Weimar ​és a német klasszicizmus 1 csillagozás

Walkó György (szerk.): Weimar és a német klasszicizmus

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Johann Joachim Winckelmann, Johann Wolfgang Goethe, Friedrich Schiller

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európai Antológia Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1974
228 oldal · ISBN: 9632800591 · Fordította: Lontay László

Enciklopédia 2


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

szanes1 >!
Walkó György (szerk.): Weimar és a német klasszicizmus

Jó, okos kis könyvecske, csak egy kicsit érezni az előszón a kommunista ideológiát. Viszont nehezen olvasható maga az előszó is, nemcsak a szemelvények. Mintha Walkó németről fordította volna az előszó bizonyos részeit is.
Szóval nehezen olvasható, de érdemes végigküzdeni. Goethe még mindig nem annyira szimpatikus, mint Schiller, a könyv egyharmada az ő levelezésükből áll. Jó a válogatás, és inspiratív is, aki érdeklődik a művészetek, az irodalom iránt, annak különösen. Bosszantó viszont, hogy a képek mennyire nem relevánsak. A kötetben a korszak olyan híres szövegei is helyet kaptak, mint Lessing Laokoon- elemzése, vagy Winckelmann a Belvedere-i Apollón leírása, ám ezen képek helyett pl. Goethe lakószobájáról láthatunk fotót.
Az utolsó fejezetet sem igazán tudtam értelmezni; néhány korabeli magyar levélrészlet arról, hogy hűha de jó, Toldy találkozott fél órára Goethevel.


Népszerű idézetek

szanes1 >!

Annyi az én kevés tapasztalatom ellenére is világossá lett számomra, hogy az embereknek, általánosságban véve, a költészettel nem csupán jót, hanem nagyon rosszat is tehetünk, és úgy vélem, ha az egyiket nem tudjuk megvalósítani, a másik útra kell térnünk. Zaklatni kell őket, beletenyerelni a kényelmükbe, nyugtalanítanunk és meghökkentenünk kell őket. A költészet úgy álljon velük szemben, mint valamelyik a kettő közül: akár mint géniusz, akár mint kísértet. Csak így tanulják meg, hogy hinni kell a költészet létezésében, és csak így tisztelik a költőket. Nagyobb tiszteletet, mint az embereknek ebben az osztályában, sehol nem találtam, jóllehet terméketlensége s hajlamhiánya is páratlan. Mindenkiben van valami, ami a költő mellett szól, és Ön hiába oly hitetlen realista, el kell ismernie, hogy ez az X az idealizmus magva, és hogy csupán ez akadályozza még meg, hogy a való élet a maga közönsége tapasztalatiságával szétromboljon a poézis iránt érzett minden fogékonyságot. Persze, az is igaz: a tulajdonképpeni szép és esztétikai hangulatot még távolról sem táplálja, hanem inkább gyakran gáncsolja, éppen úgy, mint a moralizáló irányzatok a szabadságot; de már az is nagy nyereség, ha kijárat nyílik a tapasztalatiságból…

150. oldal Schiller - Goethének (Jéna, 1797. aug. 17.)

Kapcsolódó szócikkek: költészet
szanes1 >!

Élénk patologikus érdeklődés nélkül nekem sem sikerült soha bármilyen tragikus helyzetet feldolgozni, ezért inkább kerültem,mintsem kerestem. Netán az is egyik kiváltságuk volt a régieknek, hogy a legnagyobb mértékben is patetikus csupán esztétikai játék volt számukra, nálunk pedig a természeti igazságnak kell közrejátszania ahhoz, hogy ilyen mű megszülethessen? Jóllehet nem ismerem magam eléggé ahhoz, hogy megállapíthassam, tudnék-e igazi tragédiát írni, mégis már a vállalkozástól is megrémülök, és majdnem bizonyos vagyok benne, hogy a puszta próbálkozás is tönkretenne…

156. oldal Goethe - Schillernek (Weimar, 1797. dec. 9.)

szanes1 >!

Az újabb kor elevenebb fantáziájú és szellemű művésze, afelett érzett kétségbeesésében, hogy képtelen a környező empirikus természetet esztétikaira redukálni, inkább egészen mellőzi e természetet, és a képzeletben keres segítséget a tapasztalatisággal, a valósággal szemben. Költői tartalmat helyez a művébe, amely különben üres és szegényes volna, mert hiányzik belőle az a tartalom, amelyet a tárgy mélységeiből kell meríteni.

152. oldal Schiller - Goethének (Jéna, 1797. szept. 14.)

Kapcsolódó szócikkek: művészet
szanes1 >!

Egyetlen helyes mód van a megértésére, áttekintésére és élvezésére [ti. a Heléna], mégpedig az, amelyet Te választottál: tudniillik egy jó barát társaságában kell szemügyre venni. Általában is a közös szemlélés mindig a leghatásosabb, hiszen a költői mű sokak számára íródott, ezért befogadásához is több személy szükséges; és mivel sokoldalú, mindig sok oldalról kell szemlélni is.

208. oldal Goethe - Knebelnek (Weimar, 1827. nov. 14.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Gyula: Robert Bresson
Hirsch Tibor: Bosun!
Nemeskürty István (szerk.): A film ma
Zalán Vince (szerk.): Magyar filmrendezőportrék
Balázs Béla: Válogatott cikkek és tanulmányok
Szabolcsi Miklós: A clown, mint a művész önarcképe
Barabás Klára: A történelem körhintáján
Ládi István: Mozihétköznapok
Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép kapcsolatai Bódy Gábor és Jeles András filmművészetében
Kárpáti György – Schreiber András (szerk.): Az akciófilm