A ​szerencse mozdonya 3 csillagozás

nekem olyan fura volt, hogy nem Thomasról szólt – de a kisfiam azt mondta: „Anya, van ilyen!”

Henry, a zöld mozdony története ez, aki babonás, és ragaszkodna a szerencsevagonjaihoz, amiket a Kövér Ellenőr egy sokkal fontosabb feladat véghezvitele miatt kapcsolt le Henryről; természetesen a szokásos tanulság és örömérzés megvan a végén, még ha hideg, havas is minden…

2012. jó volt megint elolvasni, de váltig azt állítom, egyetlen meséért egyetlen kötetet kiadni – hm, nekem túlzott pocsékolás, még az általánosan „kapható”, 5 történet is kevés…

2012.10.09. Ismét bekerült a napi-olvasnivalók közé…hiába, ezek a mozdonyok örökké kedvencek maradnak… a kiadványról még ne is beszéltem, kivéve azt a „dohogásomat”, hogy egy történet/egy könyv/1999Ft – túúúlzás… – de amúgy a könyv külsőleg nagyon szép, a borítón fényesen csillognak a csillagok és a matt oldalon a hulló hópihék fényesek; a belső a szokásos: meséből ismerős szereplők fényes (ünnepi) lapokon, viszont pozitívum, hogy nem a mesefilmből kivágott képek! – harmadszori olvasásra megragadt bennem a 29. old. egy tényleg szép, téli, karácsonyi, örömteli hangulatot idéző kép. És a végén ott a pályaudvar, rárajzolva a mozdonyhősökkel. A történet az, amit fentebb megírtam, és kifogásolom, hogy kisgyerekeknek mért mesél a szerencséről (itt nem említi, de a pontosabban a szerencséthozó kabalatárgyakról) – a gyerekeknek erre a jelenségre gyerekkorban semmi szükségük, és szerintem nem is tudják, mi az a szerencse, ill. a kabala… – szóval emiatt picit csökkentem a csillagok számát…