Míg ​a halál el nem áraszt 18 csillagozás

Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt

Ez a könyv nem a politikáról szól. Annál sokkal fontosabbról. A halálról. És a hozzá fűződő viszonyunkról. Arról a rettegett és ismeretlen erőről, amely elől szüntelen menekülünk, amelytől annyira szorongunk, és amelynek tényét elfojtani úgy igyekszünk. Amely azonban észrevétlenül mégis rangot, méltóságot és értelmet ad az életünknek. A halál az a végső szörnyűség, amely elragad bennünket az élők közül, de amely egyúttal emberré tette a homo sapienst. Nem az élet értelmét kerestem ezért ebben az írásban, hanem a halálét, mert amíg az utóbbira nincs válaszunk, addig az előbbire mondott minden bölcsességünk a semmiben foszlik szét.

“Ádám és Éva beleharapott a gyümölcsbe, és immár tudjuk, mi lett belőle. De mi van akkor, ha Ádám és Éva hosszas bolyongás után visszajut a Paradicsom helyére, és ott nincs semmi? Sőt, kiderül, hogy sohasem volt. Kiderül, hogy az egészet csak ők találták ki. Abból mi következik? Nos, ez a huszonegyedik század legfontosabb kérdése.”

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Vlog Influence, Budapest, 2020
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150089676

Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Emmi_Lotta I>!
Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt

Ezt a könyvet egy eddig ismeretlen Vona Gábor írta. Egy nagy tudású, elmélyült gondolkodású, alapos kutatóember, aki lenyűgözően jól ismeri a különféle pszichológiai és filozófiai irányzatokat, a történelmet és mindezek szakirodalmát. Irodalmi olvasottsága szintén bámulatba ejtő, és még humora is van.

>!
Vlog Influence, Budapest, 2020
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150089676
Sytka P>!
Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt

Számomra is meglepő, amit most írok: nincs még egy ember az elmúlt évekből, akiről ennyit változott volna pozitív irányban a véleményem, mint Vona Gáborról. Nekem a Jobbik a szalonképtelen és befogadhatatlan nacionalista retorikával rendelkező szélsőségesség megtestesítője volt, Vona pedig ezt az egészet egy személyben fémjelezte. Ki nem állhattam, ez az igazság.

Az a Vona Gábor, aki ezt a könyvet írta és aki manapság a Második Reformkor Alapítványt a hátán viszi, szöges ellentéte a réginek. Kifejezetten intelligens, szimpatikus, érző és érzékeny ember. Üdítő jelenség. Olyan személy, akivel szívesen leülnék beszélgetni egy finom pohár bor mellett, és szinte hihetetlen, szinte még magam is meglepődök magamon, de valószínűleg több dologban értenék vele egyet, mint amennyiben nem. És hogy ez nem egy újabb szemfényvesztés, valamiféle „cukiságkampányban” kitermelődött szerep Vona Gábortól, hanem valós pálfordulat áll a háttérben – nos, ezt ez a könyv ékesen bizonyítja számomra.

A szerző a lehető legdurvább témát, azaz a halált, a halálszorongást és az emberiség kollektív félelmét járja körbe. Azt állítja, a kultúra maga is tulajdonképpen azért létezik, hogy csökkentse a halálszorongásunkat, három pillére azonban (a vallás, a tudomány és a művészet) csak egymásra utaltan tud hatékonyan működni. A könyv részletesen végiggondolja a halálfélelem mibenlétét és a gyógyírként felkínált stratégiákat. Mégpedig valódi igényességgel, tudományos alapossággal, igen széleskörű áttekintésben. Egyértelműen látható, hogy egy művelt és olvasott ember beszél hozzánk a könyvből, aki ráadásul remekül ír, jól bánik a szavakkal és néhol kendőzetlen őszinteséggel fejezi ki, amit mondani akar. Egyszerre éli meg az olvasó a szorongást és a felszabadulást, amikor belép a szerző világába. Ami pedig igazán döbbenetes, hogy a könyv záró fejezete kifejezetten pozitív hangulatú és azt is elmondja, miért jó nekünk, hogy meg fogunk halni.

Vona Gábor kötetét minden nyitottan gondolkodó embernek ajánlom, aki képes szembenézni legősibb ösztöneivel és nem fél a saját haláláról kérdéseket feltenni. Míg a halál el nem áraszt.

1 hozzászólás
Nikoletta_Klein>!
Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt

A hírt, miszerint hamarosan megjelenik Vona Gábor műve, amit a halálszorongás témájában írt, számomra várakozással teli, izgalmas időszak követte. Sok-sok évvel ezelőtt ugyanis, hogy saját szorongásom feloldására bármiféle megoldást, kérdéseimre pedig választ találjak, megszállottan kutattam a halál kérdéskörével kapcsolatos publikációkat. Kevés sikerrel. Vona könyvét ezért a megjelenését követően szinte azonnal elolvastam. Ez a rendkívüli igényességgel megírt és megszerkesztett kötet az, amivel kapcsolatban azt kívánom, bár már tíz évvel ezelőtt is létezett volna.

Őszintén meglep viszont, hogy a média, de még a hazai booktuberek sem foglalkoznak ezzel a hiánypótló kötettel. Ezért készült hát el ez a videó (https://youtu.be/fOe20uT8LWw), aminek hatására remélem, megjelenésének híre eljut olyanokhoz, akiknek szükségük van rá.

kispartizan>!
Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt

Ajánlásra és egy „első véleményre” olvastam a könyvet és mivel nem volt még szerencsém mást olvasni a szerzőtől, tényleg tisztán tehettem ezt. Tudtam, hogy nem politikai írás, hiszen a fülszöveg erre fel is hívja a figyelmet, s nem is kerestem benne ilyet…
A műegy igen széleskörű, sok területet érintő, megmagyarázó írás. Inkább tűnik egy teljes és színes diplomamunkának és azt gondolom: nem lenne haszontalan róla több fórumon beszélgetni. Akár sorozatban is!
Mikor azt hittem, hogy van egy résztéma, ahol mást gondolok, vélek, mint az író, mert ugye ezt szabadon lehet, s nyitottam volna egy vitaindító kérdést magamban, máris ott volt a felelet és az alátámasztó tények is.
A téma érdekes, lehet boncolgatni nekem egy kissé tűnt csak száraznak.
S a sok kérdés, ami aztán mégis felugrott, mindig ugyanazon pontokra vezetett vissza is. Ám, ha ezt így elfogadom, akkor mi a jövő? Van értelme bárminek is? Bizonyára, mert maga a halál mindig is ott volt, van és lesz is velünk…
Azoknak ajánlom, akik tudnak úgy olvasni, hogy közben lerakják néha a művet és megrágják amit olvastak, megtalálják magukban a választ is.
A borító egyedi, én csak utána értettem meg, miután végigolvastam a könyvet.
Ha kérdezik, itt az 5 *-ot megadtam rá!

Leo>!
Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt

Elfojtás, menekülés, szembenézés, elmélyülés, rettegés és szorongás: mindegy is: mind halálra ítéltek vagyunk. S bármilyen kényelmetlen, ez az igazság. De vajon, mit okoz ez a tudat az ember életében? Milyen válaszaink vannak? Vona Gábor ezúttal nem társadalmi-politikai kérdéseket, hanem a halál témáját járja körül.

Részletek a blogomon: https://kbkonyvesblog.wixsite.com/kbblog/post/vona-m%C3…

>!
Vlog Influence, Budapest, 2020
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150089676
Cadendo>!
Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt

Rendkívül mély, elgondolkodtató mű egy olyan témáról, amiről nem beszélünk. A könyv rendkívül alapos, kissé tanulmányszerű, viszont egyáltalán nem nevezném száraznak. Amikor a végére értem, újra elolvastam az előszót, hogy jobban átéljem, milyen körülmények közt íródott. Örülök, hogy kiadásra került, mert a könyvnek köszönhetően sok értékes gondolattal lettem gazdagabb.
Kedvenc idézetem a 280. oldalról a jelenkor kulturális válságára és a jövő nagy kérdésére reflektál:
“Ádám és Éva beleharapott a gyümölcsbe, és immár tudjuk, mi lett belőle. De mi van akkor, ha Ádám és Éva hosszas bolyongás után visszajut a Paradicsom helyére, és ott nincs semmi? Sőt, kiderül, hogy sohasem volt. Kiderül, hogy az egészet csak ők találták ki. Abból mi következik? Nos, ez a huszonegyedik század legfontosabb kérdése.”

sweetlou6>!
Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt

A könyv a 21. század egyik legfontosabb problémáját vizsgálja átfogóan de érthetően. Teszi mindezt rendkívül széles irodalom jegyzékkel és naprakész hivatkozásokkal. Magyar nyelven ez a mű egy kifejezetten egyedi és figyelemre méltó alkotás.


Népszerű idézetek

Farkasdal>!

A félelem pedig mindig a politika lényegi eleme marad, gondoljunk csak az éppen zajló folyamatokra, mikor a populista jobboldal migrációval, a baloldal pedig a klímaváltozással igyekszik olyan félelmet kelteni a tömegekben, amivel választást lehet nyerni, aztán jön egy járvány, ami mindkettőt maga alá temeti. Nem az dönt el egy választást, ki tud neked több pénzt adni, hanem az, hogy ki tud félelmetesebb dologtól megvédeni. Pontosabban, kiről hisszük el…

lorka96>!

Aki az élete értelmét keresi, annak előbb választ kell adnia a halála értelmére.

10. oldal

Wilhuff_Tarkin>!

A kamasz számára a gyermekként kolosszálisnak hitt és érzett kultúra isteni ereje egyszerre csak elpárolog. A szeme előtt egy kétségbeesett társadalom jelenik meg, amely nem találja a helyét. Csupa alakoskodás, nevetséges szerepjáték, hamis szokások, ürés és tartalmatlan tolakodás jelenik meg, amiket a halál és az elmúlás ténye elsöprő erővel felülmúl. A magabiztos szülők, akik korábban félisteni rangban mondták vissza neki a kultúra normáit, egyszerre csak szánni való, képmutató, átlátszó alakokká válnak.

51. oldal

Wilhuff_Tarkin>!

Az emberi csoport mérete már akkorává vált, hogy a főemlősökre jellemző kurkászással már nem lehetett összetartani, ezért megjelent a nyelv, amely az emberi evolúciónak döntő lökést adott.

18. oldal

Wilhuff_Tarkin>!

A magzati időszak szinte öntudatlan, paradicsomi létezésének – totális biztonságérzet, a vágyak azonnali kielégítése, időtlenség – a születés traumatikus élménye véget vet. A csecsemő anyával való kapcsolata – jó esetben – biztosítja egy ideig ennek pótlékát, de csak egy ideig. Életünk során folyamatosan ebbe a prenatális harmóniába vágyunk vissza, ezt kutatjuk, még ha ez nem is tudatosul.

30. oldal

Wilhuff_Tarkin>!

A kultúra az ősszorongással szemben az önbecsülés lehetőségét kínálja, amihez szerintem három dolog kell egyszerre: értelmes világ, értékes élet, másokhoz való kapcsolódás.

87. oldal

Nikoletta_Klein>!

Az éntudat eredményeképpen a homo sapiens az állatvilág csúcsára emelkedett, olyan képességekre tett szert, mint rajta kívül senki más, de mire a csúcsra ért, olyan nyomorúságos állat lett belőle, mint rajta kívül senki más.

20. oldal

Wilhuff_Tarkin>!

Amikor nyaralni vagy szórakozni megyünk, az elveszett belefeledkezettséget keressük az uralkodóvá vált elidegenedettség helyett. Ahogy a táncterem villódzó fényeiben feloldódunk a többiek között, úgy olvadunk bele a beach-en sorakozó napernyők alatt a tömegbe. Van-e a mai nyugati ember számára önfeledtebb dolog, mint a techno monoton ritmusába vagy a tengerparti hullámzás morajlásába belefeledkezve átélni szorongása enyhülését?

184. oldal

Nikoletta_Klein>!

„Amikor ráébredünk a halandóságunkra, arra kellene emlékeztessen bennünket, hogy a legmélyebb értelemben egyenlően vagyunk.” (Martha C. Nussbaum)

233. oldal

Wilhuff_Tarkin>!

A szerelmesnek a szeretett személy, a vállalkozónak a cég, a szamurájnak a harci szellem, a terroristának a vallása erőszakos térítése jelenti a kultúrát, pontosabban annak döntő részét. Azt a valamit, amely értelemmel ruházza fel a világot, amelybe ő értékes emberként kapcsolódhat, és amely önbecsülést biztosít számára.

39. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Tom Query: Nekrológ
Edith Eva Eger: A döntés
Szondy Máté: Olvadás
Polcz Alaine: Meghalok én is?
Kevin Lyon: A sorozatgyilkos
Heller Ágnes: Az érzelmek elmélete
Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat
Dmitry Glukhovsky: Metró 2035