Maja, ​a méhecske 89% 36 csillagozás

Ritkán néztem a mesét, és akkor se tudott annyira lekötni, mint mondjuk a Vízipók csodapók, bármennyire is volt a témája hasonló. Mégis a kezembe vettem ennyi idősen. Meghökkentett, hogy a legnagyobb részében nem is mondtam volna gyerekkönyvnek. Sokat rugózott a halál, vagy a halál közeli élmények körül, nyers és korrekt volt a szövege, amit egy 4-5 éves nehezen tud feldolgozni szerintem. Itt gondolok az olyan kifejezésekre, mint: egy hirtelen mozdulattal leharapta a fejét. Ilyenkor jött a kérdés: Mi van?? Bármennyire is klasszikus, én úgy gondolom, hogy 8-9 éveseknek szól, vagy annál idősebbeknek. Viszont amit külön kiemelnék, az a leíró részek. Fekete Istvánhoz hasonlóan gyönyörűen mutatta be a természetet, a rovarok, a bogarak világát. A tündéres résznél majdnem elsírtam magam rajta, olyan szépen fogalmazott az író. Nem lett a kedvencem, de egyszer jó volt kézbe venni. Tanulságos, és hatalmas társadalom kritikát rejtenek egyes sorok.

Karelágottá örök dallama jut eszembe, imádtam a rajzfilm sorozatot. Fel sem merült bennem soha, hogy ez egy könyvecske, ami majd száz éve íródott. Pénteken a könyvszalon kiterített könyvei közt, aztán belezümmögött a csendbe csartak keze által, így jól meg is vettem. Nagyon aranyos könyv, érték kritikák, de nem vagyok hajlandó foglalkozni velük. Gyermekként is tiszteltem a méheket, ennyit zümmögni már eleve nehéz feladat, gondoltam. És próbáltam kísérletezni különböző zavarási technikákkal, de a méhecskék le se szartak, tették a dolgukat. Maja viszont a vagabond szellemiség egy kaptárban, világ a szárnyai alatt és ő kíváncsi mindenre. Meg tudom érteni. Megy a Micimackó mellé, elvégre a méz összeköti őket…hihih

Nem gondoltam volna, hogy olyan mesét fogok olvasni a rovarokról, ami valójában eléggé valóságos is. Például egymás elfogyasztása. Gyerekeknek mikor olvastam, cenzúráztam kicsit, mert pont egy Kristóf nevezetűt fogyasztottak el éppen (így hívják kisfiamat), és nem akartam, hogy felzaklassa. Nem erre számítottam, mivel elsőként a rajzfilmet láttam, ismertem, és nem sok köze van a kettőnek egymáshoz. Ezt a könyvet nagyobb gyerekeknek vagy felnőtteknek ajánlom, akik szeretnének rovarok szemszögéből betekintést nyerni a fűben, fában, levelek között zajló életbe. Ha így olvassa az ember, akkor nagyon érdekes tud lenni, olyan, mintha maga is aprócska lény volna, és a fűszálak tövétől bámulna felfelé a világba.
Plusz pont jár a méhekkel kapcsolatos tényekért és érdekességekért a könyv végén.

Nem is igazán mese, mert nagyon valós elemekben bővelkedik, már ami a rovarok világát illeti. A történet, körülbelül a tizenkilencedik században játszódik és a méhek emberek iránti rajongásával van tele. Szerencsére, nem minden állat gondolkodik ilyen pozitívan rólunk, rémisztő kínzásokat osztanak meg Majával, amikből tanulhatna, de szerintem ő nem fog… Ugyanakkor nem elfogult a kis méhecske, saját ellenségeit is képes csodálva megfigyelni.
A Pagonyos kiadás nagyon szép és igényes volt, öröm volt olvasni.

A könyvtáros néni a kérdésemre azt válaszolta, hogy igen, ez az azonos címet viselő rajzfilm könyves változata. Talán pont ezért érzek most csalódást. Nem, nem az!! Maja, a méhecske kalandjait dolgozza föl, de a gyermekkoromból derengő rajzfilm teljesen más volt. Emlékszem pl. egy méhfiúcskára is, aki Maja barátja volt, s a kalandok is izgalmasak voltak, rendszerint visszatértek a kaptárba stb. Vagy összekeverem más mesével. Ez inkább némi ismeret a rovarokról, mesébe ágyazva. Ami végső soron nem rossz ötlet, csak én mást vártam. Nyilván ez az eredeti Maja történet, és a rajzfilm ennek az alapnak a továbbmesélése. De nekem az utóbbi tetszik! Ráadásul itt-ott nem volt túl következetes a történet. Hiányoznak Majának a gyermekkori pajtások, holott rögtön születésekor kirepült. Tudta, hogy pókhálóba ragadt, pedig még nem is volt ismerete a pókról. A kaszáslábútól nem ijedt meg, pedig ő is pók. Amin megütköztem az a halálfélelem említése volt. Szerintem egy kisgyerek nem érti mi az. Hiszen még a halál mibenlétét sem fogja föl. Valamint felszúrt szitakötő, leharapott fejű dongó… Ezeket leszámítva a barátkozás, és a segítségnyújtás meséje ez. S a végére kiderül mi a legfontosabb: család, otthon, összetartás.
Az illusztrációk elég valóságosakra sikeredtek, s ettől annyira nem is tetszettek. Szívesebben nézegetem a bájos rajzokat. Viszont a sötét éjszakában, a telihold fényénél álló Maja a tündérrel, nagyon tetszett.

Hangoskönyvben van meg. Karácsonyra kapták a gyerekek. Azóta (március van) hetente 2-3 alkalommal meg kell hallgatni, lassan már kívülről tudjuk. Mondjuk erre a barátnőm figyelmeztetett, de nem hittem neki.
Ez azt jelenti dupla mintát figyelembe véve, hogy az 5-8 év közötti korosztálynak tökéletes választás.

Felnőttek számára is teljesen élvezhető történetek az erdők-mezők kis lakóiról.

Gyerekkoromban a kedvenc rajzfilmem volt. Tudtam, hogy létezik könyv formában, de valahogy sosem jutott eszembe elolvasni. Most a kislányommal nézelődtünk a könyvtárban, és mivel neki is az egyik nagy kedvence a Maja ezért kivettem és elolvastam. Nem egészen erre számítottam a mese alapján, de igencsak kellemesen csalódtam!!! Szuper kis könyv az állatokról és a különféle (emberi) tulajdonságokról. Nagyon megszerettem Maját a könyv alapján is, és biztosan fogom még többször is olvasni, mert örök érték az egész család számára!

A rovarvilág és élettere, megszemélyesített mese formájában.
Az olvasott kiadásban (még a rajzfilm előtti) – néhány színes, egész oldalas illusztráció (az oldalszámon felül), és a végén pár oldalas ismertető a valódi méhekről.

Miután befejeztem, kérdeztem a férjemet, hogy valóban „Bambi-szindrómában” szenvedhet-e a modern ember. Aztán hamar helyre tettem magamban a történetet végül, bár nem tudom, melyik korosztálynak tudnám ajánlani spoiler , de az tény, hogy entomológiai szempontból igencsak tűpontos jellemrajzok voltak találhatók benne. Nekem igazán tetszett. És a végén persze a csellengő méhecske is hazakerül.