Ivanhoe 202 csillagozás

Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe Walter Scott: Ivanhoe

Majdnem pontosan ezer éve történt, hogy a francia nyelvű normanok elözönlötték a brit szigeteket, és meghódították angolszász lakóit. Az uralkodó normannok és az alávetett szászok ádáz küzdelme évszázadokig tartott, de végül a két nép, a két nyelv eggyé olvadt, és így alakult ki az angol nemzet és nyelv. Az író akit a történelmi regény atyjának neveznek, az átalakulás viharos korszakába helyzei hőseit, a nemeslelkű, hős Ivanhoe lovagot, az elvetemült templáriust, a bájos Rowenát, és a szép Rebekát, Oroszlánszívű Richárd királyt és a legendás Robin Hoodot. A romantius, kalandos nagy regény másfél évszázada kedves olvasmánya felnőtteknek és fiataloknak.

Eredeti mű: Walter Scott: Ivanhoe (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1820

>!
Kossuth, Budapest, 2006
256 oldal · ISBN: 9630947986 · Fordította: Bart István
>!
Kossuth, Budapest, 2006
256 oldal · ISBN: 9630947994 · Fordította: Bart István
>!
Móra, Budapest, 2000
462 oldal · ISBN: 9639238139 · Fordította: Szinnai Tivadar

9 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Ivanhoe · Cedric Rotherwood · disznópásztor · Földnélküli János, angol király · főnemes · Gurth · Izsák · nemes · Plantagenet Richárd · Rebeka · szolga

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia · Ashby · Don folyó · York


Kedvencelte 28

Most olvassa 14

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Walter Scott: Ivanhoe

Kislány voltam, amikor a tévésorozat ment a tévében. Jóformán semmi emlékem nincs róla, még azt se vettem, hogy az Angyal játssza a főszerepet, csak a főcím alatt „ájvenhóóóó”-t kiabáló gyerek maradt meg bennem, meg sok-sok szürke, szemcsés kép mindenféle lovagokról és hadakozásokról. A történelmi filmeket nem különösebben szerettem, ez a tévésorozat ahhoz se hozta meg a kedvem, hogy leemeljem a könyvet a bátyám polcáról (a fiú-könyvek közül). Beértem azzal, hogy néha, ha úgy hozta kedvünk, hangos „ájvenhóóóó”-zással, üvöltözve rohangáljunk a napközi udvarán.
Nagybátyám könyvtárával együtt örököltem néhány Walter Scott kötetet, és idén nyáron jött még hozzá pár, egy másik örökségből. És ha már ennyi összegyűlt, muszáj volt nekilátni egynek. Különben is, minél több kortárs könyvet olvasok, annál jobban vonzanak a régi könyvek, a „hagyományos” regények és történetek…
Nagy élvezettel olvastam a romantikus, kalandos regényt, utánaolvastam a történelmi tényeknek és utalásoknak. Érdekes volt nagyon, szórakoztató, és sose hittem volna, hogy még humor is van benne! :)

>!
mate55
Walter Scott: Ivanhoe

Kedves Dávid! Ezúton szeretném megköszönni Neked az Ivanhoe – t. Tökéletes. …. éves férfi nemű olvasó vagyok, talán több száz (talán ezer, mindegy) könyvet elolvastam már (ezt is valamikor siheder koromban), de ez most annyira eltalált, hogy azt érzem, végtelen hálás vagyok, hogy „hozzám vágtad”. De egy pár gondolatot engedd meg, hogy megosszak Veled. Igaz, ezt Te sohasem spoiler fogod olvasni. Az irodalom sokkal többet kínál, mint gondolnád. Aki elolvas egy jó regényt, garantáltan megváltozik az élete. Aki nem olvas, talán el sem juthat önmagához. Várhat nyugodtan az ufókra, (azért, mert Pataki Attilának sikerült:), /Neked nem biztos/ hogy majd egyszer elrabolják, és valami létjobbító műtétet hajtanak végre rajta. Fantasztikus érzés olvasni, megállni egy-egy mondatnál, hogy hát ez hibátlan, igaz, igen, így van, én is így gondolom. Vagy, ahogy a regény utolsó soraiban Szinnai Tivadar mondja: „De vérbeli írói tehetsége még a ma emberét is le tudja nyűgözni, s varázsereje még ma is hat….” Ja, majd elfelejtettem. Írom Neked az olvasónaplót.

14 hozzászólás
>!
eme P
Walter Scott: Ivanhoe

Romantikus nagyregény a javából. Nem is igazán értem, miért nincs akkora sikere, mint a mai divatos, középkort megidéző kalandregényeknek.
Számomra Follett A katedrálisa inkább zeller, mint best, míg Scott regénye igazi csemege. Nem kérem számon tőle azt, amit nem kell, elfogadom a romantikus regény játékszabályait – és jöhet a kaland. A visszalépés az időben abba a korba, mikor szász és normann még egymás ellenségei – de már kezdenek némiképp közeledni egymáshoz. Ivanhoe ugyan messze nem a történet főszereplője, de alakja, történetének alakulása mintha ennek a majdani egyesülésnek, összeolvadásnak szimbóluma is lenne. A Robin Hood-os legendákból, fantáziából és talán pici valóságból összegyúrt történet szálai nemcsak szórakoztatóak, hanem fontos kérdéseket is vetnek fel, annak ellenére, hogy minden a mese logikáját követi, tehát a cselekmény alakulása kiszámítható. Becsületesség és hűség egyik oldalon, képmutatás és árulás a másikon. Nemzetiségi és faji konfliktusok, társadalmi rétegek közti ellentétek – melyek akkor, később, még mindig érvényesek. A sarkítások nem minden esetben élesek – Izsák alakja például néha ellenszenvet, máskor szánalmat, vagy épp tiszteletet is kiválthat az olvasóból, a lovagi becsület és tisztesség pedig felülemelkedhet a személyes érdekeken és emberi gyarlóságon – mint például de Bracy esetében. Nem lehet nem észrevenni az elbeszélő egyházat érintő kritikáját sem – ami a Rebeka ellen indított boszorkányper taglalása során mélyül el.
Mindehhez egy lenyűgöző elbeszélésmód társul, a mesélés, történetmondás mesteri tudása, a gyakran sziporkázó humor – Wamba vagy Gurth alakja már csak emiatt is emlékezetessé válhat. És a végén, mint az egy igazi meséhez illik, a megpróbáltatások egyszer véget érnek, a jók elnyerik jutalmukat… kivéve Izsákot és lányát. Ők mennek tovább, és mennek, és mennek… Hiába, nem minden mese egyforma.

2 hozzászólás
>!
Hanaiwa
Walter Scott: Ivanhoe

"A lovag hullva mind
kardjukra pettyet rozsda hint
lelkük a szentek közt, hitünk szerint"
Az Ivanhoe nekem az egyik első bűnbeesésem volt a könyvek világában, páncélozott lábbal taposva bele érdeklődési körömet kisfiú lelkembe. (Az Üdv Néked Arthur, Nagy Király cimű alapvetéssel karöltve).
Benne van minden ami a mai napig élvezetes olvasmánnyá teszi, és ennyi év után újraolvasva az is feltűnt hány és hány író merített azóta ebből a tisztavízű kútból.
Nekem az 1980-as Móra kiadás van meg, és ami azt illeti, így kell egy könyvet kiadni. A versrészletek, az illusztrációk, a korabeli öltözékek, fegyverek megismertetése messze minőségi etalonná emelik a kiadványt. Örök nemezisem a (sajnos újra divatba jövő) keménytáblás kivitel, de ebben az esetben nem is érdemelt volna mást, így van értelme.
Felnőtt fejjel újraolvasva is: max pontszám.

>!
dokijano
Walter Scott: Ivanhoe

Gyerekkoromban tv-sorozatban futott a regényből készült film, és Roger Moore (!) volt a főszereplő. Naná, hogy minden részt meg kellett néznem! Aztán most elérkezett az idő, amikor annyi erőt összegyűjtöttem, hogy neki merek állni a vaskos regénynek is.
Az első két bevezető rész (Előszó és Ajánlás) szövege visszariasztott kissé, mert a regény elkészültének hátterét igyekezett elmagyarázni a szerző XIX. századi, udvariaskodó stílusában. Ez a rész – szerintem – az irodalommal szakma-szinten foglalkozóknak csemege. Nekem nem annyira tetszett, de szerencsére nem vette el a kedvem magától a regénytől. Nem olyan „porlepte” a szövegezése, mint gondoltam, nagyon jól olvasható. Mondom ezt annak ellenére, hogy 44 év távolából több kalandra emlékszem a tv-sorozatból, mint amennyivel a könyvben találkoztam. Persze a filmsorozatban nyilván minden részbe kellett valami izgalmasat bevágni, hogy a következő részt is megnézze az ember.
Azért a könyvben is jócskán van kaland a már-már szokásos erdei rablásoktól a kemény lovagi tornán át a véres várostromig. A fordításra sem lehet egy rossz szavam se. Jó néhány régi, ma már nem használt magyar kifejezéssel örvendeztetett meg a fordító. Olyanokkal, amelyeket talán Arany János balladáiban olvastam utoljára (nem véletlenül).
Aki szereti a történelmi regényeket, és nem riad vissza a 660 oldaltól, annak kihagyhatatlan.

>!
Stendhal
Walter Scott: Ivanhoe

Az olvasási válság, amibe belekeveredtem és nem tudok kilábalni, nem tett túl jót ennek a könyvnek sem. Pedig – előbb említett problémám ellenére – ez egy egész jó könyv. Semmiképpen sem sorolnám a világ legunalmasabb könyvei közé, mely kihívás apropójából olvastam. http://moly.hu/kihivasok/a-vilag-legunalmasabb-klasszikusai (Na meg azért is olvastam, mert már régóta akartam.)
A könyvről: Nem egy túlírt darab. A cselekménye egyszerű, fordulatai viszonylag kiszámíthatóak, szereplőinek jelleme sem túl bonyolult, általában vagy a jók vagy a rosszak csoportját gazdagítják. Néhol ugyan némi tényleg emberi tulajdonság (iszákosság, gőg, büszkeség, kapzsiság) is párosul csodálatosan fennkölt vagy szörnyűséges alaptermészetükhöz.
A leírások gazdagsága, részletessége és szemléltető ereje nekem nagyon tetszett. Fantasztikus aprólékossággal mutatta be egy-egy helyszín jellemzőit, szereplő megjelenését, ruházatát. Ezek lehetnek talán azok a részek, melyek sokak számára az unalmas kategóriába sorolják a könyvet.
A történelmi hitelességéről nem tudok mit mondani, egyrészt mert ezirányú műveltségem (is) hagy némi kívánnivalót maga után, másrészt mert erről a korról nem sok mindent olvastam.
Összefoglalva: ez egy remek könyv, akár a szórakoztatási értékét nézzük és úgy gondolom akkor is, ha történelmi eseményeket kívánunk segítségével „rekonstruálni”. Bár inkább a szereplők saját sztoriján van a hangsúly.

>!
Briza
Walter Scott: Ivanhoe

Egyszerűen imádtam! A világ legcsodálatosabb Robin Hood története. De aki azt gondolná, ez a könyv kizárólag az ő romantikus kalandjait tárja az olvasó elé, bizony téved. S a szereplők kalandos fordulatain túl jóval többet tartogat az elszánt olvasó számára. A normannok és szászok keveredésének históriáját talán még nagyobb élvezettel faltam, mint magát e lovagregényt. Kedvet adott a kultúrtörténeti kutakodáshoz.

>!
Chöpp 
Walter Scott: Ivanhoe

Nagyon szerettem. Képregényben is sokszor olvastam.

>!
berg
Walter Scott: Ivanhoe

A Móra 1980-as illusztrált kiadását a megjelenésekor megkaptam karácsonyra, most hangoskönyvben olvastam a MEK-ről, mert a régi szép könyvet a padláson sem találtam meg. Az elbeszélés nehézkessége, hosszas leírásai és párbeszédei végig zavartak. A romantikája ugyan nem szimpla, a történelem sem csak kulissza, de a társadalmi-gazdasági adottságot előszeretettel vezeti vissza emberi tulajdonságra, amit rossz néven vettem. A fordító Szinnai Tivadar utószavával mindenben egyetértek, a lovagvilág mozgalmas, színes, ugyanakkor naiv ábrázolása. A sztori számomra kevésbé a szerelemről szólt, inkább a demokráciát nélkülöző társadalmi berendezkedés keretei között a hatalomváltással együtt járó brutális igazságtalanságokról.
A MEK-en meghallgatható előadás gyenge, nem ajánlom; a felolvasó (Ugocsai Antal) dramatizálni próbál, de rengeteget hibázik és nem javítja ki magát; önjelölt, tetszelgő, ront a szövegen.

>!
PandaSára P
Walter Scott: Ivanhoe

Imádtam ezt a könyvet, minden egyes sorával együtt. Szerintem egyszerűen fantasztikus ez a könyv, amit nem lehet letenni! Nagyon izgalmas, részletesen bemutatja a lovagkort, a régi Angliát. Mindenki, aki szereti a középkori történelmet és a kalandos meséket, annak el kell olvasnia, nem hiszem csalódna benne.

>!
Európa, Budapest, 1966
524 oldal · Fordította: Szinnai Tivadar
7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
eme MP

Az, aki jót tesz, bár hatalma korlátlan a rosszra, dicséretet érdemel, s nem is csupán a jó cselekedeteiért, de mindama rosszért is, aminek elkövetésétől megtartóztatja magát.

479. oldal

5 hozzászólás
>!
dokijano

Ifjú olvasóim, kik bizonyára buzgó olvasói románoknak s regényes balladáknak, jól emlékezhetnek rá, hogy a sötét középkorban, ahogy e századokat nevezni szokás, a nők gyakorta voltak beavatottjai a sebészet rejtelmeinek, és a vitézlő lovagok milyen gyakran ápoltatták testi sebeiket azzal a hölggyel, akinek szeme sugara oly mély sebet ütött szívükön.

381. oldal, Huszonnyolcadik fejezet (Európa, 1993.)

>!
ppeva P

– Milyen fiatal vagy, milyen szép, és halálmegvető bátorságod is milyen gyönyörű! És mégis meg kell halnod, gyalázatosan, gyötrelmesen! Ki ne siratna meg? Húsz év óta nem könnyeztem, de most, hogy téged nézlek, szemem könnybe lábad. De hiába, így kell lennie, most már semmi se mentheti meg az életedet. Mindketten csak vak eszközök vagyunk az ellenállhatatlan végzet kezében, amely sodor bennünket, mint a vihar az erős hajókat, hogy egymáshoz csapódjanak, és így süllyedjenek el. Bocsáss meg hát, és legalább úgy váljunk el egymástól, mint jó barátok. Hiába igyekeztem megingatni elhatározásodat, és az enyém is olyan szilárd, mint a sors kőkemény akarata.
– Férfiak! – fakadt ki Rebeka. – Így hárítják át a sorsra azt, ami saját vad szenvedélyeik műve. De én megbocsátok neked, Bois-Guilbert, noha te vagy korai halálom okozója. Hatalmas elméden néha nemes gondolatok is átcikáznak; de egészében mégis olyan, mint egy lusta ember kertje, amelyet felver a gyom, elfojtva a szép virágok egészséges fejlődését.

Harminckilencedik fejezet

>!
Irasalgor

No látod! – mosolygott Wamba. – A disznóhús neve már pork, ez pedig francia eredetű normann szó. Vagyis amíg a disznó él, amíg egy szász rabszolga őrzi és vesződik vele, addig szász neve van. De mihelyst alkalmassá válik arra, hogy a kastélyban felszolgálják, akkor már tüstént normann nevet kap, mert a ropogós disznósülthöz a szásznak már semmi köze. Érted már, Gurth barátom?

13. oldal, Első fejezet

4 hozzászólás
>!
Irasalgor

Holnap új nap lesz – hagyjuk a gondokat arra!

193. oldal, 13. fejezet

>!
ppeva P

A paraszt reszkető kézzel turkált inge alatt, és előhúzott egy kis dobozt, melynek fedelén héber betűket lehetett látni. A körülötte állók már ebben is csalhatatlan bizonyítékát látták annak, hogy a doboz az ördög patikájából került elő. Beaumanoir keresztet vetett, mielőbb kezébe vette. Miután járatos volt majdnem minden keleti nyelvben, könnyűszerrel elolvasta és megértette a doboz feliratát, mely így szólt: Júda törzsének oroszlánja győzelmet arat.
– Milyen különös ereje van a sátánnak! – csóválta fejét Beaumanoir. – Még a szentírás szavait is felhasználja szentségtörésre, és nélkülözhetetlen mindennapi táplálékunkba mérget kever! Nincs itt egy köpülyöző, aki meg tudná mondani, mi van ebben a titokzatos kenőcsben?
Két orvosló – ahogy magukat nevezték –, az egyik barát, a másik borbély, előlépett, és meg-vizsgálta a kenőcsöt. Azután kijelentették, hogy a kenőcs anyagát nem ismerik; legfeljebb annyit mondhatnak, hogy szaga mirhára és kámforra emlékeztet (ezeket keleti fűszereknek vélték). De nem tudtak felülemelkedni azon a szakmai gyűlöleten, amely a sikeres kartárs ellen fordul, és siettek kijelenteni: miután ez a kenőcs nem tartalmaz semmi olyan alapanyagot, amelyet ismernének, nyilvánvaló, hogy törvénytelen, bűbájos szerekből kotyvasztották; ezt annál biztosabban állíthatják, mert ők maguk, ha nem is varázslók, tökéletesen ismerik tudományuk minden csínját-bínját – de csak addig a határig, amíg az Istentől való, és egy jó keresztény hitével összeegyeztethető. Amikor ez a gyógyszerészi vizsgálat befejeződött, a paraszt alázatosan esedezett, hogy adják vissza neki a kenőcsöt, amelyet olyan üdvös eredménnyel használ.

Harminchetedik fejezet

2 hozzászólás
>!
ppeva P

Nem irigylem hitedet, melyet mindig a nyelveden hordasz, de szívedben ritkán, és tetteidben soha!

Harminckilencedik fejezet

>!
dokijano

Nincs kunyhómban élelem, mi akár csak ebnek is kellenék kívülem, s nyoszolyám is olyan, hogy szalmájától a kényesebb ízlésű ló is elfordulna – eredj hát utadra, vándor, s az Úr vezérelje lépteidet.

233. oldal, Tizenhatodik fejezet (Európa, 1993.)

>!
mate55

Aki szeles, hal helyett békát fog!

330. oldal

>!
Chöpp P

Vad ló is megjuhászodik,
Kezes ló is kiront;
A szent bolondot játszhatik,
És szentet a bolond.

(Régi, angolszász dal)


Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve
Pavlo Zahrebelnij: Eupraxia császárné pokoljárása
Elizabeth Chadwick: A legnagyobb lovag
Jarosław Iwaszkiewicz: Vörös pajzsok
Alison Weir: A fogoly királyné
Ewa Wong: A hét taoista mester
Berde Mária: Romuald és Andriána
Victor Hugo: A nyomorultak
Monica McCarty: A Vipera
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?