Ivanhoe 235 csillagozás

Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe

Majdnem pontosan ezer éve történt, hogy a francia nyelvű normanok elözönlötték a brit szigeteket, és meghódították angolszász lakóit. Az uralkodó normannok és az alávetett szászok ádáz küzdelme évszázadokig tartott, de végül a két nép, a két nyelv eggyé olvadt, és így alakult ki az angol nemzet és nyelv. Az író akit a történelmi regény atyjának neveznek, az átalakulás viharos korszakába helyzei hőseit, a nemeslelkű, hős Ivanhoe lovagot, az elvetemült templáriust, a bájos Rowenát, és a szép Rebekát, Oroszlánszívű Richárd királyt és a legendás Robin Hoodot. A romantius, kalandos nagy regény másfél évszázada kedves olvasmánya felnőtteknek és fiataloknak.

Eredeti megjelenés éve: 1820

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, A világirodalom klasszikusai, Európa Klasszikus Regények, Klasszikus Regénytár (kék), Klasszikus Regénytár (piros), Az én könyvtáram

>!
Kossuth, Budapest, 2006
256 oldal · ISBN: 9630947994 · Fordította: Bart István
>!
Kossuth, Budapest, 2006
256 oldal · ISBN: 9630947986 · Fordította: Bart István
>!
Móra, Budapest, 2000
462 oldal · ISBN: 9639238139 · Fordította: Szinnai Tivadar

10 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Ivanhoe · Rebeka · Cedric Rotherwood · disznópásztor · Földnélküli János, angol király · főnemes · Gurth · Izsák · Plantagenet Richárd · szolga

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia · Ashby · Don folyó · York


Kedvencelte 31

Most olvassa 10

Várólistára tette 154

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nymeria96
Walter Scott: Ivanhoe

Már régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, és örülök, hogy végre sort kerítettem rá.
Nagyon tetszett a történet és a szereplők is mind igazi egyéniségek voltak, mégis sokszor úgy éreztem, hogy hihetetlenül lassan haladok a könyv olvasásával. Ebben nagyrészt szerepet játszottak a részletes leírások és tekervényes körmondatok.
Továbbá nagyon meglepett, hogy spoiler a történet végén, ugyanis egészen megkedveltem a karakterét.

>!
Móra, Budapest, 2000
462 oldal · ISBN: 9639238139 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
ppeva P
Walter Scott: Ivanhoe

Kislány voltam, amikor a tévésorozat ment a tévében. Jóformán semmi emlékem nincs róla, még azt se vettem, hogy az Angyal játssza a főszerepet, csak a főcím alatt „ájvenhóóóó”-t kiabáló gyerek maradt meg bennem, meg sok-sok szürke, szemcsés kép mindenféle lovagokról és hadakozásokról. A történelmi filmeket nem különösebben szerettem, ez a tévésorozat ahhoz se hozta meg a kedvem, hogy leemeljem a könyvet a bátyám polcáról (a fiú-könyvek közül). Beértem azzal, hogy néha, ha úgy hozta kedvünk, hangos „ájvenhóóóó”-zással, üvöltözve rohangáljunk a napközi udvarán.
Nagybátyám könyvtárával együtt örököltem néhány Walter Scott kötetet, és idén nyáron jött még hozzá pár, egy másik örökségből. És ha már ennyi összegyűlt, muszáj volt nekilátni egynek. Különben is, minél több kortárs könyvet olvasok, annál jobban vonzanak a régi könyvek, a „hagyományos” regények és történetek…
Nagy élvezettel olvastam a romantikus, kalandos regényt, utánaolvastam a történelmi tényeknek és utalásoknak. Érdekes volt nagyon, szórakoztató, és sose hittem volna, hogy még humor is van benne! :)

>!
mate55 
Walter Scott: Ivanhoe

Kedves Dávid! Ezúton szeretném megköszönni Neked az Ivanhoe – t. Tökéletes. …. éves férfi nemű olvasó vagyok, talán több száz (talán ezer, mindegy) könyvet elolvastam már (ezt is valamikor siheder koromban), de ez most annyira eltalált, hogy azt érzem, végtelen hálás vagyok, hogy „hozzám vágtad”. De egy pár gondolatot engedd meg, hogy megosszak Veled. Igaz, ezt Te sohasem spoiler fogod olvasni. Az irodalom sokkal többet kínál, mint gondolnád. Aki elolvas egy jó regényt, garantáltan megváltozik az élete. Aki nem olvas, talán el sem juthat önmagához. Várhat nyugodtan az ufókra, (azért, mert Pataki Attilának sikerült:), /Neked nem biztos/ hogy majd egyszer elrabolják, és valami létjobbító műtétet hajtanak végre rajta. Fantasztikus érzés olvasni, megállni egy-egy mondatnál, hogy hát ez hibátlan, igaz, igen, így van, én is így gondolom. Vagy, ahogy a regény utolsó soraiban Szinnai Tivadar mondja: „De vérbeli írói tehetsége még a ma emberét is le tudja nyűgözni, s varázsereje még ma is hat….” Ja, majd elfelejtettem. Írom Neked az olvasónaplót.

14 hozzászólás
>!
eme P
Walter Scott: Ivanhoe

Romantikus nagyregény a javából. Nem is igazán értem, miért nincs akkora sikere, mint a mai divatos, középkort megidéző kalandregényeknek.
Számomra Follett A katedrálisa inkább zeller, mint best, míg Scott regénye igazi csemege. Nem kérem számon tőle azt, amit nem kell, elfogadom a romantikus regény játékszabályait – és jöhet a kaland. A visszalépés az időben abba a korba, mikor szász és normann még egymás ellenségei – de már kezdenek némiképp közeledni egymáshoz. Ivanhoe ugyan messze nem a történet főszereplője, de alakja, történetének alakulása mintha ennek a majdani egyesülésnek, összeolvadásnak szimbóluma is lenne. A Robin Hood-os legendákból, fantáziából és talán pici valóságból összegyúrt történet szálai nemcsak szórakoztatóak, hanem fontos kérdéseket is vetnek fel, annak ellenére, hogy minden a mese logikáját követi, tehát a cselekmény alakulása kiszámítható. Becsületesség és hűség egyik oldalon, képmutatás és árulás a másikon. Nemzetiségi és faji konfliktusok, társadalmi rétegek közti ellentétek – melyek akkor, később, még mindig érvényesek. A sarkítások nem minden esetben élesek – Izsák alakja például néha ellenszenvet, máskor szánalmat, vagy épp tiszteletet is kiválthat az olvasóból, a lovagi becsület és tisztesség pedig felülemelkedhet a személyes érdekeken és emberi gyarlóságon – mint például de Bracy esetében. Nem lehet nem észrevenni az elbeszélő egyházat érintő kritikáját sem – ami a Rebeka ellen indított boszorkányper taglalása során mélyül el.
Mindehhez egy lenyűgöző elbeszélésmód társul, a mesélés, történetmondás mesteri tudása, a gyakran sziporkázó humor – Wamba vagy Gurth alakja már csak emiatt is emlékezetessé válhat. És a végén, mint az egy igazi meséhez illik, a megpróbáltatások egyszer véget érnek, a jók elnyerik jutalmukat… kivéve Izsákot és lányát. Ők mennek tovább, és mennek, és mennek… Hiába, nem minden mese egyforma.

2 hozzászólás
>!
Hanaiwa
Walter Scott: Ivanhoe

"A lovag hullva mind
kardjukra pettyet rozsda hint
lelkük a szentek közt, hitünk szerint"
Az Ivanhoe nekem az egyik első bűnbeesésem volt a könyvek világában, páncélozott lábbal taposva bele érdeklődési körömet kisfiú lelkembe. (Az Üdv Néked Arthur, Nagy Király cimű alapvetéssel karöltve).
Benne van minden ami a mai napig élvezetes olvasmánnyá teszi, és ennyi év után újraolvasva az is feltűnt hány és hány író merített azóta ebből a tisztavízű kútból.
Nekem az 1980-as Móra kiadás van meg, és ami azt illeti, így kell egy könyvet kiadni. A versrészletek, az illusztrációk, a korabeli öltözékek, fegyverek megismertetése messze minőségi etalonná emelik a kiadványt. Örök nemezisem a (sajnos újra divatba jövő) keménytáblás kivitel, de ebben az esetben nem is érdemelt volna mást, így van értelme.
Felnőtt fejjel újraolvasva is: max pontszám.

>!
Ibanez MP
Walter Scott: Ivanhoe

Az Ivanhoe igazi középkori lovagregény, hölgyeket megmentő, bátor, hős lovagokkal, kétszínű papokkal, jobbágyaikat sanyargató urakkal, akik egy-egy földdarabért a szomszédaikat is elárulják, rossz és jó királlyal, megbolondítva egy kis zsidókérdéssel és egy kis inkvizíciós jelenettel.

A történet gyakorlatilag szépen lefedi a mindenki által ismert Robin Hood-sztorit, nem is kell nélkülöznünk Locksley-t sem, elég szépen szerepel a történetben. Angolhonban János az úr, vagyis nem is igazán ő, hanem a sleppje, a normann urak, akik a „bennszülött” szászokat minden tekintetben lenézik, amikor csak lehet, megalázzák. Richárd messze földön, így Jánosék korlátlanul növelhetik hatalmukat, a normann lovagok pedig akármilyen becstelenséget elkövethetnek, a szentföldön harcoló lovagok földjét éppúgy magukhoz ragadhatják, mint a kiszemelt hölgyeket és kincseket. Az erdőkben szegénylegények és a lovagok emberei húzzák ki az erszényt az arra tévedt vándorok zsebéből, a zsidók pedig bár gazdagok, újra és újra azzal szembesülnek, hogy csak addig jók, amíg kölcsönözni kell, a visszafizetésnél a kedves zsidóból gyorsan bitang hitetlen kutya válik.

„De amikor egyházi vagy világi ember, herceg, lovag és prior pénzért kopogtat Izsák ajtaján, akkor egészen más hangon beszél, nem ilyen gorombán. „Kedves Izsák barátom, segíts rajtam, ha Istent ismersz, segíts ki egy kis kölcsönnel, pontosan megadom, és örök hálára kötelezel vele! Kedves, jó Izsák bácsi, mindenki tudja, milyen derék, jószívű ember vagy, csak te menthetsz meg, senki más” – akkor így szól a nóta. De ha elérkezik a lejárat napja, és kérni merem, ami nekem jár, akkor: „Pusztulj innen, szemtelen zsidó, Egyiptom átka sújtson rád és fajtádra!” Nem elég, hogy nem fizetnek, még a durva csőcseléket is ránk uszítják, hadd töltse ki dühét a védtelen idegeneken!”

Ebbe az alaphelyzetbe teszi tehát Scott főhősünket, Ivanhoe-t, aki mint Kitaszított jelenik meg egy lovagi tornán (visszaérkezvén a Szentföldről), hogy álca alatt megleckéztesse a lovagi bátorságból, erőből és erényességből a normann urakat. Sikerrel is. Apjaura, Cedric és annak fogadott leánya, Lady Rowena is fontos szereplője a történetnek, viszont ez utóbbi jelleme sajnos nem lett igazán kibontva, a kötetben végig szinte csak egy nagyon szép, nagyon elegáns, de gőgösnek, merevnek tűnő hölgyet látunk. Vele szemben ott van Rebeka, az ízig-vérig egzotikus szépség, a zsidó nő, aki apjával, a zsugori Izsákkal utazik. Megjelenik még egy rejtélyes Fekete lovag (szerintem igen könnyen kitalálható a személye), s a Richárd-Ivanhoe-szászok-zsidók elleni ármánykodás túloldalán szervezkedő templomosok-papok-lovagok csoportja. A támadásokat ők indítják, először csak szóban, majd tettekkel is, s hőseinknek bizony összefogásra, ravaszságra és sokszor bizony egy udvari bolond eszére kell támaszkodniuk.

Nagyon tetszett a könyvben elrejtett információk halmaza, legyen az akár a heraldika alapszabálya vagy a lovagi torna szabálytalanságai (eddig nem is tudtam, hogy pontosan hol lehetett érinteni az ellenfelet és mikor járt kizárás)… Ezek nem unalmasak, nem hosszúak, de kellőképpen megalapozzák, hogy még jobban belemerüljünk a korszakba.

Nagyszerű történelmi klasszikus, mindig van egy kis ármány vagy csetepaté, úgyhogy végig leköti az olvasót.

>!
dokijano
Walter Scott: Ivanhoe

Gyerekkoromban tv-sorozatban futott a regényből készült film, és Roger Moore (!) volt a főszereplő. Naná, hogy minden részt meg kellett néznem! Aztán most elérkezett az idő, amikor annyi erőt összegyűjtöttem, hogy neki merek állni a vaskos regénynek is.
Az első két bevezető rész (Előszó és Ajánlás) szövege visszariasztott kissé, mert a regény elkészültének hátterét igyekezett elmagyarázni a szerző XIX. századi, udvariaskodó stílusában. Ez a rész – szerintem – az irodalommal szakma-szinten foglalkozóknak csemege. Nekem nem annyira tetszett, de szerencsére nem vette el a kedvem magától a regénytől. Nem olyan „porlepte” a szövegezése, mint gondoltam, nagyon jól olvasható. Mondom ezt annak ellenére, hogy 44 év távolából több kalandra emlékszem a tv-sorozatból, mint amennyivel a könyvben találkoztam. Persze a filmsorozatban nyilván minden részbe kellett valami izgalmasat bevágni, hogy a következő részt is megnézze az ember.
Azért a könyvben is jócskán van kaland a már-már szokásos erdei rablásoktól a kemény lovagi tornán át a véres várostromig. A fordításra sem lehet egy rossz szavam se. Jó néhány régi, ma már nem használt magyar kifejezéssel örvendeztetett meg a fordító. Olyanokkal, amelyeket talán Arany János balladáiban olvastam utoljára (nem véletlenül).
Aki szereti a történelmi regényeket, és nem riad vissza a 660 oldaltól, annak kihagyhatatlan.

>!
Stendhal
Walter Scott: Ivanhoe

Az olvasási válság, amibe belekeveredtem és nem tudok kilábalni, nem tett túl jót ennek a könyvnek sem. Pedig – előbb említett problémám ellenére – ez egy egész jó könyv. Semmiképpen sem sorolnám a világ legunalmasabb könyvei közé, mely kihívás apropójából olvastam. http://moly.hu/kihivasok/a-vilag-legunalmasabb-klasszikusai (Na meg azért is olvastam, mert már régóta akartam.)
A könyvről: Nem egy túlírt darab. A cselekménye egyszerű, fordulatai viszonylag kiszámíthatóak, szereplőinek jelleme sem túl bonyolult, általában vagy a jók vagy a rosszak csoportját gazdagítják. Néhol ugyan némi tényleg emberi tulajdonság (iszákosság, gőg, büszkeség, kapzsiság) is párosul csodálatosan fennkölt vagy szörnyűséges alaptermészetükhöz.
A leírások gazdagsága, részletessége és szemléltető ereje nekem nagyon tetszett. Fantasztikus aprólékossággal mutatta be egy-egy helyszín jellemzőit, szereplő megjelenését, ruházatát. Ezek lehetnek talán azok a részek, melyek sokak számára az unalmas kategóriába sorolják a könyvet.
A történelmi hitelességéről nem tudok mit mondani, egyrészt mert ezirányú műveltségem (is) hagy némi kívánnivalót maga után, másrészt mert erről a korról nem sok mindent olvastam.
Összefoglalva: ez egy remek könyv, akár a szórakoztatási értékét nézzük és úgy gondolom akkor is, ha történelmi eseményeket kívánunk segítségével „rekonstruálni”. Bár inkább a szereplők saját sztoriján van a hangsúly.

>!
Isley
Walter Scott: Ivanhoe

Kisgyerekkoromban láttam talán a Cartoon Networkön az Ivanhoe nevű animációs filmet és tett rám nagy benyomást. Aztán most már évek óta tervezgettem elolvasni Sir Walter Scott híres regényét, mely alapul szolgált annak a mesének. Örülök, hogy végre eljutottam az elolvasásáig, mert Anglia gazdag történelmének egy sorsfordító időszakában játszódik a regény története, olyan híres személyekkel a porondon, mint Oroszlánszívű Richárd király, Robin Hood vagy maga Ivanhoe. Tetszett, ahogy Scott bemutatta a karaktereit: ez a skót ember többször annyira nyers volt, mint az általa olyan jól megformált szász karakterek, különösképpen Cedric, a szász, Ivanhoe édesapja. Mindenki valós célját és igazi jellemét bemutatta Scott, aki szerepelt könyvében, kendőzetlenül. Mégis annyi inspiráló karakterrel van így is dolgunk: a lovagi erényeknek, keresztényi és férfias kötelezettségeknek mindig eleget tevő Ivanhoe-val, a tántoríthatatlan, jóságos Rebekával, az igazszívű, ámde bolondos, gazdájáért az életét is akár adó Wambával, a bohóccal, a népszerű Robin Hood-dal vagy a vasöklű baráttal, Tuck testvérrel.
Emellett a történet is végig izgalmas volt, Scott lassan kétszáz éves regényében olyan jól váltogatta a történetszálakat, hogy sohasem lehetett unatkozni, minthogy a történelmi korszak, amelyben a nemesszívű Ivanhoe küzdelmei zajlottak, kifejezetten mozgalmasak voltak.

>!
Briza
Walter Scott: Ivanhoe

Egyszerűen imádtam! A világ legcsodálatosabb Robin Hood története. De aki azt gondolná, ez a könyv kizárólag az ő romantikus kalandjait tárja az olvasó elé, bizony téved. S a szereplők kalandos fordulatain túl jóval többet tartogat az elszánt olvasó számára. A normannok és szászok keveredésének históriáját talán még nagyobb élvezettel faltam, mint magát e lovagregényt. Kedvet adott a kultúrtörténeti kutakodáshoz.


Népszerű idézetek

>!
eme P

Az, aki jót tesz, bár hatalma korlátlan a rosszra, dicséretet érdemel, s nem is csupán a jó cselekedeteiért, de mindama rosszért is, aminek elkövetésétől megtartóztatja magát.

479. oldal

5 hozzászólás
>!
dokijano

Ifjú olvasóim, kik bizonyára buzgó olvasói románoknak s regényes balladáknak, jól emlékezhetnek rá, hogy a sötét középkorban, ahogy e századokat nevezni szokás, a nők gyakorta voltak beavatottjai a sebészet rejtelmeinek, és a vitézlő lovagok milyen gyakran ápoltatták testi sebeiket azzal a hölggyel, akinek szeme sugara oly mély sebet ütött szívükön.

381. oldal, Huszonnyolcadik fejezet (Európa, 1993.)

>!
ppeva P

Nem irigylem hitedet, melyet mindig a nyelveden hordasz, de szívedben ritkán, és tetteidben soha!

Harminckilencedik fejezet

>!
ppeva P

– Milyen fiatal vagy, milyen szép, és halálmegvető bátorságod is milyen gyönyörű! És mégis meg kell halnod, gyalázatosan, gyötrelmesen! Ki ne siratna meg? Húsz év óta nem könnyeztem, de most, hogy téged nézlek, szemem könnybe lábad. De hiába, így kell lennie, most már semmi se mentheti meg az életedet. Mindketten csak vak eszközök vagyunk az ellenállhatatlan végzet kezében, amely sodor bennünket, mint a vihar az erős hajókat, hogy egymáshoz csapódjanak, és így süllyedjenek el. Bocsáss meg hát, és legalább úgy váljunk el egymástól, mint jó barátok. Hiába igyekeztem megingatni elhatározásodat, és az enyém is olyan szilárd, mint a sors kőkemény akarata.
– Férfiak! – fakadt ki Rebeka. – Így hárítják át a sorsra azt, ami saját vad szenvedélyeik műve. De én megbocsátok neked, Bois-Guilbert, noha te vagy korai halálom okozója. Hatalmas elméden néha nemes gondolatok is átcikáznak; de egészében mégis olyan, mint egy lusta ember kertje, amelyet felver a gyom, elfojtva a szép virágok egészséges fejlődését.

Harminckilencedik fejezet

>!
Irasalgor

No látod! – mosolygott Wamba. – A disznóhús neve már pork, ez pedig francia eredetű normann szó. Vagyis amíg a disznó él, amíg egy szász rabszolga őrzi és vesződik vele, addig szász neve van. De mihelyst alkalmassá válik arra, hogy a kastélyban felszolgálják, akkor már tüstént normann nevet kap, mert a ropogós disznósülthöz a szásznak már semmi köze. Érted már, Gurth barátom?

13. oldal, Első fejezet

4 hozzászólás
>!
Irasalgor

Holnap új nap lesz – hagyjuk a gondokat arra!

193. oldal, 13. fejezet

>!
Irasalgor

A veszély pillanata gyakran a szeretet és jóság megnyilvánulásának pillanata is. Izgalmunkban megfeledkezünk óvatosságunkról, és eláruljuk olyan érzelmeinket is, amelyeket nyugodtabb időkben legalábbis bölcsen elrejtenénk, ha már nem tudjuk teljesen elfojtani.

411. oldal, 29. fejezet

>!
ppeva P

A paraszt reszkető kézzel turkált inge alatt, és előhúzott egy kis dobozt, melynek fedelén héber betűket lehetett látni. A körülötte állók már ebben is csalhatatlan bizonyítékát látták annak, hogy a doboz az ördög patikájából került elő. Beaumanoir keresztet vetett, mielőbb kezébe vette. Miután járatos volt majdnem minden keleti nyelvben, könnyűszerrel elolvasta és megértette a doboz feliratát, mely így szólt: Júda törzsének oroszlánja győzelmet arat.
– Milyen különös ereje van a sátánnak! – csóválta fejét Beaumanoir. – Még a szentírás szavait is felhasználja szentségtörésre, és nélkülözhetetlen mindennapi táplálékunkba mérget kever! Nincs itt egy köpülyöző, aki meg tudná mondani, mi van ebben a titokzatos kenőcsben?
Két orvosló – ahogy magukat nevezték –, az egyik barát, a másik borbély, előlépett, és meg-vizsgálta a kenőcsöt. Azután kijelentették, hogy a kenőcs anyagát nem ismerik; legfeljebb annyit mondhatnak, hogy szaga mirhára és kámforra emlékeztet (ezeket keleti fűszereknek vélték). De nem tudtak felülemelkedni azon a szakmai gyűlöleten, amely a sikeres kartárs ellen fordul, és siettek kijelenteni: miután ez a kenőcs nem tartalmaz semmi olyan alapanyagot, amelyet ismernének, nyilvánvaló, hogy törvénytelen, bűbájos szerekből kotyvasztották; ezt annál biztosabban állíthatják, mert ők maguk, ha nem is varázslók, tökéletesen ismerik tudományuk minden csínját-bínját – de csak addig a határig, amíg az Istentől való, és egy jó keresztény hitével összeegyeztethető. Amikor ez a gyógyszerészi vizsgálat befejeződött, a paraszt alázatosan esedezett, hogy adják vissza neki a kenőcsöt, amelyet olyan üdvös eredménnyel használ.

Harminchetedik fejezet

2 hozzászólás
>!
dokijano

Nincs kunyhómban élelem, mi akár csak ebnek is kellenék kívülem, s nyoszolyám is olyan, hogy szalmájától a kényesebb ízlésű ló is elfordulna – eredj hát utadra, vándor, s az Úr vezérelje lépteidet.

233. oldal, Tizenhatodik fejezet (Európa, 1993.)

>!
Irasalgor

Csalok? Sebaj. – MI éltet? csak a látszat.
A koldus ezzel koldult, udvaroncnak
Vagyont tisztességet mi ád? a látszat.
Az egyház sem mellőzi, és a harcos
Vitézségét látszattal toldja meg.
Mindenki él vele; s kinek elég, hogy
Annyit mutat, amennyi; rajtaveszt,
Templomban, harcban, otthon; így van ez.

/Régi színjáték/

538. oldal, 36. fejezet (idézet)

2 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: Egy magyar nábob
Charlotte Brontë: Shirley
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Fekete István: A koppányi aga testamentuma
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Ken Follett: Az idők végezetéig
Nevil Shute: Az örökség
Hendrik Conscience: Flandria oroszlánja
Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl
Charles Dickens: Két város regénye