Rob ​Roy 42 csillagozás

Walter Scott: Rob Roy Walter Scott: Rob Roy Walter Scott: Rob Roy Walter Scott: Rob Roy

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​gazdag londoni kereskedő északra száműzi fiát, Francis Osbaldistone-t, mivel az nem akar atyja örökébe lépni. Osbaldistone-Hallban Francis megismerkedik nagybátyjával, a rókavadász, nagyivó Sir Hildebranddel, öt faragatlan fiával, a hatodikkal, a cselszövő Rashleigh-vel, valamint Sir Hildebrand unokahúgával, a szépséges Diana Vernonnal. Rashleigh alávaló terveket sző a lány ellen, és halálos ellenségévé válik Francisnek, mivel az ifjú kereskedőfiú udvarlását Diana szívesebben fogadja, mint az övét. Ekkor lép színre Rob Roy MacGergor, a hírhedt bandita, a marhahajcsárból felföldi betyárrá vedlett jakobita. Számos izgalmas kaland után – melyek során összecsap az üldözésére kiküldött angol katonákkal, majd fogságba esése után hajmeresztő módon megszökik – meghiúsítja Rashleigh mesterkedéseit, s a szerelmesek egymáséi lehetnek.
Walter Scott egyik legromantikusabb és legsikeresebb könyvét tartja kezében az olvasó. A mű, amely 1817 utolsó hónapjában látott napvilágot, egyben… (tovább)

Eredeti mű: Walter Scott: Rob Roy (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1817

>!
Pannon Lapok Társasága, Zalaegerszeg, 2010
462 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638899835 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Móra, Budapest, 1990
220 oldal · ISBN: 963116666X · Fordította: Szinnai Tivadar · Illusztrálta: Würtz Á. László
>!
Európa, Budapest, 1987
594 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630739658 · Fordította: Katona Ágnes, Szinnai Tivadar

1 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Rob Roy

Helyszínek népszerűség szerint

Aberdeen


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
ponty
Walter Scott: Rob Roy

Kellemes, romantikus kalandregény. Nekem már a raktárból hozták elő a könyvtárban, ami olyasmi lehet gondolom, mint háznál a padlás, vagy mint Napóleonnak Szent Ilona szigete. Rob Roy kegyvesztett. Még ebben a több csevej, kevesebb párbaj típusú regényben is csak titokzatos mellékszereplő, ami nekem meglepetés volt, mint az is, hogy a példány, amit olvastam, a jegyzetekkel kezdődött. Később, miután ránéztem az oldalszámokra, kiderült, hogy ezek az oldalak duplán vannak benne könyvben, tehát az valahol az 580-ik oldal környékén kezdődik, majd rendesen, ezekkel a lapokkal is végződik. Én a jegyzetekkel addigra végeztem is, és ez talán nem volt szerencsés, mert valóban a skót Felföldről, illetve a Klánokról, és azok történelméről szólnak, ellentétben a könyvvel, amiben a címszereplő és Skócia is inkább csak a regény második felében, közvetve (természetesen Anglia mostohájaként), egy apja által félig-meddig kitagadott angol fiatalember szemén keresztül kerül képbe, aki nem akar a családi bizniszben dolgozni, mert inkább a költészet érdekelné, és ezért kénytelen északi rokonaihoz költözni a skót határ közelébe. Ráadásul még a szerelem sem jön neki össze. Számkivetett itt mindenki, na. Egyébként nincs vele semmi gond, jól olvasható, kastélyos, politikai cselszövéses, érinti némileg a női emancipáció kérdését, történelmileg (Anglia és Skócia viszonyában) informatív, néhány mellékszereplő okán olykor humoros, és az is bájos, ahogy Scott úgy tesz, mintha a kézirat – mely az angol nemesember fiatalkori emlékeit foglalja össze hosszú levél formájában – csak úgy hozzá került volna, közlésre. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, ugyanakkor egy picit több Rob Royra számítottam.

3 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Walter Scott: Rob Roy

Érdekes volt, könnyen olvasható, kalandot tartalmazó, és nyomokban címszereplőt is.
Nem kötött le olyannyira, mint az Ivanhoe, de rossznak sem mondanám. Hangulatát adta a skót táj, Diana Vernont pedig egészen megkedveltem.

>!
pwz ISP
Walter Scott: Rob Roy

Kellemes kis töri órák Walter Scott-tal! Hihetetlen mennyiségű történelmi adattal dolgozik, miközben szövi a cselekmény fonalát. Vizuális „mukik” előnyben az olvasásnál! Szinte látom a skót Felföldet. Korábban csak az Ivanhoe-t olvastam tőle, nem bántam meg, hogy az Angol-Skót Unió kialakulása körüli időkről is kaptam némi infót.

>!
Móra, Budapest, 1959
470 oldal · keménytáblás · Fordította: Szinnai Tivadar, Weöres Sándor · Illusztrálta: Würtz Ádám
>!
vargarockzsolt P
Walter Scott: Rob Roy

nagyon jó romantikus regény, szerintem sokkal jobb mint az Ivanhoe

>!
chajni
Walter Scott: Rob Roy

Tipikus romantikus stílusban íródott regény, nem volt rossz, de nem is nyűgözött le, pedig imádom Skóciát. Azért volt benne humor, ezt mindenképpen a javára kell írnom.

>!
Greta_Green
Walter Scott: Rob Roy

Talán a hossza (vagyis inkább a rövidsége) miatt lehetett ez, de nekem ebben a könyvben kicsit sok volt a rejtély. Minden furcsának és gyanúsnak tűnt fel a főszereplő szemével figyelve. A cím sem volt jó választás. De azért összességében tetszett, kellemes kis kalandregény.

>!
gjudit8
Walter Scott: Rob Roy

A Zékány Éva által karcsusított változatot olvastam, így gyorsan haladtam, bár a kisbetűs szedés nem kedvezett az éjszakai mulatságnak. Fordulatos történelmi regény, érdekes kirándulás a korabeli Skóciába. Klasszikus hősök csapnak össze árulókkal és kisstílű gazemberekkel, no de a szerelem sem szorulhat annyira háttérbe, hogy happy and ne legyen a vége… ;-)

>!
Papusz SP
Walter Scott: Rob Roy

Hát ez nem volt könnyű. Nem rossz, nem rossz, de annyira mégsem tetszett, hogy megadjam rá a 4 csillagot… Majd egy pár év múlva elolvasom úgy, hogy tudom, mire számítsak – nevezetesen arra, hogy Rob Roy csak mint mellékszereplő jelenik meg –, lehet, hogy akkor jobban fog tetszeni. Vagy szorgalmazom, hogyyy kereszteljük át Francis Osbaldistone-ra…

1 hozzászólás
>!
Aurora_Michaelis P
Walter Scott: Rob Roy

Az azonos című film után kissé másra számítottam, és teljesen meglepett, hogy ebben a regényben nem is a címszereplő a főszereplő. De tetszett, mert izgalmas és érdekes volt. Szerintem jól visszadta a korabeli Anglia/Skócia hangulatát. Egyes megjegyzéseken jókat is derültem, a tűzrőlpattant Diana pedig nagyon szimpatikus volt. Néhol mondjuk nehéz volt olvasni, időnként a fonalat is elvesztettem, de már attól imádtam, hogy a skót felföldön játszódott. :)

>!
Niki4
Walter Scott: Rob Roy

Úgy érzem, kicsit közhelyes könyv. Nem nagyon fogott meg.


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

– (…) a könyvtárszoba az én magánbarlangom, az egyetlen zuga a háznak, ahol ezek az orangutánok… kedves unokabátyáim… nem háborgatnak. Oda sohasem merészkednek be, talán attól félnek, hogy a vaskos kötetek fejükre esnek, és betörik a koponyájukat… más módon ugyanis a könyvek sohasem érhetnek a fejükhöz.

184. oldal, Kilencedik fejezet (Európa, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár
>!
Sli SP

Aki hallgatózik, rendszerint önmagáról tud meg valami csúfságot.

317. oldal, Huszonegyedik fejezet (Európa, 1987)

>!
csillagka P

Morris arca megnyúlt és hamuszürkévé vált, foga vacogni kezdett, és minden porcikája elárulta megdöbbenését.
– Szedje össze magát, ember, és ne üljön itt fogaival zörögve, mint egy spanyol csörgővel! Csak nem hord kasztanyettát a szájában!

166. oldal - Kilencedik fejezet (Európa, 1987)

>!
sztimi53 P

Amikor a dombtetőre értünk, balra fordultunk, és egy hatalmas szárnyas ajtón keresztül a tömeggel együtt bejutottunk a nagy kiterjedésű, nyílt temetőhelyre, amely körülveszi Glasgow székesegyházát. Tömör, komor épület, a gót építészetnek inkább nehéz, mint könnyed és kecses változata. De olyan jól illik környezetéhez, és jellegét olyan erősen megőrizték, hogy végtelenül ünnepélyes, szinte félelmetes benyomást kelt abban, aki először megpillantja. Énreám például olyan mély hatást gyakorolt, hogy Andrew hiába igyekezett továbbvonszolni az épület belsejébe, percekig mozdulatlanul álltam, és elmerültem külső képének szemléletében.
Ez a régi, hatalmas székesegyház egy népes város kellős közepén is a nyugodt magány szigete maradt. Egyik oldalról magas falak választják el a város házaitól. A másik oldalról egy szakadék határolja, melynek mélyén láthatatlan folyócska vándorol, szelíd csobogásával még emelve a környezet ünnepélyes nyugalmát. A szakadék túlsó, meredek partját sűrűn egymás mellé ültetett fenyőfák lepik el, sötét árnyékuk magát a temetőt is elborítja, és hűségesen kifejezi borongós hangulatát. A temető maga is különös jellegű: mert noha valójában igen terjedelmes, aránylag kicsi tiszteletre méltó lakóinak nagy számához képest, akiket itt temettek el, és akiknek nyugvóhelyét eltakarják a sírkövek. Itt nem maradt hely a burjánzó fűnek, mely többnyire ellepi azokat a végső menedékhelyeket, ahol a gonoszok már nem árthatnak, és a fáradtak pihenést találnak. A széles, lapos sírköveket olyan sűrűn rakták le egymás mellé, hogy szinte kikövezik a temetőkertet, és – noha nincs más fedelük, csak az ég – egyik régi angol templomunk padlójához hasonlítanak, melynek köveit sírfeliratok borítják. Halandóságunk e szomorú emlékeztetői, a hívságos gyász, melyet kifejeznek, az ember semmiségéről szóló, zord lecke, melyet hirdetnek, a nagy térséget elárasztó, mélabús hangulat – mindez a próféta ama tekercsét juttatta eszembe, amelyet „kívül-belül teleírtak gyásszal, jajjal és fájdalmas panaszokkal”.
A székesegyház maga teljesen megfelel fenséges környezetének. Érezzük, milyen súlyos, szinte nehézkes, de ha könnyebb és díszesebb volna, sokat veszítene hatásából. Ez az egyetlen városi templom Skóciában, amelyet sértetlenül hagyott a reformáció (kivéve, mint hallom, Kirkwall katedrálisát az Orkney-szigeteken). Andrew Fairservice, aki nagy büszkeséggel látta, milyen mély hatást gyakorol rám a Barony Kirk, következőképpen magyarázta meg nekem fennmaradását:
– Ah, ez a derék Kirk! Semmi ciráda, semmi cifraság! Csupa jól egymásba illesztett, nehéz kő, tisztességes kőművesmunka, amely addig marad fenn, amíg a világ áll, még lőporral sem lehet felrobbantani. A reformáció idején sok templom elpusztult, lerombolták St. Andrews és Perth templomát, hogy megtisztítsák a pápaságtól meg a bálványimádástól meg a szentképektől meg a sok maskarájától annak a nagy Paráznának, aki hét dombon ül, mintha egy nem is volna elég széles a vén ülepének! Aztán a báróság népe itt is megmozdult, egy szép napon bejöttek Glasgow-ba, hogy megtisztítsák a Kirket a pápai limlomtól. De Glasgow polgárai, templomukat féltve, megkongatták a vészharangot, és összedobálták a polgárőrséget. Szerencsére Tames Rabat volt a céhek feje abban az évben (jó kőműves volt, ezért is akarta megmenteni a templomot), felvonultak a céhek, és azt mondták, inkább megütköznek a köznéppel, semhogy hagyják elpusztítani a templomukat a többihez hasonlóan. Nem a pápaság kedvéért, dehogyis, senki se mondhat ilyet a glasgow-i céhekről, csupáncsak azért tették, hogy megmentsék a templomot. Végül megegyeztek, hogy a templom megmarad, csak a szobrokat dobálják ki belőle, a bálványimádás képmásait. Elég szégyen, hogy addig ott voltak! Ezeket darabokra zúzták és elégették, de az öreg Kirk megmaradt.

Tizenkilencedik fejezet (299-301. oldal, Európa 1987)

1 hozzászólás
>!
Sli SP

(…) a becsületes ügyért vívott csatában szerzett sebek gyógyító balzsama a nyugodt lelkiismeret.

181. oldal, Kilencedik fejezet (Európa, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: becsület · lelkiismeret
>!
Carmilla 

Mindent elborító önteltségünkben hajlamosak vagyunk arra, hogy a kellékeket, amelyekkel a vagyon és jólét párnáz körül bennünket, úgy tekintsük, mintha saját személyünkhöz tartoznának; és mikor rájövünk arra, hogy e kellékek nélkül, önerőnkre utalva, milyen jelentéktelenek vagyunk: bosszúságunk leírhatatlan.

30. oldal (1959)

>!
cassiesdream

– […] Olyan emberek, akiknek szavában nincs okom kételkedni, biztosítottak róla, uram, hogy Skóciában sohasem volt és most sincs útonálló. Ez ott ismeretlen fogalom.
– Talán azért, mert a mesterség nem fizetődik ki, hiszen nincs kit kirabolni – jegyezte meg házigazdánk, kuncogva saját elmésségén.
– Tévedsz, kocsmáros – szólalt meg egy mély, erős hang a jóember mögött. – Régebben nálunk is voltak gazemberek. De teljesen kiszorították őket az angol hivatalnokok és adószedők, akiket ti küldtetek a Tweedtől északra; ők maguknak sajátítottak ki a lopás és rablás mesterségét, és messze felülmúlják a régi bennszülött mestereket.

38-39. oldal (1959)

>!
Sli SP

A Halál őnagysága olyan bíró, aki nem sokat ad a doktorok beadványaira.

163. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: halál · orvos
>!
Carmilla 

Erős a gyanúm, hogy szörnyű kórság
fertőzte meg ezt a fiatalembert – a költészet!
Márpedig, ha ez a lomha kórság
sújtotta, nincs remény számára állami
pályán. Mint köztisztviselőnek vége van –
befellegzett neki, mihelyt egyszer
rímfaragásra adta fejét!

Második fejezet - Ben Jonson

>!
cassiesdream

– Jöjjön, aminek jönnie kell – felelte McGregor. – A rossz idő nem múlhat el vihar nélkül. Mennydörgés, villámlás és záporeső kell ahhoz, hogy a borús ég kitisztuljon. És ha a világ felfordul, a tisztességes embereknek végül győzniük kell.

408. oldal (1959)


Hasonló könyvek címkék alapján

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Barbara Erskine: Árnyak birodalma
Diana Gabaldon: Az idegen
James Fenimore Cooper: Vadölő / Az utolsó mohikán
James Fenimore Cooper: Nyomkereső / Bőrharisnya
Robert Louis Stevenson: A kincses sziget
Ivan Vazov: Iga alatt
Karen Hawkins: A makrancos hercegnő
Robert Low: A bálnák útja
Honoré de Balzac: Huhogók