Az ​utolsó vádlott 7 csillagozás

Walter Jens: Az utolsó vádlott

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Új ​író, de mekkora erejű látomás!” – ezekkel a szavakkal fogadta 1950-ben egy kritikus Walter Jens első regényét. Az író azóta a nyugatnémet próza egyik jelentős képviselője, neve mindig ott van az élvonal névsorában. Két művét – Elfelejtett arcok. Odüsszeusz testamentuma – a magyar olvasó is ismeri; Az utolsó vádlott magyar kiadása a haladó nyugatnémet irodalom fejlődéstörténetének egy hazai hézagát tölti most ki. (Az író regénye sokadik német kiadáshoz írt utószavában, úgy vall, hogy „melankolikus parabolája” ma is mond valamit, nem évül el.)
Melankolikus parabola? Sokkal inkább keserű látomás, a fantasztikus-végletes fikció eszközének művészi kihasználásával alkotott kép egy szupertotalitariánus állam szuperterror-világáról; egy „utolsó” háborúban az a terrorideológia győz, amelynek pusztító válfajával a német nép a Harmadik Birodalom idején megismerkedett, és amelynek bármilyen válfaja ellen a pályakezdő Walter Jens, a polgári humanista indíttatású… (tovább)

Eredeti cím: Nein. Die Welt der Angeklagten

Eredeti megjelenés éve: 1950

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár

>!
Magvető, Budapest, 1980
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632712811 · Fordította: Kincses Edit

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
regulat 
Walter Jens: Az utolsó vádlott

Ok. Én nem szeretnék tanulságos disztópiákat olvasni arról, hogy hogyan darálja be a munkaállam rendszere az egyént.
Ez meg az.
Ráadásul zseniális, mert amikor már azt hinnénk, hogy, akkor jön egy kanyar… és még utána is…
A munkaállam. Ami az utolsó háború után létrejött világállam, és amelynek polgára vagy vádlott, vagy tanú, vagy bíró… bár ezzel kevesen vannak tisztában. Ezek nem zárt kasztok, hiszen bárkiből lehet bármi… és Walter Sturm, az utolsó individuum megkapja a lehetőséget, hogy megismerje rendszert, hogy azután…

>!
Magvető, Budapest, 1980
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632712811 · Fordította: Kincses Edit
4 hozzászólás
>!
kaporszakall
Walter Jens: Az utolsó vádlott

Furcsa érzésekkel teszem le ezt a könyvet. Igazán jó disztópiát írni nagyon nehéz; nem túl rosszat már egyszerűbb. És ez szerintem egy nem túl rossz disztópia.

Megértem, hogy 1950-ben a német kritika azzal a megkönnyebbüléssel ünnepelte, hogy egy absztrakt elnyomó állam bűneit marasztalta el a konkrét náci rendszer helyett: olvashatták együttérző borzongással, miközben nem kellett arra gondolniuk, hogy fél évtizeddel korábban maguk is zömmel egy hasonló állam apró fogaskerekei voltak.

Ám az absztrakciónak ára van: a valóság íze megfakul, a történet gyanússá válik. Az író megkonstruálja saját bírósági-büntetésvégrehajtási játékát, melyben vádlottak, tanúk (besúgók?) és bírák mozognak a táblán, s némelyikük másik kasztba léphet, mint a sakkban a gyalog, ha a tábla túlsó szélét elérte… Az emberek többnyire gyanakodva, némán osonnak el egymás mellett, de néha – főleg a hivatalos közegek – bürokratikus sznob bükkfanyelven nagy tirádákat vágnak ki (erről Déry G. A. úr X.-benje jutott eszembe). Ugyanakkor a főhőst, ha két egybefüggő mondatot mondana, letorkolják: 'Ne szónokoljon!'.

Míg a szerző az inkvizíciós módszerek bemutatásában tobzódik, megfeledkezik arról, hogy az általa leírt kémkedő-besúgó mechanizmus üzemképtelen: humán erőforrásokkal mindenkit (kölcsönösen) megfigyeltetni, minden besúgást gondosan feljegyezni, sőt mindenkiről rendszeresen filmfelvételeket csinálni (csak a filmszalag legyártása, az operatőri meg a labormunka mennyi időt és energiát emészt fel) – nos ez az az egész rendszer a rárakódó információs hájtömegbe fullad bele, már néhány év leforgása alatt. Ez a nyilvántartás a negyvenes-ötvenes évek technikai színvonalán nem volt megoldható. Persze mikrochipekkel, térfigyelő kamerákkal, arcfelismerő szoftverrel, alaplapi plusz akkumulátorral, hogy a kikapcsolt mobil is lehallgathassa a tulajdonosát, GPS-szel, adatbányászattal már egész más a helyzet… A cél, minőt óhajthat a kegyes, ma már elérhető.

Ha a gazdasági háttér logikája sántít, mi adja hát e könyv értékét? Azt gondolom, egyes részletek, életképek szuggesztivitása. A főhős életének apró epizódjai, főleg, amikor szabadon mozog a városban, de az Igazságügyi Palota (homlokzati felirata legyen mondjuk: A vélemény, vagy vitatkozás veszélyes.) miliője is plasztikusan nyomasztó. Ezekben a pillanatokban, amikor a szerző nem szerkeszti, csupán leírja a világot, valódi hatást gyakorol ránk. És ez a hatás elég erős ahhoz, hogy a könyv – a közepétől már sejthető befejezése ellenére – jól bevésse magát az emlékezetünkbe.

És ezért a bevésődésért – nem pedig a társadalmi konstrukcióért – kapja meg tőlem a négy csillagot.


Népszerű idézetek

>!
regulat 

– Akkor vettem fel az első maszkomat. Aztán egymásra rakódtak a maszkjaim.

86. oldal, (magvető, 1980)

>!
regulat 

Különös gondot kell fordítani arra, hogy a trágár rajzokat a cellák falán állandóan újítsák és újakkal bővítsék, hogy ezáltal bizonyos személyeknek, mint például papoknak, s érzékeny, még nem az állam szellemében nevelkedett nőknek megmutassuk, hova jutottak.

104. oldal (Magvető, 1980)

>!
regulat 

Lépésről lépésre szorították vissza Walter Sturmot, egy embert a milliókból, és olyan kívánalmak elé állították, amelyekből az első még kibírhatónak látszott, de a századik már kigúnyoltatást és az őrületet jelentette. De közöttük ott volt a kilencvennyolc másik. Walter Sturm és a többiek minden egyes alkalommal tettek egy lépést hátrafelé. Mindannyian föltették a maszkot, és állandóan cserélgették… egészen addig, amíg az utolsót is letépték a vádlott fejéről, és már semmi sem volt a helyén. Ekkor hirtelen felismerte, hogy már nem visel arcot a feje elülső részén.

104. oldal (Magvető, 1980)

>!
regulat 

TEREMTSÉTEK MEG A TIZENKÉT ÓRÁS MUNKANAPOT!

95. oldal (Magvető, 1980)

7 hozzászólás
>!
regulat 

De mi bezárattuk a templomokat és a főiskolákat. Elégettük a könyveket, és boldogok vagyunk. Ne legyen más gondolatunk, mint a munka és a boldogság.

296. oldal (Magvető, 1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Herta Müller: A róka volt a vadász
Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Erich Kästner: Három ember a hóban
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Michael Ende: Momo
Thomas Mann: József és testvérei
Ursula Poznanski: Erebos
Hanni Münzer: Az örökség