatásokhoz.
A csillagokból kettő Valeera-nak jár, amiért gladiátorharcolt, utazott, erdőben szaladgált, mocsárban fetrengett és tengerben úszkált tangában és magassarkúban. Nem semmi.

Semmit nem tudok a Warcraft univerzumról.
De mostanában fantasy hiányom van, főleg a régivágású kalandos vonalból.
Ez a kiadvány pedig nagyon az. Klasszik, kiszámítható, tagadhatatlanul innen-onnan merített, de mégis üdítő koktél.
Néha nem kell feltalálni újra a kályhát, csak rakni kell kicsit a jó öreg tűzre…

Tetszett ez az első kötet! Kalandos, sok minden történik és néhol kicsit talán e miatt kapkod is, de szeretem, amikor az események sorozata ennyire letehetetlenné tesz egy történetet. Kezdőként lehet kicsit összezavarodtam volna, de így rendben volt. A fordulatok is működtek.
Ha már képregény formátum, akkor érdemes a rajzokról is szót ejtenem, amik nem voltak stílusban éppen az ízlésem, de szépek egyébként. Annak, pedig külön örülök, hogy nem nyúlfarknyi a történet, és már az első kötetben sok mindent megtudtunk. Kíváncsian várom, hogy hová lehet ezt még fokozni.

Meglepően ötletes és jól van vezetve a narrativa. Kellemeset csalódtam a kötetben, sokkal jobban tetszett mint a Testvériség c. kötet.
A rajzok szépek, a történet kellőképp mély, a karakterek jól eltaláltak. Bátran ajánlom mindenkinek.

Nagyon jó képregény. Bár a felszínen a Warcraft egy tipikus orkos/sárkányos/varázslós fantasy-univerzumnak tűnhet, valójában van egy nagyon egyedi, utánozhatatlan stílusa. Ebben a képregényben ez nagyon szépen kijön. Jó ötlet volt Walt Simonson személyében egy veterán írót megbízni a feladattal, kiválóan él a Warcraft-univerzum stílusával. Ez nem egy dark fantasy (mint a Witcher vagy a Trónok Harca), itt van helye a poénoknak és a könnyedebb hangvételnek, de ugyanakkor a Terry Pratchett-féle totális idétlenkedésbe sem megy át.

Aki valaha játszott a World of Warcrafttal, a Warcraft 3-mal és/vagy a WoW TCG-vel, annak egy igazi nosztalgikus élmény lesz ez a képregény. A játékoknak sok ikonikus helyszínét meglátogatja, és rengeteg apró utalás is van a WoW-ból ismert gyógynövényekre, karakterekre, kevésbé ismert fajokra. Szerencsére a magyar fordítás nagyon igényes, a magyar nevek jól illeszkedően ki vannak találva, és nem csak össze-vissza dobálva.