Angelus ​Novus 3 csillagozás

Ki vakon választ, áldozati füst vág szemébe.

Hölderlin nem ok nélkül nevezi „sorstalanok”nak a boldog isteneket…

A tó, a tükör holt színe alatt, sehol sem tagadja meg baljós természetét.

Nem volt szüksége a kritikára. Az ősfenomének természete volt a mércéje…

…nem azért, mintha a megbűnhődött és a tiszta Istennel kibékült ember makulátlansága váltotta volna fel a bűn és a bűnhődés pogány módon végeláthatatlan láncolatát. Hanem a tragédiában a pogány ember rádöbben, hogy különb, mint istenei, ám ez a fölismerés megbéklyózza a nyelvét, döbbenten tompa marad. Anélkül, hogy bevallaná, titkon öszszegyűjti erőit. Nem mértékkel helyezi a bűnt és a bűnhődést serpenyőibe, hanem összekavarja őket. Szó sincs arról, hogy újra helyre áll „az erkölcsi világrend”, hanem az erkölcsi ember, egyelőre némán, még gyámoltalanul – ezért nevezik hősnek -föl akar egyenesedni annak a kínnal teli világnak a megrázkódtatásai közepette. A tragédia fensége az a paradoxon, hogy a géniusz erkölcsi némaságban, erkölcsi gyermekségben születik meg.

A barokk történetfilozófiai eszményképe az akmé volt:
a béke és a művészet aranykora, melytől minden apokaliptikus vonás idegen, melyet megfogalmazott és in aeternum szavatolt az egyház kardja. Egészen a maga korát túlélő, egyházi drámai művészetig terjed ennek a felfogásnak a hatása. Ezért a jezsuiták „nem tartják többé szemelőtt az üdvösség egész drámáját, a szenvedéstörténetet is egyre ritkábban […].“ Nyilvánvalóbban kellett érinteni a restauráció történetfilozófiájának a világi drámát. Ennek történeti tárgyakkal volt dolga; a költők erőteljesen kezdeményeztek: Gryphius például az időszerű eseményeket, Lohenstein és Hallmanna Kelet fejedelmi és állami cselekményeit dolgozta fel. Ezek a kísérletek azonban eleve beszorultak egy szigorú immanenciába, s még csak bele sem pillanthattak a misztériumok másvilágába…

…az a megismerés, amelyről a legtisztább módon számot adunk, egyszersmind a legmélyebb.

…a megismerő empirikus tudat az őrült tudat egyik fajtája.

Mert érzőn, de süketen, látó szemmel bár, de némán járják útjukat. Süketek Isten, némák a világ iránt. Számadásuk nem cselekedeteik, hanem a létük által vall kudarcot. Elnémulnak.

A sors felől nézve minden választás „vak", és vakon vezet a szerencsétlenségbe. Az ilyen választással szemben hatalmasan áll a megsértett törvény, hogy a megzavart házasságért, bűnhődésképpen, áldozatot követeljen. Az áldozat mitikus ősformájának színe alatt tehát a halál-szimbolika teljesedik ki ebben a sorsban.