A ​lammermoori nász 80% 44 csillagozás

Walter Scott szokásos szereplőit vonultatja fel ebben a regényében: délceg, harcias és büszke, ám meglehetősen ostoba ifjú hősszerelmes, hozzá gyöngéd lelkű, szépséges, s nem kevésbé buta szíve hölgye. A sótlan központi alakok köré felsorakoznak a jóval színesebb mellékalakok: esetünkben a papucsférj-intrikus lányos apa, az úrhatnám, despota családanya, az ifjú Ravenswood hűséges öreg szolgája, Caleb, s mellette a hazai népszínművek figuráira emlékeztető egyszerű skót vidéki népek menazsériája. Akad még (hátborzongatás céljából) egy közepesen tudálékos sírásó, meg néhány baljóslatúan huhogó, a gótikus rémregények kelléktárából kölcsönzött, levitézlett boszi.

A három történet-fonál (romantikus-szerelmi, politikai-intrikus, meg a népi-komikus-hejehujás) itt nem sodródik szerencsésen egybe: ha tűbe akarnánk fűzni, valamelyik mindig kilógna. A tragikus végkifejlet ellenére számomra a legemlékezetesebbek a falusi életképek, Calebnek a nemesi kastély csóróságát leplezni kívánó mesterkedéseivel színesítve – Scott más regényeiben is a népi figurák mentik meg a történetet a romantikus klisék unalmától. Az Ivanhoe Wamba bohócának fanyar, filozofikus jelleménél ugyan sokkal egysíkúbb, ám Caleb még így is a legérdekesebb figura ebben a véres eseményeket is felvonultató, mégis vértelen történetben.

Scottnak vannak ennél sokkal jobban megkomponált, érdekesebb regényei (a Puritánok utódai vagy az Ivanhoe). Ez a történet csupán arra alkalmas, ami végeredményben lett is belőle: opera-librettónak.

Különleges, borzongató, baljós történet a romantika hőskorából. Érdekes volt, és ijesztő is. A környezet súlyos és vészjósló, olykor nevetséges, humoros elemekkel. A történet kerek volt, minden úgy történt, ahogy kellett lennie, de a legfeszültebb pillanatokban is szerettem volna, ha jóra fordul minden. De persze, nem lehetett. Ez egyértelmű volt minden mozzanatában.

A lammermoori nász keserédes románc a XVIII. századi Skóciában. Scott hűen ábrázolja a kort, valamint szereplőit. Az nem tetszett benne, hogy már az előszóban elmondja a történetet, így nemigen izgulhattam, mi lesz a szerelmesek sorsa. Viszont pozitívumként meg kell említeni Caleb-et, akinek találékonysága igazán szórakoztató volt. Ez volt az 1. regény, amit Scott-tól olvastam, de kedvet kaptam a többi regényéhez is.

Jó kis olvasmány, csak már jó előre beharangozzák, hogy mi lesz a vége, így nem kell nagy katarzisra vagy fordulatokra számítani… Az első fejezetet kihagynám, ha újra olvasnám, nem tartozik a sztorihoz.

Huhh, ezt a könyvet nehéz volt anno elolvasni, de szerintem megérte.

Nem lett volna ez rossz könyv, ha az író nem lőtte volna le a bevezetésben gyakorlatilag a teljes sztorit… Még soha nem találkoztam ilyen könyvvel, és ha nem egy kihívás miatt olvastam volna, biztos, hogy félreteszem, mert annyira felidegesített. Tényleg egy az egyben le volt írva az előszóban a könyv teljes cselekménye. Kár érte!

Egy a történelmi köntösbe bújtatott romantikus lányregények közül. Szerencsére nem olyan dagályos, mint Thackeray, ugyanakkor nem tudom, miért lett ilyen híres mű. Nem az én világom…

Túl legalább négy Walter Scott regényen, olyan történt, ami még soha: meg kellett hosszabbítani a könyvtárban a könyv kölcsönzését. Mintha nem akartak volna fogyni az oldalak. Pedig a maga helyén kezelve minden rendben van vele. A történet jó, a szereplők nagyon élőek, a kor leírása is megkapó. De valahogy ebben a művében nagyon körülményesen fogalmaz. Helyenként kicsit sablonosnak éreztem a történet vezetését. Egy zenei példával lehet érzékeltetni: minden Vivaldi hegedűverseny ugyanolyan, de mégis mindegyik hallgatható. Most úgy érzem, hogy minden Scott regény ugyan azokból az elemekből építkezik, de mindnek meg van a maga erénye. Csak jókor kell kézbe venni!

Kevéssé emlékszem erre a könyvre, csak a hangulata maradt meg: egészen elvarázsolt….