Weimar és a német klasszicizmus 1 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A művek szerzői: Johann Joachim Winckelmann, Johann Wolfgang Goethe, Friedrich Schiller
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európai Antológia Gondolat
Enciklopédia 2
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Jó, okos kis könyvecske, csak egy kicsit érezni az előszón a kommunista ideológiát. Viszont nehezen olvasható maga az előszó is, nemcsak a szemelvények. Mintha Walkó németről fordította volna az előszó bizonyos részeit is.
Szóval nehezen olvasható, de érdemes végigküzdeni. Goethe még mindig nem annyira szimpatikus, mint Schiller, a könyv egyharmada az ő levelezésükből áll. Jó a válogatás, és inspiratív is, aki érdeklődik a művészetek, az irodalom iránt, annak különösen. Bosszantó viszont, hogy a képek mennyire nem relevánsak. A kötetben a korszak olyan híres szövegei is helyet kaptak, mint Lessing Laokoon- elemzése, vagy Winckelmann a Belvedere-i Apollón leírása, ám ezen képek helyett pl. Goethe lakószobájáról láthatunk fotót.
Az utolsó fejezetet sem igazán tudtam értelmezni; néhány korabeli magyar levélrészlet arról, hogy hűha de jó, Toldy találkozott fél órára Goethevel.
Népszerű idézetek
Annyi az én kevés tapasztalatom ellenére is világossá lett számomra, hogy az embereknek, általánosságban véve, a költészettel nem csupán jót, hanem nagyon rosszat is tehetünk, és úgy vélem, ha az egyiket nem tudjuk megvalósítani, a másik útra kell térnünk. Zaklatni kell őket, beletenyerelni a kényelmükbe, nyugtalanítanunk és meghökkentenünk kell őket. A költészet úgy álljon velük szemben, mint valamelyik a kettő közül: akár mint géniusz, akár mint kísértet. Csak így tanulják meg, hogy hinni kell a költészet létezésében, és csak így tisztelik a költőket. Nagyobb tiszteletet, mint az embereknek ebben az osztályában, sehol nem találtam, jóllehet terméketlensége s hajlamhiánya is páratlan. Mindenkiben van valami, ami a költő mellett szól, és Ön hiába oly hitetlen realista, el kell ismernie, hogy ez az X az idealizmus magva, és hogy csupán ez akadályozza még meg, hogy a való élet a maga közönsége tapasztalatiságával szétromboljon a poézis iránt érzett minden fogékonyságot. Persze, az is igaz: a tulajdonképpeni szép és esztétikai hangulatot még távolról sem táplálja, hanem inkább gyakran gáncsolja, éppen úgy, mint a moralizáló irányzatok a szabadságot; de már az is nagy nyereség, ha kijárat nyílik a tapasztalatiságból…
150. oldal Schiller - Goethének (Jéna, 1797. aug. 17.)
Élénk patologikus érdeklődés nélkül nekem sem sikerült soha bármilyen tragikus helyzetet feldolgozni, ezért inkább kerültem,mintsem kerestem. Netán az is egyik kiváltságuk volt a régieknek, hogy a legnagyobb mértékben is patetikus csupán esztétikai játék volt számukra, nálunk pedig a természeti igazságnak kell közrejátszania ahhoz, hogy ilyen mű megszülethessen? Jóllehet nem ismerem magam eléggé ahhoz, hogy megállapíthassam, tudnék-e igazi tragédiát írni, mégis már a vállalkozástól is megrémülök, és majdnem bizonyos vagyok benne, hogy a puszta próbálkozás is tönkretenne…
156. oldal Goethe - Schillernek (Weimar, 1797. dec. 9.)
Az újabb kor elevenebb fantáziájú és szellemű művésze, afelett érzett kétségbeesésében, hogy képtelen a környező empirikus természetet esztétikaira redukálni, inkább egészen mellőzi e természetet, és a képzeletben keres segítséget a tapasztalatisággal, a valósággal szemben. Költői tartalmat helyez a művébe, amely különben üres és szegényes volna, mert hiányzik belőle az a tartalom, amelyet a tárgy mélységeiből kell meríteni.
152. oldal Schiller - Goethének (Jéna, 1797. szept. 14.)
Egyetlen helyes mód van a megértésére, áttekintésére és élvezésére [ti. a Heléna], mégpedig az, amelyet Te választottál: tudniillik egy jó barát társaságában kell szemügyre venni. Általában is a közös szemlélés mindig a leghatásosabb, hiszen a költői mű sokak számára íródott, ezért befogadásához is több személy szükséges; és mivel sokoldalú, mindig sok oldalról kell szemlélni is.
208. oldal Goethe - Knebelnek (Weimar, 1827. nov. 14.)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bíró Gyula: Robert Bresson ·
Összehasonlítás - Hirsch Tibor: Bosun! ·
Összehasonlítás - Nemeskürty István (szerk.): A film ma ·
Összehasonlítás - Zalán Vince (szerk.): Magyar filmrendezőportrék ·
Összehasonlítás - Balázs Béla: Válogatott cikkek és tanulmányok ·
Összehasonlítás - Szabolcsi Miklós: A clown, mint a művész önarcképe ·
Összehasonlítás - Barabás Klára: A történelem körhintáján ·
Összehasonlítás - Ládi István: Mozihétköznapok ·
Összehasonlítás - Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép kapcsolatai Bódy Gábor és Jeles András filmművészetében ·
Összehasonlítás - Kárpáti György – Schreiber András (szerk.): Az akciófilm ·
Összehasonlítás