Waverley 80% 29 csillagozás

Ezt a regényt teljesen véletlenül vettem le polcról, nagyon megérte. A brit hangulatra már sikerült ráhangolni magam az előző Leon Uris könyvvel, most Írország helyett Skóciában kalandoztam.
Különleges ez a regény, mert azt tartják róla, ez volt az első kimondottan történelmi témájú próza, azokkal az eszközökkel, amik egy mai modern témába vágó könyvet jellemeznek.
A keletkezése igencsak kalandos! Hosszas bevezetés szerepel a könyvben amiben Walter Scott elmeséli: valójában fércmunka! Ez a regény az idejekorán elhunyt Joseph Strutt félbemaradt Queen-Hoo-Hall regénye alapján készült, abból merített ötleteket Scott. Ezt el kellett titkolnia, és névtelenül adták ki az első példányokat. Népszerű lett, elkerült külföldre a regény, de ott már Walter Scott nevén lett kiadva. Gyorsan nagy népszerűségre tett szert a skót író. Hogy mivel? Lássunk pár momentumot.
Már az kuriózum, hogy XVIII. század eleji eseményeket ír le, és ezt olyan részletesen realisztikusan, mintha mondjuk Zola tenné Pedig hol volt még ekkor a francia írózseni. Scott regénye nagyszerű korrajz a 1700-as évek Skóciájáról. Megvoltak a vallási ellentétek itt is, amit mi sem természetesebb, az Oliver Cromwell-féle mozgalom erősített fel még az 1600-as évek közepén. A torik és whigek ellentétei rendszeresen előjöttek olvasás közben. A regény fő eseményei az 1745-ös jakobita felkelés körül zajlanak. Ami még plusz színt ad az eseményeknek a rendkívül művelt Edward Waverley angol főhős szerepe. Számos korabeli könyves hivatkozás valamint skót legendák, mondák fűszerezik az amúgy is jól megírt történetet. spoiler Ezeket kimondottan élveztem. Maga a történet Waverley, – aki egy dragonyos katona – vándorlása a skót Felföld nemesi klánjai körében. Különböző kalandokat él át, többször volt veszélyben és volt szerelmes is. Klasszikus romantikus kalandregénynek tekinthető.
Pozitívum, hogy ez a könyv bőven el lett látva magyarázattal és jegyzetekkel elő- és utózóval, tehát mindazt megkaptam, amit legutóbb Leon Urisnál hiányoltam. A fordítás is remek, ezt kellett mondanom.
Szerintem, a kezdetleges voltához képest nagyon jó könyv, abszolút megérdemli a jeles érdemjegyet (4,8 pont). Nem volt hasonló jellegű munka korábban az irodalomtörténetben, Walter Scott korszakalkotót írt ezzel a történettel.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmi regényeket. Azok talán kicsit nehezebben olvasnák, akinek nem a műfaja, a bevezetés egyes mondatai elég régiesre sikerültek, de a többi része a könyvnek hibátlanul érthető, modern nyelvezettel bír. Megemelem a kalapom, remek regény!

Nem mondom, hogy mostanában újra el fogom olvasni, de ennek a történetnek volt egy természetes bűbájossága, amit már nagyon régóta kerestem. Éljen Walter Scott, éljenek a skótok jó sokáig, és éljenek azok az olvasók, akik ma, a 21. században elolvasnak ilyen regényeket.
1745-ben járunk a jakobita felkelés évében, ahol hősünk Waverly Edward egymásután sodródik bele az események sokaságába. Polgárháborús időszak ez, jó ilyenkor jó helyen lenni és a megfelelő időben, az arra alkalmas támogatókkal karöltve. Mert jaj annak, aki a rossz oldalra áll. Jelen események sodrában III. Jakab skót király restaurációjáért küzdöttünk, a Hannoveri-házzal szemben. Közben megismerjük a felföldi klánokat, szokásaikat, érzéseiket, nemzeti túlfűtöttségüket, életüket és halálukat. Ez az év egyben a skótok 1849-e. Sok minden feudális intézmény a süllyesztőbe került, hogy aztán az angolokkal egyesülve bemutatkozzon (1707-es alapítását követően) egy erős Egyesült Királyság.
Nekem személy szerint nagyon tetszett, de lassan csörgedező, olyan 'walterscottos'.

Walter Scottot mindig élmény olvasni, spoiler

Azért nem volt olyan rossz ez a könyv. Habár mivel főleg késő este olvastam, a következő nap már nem emlékeztem pontosan, mi is történt az előző oldalakon. Az utolsó 100 oldalat meg már nagyon be akartam fejezni, úgyhogy éjjel olvastam el, de azért a főbb cselekményekre emlékszem.
Aki meg akar ismerkedni az 1800 körüli skót életformával, annak ajánlom ezt a könyvet.

Képtelen vagyok értékelni, oly régen olvastam. Amennyi megmaradt belőle az az, hogy az angol kőházakban mindig hideg van és hogy a háború mégse romantikus.