Kandidusz ​vagy minden jól van ezen a világon 1 csillagozás

„És miért teremtették egyáltalában a világot?” „Hogy legyen min dühösködnünk.”

94. oldal, XXI. fejezet - Kandidusz és Márton közelednek a francia partokhoz és elmélkednek (Népszava, 1907)

„ha ez a világok legjobbika, milyenek lehetnek a többi világok?”

39. oldal, VI. fejezet - Miképp rendeztek diszes máglyaünnepélyt a földrengés megszüntetéseért és miképp nadrágolták el hősünket (Népszava, 1907)

[…] az ember azért jött a világra, hogy vagy megvaduljon a gondoktól, vagy élő hullává legyen az unalomtól.

132. oldal, XXIX. fejezet - Miként látta viszont Kandidusz Kunigundát és az öreg nőt (Népszava, 1907)

Kandidusz baja azonban a kezeléstől meg az orvosságoktól nagyon komolyra vált. Egy kerületbeli káplán el is jött és prezentált neki egy másvilágra szóló váltót kifizetés végett. Kandidusz hallani se akart róla. Az imádkozó nénikék erősitgették, hogy ez most uj divat. Kandidusz felelé, hogy ő nem modern ember. Márton a káplánt ki akarta hajitani az ablakon. Ez azonban megesküdött, hogy akkor nem fogják eltemetni Kandiduszt. Márton megesküdött, hogy ő meg majd igenis eltemeti a káplánt, ha tovább okvetetlenkedik.

96-97. oldal, XXII. fejezet - Kandidusz és Márton kalandjai Franciaországban (Népszava, 1907)

„Ugy kell lenni a dolognak,” mondá, „hogy az emberek elrontották a természetet. Nem születtek farkasoknak, mégis farkasokká lettek. Isten nem teremtett nekik huszonnégyfontos ágyukat, se szuronyokat, és ők mégis csináltak maguknak ágyukat és szuronyokat, hogy egymást pusztitsák.”

33-34. oldal, IV. fejezet - Mikép találkozék hősünk doktor Panglosszal, az ő volt bölcsészet-tanárával, és mi történt aztán (Népszava, 1907)

„Optimizmus? mi az?” kérdé Kakambó. „Haj!” válaszolá Kandidusz, „az egy őrület, amely azt tartja, hogy minden a legjobb, amikor éppen minden a legrosszabbul megy!”

85-86. oldal, XIX. fejezet - Mi történt velük Surinamban és miképp ismerkedék meg Kandidusz Mártonnal (Népszava, 1907)

„Ó, micsoda nagy ember!” – mormogta Kandidusz; „micsoda szellem ez a Pococurante: semmi se tetszik néki!”
Miután átnézték az egész könyvtárt, lementek a kertbe. Kandidusz dicsérte összes szépségeit. „Nem birok izléstelenebbet elképzelni”, mondá a háziúr; „csupa cafrang; de mindjárt holnap megkezdem az átalakitását izlésesebb tervek szerint.”
Mikor elbucsuztak ő Nagyméltóságától, Kandidusz igy szólt Mártonhoz: „No, de most csak elismeri, hogy ez a legboldogabb ember; hiszen annyira föléje emelkedik mindannak, amije van!” „Hát azt nem látja”, válaszolá Márton, „hogy mindentől undorodik, amivel csak bir? Plátó mondta hajdan, hogy nem az a legjobb gyomor, amely mindent kivet magából.” „De hát nem gyönyörüség-e, mindent birálni, hibákat látni ott, ahol a többiek csupa szépséget vesznek csak észre?” „Szóval gyönyörüség, ha az embernek nincs semmi gyönyörüsége?” veté ellen Márton.

116. oldal, XXV. fejezet - Látogatás Pococurante, velencei nemes urnál (Népszava, 1907)