Candide ​vagy az optimizmus 1659 csillagozás

Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tragikus ​és mulatságos kalandok során járja be Candide a világot (még Eldorádóba is eljut), hogy gyötrelmes megpróbáltatásai végén feltegye a kérdést: igaza volt-e tanítómesterének, Panglossnak, aki azt vallotta, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Ha csakugyan így van, vajon miért annyi a nyomorúság, mire való a háború meg az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor? S mit tehetünk ellenük? A bölcsesség, mellyel Voltaire a Candide-ot zárja, látszólag roppant egyszerű: műveljük kertünket, vár ám a munka a kertben. Mióta a regény megjelent (1759-ben, Genfben, s persze álnéven, mint Ralph doktor munkája), az utókor sokféleképpen értelmezi a voltaire-i filozófia e nagyszerű paraboláját. Vajon rezignáltan műveli-e kertjét Candide, vagy a történelmen, legalábbis a maga történelmén diadalmaskodó ember magabiztosságával? S valójában mi is az én kertem, hol húzódik a kerítése? Akárhány feleletet is találunk e kérdésre, annyi bizonyos: Candide az örök… (tovább)

Kandidusz vagy minden jól van ezen a világon címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1759

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · Európa Diákkönyvtár Európa · Populart Füzetek Interpopulart · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Matúra klasszikusok Ikon · Officina Könyvtár Officina · S.O.S. Diákkönyvtár · Klasszikus regények Európa · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Európa Diákkönyvtár Európa

>!
Európa, 2023
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059028 · Fordította: Gyergyai Albert
>!
Európa, Budapest, 2020
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059028 · Fordította: Gyergyai Albert
>!
Európa, Budapest, 2018
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059028 · Fordította: Gyergyai Albert

36 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Candide · Martin · Cacambo · Kunigunda · Pangloss

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Franciaország


Kedvencelte 110

Most olvassa 33

Várólistára tette 220

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Niki_néni_olvas P>!
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

– Igazad van, mondá Candide, de most fogjunk munkához: műveljük kertünket.

A legnagyobb kedvenc klasszikusom.
Iskolásként és felnőttként is imádom.
Annyira szeretem, hogy bele tudnék menni részletes irodalmi elemzésbe, de azt inkább meghagyom a tanítványaimnak. :D (Gondolhatjátok mennyire örülnek neki.)

Ha kellene választanom egy művet, ami leginkább visszadja a felvilágosodás gondolatait, akkor számomra egyértelműen a Candide lenne az.

Voltaire szavaival élve, mindenkit arra biztatok, hogy olvassa a Candidedot és művelje a kertjét. ♥

Arianrhod>!
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Valaha boldogult ifjúkoromban kellett volna Voltaire eme remekét olvasnom, azt hiszem, ajánlott irodalom volt gimnáziumban, kötelező biztos nem, mert akkor kénytelen lettem volna. Most hogy bánom, hogy nem olvastam el előbb!

Nem véletlenül vettem most kézbe, három apropóm is volt rá. Az első sok évvel ezelőtti emlék, egy Alapívány spin-off volt, amiben egy virtuális Voltaire állt szemben egy virtuális Orleans-i Szűzzel. Akkor elhatároztam, hogy a Candide-ot legalább mindenképp elolvasom, de végül elfeledkeztem róla. Azután tavaly olvastam egy Juan Goytisolotól származó cikket Voltaire vallásellenes írásairól és eszméiről, amiből megtudhattam, hogy voltaképpen nem minden vallás ellen volt kifogása, az iszlám például tetszett neki. Akkor ismét elhatároztam, hogy most már aztán csak elolvasom a Candide-ot. Majd ismét csak tologattam. De most, most Francis Bacon borzalmas – keresztény vallású, humortalan és elfogult – Új Atlantisza után, ami igencsak fölborzolta a kedélyeimet, végül rászántam magam Voltaire-re. És nem csalódtam! Mert ez igazán megért egy misét.

A sótlan ánglius még sótlanabb utópista víziójához képest itt a szarkasztikus és végletekig cinikus francia megadta nekem, ami jár. Az ő keresztény világa horror a javából, az utópia viszont Peruban, El Dorado titkos városában nyilvánul meg. És gyönyörű, megértő, békés és vonzó világot ajándékoz vele a lelkes olvasónak, aki addigra, mire odaér, már szétröhögte az agyát és zsigereit is kínjában, és csak szájtátva bámul, miközben az aranyvárosban kóricál az író idegenvezetésével. Ahol a rongyos utcagyerekek aranyrögökkel és drágakő-kavicsokkal játszanak a porban – aranyporban – mert számukra nem az arany vagy a drágakő a kincs, hanem a tudás.

Ejnye, ez a Voltaire, minden cinikus allűrje ellenére, egy megveszekedett romantikus volt!

Ég és föld a két utópia, a francia zsenié itt a pálma egyértelműen. De nem mindig így van?

Sapadtribizli>!
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Ezt a művet nem lehet komolyan venni.
Minden porcikájából süt a gúny, a szarkazmus; és pont ennek köszönhetően válik érdekessé Candide rohangálása a nagyvilágban. Rengeteg helyen megfordul a főhős, azért, hogy sehol se találhassa meg a tökéletes világot – csak esetleg Eldorádóban, egy véletlenül felfedezett helyen. (Érdekes „beszélgetés” ez a könyv a [[http://moly.hu/konyvek/hermann-hesse-sziddharta|Sziddhártával]], amit a tegnap fejeztem be…)
A rengeteg sorsszerűség, a haláltól n-edjére is megmenekülő szereplők meg nem, hogy egyre jobban élnének, hanem mintha a halál sem hozna enyhülést: egyre rosszabb dolgokra születnek újjá… Pont ezért nagyon kíváncsi voltam a lezárásra, ami szerintem jól sikeredett, mert tud egy igazi támpontot nyújtani, hogy, hogy lehet elviseli ezt a „tökéletes világot”.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1989
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631538648 · Fordította: Gyergyai Albert
1 hozzászólás
Zzsófi>!
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Meglepően élvezhető, de nagyon beteg.

Candide története abszurd, de mégis szórakoztató. Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, de már olyan eseménydús és hihetetlen, hogy már élvezhető. Candide egyik helyről a másikra megy, szerencsék és balszerencsék felváltva követik egymást. Sokaknak nem tetszik a vége, mondván, hogy túl nagy a kontraszt, de szerintem megérdemelték a spoiler.

15 hozzászólás
JBollok92 P>!
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Azt hiszem, az ABSZURDIA az a szó, ami a legjobban ki tudja fejezni az érzéseimet ennek a műnek a kapcsán. Ilyen szélsőséges skálát a jó és a rossz dolgok kapcsán kevés történet tud felmutatni. Főleg úgy, hogy közben végig ott van a szarkazmus is. Teljesen kész vagyok Candide-tól, meg a történetétől.

Mollika >!
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Nekem nagyon tetszett ez a könyv! Igazán olvasmányos és a fekete, groteszk humort sem nélkülöző történet annak ellenére, hogy filozófiai fejtegetéseket is tartalmaz.
Soha nem voltam igazán optimista ember, soha nem értettem egyes emberekben mire fel ez a fene nagy optimizmus, ezért különösen tetszett a mindenek felett álló optimizmus ironikus kigúnyolása.
Hozzám Martin karaktere került a legközelebb, az ő nézeteivel tudtam leginkább azonosulni. Egyesek pesszimistának tartanàk őt, de szerintem csak realista volt :D
A történet vége is tetszett, hogy soha nem késő megtalálni azt a megfelelő helyet, ahol az ember megalkothatja a maga legjobb világát, és a boldogság titka az, ha a saját dolgunkkal foglalkozunk :)

3 hozzászólás
gabiica P>!
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Számomra nehezen emészhető volt, nem került a szívem csücskébe. Untam, nem igazán tudtam és akartam haladni vele.

SignoraSchneider IP>!
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Voltaire azt mondta: kétszáz év múlva senki sem fog emlékezni a sápadt ácsra s a tizenkét tanítványára. Nos, tévedett, de ettől függetlenül a Candide-ot ugyanúgy ismeri a világirodalom, mint a Bibliát. Mit jelent ez? Hogy minden a legeslegjobban van ezen a legeslegjobb világon. :) :) :)
Kár, hogy ezt a koránál sokkal előrehaladottabb szellemiségű, ún. bizarr abszurd Odüsszeia-paródiát, hívhatnánk Az ember tragikomédiájának, odavetik tizenhat évesek elé, akiknek fingjuk nincs az életről, se az élet iróniájáról.
Ezt a könyvet negyvenegy éves, megMartinesedett, anarchista lelkű embereknek kéne olvasni, de azt kötelezően.
Terápiás olvasmány!
spoiler

26 hozzászólás
gyuszi64 >!
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

2024/23, otthoni polc, 350/1655 eddigi értékelés

Nem is tudom, egyrészt ugye irdatlan régi a könyv, ahhoz képest az egekbe kellene csillagoznom. Másrészt azonban nem világos számomra a szerzői intenció (persze értem én a „leibnizi optimizmus” elvi kigúnyolását, de a történet ebben az irányban – éppen a túlhangsúlyozás miatt – nem meggyőző). Ott van a furcsa cselekményzárás spoiler, meg Voltaire „kritikusi iróniája” is zavar. Szerintem a kritika fő elve, hogy a kritikus – kellő alázattal – tisztában legyen a saját helyzetével, a mi Voltaire-ünknél ennek nyoma sincs (hiába írják egyes elemzések, hogy magát is kigúnyolja, nem, ez nem jellemző a könyv atmoszférájára).
Olvashatnánk éppenséggel egy világ körüli „kortárs” útleírásként is a könyvecskét, melyben sűrítve kapjuk az emberi jellemet. De bárhogy is legyen, azt sem tudom, hogy a kertészeti záróképet hogyan értelmezzem, noha teljesen világos, hogy a könyv legerősebb része.

Szóval semmiben sem vagyok biztos; illetve talán abban, hogy a könyvet nem középiskolások kezébe adnám, hiába félkötelező olvasmány.


Népszerű idézetek

egyszerű_teremtés>!

– De hát akkor – mondta Candide – mi végből teremtették a világot?
– Hogy legyen min mérgelődnünk.

Huszonegyedik fejezet

8 hozzászólás
mandarina>!

– Mi az az optimizmus? – […] Semmi más, sajnos […], mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb.

Kapcsolódó szócikkek: Candide · optimizmus
BZsofi P>!

A munka megóv minket a három fő rossztól: a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől.

Kapcsolódó szócikkek: bűn · munka · szegénység · unalom
3 hozzászólás
Vianne_Rocher>!

A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok.

Nutellaღ__>!

Minden jól van, minden jóra fordul, minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon.

97. oldal

mandarina>!

[…] az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.

97. oldal, Harmincadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Martin
megan29>!

[…] mert hát van-e butább dolog, egyre hordanunk azt a terhet, amelyet bármikor eldobhatnánk; borzadozunk létünktől, s mégis ragaszkodunk a léthez; egyszóval simogatjuk azt a kígyót, amelyik egyre mar bennünket, mígnem aztán egy szép napon a szívünket is megeszi?

1 hozzászólás
Vianne_Rocher>!

Ha jól akar szórakozni, szólítsa fel az utasokat, mesélje el mindegyik a maga élettörténetét; s ha csak egy is akad köztük, aki nem átkozta meg az életét, s aki nincs meggyőződve arról, hogy ő a legszerencsétlenebb flótás ezen a tág világon, bedobhat engem a tengerbe, mégpedig fejjel lefelé.

Sli P>!

Ha ilyen a legeslegjobb világ, milyenek a többiek?

25. oldal, Hatodik fejezet - Egy szép autodaféról, amellyel a földrengést szerették volna megakadályozni, azonkívül arról, hogy mint fenekelték el Candide-ot (Európa, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Candide · világ
Niki_néni_olvas P>!

Ha ez az elgondolható legjobb világ, milyen lehet a többi?


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Miguel de Cervantes – Jonathan Swift – Gottfried August Bürger: Don Quijote / Gulliver utazása Lilliputban / Münchhausen báró kalandjai
Robert Merle: Malevil
Alexandre Dumas: Húsz év múlva
Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai
Alain-René Lesage: Gil Blas
Simone de Beauvoir: Minden ember halandó
Jack London: Aranyásók Alaszkában
Harry Mulisch: A menny felfedezése