Pasziánsz ​a tölgyek alatt 2 csillagozás

Wallace Stevens: Pasziánsz a tölgyek alatt

Kevés ​modern költő maradt annyira kívül az irodalmi életen, mint Wallace Stevens. Abban az időben – az első világháború utáni években –, amikor az új amerikai irodalom Párizsba teszi át a székhelyét, Stevens egy biztosítótársaság alkalmazottjaként dolgozik Hartfordban, Connecticut államban, s itt is éli le egész életét, később már a cég alelnökeként. Verseinek publikálására csak harmincöt éves korában szánja rá magát, első önálló kötétének megjelenésekor, 1923-ban pedig már negyvennégy éves. Noha bizarr képi fantáziája, a kidolgozás míves eleganciája, emelkedettséget humorral elegyítő dikciója hamar kivívta az irodalmi elit elismerését, Stevens igazi irodalmi karrierje csak az ötvenes években kezdődik, azóta viszont, halála (1955) után is egyre feljebb ível.

Késői, legtermékenyebb korszakának uralkodó versfajtája a meditáció, nem ritkán magának a költői képzeletnek a működéséről, a költészet hivatásáról. Stevens felfogása szerint a modern korban, amikor a vallás többé már… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Napjaink Költészete Európa

>!
Európa, Budapest, 1981
148 oldal · ISBN: 9630725304 · Fordította: Tandori Dezső

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Wallace Stevens: Pasziánsz a tölgyek alatt

„A lényegi vers a dolgok centrumából,
A szellem húrjainak dallama:
Ínyenc mód jóllakatja józanabb
Valónkat-ügyünket. De uraim,
Ez bonyolult emésztenivaló, s oly
Olvad szemű nimfák hozzák, arany
Lényegét oly kincsként és oly szeszéllyel
Osztják a sápadt lég szellemei.

A vers létezését nem bizonyítjuk.
Láttatják azt csekélyebb költemények.
A nagy, fensőbb harmónia az, s ha szólal,
Apródonként, és hirtelen, külön
Érzék kell hozzá. …”

Hát nekem nincs meg az érzékem :-D Nos, itt jön megint az a bizonyos mondat, hogy „nem vagyok irodalomszakértő, se verskritikus, úgyhogy maradok középen”… vagy lehet, hogy az amerikai verseket vagyok képtelen „felfogni”, de ugyanúgy mint Whitman-nál, itt is sokszor csak lestem ki a fejemből, hogy most mi a fenét is olvastam tulajdonképp (egy-egy vers után), egyszerűen úgy éreztem, hogy csak szavak (Tandori Dezsőnek köszönhetően csudaszép szavak) vannak egymás után pakolgatva szépen, de az egészből semmi se sült ki, semmi mondanivalója-története nem volt a dolognak. Volt persze pár vers, amely nagyon megtetszett, de 90%-ban csak a fejem fogtam. Aztán a végén, az utószóban olvastam Tandori elemzését és ott írta is, hogy „Whitman lehetőségeinek megújítóját látják benne” hát, jól beválogattam akkor :-D

Pár vers, ami viszont nagyon megtetszett:
https://moly.hu/karcok/1270796
https://moly.hu/karcok/1270790
https://moly.hu/karcok/1269491
https://moly.hu/karcok/1270792


Népszerű idézetek

Ibanez P>!

A ház csendes volt, a világ nyugodt

A ház csendes volt, a világ nyugodt.
Az olvasó átlényegült a könyvvé,

S a nyári éj a könyv tudatos lényét idézte.
A ház csendes volt, a világ nyugodt.

Szavak szóltak, mintha nem volna könyv, épp
Csak az olvasó bújná a lapokat, mert

Ezt akarná, a Tudós akarna lenni,
Akinek a könyv: valóság, akinek

A nyári éj egy tökéletes eszme.
A ház csendes volt, más nem lehetett. Ez

A csend, a jelentés része volt, az elme
Része: a hibátlan közelítés a könyvhöz.

S a világ nyugodt volt. S az igazság egy
Ilyen nyugodt világban, mely nem jelent mást,

Maga a nyugalom, a nyár s az éj,
A könyv fölé hajló, kései olvasó.

Ibanez P>!

Pasziánsz a tölgyek alatt
(Solitaire under the oaks)

A kártya kegyelméből
Tiszta elvekbe felejtkezhetünk.

Kártya, fák, levegő: egy se
Makacs tény. Menekülés mind

Az elvhez, a meditációhoz.
Itt végre tudjuk, mit gondoljunk,

És ezt gondoljuk, tudatosság nélkül,
Tölgyfák alatt, elengedve magunkat.

Ibanez P>!

A lényegi vers a dolgok centrumából,
A szellem húrjainak dallama:
Ínyenc mód jóllakatja józanabb
Valónkat-ügyünket. De uraim,
Ez bonyolult emésztenivaló, s oly
Olvad szemű nimfák hozzák, arany
Lényegét oly kincsként és oly szeszéllyel
Osztják a sápadt lég szellemei.

A vers létezését nem bizonyítjuk.
Láttatják azt csekélyebb költemények.
A nagy, fensőbb harmónia az, s ha szólal,
Apródonként, és hirtelen, külön
Érzék kell hozzá. …


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.
Jim Morrison: Szeretlek és gyűlöllek
Sylvia Plath: Zúzódás
T. S. Eliot: Szikföld
Joszif Brodszkij: Új élet
Sylvia Plath: Sylvia Plath versei
Walt Whitman: Walt Whitman költeményei
Anne Sexton: Élj vagy halj meg
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
T. S. Eliot: T. S. Eliot legszebb versei