Walt ​Disney – A Notre Dame-i toronyőr 88% 117 csillagozás

Korábban teljes egészében nem ismertem a történetet, nem olvastam, a mesét sem láttam, csak sejtéseim voltak. Azért szerettem meg, mert tényleg fontos kérdéseket boncolgat. Olyanokat, amelyekre tényleg fel kell hívni a gyerekek figyelmét, és az sokkal egyszerűbb egy mesével, mint más egyéb komoly történettel.

Mindent szeretek, ami Párizshoz köthető, a Notre Dame is ide tartozik, így ezt a mesét is mindig szerettem. :) Szeretném egyszer elolvasni Victor Hugo eredetijét, de ez még várat magára. Ezzel a Disney kiadással vannak problémáim szinte minden mesénél, de itt a szöveg és az illusztrációk sem zavartak annyira, szóval összességében tetszik. :)

Nagyon szeretem ezt a Klasszikus Disney sorozatot, mert elég gyorsan fel lehet vele eleveníteni a régen elfeledett emlékeket, vagy éppen meg lehet ismerkedni azokkal a mesékkel, amik valahogy kimaradtak az ember gyerekkorából. :) Sajnos kb. minden mese esetében az utóbbi kategóriába tartozom. Soha, semmit sem tudtam Quasimodo történetéről, róla is csak annyit, hogy csúnya.
Bevallom, nekem ez a mese valamiért nem tetszett annyira. Nem éreztem azt, hogy belopná magát a szívembe, mint a Disney történetek többsége. Lehet, idióta vagyok, de ez nekem nem is annyira tartozik a Disney-k világába, valahogy túl durva.
Quasimodón kívül sajnos senkit nem bírtam megkedvelni, hiába volt ott Esmeralda vagy éppen a kapitány.
Egyszer szerintem megnézem majd, hogy lássam képernyőn is a történetet, de szerintem nem lesz nyerő.

Újabb Walt Disney könyv. Szeretjük nagyon.

A rajzfilm rövidített, (szerintem túlságosan is) tömör áttekintését tartalmazza a főbb jelenetekre fókuszálva, pár bekezdésnyi szövegekkel, a jelentőségteljes részeket, fordulatokat külön kiemelve. Olvasni tanuló csemetéknek hasznos lehet, de a történet mélyebb átéléséhez szerintem kevés. Persze még mindig ott a mozgókép.

Gondolkodtam rajta, írjak-e külön értékelést a blogomra, és lehet, fogok is, azonban röviden itt is elmondom a véleményem.
Quasimodo történetét a Disney – az eredetihez képest, csakúgy, mint A kis hableány esetén – megváltoztatta, pozitív végkifejletet adva ezzel az egyébként tragikus végű sztorinak, amiért igen hálás is vagyok. Hugo regénye nem a legkönnyebb olvasmány, és korántsem olyan rózsaszín, mint a Disney mese. A kötet – illusztrációk terén sajnos nem lett éppen a legminőségibb, Esmeralda kicsit túlbarnult, ahogy Phoebus is, na de ezt már megszoktam ebben a sorozatban. Sajnos a történetben is akadtak kisebb pontatlanságok, melyek a mesében bizony egyáltalán nem így történtek, de úgy döntöttem, hogy a magamban bosszankodás mellett most e felett szemet hunyok. A Notre Dame-i toronyőr klasszikus, és kész… ;)

Szerettem is meg nem is. Gyerek fejjel szintén abba a kategóriába soroltam, mint a Pocahontast. A nehéz nevek miatt sokkal kevesebb alkalommal olvastam, mint a kedvenc meséimet. Ezen kívül valamiért nem is volt annyira varázslatos, mint a többi Disney mesém.
Persze itt is voltak szerethető figurák Quasimodo, Hugo, Victor, Laverne és a fülbevalós kecske Dzsali, de ez a húzóerő sem volt elég a megszeretéséhez. :(

Gyermekkorom egyik kedvenc Disney-meséje. Felnőtt emberként is jól esik néha nosztalgiázni.

Találomra emeltem le a gyerekkönyveimet tartó könyvespolcról. Első osztályos koromban kaptam ajándékba egy osztálytársamtól, amikor születésnapi zsúrt tartottam. Akkoriban nagy divat volt Walt Disney mesekönyveket gyűjteni. Ha jobban belegondolok, önálló könyvként kevéssé állják meg ezek a könyvek a helyüket, inkább a filmek kiegészítőinek tekinthetők, mert eléggé nagy mértékben tömörítik az eseményeket. Ráadásul olyan egyszerűek a párbeszédek és a fordulatok olyan hirtelen történnek, hogy úgy tűnik, kimarad egynéhány ok-okozati összefüggés a történetből. Felnőttként feltűnt, ami gyerekfejjel nem, miszerint a gonosz Frollo keményen rasszista! Ejnye. Mindenesetre a képek disney-sen szépek, a könyv jó minőségű, szép emlékeket hívott életre bennem.

Valamikor régen olvastam Victor Hugo eredetijét, emlékszem mennyire megrázott.A Disney rajzfilm hasonlóan erőteljes, nem egy könnyed gyermekmese.A zenéi csodásak és a történet is egy nagyobb gyermek részére lehet érdekes.
Ez a könyv is ilyen.Kisebb gyereknek túlságosan komor,de még a 7 éves fiam számára is sok volt.
Engem kicsit zavart, hogy nem tudta visszaadni a rajzfilm hangulatát,hogy például Frollo indítékai nem derülnek ki.
A vízköpők, Victor,Hugo, (☺️) és Laverne ,Quasimodo is emlékezetes karakterek.
A kiadás maga szép és szerencsére a történet vége is pozitív.