Walt ​Disney – Hófehérke és a hét törpe 89% 366 csillagozás

Az évszakos mese olvasásra mindig lejmolok pár könyvet az ismerőseimtől. Nekem nem nagyon van itthon saját mesekönyvem.
A Walt Disney – Hófehérke és a hét törpe a tökéletes példa arra, hogy nem mindent kell megfilmesíteni a mese világból. Az eddigi feldolgozások belőle mind katasztrófák lettek. legalábbis szerintem. Na én maradok inkább a mesénél.

Legkisebb lányom hatására olvastuk újra a könyvet.
Eddig is szerettem a mesekönyveket.
Most a gyerekekkel ezek az élmények, hatások új életre kelnek. :)
Esténként szeretünk meséket olvasni, alvás előtt.
Ezek a mesék még mindig szépek és hatással vannak ránk felnőttekre is. :)
Szóval, marad a mese is. :)

Inkább a könyvecske külsejére, csodálatos grafikáira és a rajzfilm emlékére adok öt csillagot.
Elhiszem, hogy ilyen mini könyveknél végesek a karakterek száma, de nekem néhány ikonikus mondat hiányzott: spoiler spoiler spoiler És még egy hejhóóó se volt… ☺️
Van egy kis hiányérzetem, de az illusztrációk tényleg varázslatosak.

A Hófehérke történet utáni történet az egyik legvitatottabb a Disney hercegnők közül. Teszem, hozzá jogosan. A történet viszont vitathatatlan klasszikus és igazi horror-mese. Ebben a rövidke könyvben ez alig tűnik fel. Ha nem is annyira, mint a The Black Cauldron, ami még Disney vonalon kívül is igen darknak számít, de vannak benne horrorisztikus elemek. Valami miatt mégis, amikor tartok egy-egy Disney maratont, ezt a rajzfilmet soha nem iktatom be.

Gyermekkoromban a Hófehérke volt a kedvenc mesém. Rengeteg alkalommal megnéztem VHS-kazettán a klasszikus, harmincas évekbeli változatot és mind a mai napig megőriztem, hátha egyszer sikerül digitalizáltatni, később pedig megismertem a híres-hírhedt Rádiókabaré-jelenetet is, amiben egy különös olvasópróbán elevenedik meg a Disney-történet. Emellett még sokféle paródiát és feldolgozást láttam, hallottam, az eredetit azonban semmi nem tudta felülmúlni, szerintem teljesen nyilvánvalóan. Minden benne van, amitől a kézzelfogható, értelmes, igényes jelzőkkel lesz illethető egy gyermeknek készült sztori: pozitív és negatív központi karakterek, féltékenység, harag, bosszú, valamint az örök érzés, ami ha egyszer betalál, soha nem múlik el – a szerelem.

Ebben a legújabb, mini kiadásban ízléses rajzok kíséretében elevenedik meg az egész mese, sokkal jobban tetszett ebből a szempontból, mint a pár évvel ezelőtti „aranymesés” verzió, bár kivitelezés tekintetében az is kifejezetten jó minőséget képviselt, nagyon meg lett húzva. Bár ezt is szívesen olvastam volna tovább, a megoldás, kialakítás miatt érthető, miért nincs alaposan kibontva, finoman részletezve minden. Azt mondjuk nehezen tudom elnézni, hogy Morgó említésekor Kukáról került be illusztráció, de hát ez tényleg csak a szőrszálhasogatás csúcsa, hagyjuk is… Számomra ez továbbra is az egyik legjobban sikerült gyerekmese ever: kifejezetten bájos, nem csak a felhőtlen derű uralkodik benne, írd és mondd király(fi), értékes és öröknek tekinthető, s talán a mai gyerekek is felfedezhetik benne ezeket a tulajdonságokat, ha elég bátrak, nyitottak és kíváncsiak. Ehhez mondjuk a megfelelő szülő is kell, de ez már végképp nem az én tisztem, csupán segíteni próbálok, mert ez bizony még 2022-ben is kiváló.

Kedves történet de ez a Disney változat egy kicsit másabb mint amit ismertem. Más a hívószó, tükör helyett varázstükör és egyéb furcsaság. A szereplők, kivéve a királynőt mind szeretni való mind állat, madár, törpe vagy személy. Szépek a Disney képek, már ezért is érdemes átlapozni.

Klasszikus Walt Disney könyv, eredeti rajzokkal. Ez is újra olvasós lesz. Minden bizonnyal.

Örökérvényú, klasszikus történet, melyben a mostohaanya mindenáron félre akarja állítani a jólelkű lányt, és ezért semmilyen eszköztől nem riad vissza. A törpék annyira barátságosak, hogy gyerekkoromban én is szívesen eltöltöttem volna köztük pár napot.

Csuda emlékszik, hogy mióta ismerem a történetet…
A kislányok az oviban elég hamar tisztában vannak vele, hogy kicsoda Elza meg Anna (ha jól láttam, még mindig a Jégvarázs a legnépszerűbb „csajos” mese), az enyémet ezek még nem érdekelték. A hétvégén előkerült néhány régi Disney-könyv a szüleimnél, hazahoztam őket, a négyéves meg megtalálta a polcon, és megegyeztünk, hogy elmesélem, de csak akkor, ha végighallgatja és nem menekül el közben. Érdekes élmény volt. Félt nagyon, ezt mondta is többször, de aztán a végén megnyugodott, hogy jóra fordult minden.
Fontos volt az is, hogy megbeszéltünk közben is, meg utána is, hogy mi történt pontosan, és ki miért csinálta azt, amit (főleg a vadász meg a királyné).

Arra vagyok kíváncsi, hogy az ekkora gyerekek mikor ismerkednek meg ezekkel a mesékkel? Akár így könyvben, akár az animációt nézve. Mert az oké, hogy ilyen mesefigurás cuccaik vannak, de tudják, hogy mi a történet? És ha igen, ők is ennyire félnek az első találkozáskor, mint az én lányom, vagy nem, mert már kicsi koruk óta mindenfélét néznek a tévében?

Mindig kicsit zilált volt a viszonyom ezzel a történettel. A törpéket imádom, a házukba beköltöznék (és ez volt életem egyik legjobb karácsonyi ajándéka), az állatok hihetetlenül cukik, de maga Hófehérke sosem volt a szívem csücske. Legalábbis rajzfilmben kimondottan idegesített a dalolászása, meg hogy hogy lehet annyira sötétnek és vaknak lenni, hogy megbízik egy olyan csúnya banyában, akiről csak úgy süt a gonoszság, és úgy néz ki, mint egy életre kelt rémálom?
Ezt szó szerint értem, ugyanis pici koromban traumatikus élményt okozott a sátáni boszi, nagyon féltem tőle, mindig attól tartottam, hogy egyszer csak felbukkan éjszaka a sötétben, még rémálmodtam is vele, és utána alig mertem elmondani anyunak. Csak a Scooby Doo okozott még ilyen megrázkódtatást. Szerintem a régi Disney-mesék közül ebben van a legborzasztóbb gonosz. Lehet, hogy még mindig nem hevertem ki. :P
Az nagyon tetszik, hogy szinte szó szerint követi a rajzfilmet, és minden fontos pillanat benne van, pedig általában a kihagyott jeleneteket szoktam kifogásolni a Disney mesekönyvek esetében. De ez tényleg nagyon jól van átírva. Felnőtt szemmel nézve már van benne néhány vicces vagy fura jelenet, pl. hogy Hófehérke és a herceg egyetlen beszélgetése a lánykérés; pedig ha tudta volna, hogy a daliás herceg nekrofil, akkor lehet, hogy nemet mond. Bár jól jött ki belőle, szóval mindennek megvan az előnye.
Azért én mindig nehezményeztem, hogy Hófehérke csak úgy lelép a törpéktől, legalább egy kis ünnepséget tarthattak volna, mert én tényleg imádom őket. De tök jó, hogy kiderül, hogy mindig szívesen látott vendégek voltak a kastélyban. Morgót azért megnézném egy bálon. :D