Az ​Álmodó Könyvek Városa (Az Álmodó Könyvek Városa 4.) 30 csillagozás

Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hogy ​az ifjú poéta, Kisbárd Lombárd keresztatyja elhalálozik, védencének nem sokkal többet hagyhat hátra, mint egy kéziratot. Ez a kézirat(tömeg) azonban annyira maga a tökély, hogy az ifjú Lombárdot ellenállhatatlanul ragadja vonzásába, s így indul el ő, hogy eredetének nyomait felkutassa. Szauruszból Paulusz lett ő netán, vagy mégsem? A nyomok mindenesetre Könyveskálra vezetnek. Az Álmodó Könyvek Városába. Mikor hősünk ide érkezik, olyan érzés fogja el, mintha egy óriási, elemien DINOSZAURUSZI méretű könyvesboltba lépne be, szagokat érez, nyomdafestékek mocsarába süllyedne kis híján, savak emésztenék, ha vastag bőre nem védené, de ez is kevés: szabadulása egyelőre nincs többé, örvényként rántja magába a bűvös hely, s mint labirintusban, bolyong aztán Könyvhalma és Könyvbottyán közt, Sivároson és a Hobigólem Földjén át (és vissza!), targoncok és könyvvirgoncok zaklatják és ugratják (és segítik), s ifjú Szauruszunk, Kisbárd Lombárd lassan rájön, hogy csak ezt az álmot, a NAGY… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Szó, Budapest, 2005
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632178610 · Fordította: Tandori Dezső · Illusztrálta: Walter Moers

Enciklopédia 7


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

lenne P>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Számomra is még felfoghatatlan ez az érzés. Mint Hosszú Katinka a Riói Olimpián csak fejest ugrottam ebbe a könyvbe és lám most a túlparton nézhetem régi önmagamat, amint evickélek csak ebben a szóáradatokkal terhes könyvben, könyvvel.
De tény, hogy most sikerült, és ennek nagyon örülök; majdnem másfél éve terheli virtuális polcomat ez az olvasó könyvenccel illusztrált borító úgy, hogy nem is tudtam, hogy ő éppen egy táplálkozó(!) könyvenc. Most már mindent értek, egy-két nyomdahibától eltekintve, de ember legyen az a talp(f)án, aki át tud olvasni -némi kopaszodással kísérve- egy ilyen könyvet akár kétszer is! Tandori Dezső előtt leborulok, mert ez egy zseniális munka, és egyben utánozhatatlan, de Walter Moers előtt is, hiszen ő is fordította ezt a Szaurusz-i könyvet. Köszönet érte nekik!

2 hozzászólás
egy_ember>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Marha jó.
És baromira fárasztó.

3 hozzászólás
h_orsi>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Néztem az értékeléseket itt a molyon, és megállapítottam, hogy ez nem egy gyorsan olvasható könyv. Leültem elolvasni az első fejezetet és azonnal megállapítottam, hogy ez egy briliáns kötet. Aztán félretettem és elaludtam. Körülbelül 2 hónap múlva jutottam el odáig, hogy ténylegesen el is olvassam.
Voltak benne borzasztóan jó részek és ugyanúgy szörnyűek is. Volt, hogy egyhuzamban 100 oldalt is el tudtam olvasni, volt amikor napokig küszködtem pár fejezettel. Ráadásul minden pillanatban oda kellett a könyvre figyelnem, különben elvesztettem a fonalat. Teljes csönd és nyugalom kellett hozzá, hogy értelmezni tudjam, így legtöbbször este olvastam miközben arra gondoltam, hogy milyen jó lenne télen, a karácsonyfa alatt nézegetni a szép képeket benne.
Nehéz szülés volt, de a vége felé már elfogadtam, hogy ez egy ilyen könyv. Van, akinek tetszik és van aki nem tudja értékelni. Én megpróbáltam mind a kettőt, de egyik sem ment. Nekem tetszett, de nem lett a kedvencem, maradjunk annyiban :D

Véda P>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

…hát, hogy nem az én könyvem, az egyszer bizonyos!

Mandragoria>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Nagyon vártam már ezt a könyvet, olyannyira, hogy egy saját példányt is beszereztem a nyáron! Büszkén díszeleg ezek után majd a polcomon, nagyon szép, sokrétű és izgalmas kötet!
Amikor először megtaláltam, s olvastam a fülszöveget, rögtön lenyűgözött! Könyveskál? Micsoda?? Minden könyvül van? Könyvestül, a könyvekből, könyvekért? Hát ez könyvisztikus!
Noha nagyon sokáig olvastam (s egy kis Intim relativitáselmélettel is felhígítottam), szinte minden egyes sorát élveztem!
Azt azért nem tagadhatom le, hogy rendkívül fárasztó, főleg amikor felsorolásos utalások történnek régi könyvcímekre, írókra, fura lényekre, versrészletekre, na, itt el sem tudtam olvasni minden szót, olyannyira nem értettem, de hogy szellemes és kreatív?! Az már biz' igaz!
Sok íróra és könyvre ráismertem a könyvesített változatukban, s nem tudom, mindet ismernem kellett-e volna, de a hiányom sajnos elég számottevő volt. Ha a fordító helyében lettem volna, én biztos a falhoz vágom e kötetet ezen fárasztások után! De volt kitartása Tandori Dezsőnek, sokak, köztük az én örömömre is!
Történetét tekintve, hát nem számítottam ilyen kalandos fordulatokra, mert fordulatok mindig voltak! A vége felé sejteni véltem a lényeget, de egy pillanatra meginogtam, ám később kiderülve igazolást nyertem. Szóval valamilyen szinten lehetett tudni a lényeget, de ez a háttér, ez a világ, ez a sok furcsa lény, és könyv, Élő Könyv, ami kitöltötte a teret?! Hát ezeket még csak elképzelni sem tudtam, rengeteg meglepetéssel szembesültem.
Kár, hogy Könyveskál rondábbik, nagyon a rondábbik oldalával is megismerkedhettem, ami részeiben kiváltképp felkavaró (a maga nemében, persze) és kegyetlen volt!
De ennyi fantáziát! Egyszerűen zseniális, és ez a szó ki is teheti a pontot a mondandóm végére!
Az illusztrációk tetszettek, kellettek is, a fantázia kisegítésére, meg hogy ne legyen annyira tömény az egész könyv! Mert rendkívüli módon az! Így is olykor nem bírtam 40-50 oldalnál többet olvasni egyhuzamban…
Szívesen lettem volna Kisbárd Lombárd helyébe, hogy felfedezhessem ezt a furcsa világot és körbejárjak minden titkos és rejtett, veszélyes és veszélytelen, aranyos, dolgos Könyvencekkel, roskadásig megpakolt könyvespolcokkal teli barlangot!
Ez egy vérbeli akció- és kalandregény amolyan sárkányszirtesi, Moly-módra!

bürök>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Az alapötlet tetszik, a történet is jó, gyönyörű kiadás remek illusztrációkkal, mégis alapvetően döcögősen haladtam vele, és ez nagyrészt a nyelvezetnek köszönhető. Nem tudom, hogy az eredeti is ilyen-e, vagy csak Tandori engedte túlságosan szabadjára a fantáziáját, de számomra hosszútávon fárasztó volt, különösen amíg nem gyorsultak fel az események. Voltak nagyon szórakoztató megoldások a fordításban, élmény volt valódi szerzők (és művek) nevére ismerni a történetben, és kétségtelenül egységes, hangulatos, élvezhető könyv, de valahogy túl sok a jóból. Kevesebb „Imetten, rebetten, hulkófürtyő hettetlen!”-jellegű mondattal is beértem volna… : )
(Kiegészítés: Nekem sem a kacifántos körmondatokkal volt problémám, hanem a példamondatban is szereplő töméntelen mennyiségű saját gyártású szóval. Kb. 50 oldal alatt sikerült a hmm, végül is aranyos után a jaj, már megint egy…-et is elhagyva a falkaparászós stádiumba érni. Bizonyos hangzású szavaktól nagy dózisban nálam beállhat sikítógörcs. Ez van.)

6 hozzászólás
Amarantine>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Zseniális mű, zseniális fordítás, néha fejet párnába ütögetős. Aki úgy érzi, elrévülne egy olyan helyre ahol a könyvek veszélyesek is lehetnek, ahol semmi nincs a normál kerékvágásban, az ne habozzon!

Antal_Zsuzsi>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Tulajdonképpen ez most nekem nem nagyon tetszett. Voltak azért jobb részek is, ennyi csillagot megérdemel, viszont voltak rettentő szörnyűek is.
Amikor először megláttam ezt a borítót, inkább valami másra számítottam.

pensive_hare>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Nagyon nehezen indult be a történet, az elején még nyögvenyelősen haladtam én is. Azt hittem, valami könnyed mesekönyv, ehhez képest a nyelvezete alaposan megfeküdte a gyomromat, olyan tömény. De amint hozzászoktam, le sem tudtam tenni!
Izgalmas, jól megírt, imádtam az irodalmi utalásokat, a szellemes poénokat (akkor is, ha már fájtak), Könyveskál leírásakor hihetetlen irigység fogott el. :)

Ugyanakkor 16 éven aluliaknak nem ajánlom, nem csak azért, mert nem gyermekmese, hanem mert tényleg kell hozzá némi irodalmi alapműveltség (talán annál picit több), hogy értékelni lehessen az utalásokat és a fricskákat.

A kivitelezése is gyönyörű, pont ez a megtévesztő benne. :) A sok illusztráció miatt gyerekkönyvnek nézi az ember, de nem, nem, tévedés. :) Minden egyes kis rajzocskának, tipográfiai fogásnak értelme és célja van.

Annyit sajnáltam csak, hogy maradt benne hiba is jócskán, elírások, fura elválasztások (és az én példányom végén, pont a történet finisében egy lyuk az egyik oldalban, így pár bekezdést nem ismerek :( ).

Joeymano>!
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Három évembe telt ugyan, de ki olvastam. Az eleje nagyon elvisz, rengeteg benne a nehezen olvasható, alig érthető nyelvi huncutság, ami önmagában zseniális, mégis bonyolult. Aztán a közepe felé átvált normálissá, sokkal könnyebben élvezhetőbbé. Onnantól már jó.:)


Népszerű idézetek

egy_ember>!

Az olvasás intelligens módszer a gondolkodás elhanyagolására.

309. oldal

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
8 hozzászólás
szibolya>!

Egy nemzetségből vagyunk, könyvek barátai, segítsünk egymáson, ahol tudunk […].

59. oldal

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

5 hozzászólás
lenne P>!

Ezt hallhattam:
     Ki nyargal az éj idején, tovább,
     Az apa-e az, ki viszi fiát,
     Ölében a gyermeket tartja-e?
     Remeg-e a keze?

     Rémkőnig boltja előtt tovalejt,
     A paripa mit nem tanul s felejt,
     De mire hazaérnek üggyel-bajjal.
     A gyermeket eltépi egy gonosz angyal.

     Az apa s a paripa lerogy nagy zajjal.

Hűha, egyből tudtam! Ez Wulfinus Jonnehatannus Egotth! A Rémkőnig Lovasiskolájának grandja, anyja spanyol, ő magam frankfurter, mellesleg a Véjmarre Snicli felfedezője, konyhaművész, geométer, Tálisi Utazó, színes elméletek ismerője.

262. oldal, Második rész, Könyveskál katakombái, A Frászolás

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

imma P>!

Mélyhideg, kongó terekben,
Árny hol árnnyal dúlva horkol,
Ódon könyvek álma rebben,
Hogy fák voltak még, ó-korokból,
S ez gyémánt lett, az papír lett,
Fényes is mind, ám kegyetlen,
Ki mondja, itt mi az Élet,
S hol komorlik bűvöletben
Árnykirály csak?
…S testek-lelkek ki-be járnak.

(mottó)

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

1 hozzászólás
Bógáncsvirág>!

A csillagokból jöttünk, a csillagokba tartunk,
Akármi átkon át az Élet – áldás rajtunk!

472. oldal

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

lenne P>!

A Veszedelmes Könyvek fejezet. Kezdett derengeni. Mintha azzal kezdődött volna, hogy egy könyvkalóz felragadott egy kötetet, s agyonverte vele ellenfelét. Ekkor jöttek rá, hogy a könyv ölni is tud. Történelmi pillanat!

195. oldal, Második rész, Könyveskál katakombái, A Veszedelmes Könyvek

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

lenne P>!

– Delektáld magad! – mondta.
De rég hallottam ezt a szót. Egy öreg nagynéném mondta mindig, Satra Fasina. Becenevén „Házisárkány”. De hagyjuk. Nekiestem a finom falatoknak.

402. oldal, Második rész, Könyveskál katakombái, Szomj

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

3 hozzászólás
lenne P>!

Most ön nyilván azt kérdezi: hát, aki képes ennyi felelősséget magára vállalni, nem érez már most is lelkifurdalást? A válasz igen egyszerű: nem. Az én helyzetemben nem engedhető meg a bűntudat, az önemésztés, az önvád fényűzései. Szerencsére az ilyesmi úgy zsugorodik, ahogy a hatalom gyarapszik, a legtermészetesebb folyamat a világon.

175. oldal, Első rész, Táncfaló hagyatéka, A Smeikek öröke

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat · hatalom · lelkifurdalás
Életveszélyes_és_Tilos>!

A csillagokból jövünk, és a csillagokba tartunk vissza, életünk merő idegenség, de ez mitől se tartson vissza – idézte bácsikámat Táncfaló.

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei

lenne P>!

Merem állítani: aki tudja, nem is, aki érzékelte már, mi az, hanghullámnak lenni, no hát az ilyen illető picit közelebb jár a Világmindenség szívéhez, mint szokás. S megértettem a zene titkát, s azt, hogy a muzsika miért áll messze mind a többi művészet felett, amelyek hozzá képest csak (tájszóval élve) muzsikok, zsizsikek: a zene testtelenségéről van szó.

158. oldal, Első rész, Táncfaló hagyatéka, A trompaunicsek-koncert

Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa Egy érzelmes dinoszaurusz úti emlékei


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: A jósnő hercege
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: Pokoli balhé
Karen Chance: Holdvadász
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
Gail Carriger: Szívtelen
Nicholas Eames: A Wadon királyai
Aurora Lewis Turner: Lloyd, a belső szörnyeteg
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada