61. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Csongor ​és Tünde 1028 csillagozás

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Csongor ​öt felvonáson át keresi, kutatja Tündét, a földre leszállt, majd Mirigy, a boszorkány miatt innen elmenekülni kényszerült tündérlányt, akibe szerelmes és aki – valamikor – az övé lett.
A boldogság keresése, kutatása adja a darab alaptörténetét, de miközben Csongor – szinte metafizikai vágyaktól űzve bolyong a földi tereken, találkozik az emberiség jelképi nagy figuráival, a királlyal, kalmárral és a tudóssal is, akiknek sorsában az élet értelmét meghatározó erőkkel is szembesül. A mű egyik középponti motívuma az Éj hatalmas monológja, amely kozmikus távlatba helyezve értelmezi a földi, az emberi valóságot. A filozófiai tartalom azonban rafinált ügyességgel keveredik nagyon is durva, hétköznapi, szinte groteszk tényekkel, eseményekkel, figurákkal (Csongor és Tünde kísérői, Balga és Ilma, a három ördögfi, Dimitri a boltos rác, és a buja csábítás képviselője, Ledér, első helyen azonban az ősgonosz, Mirigy.)
A színmű, amely a drámai műfaj minden szabályát… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1831

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, Diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, NTK-klasszikusok, Matúra klasszikusok, Nemzeti Színház Színműtár, Diákkönyvek

>!
Kreatív, Marosvásárhely, 2014
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786066461986
>!
Holló és Társa, Kaposvár, 2013
184 oldal · ISBN: 9789636846206
>!
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2012
184 oldal · ISBN: 9631964943

49 további kiadás


Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

hármas útkereszteződés


Kedvencelte 35

Most olvassa 25

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Újraolvasás vége.

Följebb csillagozni már nem tudom.

Filozofikus mese, a legjobb fajtából. Túlzás nélkül hívható úgy, hogy a magyar Varázsfuvola. Vörösmarty a Mozart-operáéhoz hasonló alapokra építette fel a maga drámáját, magyar népmesék elemeiből, a romantika nyelvén.

Már csak a két központi pár miatt is adja magát a párhuzam a Varázsfuvolával. Itt is négyen járják a változatos próbatételek útját, a Mozartéhoz hasonló felosztással: két arisztokrata (királyfi – tündérlány) és két közrendű (jobbágylegény – cselédlány), spoiler. Csak az operabelihez hasonló mesterük nincs, aki ellátná őket egyértelmű utasításokkal. Esnek is nélküle akkorákat, éppen csak ki nem lyukadnak a Föld túloldalán. spoiler Ellenfél, az van, akkor most tessék legyőzni egyedül, instrukciók és minden nélkül. Mirígy ráadásul veszélyesebb az Éj királynőjénél, mert nagyságrendekkel több az eszköze, és tevékenységének túlnyomó részét láthatatlanul végzi. Avagy… hopp: kicsoda is itt az Éj voltaképpen? Segítő vagy hátráltató, esetleg valami egészen más?

Emlékezni szoktam arra, hogy hogyan fogadtam gyerekként a nagy klasszikusokat. Ennek az olvasásából viszont éppen csak annyira emlékszem, hogy az első soroktól kezdve fogva tartott és vitt magával a ritmusa, a szavak hangzásában pedig szinte lubickoltam, pedig a felét nem is értettem. Tudom, hogy ettől a könyvtől (is) a nehéz nyelvezete miatt tartják távol magukat sokan, én meg annak a csodabogár-kisebbségnek a tagja vagyok, amelyik kezdettől fogva pont azt szereti benne. Meg a mesemotívumokat, persze, hiszen azok is eljutottak a tudatomig: az aranyalmafa, amelyet csak a megfelelő királyfi tud megőrizni elalvás nélkül, a hattyúból emberré váló tündérlány, aki a szerelméért cserébe elveszíti halhatatlanságát, a három ördögfi meg az ő örökségük… világos, mint a vakablak, ismertem őket régről.

Ahhoz nőnöm kellett, igen sokat, hogy többet is értsek belőle. És hála Istennek ez azok közé a klasszikusok közé tartozik, amelyeket minél jobban ért az ember, annál jobban lehet szeretni. Pedig legalább annyi keserűség és kiábrándultság van beleírva ebbe a szép mesébe, mint amennyi csodálatosság.

Milyen út vezet a boldogság felé? Többféle: az egyik háromfelé szétágazik,* a másik a romantikához illően körbemegy, tehát eleve kétséges, hogy elér-e bármiféle célt; de gondolkodhatunk különféle dimenziókban is: vezet út az égen, és vezet a földön. Egyikről sem jósolható meg előre, hogy el lehet-e jutni rajta egyáltalán valahová, és ha igen, akkor valóban a boldogsághoz, az élet értelméhez-e, vagy valami sokkal, de sokkal rondább helyre. Aztán a végén lehet gondolkodni azon, hogy ügyes mesemondó milyen szépen megoldja azt a happy endet – csak nem mindegy, hol és kinek, illetve hogy kinek nem. Ja, meg hogy milyen áron. Amely árat egyébként azokkal a szereplőkkel is kegyetlenül megfizettetik, akik végül nem mennek semmire. A romantika színe, kérem tisztelettel, nem a rózsaszín és nem a piros, hanem a fekete.

Milyen a viszonya férfinak és nőnek? Hát enyhén szólva is bonyolult. :D A két páros természetesen két szélsőséget képvisel, a szellemit és az anyagit, szerelemben is, másban is. A végkifejlet azt sugallja, a harmónia mindegyikük számára elérhető, de azt is, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra. Csongor és Tünde vonzalma álomszerű (bár egyáltalán nem tökéletes; Csongor például rendszeresen beleesik az útjába kerülő szép nőkbe, már amennyiben Tündéhez hasonlítanak, de akkor is milyen már), ennek megfelelően tisztelik, sőt imádják egymást, a legnagyobb áldozatokra is készek egymásért, egymás nélkül nem érzik teljesnek az életüket. (Csongor vándorútja üres, míg meg nem tudja, hogy a tündér létezik; Tünde személyesen ülteti el az aranyalmafát, amelynek a mágiája úgy működik, hogy kizárólag a kiválasztott királyfi tudjon a közelében ébren maradni.) Balga és Ilma vonzalma földibb már nem is lehetne, főleg Ilma állandó szexuális vágya vicces spoiler, vagy amikor Balgáról kiderül, miféle az ő nőideálja. spoiler spoiler A darab leghumorosabb pillanatai a két páros kontrasztjából származnak, ahogy folytonosan összecsattan egymással a szellemi és az anyagi, és egyik se győz, és egyik se veszít, és én olyan boldogan mosolygok, mint a nyári nap.

Persze nemcsak a szerelemben párosít anyagot és szellemet ilyen ügyesen Vörösmarty, hanem kb. mindenben. A királyfinak például lehet haladni a levegőn át, hétmérföldes csizmában, szeme előtt a világ átfogó látomásával – csak könnyen lezuhanhat. spoiler A szolgájának lehet haladni a ördögök vontatta szekéren, úgy gyorsabb és biztosabb – de ha a hétmérföldes csizma nincs, a szolga bizony el se indul. Pedig az ő boldogsága is ott van az út végén, és ő nagyon szeretné elérni azt. Az Éj nagyromantikus-hátborzongató monológját a világtörténelemről csak Tünde érti, Ilma egy árva szót se, pedig mindkettejük sorsát érintené a szöveg, de Ilmának esélye sincs Tünde nélkül, hogy ennek megfelelően éljen. Tünde viszont azonnal élhetetlen lesz, mihelyt valami gyakorlati ötletre van szükség – azt Ilma találja ki, hogy hogyan hívják maguk után a férfiakat.

Sorolhatnám még holnap ilyenkorig, de nem teszem. Csak azt említem még meg, hogy ebben a műben szerepel a magyar irodalom első prostituáltja. Pimasz, vagány, mindenre elszánt, eleven humorérzékkel megáldva, kétségbeejtő társadalmi háttérrel megátkozva, és úgy megírva, hogy részvétet keltsen.

…valamint említettem már, hogy ennek a szövegnek már a hangzása is annyira szép, hogy viszi magával az embert öntudatlanul? És hogy a nagy része ugyanolyan ritmusban íródott, mint például a Kalevala, mert hogy az antik verslábak közül a finnugor nyelvek természetes ritmusának a trocheus felel meg a legjobban? Csak a három vándor és az Éj monológja közben vált át a gondolati költészet ötös jambusaiba. És tökéletesen kész vagyok attól, hogy a hármas úton még a minden szellemitől idegen Balga is jambusokban kezd beszélni, de mégis úgy, hogy közben Balga marad, értetlen, földhözragadt és komikus?

Énnekem ettől végem van. Több rendben is.

Rajta van a bakancslistámon, hogy megtanuljam kívülről.

Még pár újraolvasás, és simán összejön.

* Ezzel a hármas úttal meg az Ilma feladványával egyszerűen nem tudok betelni. Mióta felfogtam, el vagyok bűvölve tőle egészen, bele vagyok zúgva ebbe az ötletbe, fülig és örökre. Ez akkora telitalálat, hogy ilyet Robin Hood is csak ünnepnap lő. spoiler spoiler

>!
Kner, Gyoma, 1921
170 oldal
11 hozzászólás
Jagika P>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Létünk értelmét és értékét keressük. Próbálunk szeretettel és mások javára szolgálni, az alapvető emberi értékeket megtartani. Ezt sem a pénz, a vagyon gyűjtögetése, sem az öncélú tudás, sem a hatalom nem tudja felülírni. Naiv idealizmus? Lehet – de ezek nélkül milyen lenne az életünk?

6 hozzászólás
gabiica P>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Jaj, de nehéz erről bármit is mondani. Most kivételesen nem azért, mert megosztotta a gondolataimat, hanem mert azt érzem, hogy semmit nem mondott, vagy nagyon elsiklottam valami felett, ahol a mondandót és a lényeget kellene keresni.
Kicsit azt érzem, hogy egy nagy zagyvaság volt az egész.
Lehet, hogy a nyelvezet miatt van, lehet, hogy a szereplők semmitmondósága miatt, de valahogy nem váltott ki belőlem semmit, ezáltal azt érzem, nem is tudom értelmesen értékelni.
Sajnálom, mert azt hittem, hogy tényleg tetszeni fog, általában szerettem a hasonló történeteket, de ez most valahogy nem fogott meg.

viharmacska>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Pazar gyűjteménye a szitkoknak és sértéseknek, már csak ezért sem értem, miért ilyen népszerútlen a molyon. Persze a főszereplők elég sápatagok a két szolga és a három ördögfiók mellett de könyörgök, Tünde sem vérszegényebb, mint Lissa vagy Bella. A negyedik felvonás végéig öt csillagra állt, még a kedvencelés is benne volt a pakliban, de azt a nyálas-semmilyen befejezést inkább elfelejteném, és úgy érzem, sikerülni is fog.

5 hozzászólás
Bibi_️3>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Imadom a klasszikusokat, gimiben sem volt megerolteto oket olvasni, es Vorosmarty pont olyan klasszikus, ami jo. Neha jol esik a lelkemnek valami nem „szenzaciosat”, hanem jot olvasni :)

csillagka P>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Náluk általánosban az volt a divat, hogy a nyolcadikosok egy színdarabbal búcsúznak az iskolától, mi a Csongor és Tündét választottuk :) nagy versenyben voltam Mirigy szerepéért, ekkor jöttem rá hogy nekem a színpad sajnos semmilyen formában sem való (szörnyű voltam és ez már felfogtam ésszel), ezért lettem súgó (imádtam), az egész darabot megtanultam szó szerint, azóta akárhányszor olvasom mindig a suli jut eszembe és valami bizsergeti a szívemet belülről.
Egyik legjobb komédiának tartom ami a tizennyolcadik századi magyar irodalomban megszületett.
Rengeteg nyelvi leleményre és helyzetkomikumra van kiélezve az egész mű, a nevek is tökéletes kreálmányok.
Személy szerint imádom a manókat, kedvelem Mirigyet (akkor is ha nem játszhattam el) egyetlen negatívum a két főszereplő mai fejjel látom sajnos a mű gyenge pontja Csongor és Tünde, akik nem érnek fel a körítéshez, legalábbis számomra.
Jancsi és Iluska jobb páros, azért félni nem szabad tőle, gyorsan olvasható nem túl hosszú mese.

>!
Európa, Budapest, 2002
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630771918
sztinus P>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

De lehet, hogy kèt csillagnàl is rosszabb.
Felnőttkori újraolvasás, mert anno a gimiben:
-aludtam, vagy mást olvastam, vagy leckèt írtam, vagy firkàltam, vagy be sem mentem órára, vagy leveleztem valakivel, vagy zenèt hallgattam, vagy álmodoztam, miközben ezt tanították.
Semmi emlékem nem maradt róla, ès a zagyvaságokon kívül, plusz, hogy minden harmadik szó meg van csillagozva-magyarázva-de ezeknek legalább a nagy szàzalèkát most értettem, megint nem sok nyomot hagy bennem.
Ismét egy kötelező, amit a gyerekeim engedèlyemmel ellóghatnak majd.

Szentinel>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Magyar fantasy az 1800-as évek elejéről, mely drámai költemény formájában meséli el nekünk két ember egymásra találását, tündérekkel, boszorkányokkal, ördögfiókákkal, a világok nexusát adó fával és egyéb nyalánkságokkal. A műre elég nagy hatást gyakorolhatott Shakespeare, mivel ugye Vörösmarty Mihály a drámaíró legismertebb fordítói közé tartozik (én például az ő Lear királyát szoktam meg, személyes okokból*).

Vannak azok a történetek, melyekért nem a tartalom miatt kell rajongani, hanem a prezentációban kell keresni a gyönyört. Mert a Csongor és Tünde története már akkor sem volt egy nagy etvasz, amikor megjelent (illegálisan, mivel a cenzúra nem hagyta leközölni). Az emberfiú és a tündérlány kapcsolata, melyet egy gonosz, nagyhatalmú nő fenyeget, már A varázsfuvolában is megvolt. Viszont Vörösmarty története jellegzetesen magyar elemekkel egészíti ezt a közhelyet, és ettől válik egyedivé. Vörösmarty a pogány kunok korába helyezi el a történet, mégsem tartalmaz utalást az említett népre. Viszont merít a pogány hitvilágból, ami a mai napig szinte megkerülhetetlen a fantasy tematikájában. Úgyhogy felfoghatjuk egy afféle alternatív, kunok idejében játszódó történetnek.

Kiemelendő, hogy Vörösmarty egy olyan eszköztárból merít, melynek a mai napig divatja van. Ez pedig az archaizáció. A költemény már az akkori, sztenderd magyar nyelv szemszögén keresztül nézve is merőben régiesnek hatott, szánt szándékkal. A Csongor és Tünde, a János Vitéz és a Toldi ebben megegyeznek, mivel az 1800-as években volt nagy divatja a múlt felfedésének és idealizálásának (Csajkovszkij balettje, A hattyúk tava is egy régi orosz népmesén, A fehér kácsán alapszik). Éppen ezért régies formákat használ Vörösmarty nem egyszer, viszont a szövegének modern, a mai napig élvezhető ritmust adott. Ahogy ezek a sorok összefüggnek egymással, és a ritmus, amit kiadnak, leírhatatlan. Egyértelműen igazolják, hogy Vöri Misi mennyire tolta fullba a magyar nyelvi leleményeket. Ha ma élne, szerintem az ország legnagyszerűbb dalszövegírója lenne, legalábbis a kortárs zenészeket simán seggbe tudná rúgni az a szintű ritmikusság, ami vérként lüktet a Csongor és Tündében. Ezen kívül befigyel némi önirónia is ezekben a szövegekben. Vörösmarty ugyanis nem fél olyan szavakat és mondatokat adni szereplői szájába, melyek a kor kritikusait kényelmetlenül érinthették. Ma már könnyesre röhögjük magunkat az olyan sorokon, mint:

„TÜNDE, ILMA
jőnek
TÜNDE
Ilma, én meghalok.
ILMA
Ah, ne halj meg, asszonyom,
Nincs hová temesselek.”

Illetve a „Gebedj meg” használata a boszorkány részéről szintén megér egy misét. Nem csak azért, mert ma már szakadunk az efféle szitkokon, hanem mert megértjük, melyik társadalmi osztályt szimbolizálhatja. Vörösmarty egyébként több kisebb-apróbb üzenetet is elrejtett a költeményben. Volt szava például az öngyilkosokhoz, a tagadókhoz, a hisztis nőkhöz és a hűtlen férjekhez is. Ezen kívül Vörömarty alighanem tisztában lehetett azzal, hogy ezzel a történettel nem találja fel a spanyolviaszt. Éppen ezért annyira önironikussá írta némely ponton, amennyire lehet. Egyértelmű, hogy bár Mirigy ártó szándékú, cseppet sem vehető komolyabban, mint a Pokémon Rakéta csapata. Ez pedig néhol hőseinkre is igaz. Tündét például sokszor látjuk feleslegesen drámázni, ami összecseng a tipikus szőke szépség sztereotípiájával. Csongor alfának mutatja magát, de sokszor szopja be, a segítőtársa meg hol csicska, hol elnyomó asszonyverő, de eléggé parodisztikus módon. Ilma meg az a husis asszonyság, aki nehezen dönti el, hogy mire vágyik, és ez teszi humorossá a Balgával ápolt kapcsolatát.

A Csongor és Tünde tehát egy nagyon szépen megírt költemény, pofonegyszerű történettel, viszont színvonalas humorral és szimpatikus üzenetekkel. Azt tudom javasolni, hogy aki szeretne vele egy próbát tenni, akkor tegye, ha már némileg elhivatottabbá vált az irodalom irányába, és nem csak szórakozni szeretne, hanem megismerni egy klasszikust. Az én élményemhez sokat adott, hogy nem azért olvastam el, mert kötelező volt.

*Ha a Childe Roland to the Dark Tower came című vers magyar fordítója lett volna szíves, és alapul veszi ezt a Lear fordítást az erőltetett archaizáció helyett, ma Stephen King sorozatát nem Setét Toronyként ismernénk.

3 hozzászólás
KingucK P>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Álomszerű utazás…
Régebbről jó élményeim voltak a művel kapcsolatban, azért is vágtam bele oly bátran:
Kisebb koromban a Csokonai Színház előadásában láttam a darabot és nagyon tetszett.
Valószínűleg a színház varázsa és a színészek nagyszerű játéka miatt maradt ilyen jó élmény bennem ezzel kapcsolatban.
Balga és Ilma vicces alakja azóta is előttem van.
Jelenleg olvasás alatt nem villanyozott fel annyira, talán a nem mai nyelvű fogalmazás…
A történet nagyon emlékeztet számomra a Szentivánéji álomra.

Olya>!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

A nyelvezet árnyaltsága, a három vándor (és nemcsak) filozofikus eszmefuttatása, a szereplők viszonyrendszere annyira sokrétűvé/sokszínűvé teszi a művet, hogy egy, kettő, de tíz újraolvasás is élményt nyújthat az érzékeny/nyitott lelkű olvasónak.

Nagyon tetszett :)


Népszerű idézetek

atalant I>!

TÜNDE, ILMA
jőnek

TÜNDE
Ilma, én meghalok.

ILMA
Ah, ne halj meg, asszonyom,
Nincs hová temesselek.

1 hozzászólás
ilu_milu>!

Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tükrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámul földet és eget;
De ifjúsága gyorsan elmúlik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amíg él,
Túr és tűnődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanul
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltűnik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva, összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És hol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.

124. oldal

5 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

(…) a szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.

Első felvonás

Frank_Spielmann I>!

Éj

Sötét és semmi voltak: én valék,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,
És a világot szültem gyermekűl.
Mindenható sugárral a világ
Fölkelt ölemből; megrázkódtatá
A semmiségnek pusztaságait,
S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,
A Mind, előállt. Hold és csillagok,
A menny csodái lőnek bujdosók
Kimérhetetlen léghatárokon.
Megszűnt a régi alvó nyúgalom:
A test megindúlt, tett az új erő,
S tettekkel és mozgással gazdagon
Megnépesűlt a puszta tér s idő,
Föld és a tenger küzdve osztozának
Az eltolt légnek ősi birtokán;
Megszünteté a tenger habjait,
S melyet haraggal ostromolt imént,
Most felmosolyga mélyiből az ég;
S mint egy menyasszony, szépen és vidáman
Virágruhába öltözött a föld.
A por mozogni kezdett és az állat,
S királyi fejjel a lelkes porond,
Az ember lőn, és folytatá faját,
A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt. –
Sötét és semmi vannak: én vagyok,
A fény elől bujdokló gyászos Éj. –
A féreg, a pillanat búboréka,
Elvész; idő sincs mérve lételének.
Madárt a szárny, a körmök állatot
Nem váltanak meg, kérges büszke fát
Letesznek századoknak súlyai.
Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tűkrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva, összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És hol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.

5 hozzászólás
Aquarius >!

Fáradtam annyit éjimen s naponnan,
Hogy azt mondhassam, semmit sem tudok! –
És mégis ezt a nemtudást nem adnám
Egész hadért, mely, hogy tud, azt hiszi.

2. felvonás

Papírtigris>!

TUDÓS
(…) de ott a tenger, halj bele,
Ha már meguntad látni a napot
Vagy élj s mozogj, hogy életet ne únj.

40. oldal

1 hozzászólás
kisginny>!

Mert az álom édes álom
Arról, kit szívünk szeret.
[Ilma]

IV. felvonás


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: Szegény gazdagok
Fekete István: A koppányi aga testamentuma
William Shakespeare: Szentivánéji álom / Romeo és Júlia
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
John Milton: A küzdő Sámson
Henrik Ibsen: A vadkacsa
Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Örkény István: Tóték (színdarab)