Ivanhoe 299 csillagozás

Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe

Majdnem pontosan ezer éve történt, hogy a francia nyelvű normanok elözönlötték a brit szigeteket, és meghódították angolszász lakóit. Az uralkodó normannok és az alávetett szászok ádáz küzdelme évszázadokig tartott, de végül a két nép, a két nyelv eggyé olvadt, és így alakult ki az angol nemzet és nyelv. Az író akit a történelmi regény atyjának neveznek, az átalakulás viharos korszakába helyzei hőseit, a nemeslelkű, hős Ivanhoe lovagot, az elvetemült templáriust, a bájos Rowenát, és a szép Rebekát, Oroszlánszívű Richárd királyt és a legendás Robin Hoodot. A romantius, kalandos nagy regény másfél évszázada kedves olvasmánya felnőtteknek és fiataloknak.

Eredeti megjelenés éve: 1820

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Európa Klasszikus Regények Európa · Klasszikus Regénytár (kék) Révai · Klasszikus Regénytár (piros) Révai · Az én könyvtáram Móra · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
506 oldal · ISBN: 9789633988640
>!
Kossuth, Budapest, 2014
256 oldal · ISBN: 9789630963251 · Fordította: Bart István
>!
Kossuth, Budapest, 2010
528 oldal · ISBN: 9789630963251 · Fordította: Bart István

14 további kiadás


Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Robin Hood · Ivanhoe · Rebeka · Cedric Rotherwood · Földnélküli János, angol király · Gurth · Izsák · Plantagenet Richárd

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia · Don folyó · Ashby-de-la-Zouch · York


Kedvencelte 33

Most olvassa 14

Várólistára tette 181

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nymeria96>!
Walter Scott: Ivanhoe

Már régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, és örülök, hogy végre sort kerítettem rá.
Nagyon tetszett a történet és a szereplők is mind igazi egyéniségek voltak, mégis sokszor úgy éreztem, hogy hihetetlenül lassan haladok a könyv olvasásával. Ebben nagyrészt szerepet játszottak a részletes leírások és tekervényes körmondatok.
Továbbá nagyon meglepett, hogy spoiler a történet végén, ugyanis egészen megkedveltem a karakterét.

>!
Móra, Budapest, 2000
462 oldal · ISBN: 9639238139 · Fordította: Szinnai Tivadar
Bla IP>!
Walter Scott: Ivanhoe

Az Ivanhoe a 12. századi Angliában játszódó romantikus történet, egy lovagi torna és íjászverseny színes leírásaival, támadásokkal, boszorkánypróbával, valamint a normannok és szászok, valamint a zsidók és a keresztények közötti megosztottsággal. A szerző úgy ítélte meg, hogy korában növekszik a romantika és a középkor iránti érdeklődés, s sikeresen fordította először a múlt irányába olvasói figyelmét. Fontos hatással lehetett a regény sikerére Oroszlánszívű Richard és Robin Hood regényben való megjelenése is, de főként az, hogy a szerző írása ma is oly filmszerű, hogy szinte látjuk magunk előtt a cselekményt, a történéseket. A regény ma, több mint 200 év elteltével is oly olvasmányosan friss, hogy mindenkinek ajánlom. Két fél éjszaka alatt jutottam túl rajta, mert miután belekezdtem, nem tudtam letenni!

4 hozzászólás
ppeva P>!
Walter Scott: Ivanhoe

Kislány voltam, amikor a tévésorozat ment a tévében. Jóformán semmi emlékem nincs róla, még azt se vettem, hogy az Angyal játssza a főszerepet, csak a főcím alatt „ájvenhóóóó”-t kiabáló gyerek maradt meg bennem, meg sok-sok szürke, szemcsés kép mindenféle lovagokról és hadakozásokról. A történelmi filmeket nem különösebben szerettem, ez a tévésorozat ahhoz se hozta meg a kedvem, hogy leemeljem a könyvet a bátyám polcáról (a fiú-könyvek közül). Beértem azzal, hogy néha, ha úgy hozta kedvünk, hangos „ájvenhóóóó”-zással, üvöltözve rohangáljunk a napközi udvarán.
Nagybátyám könyvtárával együtt örököltem néhány Walter Scott kötetet, és idén nyáron jött még hozzá pár, egy másik örökségből. És ha már ennyi összegyűlt, muszáj volt nekilátni egynek. Különben is, minél több kortárs könyvet olvasok, annál jobban vonzanak a régi könyvek, a „hagyományos” regények és történetek…
Nagy élvezettel olvastam a romantikus, kalandos regényt, utánaolvastam a történelmi tényeknek és utalásoknak. Érdekes volt nagyon, szórakoztató, és sose hittem volna, hogy még humor is van benne! :)

mate55>!
Walter Scott: Ivanhoe

Kedves Dávid! Ezúton szeretném megköszönni Neked az Ivanhoe – t. Tökéletes. …. éves férfi nemű olvasó vagyok, talán több száz (talán ezer, mindegy) könyvet elolvastam már (ezt is valamikor siheder koromban), de ez most annyira eltalált, hogy azt érzem, végtelen hálás vagyok, hogy „hozzám vágtad”. De egy pár gondolatot engedd meg, hogy megosszak Veled. Igaz, ezt Te sohasem spoiler fogod olvasni. Az irodalom sokkal többet kínál, mint gondolnád. Aki elolvas egy jó regényt, garantáltan megváltozik az élete. Aki nem olvas, talán el sem juthat önmagához. Várhat nyugodtan az ufókra, (azért, mert Pataki Attilának sikerült:), /Neked nem biztos/ hogy majd egyszer elrabolják, és valami létjobbító műtétet hajtanak végre rajta. Fantasztikus érzés olvasni, megállni egy-egy mondatnál, hogy hát ez hibátlan, igaz, igen, így van, én is így gondolom. Vagy, ahogy a regény utolsó soraiban Szinnai Tivadar mondja: „De vérbeli írói tehetsége még a ma emberét is le tudja nyűgözni, s varázsereje még ma is hat….” Ja, majd elfelejtettem. Írom Neked az olvasónaplót.

14 hozzászólás
eme>!
Walter Scott: Ivanhoe

Romantikus nagyregény a javából. Nem is igazán értem, miért nincs akkora sikere, mint a mai divatos, középkort megidéző kalandregényeknek.
Számomra Follett A katedrálisa inkább zeller, mint best, míg Scott regénye igazi csemege. Nem kérem számon tőle azt, amit nem kell, elfogadom a romantikus regény játékszabályait – és jöhet a kaland. A visszalépés az időben abba a korba, mikor szász és normann még egymás ellenségei – de már kezdenek némiképp közeledni egymáshoz. Ivanhoe ugyan messze nem a történet főszereplője, de alakja, történetének alakulása mintha ennek a majdani egyesülésnek, összeolvadásnak szimbóluma is lenne. A Robin Hood-os legendákból, fantáziából és talán pici valóságból összegyúrt történet szálai nemcsak szórakoztatóak, hanem fontos kérdéseket is vetnek fel, annak ellenére, hogy minden a mese logikáját követi, tehát a cselekmény alakulása kiszámítható. Becsületesség és hűség egyik oldalon, képmutatás és árulás a másikon. Nemzetiségi és faji konfliktusok, társadalmi rétegek közti ellentétek – melyek akkor, később, még mindig érvényesek. A sarkítások nem minden esetben élesek – Izsák alakja például néha ellenszenvet, máskor szánalmat, vagy épp tiszteletet is kiválthat az olvasóból, a lovagi becsület és tisztesség pedig felülemelkedhet a személyes érdekeken és emberi gyarlóságon – mint például de Bracy esetében. Nem lehet nem észrevenni az elbeszélő egyházat érintő kritikáját sem – ami a Rebeka ellen indított boszorkányper taglalása során mélyül el.
Mindehhez egy lenyűgöző elbeszélésmód társul, a mesélés, történetmondás mesteri tudása, a gyakran sziporkázó humor – Wamba vagy Gurth alakja már csak emiatt is emlékezetessé válhat. És a végén, mint az egy igazi meséhez illik, a megpróbáltatások egyszer véget érnek, a jók elnyerik jutalmukat… kivéve Izsákot és lányát. Ők mennek tovább, és mennek, és mennek… Hiába, nem minden mese egyforma.

2 hozzászólás
Ibanez P>!
Walter Scott: Ivanhoe

Az Ivanhoe igazi középkori lovagregény, hölgyeket megmentő, bátor, hős lovagokkal, kétszínű papokkal, jobbágyaikat sanyargató urakkal, akik egy-egy földdarabért a szomszédaikat is elárulják, rossz és jó királlyal, megbolondítva egy kis zsidókérdéssel és egy kis inkvizíciós jelenettel.

A történet gyakorlatilag szépen lefedi a mindenki által ismert Robin Hood-sztorit, nem is kell nélkülöznünk Locksley-t sem, elég szépen szerepel a történetben. Angolhonban János az úr, vagyis nem is igazán ő, hanem a sleppje, a normann urak, akik a „bennszülött” szászokat minden tekintetben lenézik, amikor csak lehet, megalázzák. Richárd messze földön, így Jánosék korlátlanul növelhetik hatalmukat, a normann lovagok pedig akármilyen becstelenséget elkövethetnek, a szentföldön harcoló lovagok földjét éppúgy magukhoz ragadhatják, mint a kiszemelt hölgyeket és kincseket. Az erdőkben szegénylegények és a lovagok emberei húzzák ki az erszényt az arra tévedt vándorok zsebéből, a zsidók pedig bár gazdagok, újra és újra azzal szembesülnek, hogy csak addig jók, amíg kölcsönözni kell, a visszafizetésnél a kedves zsidóból gyorsan bitang hitetlen kutya válik.

„De amikor egyházi vagy világi ember, herceg, lovag és prior pénzért kopogtat Izsák ajtaján, akkor egészen más hangon beszél, nem ilyen gorombán. „Kedves Izsák barátom, segíts rajtam, ha Istent ismersz, segíts ki egy kis kölcsönnel, pontosan megadom, és örök hálára kötelezel vele! Kedves, jó Izsák bácsi, mindenki tudja, milyen derék, jószívű ember vagy, csak te menthetsz meg, senki más” – akkor így szól a nóta. De ha elérkezik a lejárat napja, és kérni merem, ami nekem jár, akkor: „Pusztulj innen, szemtelen zsidó, Egyiptom átka sújtson rád és fajtádra!” Nem elég, hogy nem fizetnek, még a durva csőcseléket is ránk uszítják, hadd töltse ki dühét a védtelen idegeneken!”

Ebbe az alaphelyzetbe teszi tehát Scott főhősünket, Ivanhoe-t, aki mint Kitaszított jelenik meg egy lovagi tornán (visszaérkezvén a Szentföldről), hogy álca alatt megleckéztesse a lovagi bátorságból, erőből és erényességből a normann urakat. Sikerrel is. Apjaura, Cedric és annak fogadott leánya, Lady Rowena is fontos szereplője a történetnek, viszont ez utóbbi jelleme sajnos nem lett igazán kibontva, a kötetben végig szinte csak egy nagyon szép, nagyon elegáns, de gőgösnek, merevnek tűnő hölgyet látunk. Vele szemben ott van Rebeka, az ízig-vérig egzotikus szépség, a zsidó nő, aki apjával, a zsugori Izsákkal utazik. Megjelenik még egy rejtélyes Fekete lovag (szerintem igen könnyen kitalálható a személye), s a Richárd-Ivanhoe-szászok-zsidók elleni ármánykodás túloldalán szervezkedő templomosok-papok-lovagok csoportja. A támadásokat ők indítják, először csak szóban, majd tettekkel is, s hőseinknek bizony összefogásra, ravaszságra és sokszor bizony egy udvari bolond eszére kell támaszkodniuk.

Nagyon tetszett a könyvben elrejtett információk halmaza, legyen az akár a heraldika alapszabálya vagy a lovagi torna szabálytalanságai (eddig nem is tudtam, hogy pontosan hol lehetett érinteni az ellenfelet és mikor járt kizárás)… Ezek nem unalmasak, nem hosszúak, de kellőképpen megalapozzák, hogy még jobban belemerüljünk a korszakba.

Nagyszerű történelmi klasszikus, mindig van egy kis ármány vagy csetepaté, úgyhogy végig leköti az olvasót.

Hanaiwa>!
Walter Scott: Ivanhoe

„A lovag hullva mind
kardjukra pettyet rozsda hint
lelkük a szentek közt, hitünk szerint”
Az Ivanhoe nekem az egyik első bűnbeesésem volt a könyvek világában, páncélozott lábbal taposva bele érdeklődési körömet kisfiú lelkembe. (Az Üdv Néked Arthur, Nagy Király cimű alapvetéssel karöltve).
Benne van minden ami a mai napig élvezetes olvasmánnyá teszi, és ennyi év után újraolvasva az is feltűnt hány és hány író merített azóta ebből a tisztavízű kútból.
Nekem az 1980-as Móra kiadás van meg, és ami azt illeti, így kell egy könyvet kiadni. A versrészletek, az illusztrációk, a korabeli öltözékek, fegyverek megismertetése messze minőségi etalonná emelik a kiadványt. Örök nemezisem a (sajnos újra divatba jövő) keménytáblás kivitel, de ebben az esetben nem is érdemelt volna mást, így van értelme.
Felnőtt fejjel újraolvasva is: max pontszám.

Nienna001 P>!
Walter Scott: Ivanhoe

Egy olyan klasszikust pótoltam, amit ideje volt megtennem. @Szürke_Medve javaslatára kölcsönöztem ki egy nagyon szép kiadást, amiben szuper illusztrációk voltak. Rengeteget hozzáadott a belbecshez. A történet izgalmas, bár néha már kicsit fárasztó volt a rengeteg nagy érzelem. Néha meglepő módon percekig hallgattak az emberek. Nem tudom én vagyok ilyen pörgős, de engem nagyon nyomaszta egy „forró” helyzetben több perces hatásszünetet tartó beszédpartner. Felgyorsullhatott a kommunikáció is.

Örömmel vettem, amikor Fábri Anna: Hétköznapi élet Széchényi korában utalás volt LAdy Rowenára és Rebeccára és tudtam, hogy kik ők.

2 hozzászólás
JBollok92>!
Walter Scott: Ivanhoe

Szép, tartalmas korrajz a 12. századi Angliáról, mindennel, ami a korban „jellemző” volt: fosztogató urak, bátor lovagok, párbajok, lovagi tornák, intrikák, játszmák, szerelmek. Éveken át halogattam a könyv olvasását, pedig magát a korszakot szeretem. Ezután pedig még jobban fogom, és ez Walter Scottnak köszönhető, pontosabban eme remekül megírt, fordulatos történetének, és az árnyalt, emberi karaktereinek. Olvasás közben többször is úgy éreztem, mintha visszarepültem volna a korba. Igazi „beleélést” okozó könyv, amely minden oldalával leköti az olvasót.

SDániel P>!
Walter Scott: Ivanhoe

Walter Scott történelmi kalandregénye mindazt az összetevőt tartalmazza, amiért érdemes az olvasónak kezébe venni: kaland, romantika, a középkori Anglia áttekintése, szerethető karakterek – bár némelyik esetében az író kissé túlromantizálja az erényeket. Helyenkét kicsit didaktikus, de ugyanakkor kellőképpen ismereti velünk az akkori kor szokásait, jellemzőit. Leginkább a „Robin Hood, a tolvajok fejedelme” című mozihoz tudnám hasonlítani (és milyen érdekes, a sherwoodi erdő bajnoka itt is felbukkan), vagy akár Karl May Winnetou történeteihez: nem kell igazán mély történelmi drámát várnunk – mégha komorabb pillanatok azért itt is vannak –, de amiért Scott papírra vetette, azt teljesiti; csak merüljünk el benne, hagyjuk, hogy elrepítsen minket egy másik világba/korba, és kövessük nyomon Ivanhoe lovag és társai útját.

>!
Móra, Budapest, 2000
462 oldal · ISBN: 9639238139 · Fordította: Szinnai Tivadar

Népszerű idézetek

eme>!

Az, aki jót tesz, bár hatalma korlátlan a rosszra, dicséretet érdemel, s nem is csupán a jó cselekedeteiért, de mindama rosszért is, aminek elkövetésétől megtartóztatja magát.

479. oldal

5 hozzászólás
SDániel P>!

[…] lomha kőből szikrát csiholni nem türelmetlen embernek való.

171. oldal, Tizennyolcadik fejezet

SDániel P>!

– Hadd dőljön ki az öreg fa, csak maradjon meg az erdő sudár reménysége.

235. oldal, Huszonhatodik fejezet

dokijano>!

Ifjú olvasóim, kik bizonyára buzgó olvasói románoknak s regényes balladáknak, jól emlékezhetnek rá, hogy a sötét középkorban, ahogy e századokat nevezni szokás, a nők gyakorta voltak beavatottjai a sebészet rejtelmeinek, és a vitézlő lovagok milyen gyakran ápoltatták testi sebeiket azzal a hölggyel, akinek szeme sugara oly mély sebet ütött szívükön.

381. oldal, Huszonnyolcadik fejezet (Európa, 1993.)

Irasalgor>!

No látod! – mosolygott Wamba. – A disznóhús neve már pork, ez pedig francia eredetű normann szó. Vagyis amíg a disznó él, amíg egy szász rabszolga őrzi és vesződik vele, addig szász neve van. De mihelyst alkalmassá válik arra, hogy a kastélyban felszolgálják, akkor már tüstént normann nevet kap, mert a ropogós disznósülthöz a szásznak már semmi köze. Érted már, Gurth barátom?

13. oldal, Első fejezet

4 hozzászólás
Irasalgor>!

Holnap új nap lesz – hagyjuk a gondokat arra!

193. oldal, 13. fejezet

ppeva P>!

Nem irigylem hitedet, melyet mindig a nyelveden hordasz, de szívedben ritkán, és tetteidben soha!

Harminckilencedik fejezet

ppeva P>!

– Milyen fiatal vagy, milyen szép, és halálmegvető bátorságod is milyen gyönyörű! És mégis meg kell halnod, gyalázatosan, gyötrelmesen! Ki ne siratna meg? Húsz év óta nem könnyeztem, de most, hogy téged nézlek, szemem könnybe lábad. De hiába, így kell lennie, most már semmi se mentheti meg az életedet. Mindketten csak vak eszközök vagyunk az ellenállhatatlan végzet kezében, amely sodor bennünket, mint a vihar az erős hajókat, hogy egymáshoz csapódjanak, és így süllyedjenek el. Bocsáss meg hát, és legalább úgy váljunk el egymástól, mint jó barátok. Hiába igyekeztem megingatni elhatározásodat, és az enyém is olyan szilárd, mint a sors kőkemény akarata.
– Férfiak! – fakadt ki Rebeka. – Így hárítják át a sorsra azt, ami saját vad szenvedélyeik műve. De én megbocsátok neked, Bois-Guilbert, noha te vagy korai halálom okozója. Hatalmas elméden néha nemes gondolatok is átcikáznak; de egészében mégis olyan, mint egy lusta ember kertje, amelyet felver a gyom, elfojtva a szép virágok egészséges fejlődését.

Harminckilencedik fejezet

SDániel P>!

– Az ember annyit tesz, amennyi tőle kitelik.

130. oldal, Tizenharmadik fejezet

ppeva P>!

A paraszt reszkető kézzel turkált inge alatt, és előhúzott egy kis dobozt, melynek fedelén héber betűket lehetett látni. A körülötte állók már ebben is csalhatatlan bizonyítékát látták annak, hogy a doboz az ördög patikájából került elő. Beaumanoir keresztet vetett, mielőbb kezébe vette. Miután járatos volt majdnem minden keleti nyelvben, könnyűszerrel elolvasta és megértette a doboz feliratát, mely így szólt: Júda törzsének oroszlánja győzelmet arat.
– Milyen különös ereje van a sátánnak! – csóválta fejét Beaumanoir. – Még a szentírás szavait is felhasználja szentségtörésre, és nélkülözhetetlen mindennapi táplálékunkba mérget kever! Nincs itt egy köpülyöző, aki meg tudná mondani, mi van ebben a titokzatos kenőcsben?
Két orvosló – ahogy magukat nevezték –, az egyik barát, a másik borbély, előlépett, és meg-vizsgálta a kenőcsöt. Azután kijelentették, hogy a kenőcs anyagát nem ismerik; legfeljebb annyit mondhatnak, hogy szaga mirhára és kámforra emlékeztet (ezeket keleti fűszereknek vélték). De nem tudtak felülemelkedni azon a szakmai gyűlöleten, amely a sikeres kartárs ellen fordul, és siettek kijelenteni: miután ez a kenőcs nem tartalmaz semmi olyan alapanyagot, amelyet ismernének, nyilvánvaló, hogy törvénytelen, bűbájos szerekből kotyvasztották; ezt annál biztosabban állíthatják, mert ők maguk, ha nem is varázslók, tökéletesen ismerik tudományuk minden csínját-bínját – de csak addig a határig, amíg az Istentől való, és egy jó keresztény hitével összeegyeztethető. Amikor ez a gyógyszerészi vizsgálat befejeződött, a paraszt alázatosan esedezett, hogy adják vissza neki a kenőcsöt, amelyet olyan üdvös eredménnyel használ.

Harminchetedik fejezet

2 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: Gróf Monte Cristo
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Alexandre Dumas: Gróf Monte Krisztó I-IV.
Barabás Tibor: Végvári legenda
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Mikszáth Kálmán: Akli Miklós
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Jókai Mór: Bárou-l dă cîgán / A cigánybáró
Laczkó Márta: Nádasdy Orsika
Gáspár Ferenc: A strucc vére