Én ​és a falu 3 csillagozás

– A szobámba mentem, begyömöszöltem az iskolatáskámba némi fehérneműt és néhány órásszerszámot, mindezt titokban magammal vittem, azzal a szándékkal, hogy kivándorlok Ausztráliába.
– Miért Ausztráliába? – kérdezte Oliver.
– Volt egy színes világatlaszom, és Ausztráliának volt a legszebb színe.

309. oldal

Kelet-Berlinbe utaztam Marianne-nal. Még mindig iszonyúan hideg volt, de a Check-Point Charly (így!) közelében legalább taxit találtunk. Vásároltam 30 keleti márkát, és közöltem a sofőrrel, hogy ennyi pénzem van, mutassa meg Berlint.
Megcsodáltam a magas épületeket, a sugárutakat és a tereket, megjegyezve, hogy ezt pompásan csinálták, milyen remek várossá fejlődött ez. Hát igen, felelte a sofőr, mindannyian túlórázunk. Aztán kitört. Valamennyiünknek sokkal jobban menne, szitkozódott, de ezek mindent eladnak az oroszoknak, és az oroszok diktálják az árakat, a külföldiek sokkal olcsóbban vásárolhatnak, a magas funkcionáriusok is lefölözik a magukét, a sofőrök pedig belegebednek a munkába; mennyivel jobban élhetnének, ha így meg úgy meg amúgy…
Egyórás utazás után a határátkelőhely közelében tett ki minket. Megkérdeztem: magának hogy megy a sora, sok gondja van? Megrázta a fejét. Hogyhogy? A feleségem is, én is még két évig dolgozunk. Aztán nyugdíjba megyünk. Aztán világjáró útra megyünk a Trabantunkkal, legalább két hetet töltünk a Balatonon, és négyet a Fekete-tengernél…
– Látja – mondtam –, a szocializmusnak is megvannak az előnyei.
– A szocializmus – válaszolta –, szóval nekem semmi kifogásom, a szocializmus ellen, az tényleg jó, hanem a szocialisták, atyaisten…

85-86. oldal

Ebben a faluban mindenki mindenről értesül, olyan eseményekről is, amelyek sohasem történtek meg, és nem is fognak megtörténni;

257. oldal

Pietro mindig azt mondta, vedere Napoli e poi morire, Nápolyt látni és meghalni.
Nem akarta elhinni, hogy ez a lelkes szólásmondás téves értelmezésen alapul: egy régi útikönyvben ugyanis az áll, hogy az utazó előbb Nápolyt látja, aztán Morirét. Morire egy kis zug Nápoly közelében, és semmi köze a halálhoz.

271. oldal

A svájci-olasz határon fekszik, százötven lakosa van, két osteriája és egy grottója.

Első mondat (A falu)

December közepén megírták a lapok, hogy a salzburgi operaház a Casinóban fog vendégszerepelni, a Cosi fan tutté-t adják elő Mozarttól. Vettünk két jegyet, à tizenhat frankért. A zenekar tizenkét tagból állt. Az énekesek elvesztették a hangjukat a Salzburg és Lugano közötti úton. Szünet után elmentünk az egyik legdrágább étterembe, és Porterhouse-steaket vacsoráztunk. A konyakos kávé közben jutott eszembe, hogy nyilván összetévesztettem a salzburgi operaházat a salzburgi ünnepi játékokkal.

346. oldal

Tizenöt perccel később felmentünk a templomtoronyba, és meghúztuk a nagyharang kötelét. Nőkért csak a kisharangot szabad megkongatni.

266. oldal

A fegyházban Pino rákapott az olvasásra. Unalomból.
– Mindent elolvastam – mondta –, és semmit sem értettem. De jó volt tudni, hogy ha húsz oldalt elolvastam, eltelt egy óra.

243. oldal

A FEKETE TÁBLA
Február 4-én történik a községi elöljáróság újraválasztása. A választójoggal bíró polgárnőket és polgárokat felkérjük, hogy terjesszék elő jelöltjeiket. Ezúttal nők is megnevezhetők. A jelöltek neve írásban nyújtandó be. Az aláírás nélküli jelölések érvénytelenek.
A községi elöljáróság titkára
Ui.
A jelenlegi községtanács tagjai kinyilvánították azon elhatározásukat, hogy készek hivataluk további ellátására.

227. oldal

A koporsót bevitték a Tina ostériájával szemközti templomba. A piazzát elborították az óriási szalagokkal ékesített óriási koszorúk, és a szalagokon óriási aranybetűkkel állt az adományozó neve. Plinio többször említette már nekem, hogy a koszorúk árából ítélve, némelyeknek jóval nagyobb adót kellene fizetniük.

274. oldal