Zadig ​avagy a végzet 88% 19 csillagozás

– A szenvedély a szél, amely a hajók vitorláit dagasztja – […] – : néha zátonyra visz, de haladni nem lehet nélküle. Az epe haragot és betegséget okoz, de epe nélkül ember meg nem élhet. Veszélyes itt a földön minden, és minden szükséges.

– A gonoszak – felelte Jezrád – mindig szerencsétlenek; arra szolgálnak ők, hogy próbára tegyék azt a kevés igaz embert, aki él a földön; nincs olyan rossz, ami valami jót ne szülne.

…a király megparancsolta, hogy adják vissza neki a négyszáz uncia aranyat. Az írnok, a törvényszolgák és az ügyvédek nagy díszben járultak hát elébe, hogy visszaadják a négyszáz unciáját s csupán háromszázkilencvennyolc unciát fogtak le belőle a bírói eljárás költségeire. A szolgák külön tiszteletdíjat kértek.

Zadig - III. fejezet - A kutya és a ló

Ártani naponta százszor is talál alkalmat az ember, jót tenni egyszer egy esztendőben, mondja Zoroaszter.

Élt egyszer Babilonban, Moabdar király idejében egy Zadig nevű fiatalember, akinek természetadta szépségét neveltetése csak öregbítette.

(első mondat)

Zadigot útján a csillagok kalauzolták. Az Orion állása meg a ragyogó Sirius csillag Canope kikötője felé vezette. Megcsodálta ezeket a mi szemünkben csak gyönge szikráknak látszanak, bár a földet, amely valójában csak kis pontja a természetnek, nagyzásunkban valami hatalmas és nemes dolognak véljük. Most úgy látta az embereket, amilyenek: egymást fölfaló férgek egy parányi sártekén. Ez a valóságos kép mintha megszüntette volna a baját, mert elébe tárta saját maga és Babilon semmiségét. Lelke végtelenbe szárnyalt, s érzékeitől megszabadulva szemlélte a világegyetem megingathatatlan rendjét.

79. oldal

– Asszonyom, bármilyen szép vagy is, megérdemelnéd, hogy most én verjelek meg, annyira hóbortos vagy, de ezzel már nem fáradok.
Azzal visszamászott a tevéjére, s a falu felé indult.

85. oldal

Eddig minden igen furcsán sikerült nekem. Pénzbüntetésre ítélték, mert megláttam egy kutyát; majdhogy karóba nem húztak egy griff miatt; vesztőhelyre vittek, mert magasztaló verset írtam a királyra; kis híján megfojtottak, mert a királyné szalagja sárga volt, most pedig veled együtt azért vagyok rabszolga, mert egy vadállat megverte a szeretőjét. Hát csak ne veszítsük el a bátorságunkat…

89. oldal

– Nem szeretem a természetfölöttit – mondta Zadig –; sohasem tetszett nekem a csodatevő, akár ember, akár könyv…

119. oldal

…elolvasták a híres chiapai érsek emlékiratait, amelyek szerint Amerikában tízmillió hitetlent öltek, égettek vagy fojtottak meg, térítés közben. Azt hittem, hogy ez a főpap túloz, de ha csak ötmilliót számítunk is, ez is gyönyörű.

Scarmentado utazásainak története