Vörösmarty ​Mihály összes költeményei 11 csillagozás

Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály összes költeményei Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály összes költeményei Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály összes költeményei Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály összes költeményei Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály összes költeményei Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály összes költeményei

Vörösmarty ​hatalmas életművéből a lírai és epikai költemények összessége a kötet. Az összeállítás fele a rövidebb, másik része a hosszabb költeményeket tartalmazza, ezen belül az elrendezés időrendi.

Vörösmarty költői életműve négy nagyobb szakaszra bontható. A húszas évek elejének klasszicizmus és romantika között elhelyezhető dús lírai tenyészete (A régi idők emlékezete; A koszorú; Helvilához, A bátortalan szerelem stb.) újabban került csak az érdeklődés előterébe. A kritika megállapítása szerint már ezekben a versekben is kora legjobbjai közé emelkedik Vörösmarty, olyan poétikai sajátosságokat mutat fel (érzékenység, szatirikus véna, a nyugat-európai klasszicizmusok hozadékának egyéni átalakítása stb.), amelyeknek nem csupán fejlődéstörténeti értékük van. A húszas évek végén a harmincasok elején Vörösmarty elsősorban hatalmas epikus kompozíciókon dolgozik (Zalán futása, Cserhalom, Rom, Tündérvölgy, Délsziget stb.); e műveinek a korban hatalmas nemzeti jelentősége volt,… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Klasszikusok Osiris · Fehér verseskötetek Szépirodalmi · Arany Könyvtár Szépirodalmi

>!
Osiris, Budapest, 2021
1216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632764245
>!
Osiris, Budapest, 2006
1216 oldal · ISBN: 9633892759
>!
Osiris, Budapest, 1998
keménytáblás · ISBN: 9633793610

4 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

csobi P>!

Előszó

Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.

Öröm – s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?

Baracska, 1850–1851 telén, télutóján

csillagka>!

Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.

Részlet a keserű pohár c. költeményből (1843. augusztus 26. előtt)

Carmilla >!

Setét eszmék borítják eszemet.
Szivemben istenkáromlás lakik.
Kivánságom: vesszen ki a világ
S e földi nép a legvégső fajig.

(Setét eszmék borítják...) Emlékkönyvbe

Enola87 P>!

Ábránd

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

1843

Carmilla >!

Neve: szolgálj és ne láss bért.
Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.

Országháza

Kapcsolódó szócikkek: haza
Carmilla >!

[…]
            6
Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!

            7
Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc – s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

1846. május előtt

Az emberek

Kapcsolódó szócikkek: emberek · remény
Norpois>!

szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.

Gondolatok a könyvtárban

BZsofi P>!

A merengőhöz (Laurának)

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Arany János: Arany János balladái
William Blake: William Blake versei
Arany János: Kapcsos könyv
Arany János: Arany János válogatott versei
Walt Whitman: Fűszálak
Arany János: Arany János költői művei I-III.
Mihail Jurjevics Lermontov: A démon
Arany János: A bajusz
Arany János: Őszikék
Egy pesti arszlán: A pesti művelt társalgó