Völsunga ​saga 66 csillagozás

A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet
Völsunga saga

A Völsunga saga a Corvina új sorozata, az ÉSZAKI FORRÁSOK-FONTES BOREALES első kötete. A sorozatban megjelenő óizlandi sagák szájról szájra szálló, majd a 12. és 14. század között írásba foglalt történetek, amelyek korabeli eseményeket, családi történeteket beszélnek el prózában, versbetétekkel tarkítva, mondai és mesei motívumokkal átszőve, jobbára Izland benépesülésének hajdanvolt idejéből. A művészi igénnyel készült egyes kötetek Bernáth István fordításában és kommentárjaival jelennek meg.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Északi források – Fontes Boreales Corvina

>!
Corvina, Budapest, 2015
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631362459 · Fordította: Bernáth István

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Loki

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 107


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Ez az öt csillag a könyvnek, mint egésznek jár – a fontosságának, a külsejének, és nem utolsósorban a csodás előszónak. Maga a benne található saga, azt hiszem, nem értékelhető a XXI. századi szépirodalmi szempontrendszerek alapján – hajlok rá, hogy valamiféle korabeli Machete gyilkol-t lássak benne, egy olyan műalkotást, aminek felolvasása nagy hujjogást meg röhögést váltott ki egy enyhén beszeszelt viking közösségből, de a mélyebb értelmezést csak a rárakódott évszázadok teszik lehetővé. Leszögezném gyorsan: ennél nyilván többről van szó, pusztán azt akartam érzékeltetni, mennyire nehéz mai szemmel vizsgálni magát a szöveget, ezt az izlandi szereplőgárdára árültetett Nibelung-éneket, ezt a hihetetlenül pörgős és elképesztően véres akcióregényt.

Ilyen régi prózákat olvasgatva mindig beleborzongok, mit csináltam volna én, ha akkoriban élek. Se net, se könyvtár, de még egy tisztességes szabadtéri fesztivál sincs – már ha a random kiválasztott szomszéd királyság feldúlását nem számítjuk annak. A nők mást se tudnak csinálni, mint falikárpitot hímezni, a férfiak meg unalmukban egymást gyilkolásszák*… igaz, ezt elképesztő változatossággal, és adnak neki némi erkölcsi alátámasztást azzal (néha, nem mindig), hogy a becsületre való hivatkozással teszik. Ami kiváló lehetőség a vég nélküli vérbosszú-láncolatok kialakulására, amelynek során akár még a saját gyermekünket is leszúrhatjuk, ha történetesen haragszunk a férjünkre (http://moly.hu/idezetek/527473). Szóval nem mondhatjuk, hogy ezeket a figurákat különösen összezavarta volna a krisztusi szeretetelv beszivárgása az északi társadalomba – a gyilkolás itt csak valami olyasmi, mint a szobanövények gondozása, vagy a kutyasétáltatás: napi rutin és egyben nem megvetendő hobbi. Ha ebben az univerzumban arra ébredsz, hogy álmodban keresztüldöftek egy karddal, ne lepődj meg különösebben. Cseveréssz egy kicsit a tettessel, hogy erre ugyan feltétlenül szükség volt-e, majd kérd meg, hogy tisztességgel hamvasszon el (http://moly.hu/idezetek/527472, ízelítőül, mert a párbeszéd a könyvben tovább folytatódik). De mindezt olyan nagyúri flegmával művelik Sigurdék, hogy egyszerűen nem lehet haragudni rájuk. „Figyelj már, fejbecsaptál egy fejszével!” "Bocsi, összetévesztettelek valakivel." „Á, semmi baj, megesik az ilyesmi.”

Összességében ez egy (a maga módján) felettébb bájos, és rendkívül érdekes szöveg. Túlzottan persze nem ajánlatos komolyan venni, mert még a végén belegárgyul az ember a hőskultuszba. Mint ahogy egy bizonyos Adolf, aki fel akarta magát lőni egy rakétában a Balti-tenger fölé, hogy minél szemkápráztatóbb legyen a finálé – no, ez speciel Sigurdnak is nagyon bejött volna, lefogadom. Szóval óvatosan a túlzott Wagner-hallgatással. De amúgy olvassátok, mert remek.

* Megjegyzem, az előfordul, hogy a nők is beszállnak a gyilkolásba, viszont arra nem találni példát, hogy a férfiak is falikárpitot hímezzenek. Érdekes.

5 hozzászólás
Solymár_András I>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

“Parasztok gyilkolódznak”, ha jól emlékszem így nyilatkozott valaki a sagákról, ami meglepően pontos és velős megfogalmazásra annak, ami történik ebben a kötetben, ha az ember nem ás egy kicsit mélyebbre. Lássuk, mit is találhatunk ebben a nyúlfarknyi, méregdrága és nélkülözhetetlen olvasmányban.

Azóta szemezek ezzel a kötettel, hogy megtudtam, megjelenik. Számomra, mint tizedik századi északi hagyományörzőnek ez nemhogy kötelező olvasmány, hanem forrásmunka: nagyon sok mindenre tudunk következtetni a szövegekből, amik használhatók a számunkra. Egy nagyon egyszerű példa: ivókürtöt nyújt át egyik szereplő a másiknak. Innen tudjuk, hogy használtak az északiak ivókürtöket, tehát mi is használhatjuk a rendezvényeinken. Persze mindennek ki kell egészülnie régészeti leletanyaggal, mi több nem mindegy, hogyan néz ki az az ivókürt, de szerintem érthető, miért fontos ezeknek a szövegeknek az ismerete. Vagy ugye egyik királyleány hőstettetek hímez falikárpitokra. Ergo: volt falikárpit, tudtak hímezni, méghozzá hőstetteket hímeztek rá. Szóval értitek.

Amikor elkezdtem a kötetet szinte a legelején arra csodálkoztam rá, hogy ezek ősmesék. A főhősök farkassá változnak aztán vissza, alakot cserélnek, tíz évig ülnek földbevájt kunyhókban a bosszúra várva, karddal köveket vágnak szét és kovácsülőket, sárkánykígyókat ölnek meg. Ezek természetesen hiperlatívuszok, amik az adott személy fontosságát, erejét, vitézségét hivatottak emelni, s bármennyire is szórakoztatóak, nem ezek a fontosak.

Számomra sokkal inkább érdekes az, hogy miben hittek és hogyan élték életüket. Mit tartottak fontosnak és milyen értékek mentén szervezték életüket. Az anya megöleti gyermekeit, mert gyávák. „Minek éljen az ilyen?”, teszi fel a kérdést. A derék harcos végig nevet, miközben kivágják a szívét, ez mutatja nagyságát, hogy mennyire nem fél a haláltól. Többször megjelenik a motívum, hogy a nő megjövendöli a férfinak a halálát és kérleli, hogy ne menjen a vesztébe, erre azonban mindig az a válasz: „Sorsunk el nem kerülhetjük, mindenki tartozik egy halállal.”

A könyv igazából nem szól semmi másról, mint hogy ki kit vett el feleségül és hogyan, illetve ki kit ölt meg és hogyan. Miért fontos ez? Mert ezeket a történeteket évszázadokig mesélték és elmondták egymásnak az emberek. Fontosnak tartották. Itt jön be számomra a legérdekesebb kérdés. Miért tartották fontosnak ezeket a dolgokat? Miért tartották fontosnak az apró részleteket, melyeket igencsak féltő gonddal részleteznek, míg máshol annyit említenek, hogy „odament és meghalt”?

Nélkülözhetetlen olvasmány mindazoknak kik kíváncsiak egy letűnt kultúra értékeire, életmódjára, erkölcseire, gondolkodásmódjára. Ez a sorozat a polcomon végzi.

Nem utolsó sorban említést kell tennem a gyönyörű kivitelért. Szerintem egy igencsak igényes munkáról van szó, minden tekintetben. Gratulálunk a kiadónak és bátorítjuk, folytassa az ehhez hasonló, fontos források kiadását. Hiánypótlók!

3 hozzászólás
Jagika P>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Furcsa, hogy mennyire egyetemes a különböző népek mondavilága: harc, szerelem, gyilkosság, hatalom, intrika, halál. Ebben a mitológiában különösen sok vér folyik és természetesen a szerelem sem felhőtlen. Mindezek ellenére érdekes olvasmány, sőt egy-egy nyelvi megfogalmazáson, fordulaton jót lehet derülni.
{{ Pl. „Hosszan töprengtem, vajon alávessem-e magam az ő akaratának, vagy öljek meg inkább több férfit.”
„Volt egy szépséges, okos és nagylelkű feleségem is, akinek bölcsességére ugyan ritkán hagyatkoztam, mert nemigen értettünk egyet egymással.” }}
Jó kis időutazás volt: lenyűgözött ez a régi kor – a tanulmányok és a magyarázatok pedig kitűnően kiegészítették a forrást. A kötet (a sorozat) külleme is gyönyörű!

Szürke_Medve P>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Brutális, nyomasztó darab.
Az emberek durvák, erőszakosak, kegyetlenek, álnokak, cselszövő, bosszúállók, gőgösek, önsorsrontóan vakmerőek, mértéktelenek, esztelenek és kiszámíthatatlanok. A csekekmény: öldökölnek, fosztogatnak, ármánykodnak, kegyetlenkednek, sértegetik egymást és bosszút állnak a sértésekért. Mindezt pedig áthatja egy sötét fekete mágia rosszindulatú vagy legjobb estben is csak közönyös emberalatti és emberfeletti lények sokaságával.

Szabadulás nincs: mindenki sorsát előre meghatározza egy komor, nehéz végzet, ezt sokan látják is, (hemzsegnek a sötét próféciák és a baljós jövendölések) de senki nem tesz ellene semmit. (Vajon lehet-e egyáltalán?)

Mindez így olvad össze egy véres, kegyetlen, irgalom és értelem nélküli világba. A pogány Európa, a maga ős eredetiségében.

Lehet valami pozitívumut felhozni? A női figurák intelligenciáját és műveltségét kiemeli a szöveg, ez egy visszatérő motivum. De jellemzően ennek sem lehet maradéktalanul örülni: ők is csak rosszra használják a tehetsegük. Boszorkányok, akik méltó párjai a vadállatias férfiaknak.

Sok csillagot adtam, mert a maga letaglózó brutalitásában sokkolóan tökéletes.

Bori_L P>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Ez a könyv nagyon-nagyon szép. A borító, a formátum, a fordítás is nagyon igényes. Viszont aránytalanul drága (főleg, hogy egy 1250-ben lejegyzett sagáért már szerzői jogdíjat sem kell fizetni, ha jól sejtem), harmad akkora, mint a Az állatok és emberek pere a dzsinnek királya előtt (ugyanez a kiadó), viszont majdnem ugyanennyibe kerül. Ettől függetlenül valószínűleg én leszek az első, aki beszerzi a teljes sorozatot a megjelenéssel egy időben (ne hagyják félbe, ne!), na de akkor is.

Ami magát a sagát illeti, tartalma valószínűleg a magyar olvasónak sem teljesen ismeretlen: a második része egy az egyben megfelel a Nibelung-ének izlandi nevekkel átírt változatának. Vagy legalábbis nagyjából. Csak éppen Siegfried helyett Sigurð, Brünhilda helyett Brynhild, Krimhilda helyett Gúðrun, Atilla helyett Atli, Günter helyett pedig Gunnar van. A történetben van minden, ami egy jó eposzhoz kell: jó sok csata és vérengzés, vérfertőzés, árulás és cselszövés. A neveket néha nehéz volt követni, hogy ki kinek a kicsodája, és kinek az oldalán áll, de egy-két kivételtől eltekintve azért egész jól megjegyezhető volt (legalábbis az izlandi nevekkel kevésbé állok hadilábon, mint mondjuk az írekkel).

Az előszóból és a lábjegyzetekből nagyon sok érdekes információt meg lehet tudni a korabeli Izlandról, illetve a mitológiai háttérről. Viszonylag közismert tény, hogy Izlandon vezették be elsőnek a „parlament” intézményét, 930-ban (Bernáth István megfogalmazása szerint ezután hosszú ideig gyakorlatilag alkotmánybírák vezették az országot), az viszont talán kevésbé közismert, hogy az izlandiak megkülönböztették az emberölést a gyilkosságról. Utóbbi esetben a bűnös ugyanis nem vallotta be tettét, hanem igyekezett elrejteni. Ennek a büntetése is súlyosabb volt: a későbbiekben bárki büntetlenül megölhette. Az is érdekes volt, hogy gyakorlatilag minden, haderővel rendelkező urat királynak neveznek a történetben, még ha ténylegesen nem is uralkodtak nagyobb területen.

Ami pedig a mitológiát illeti: az istenek közül leginkább Óðin avatkozik be közvetlenül is a történetbe, többször és több alakban is feltűnik. Az egyik történetben, a Vidraváltság, vagyis a kincs eredetének mondájában feltűnik Loki és Hænir is, illetve említés szintjén egyéb istenségek is előfordulnak, de a szerepük a történet szempontjából jelentéktelen. Ami miatt külön izgalmas volt olvasni, hogy több motívumot is fel lehetett ismerni, amit Tolkien is felhasznált, pl. a végzetet hozó gyűrű a kincsből vagy a ketté tört kard, és olyan nevek is felbukkantak, min Óin vagy Dvalin. Megjelentek törpék, a kincset őrző sárkánygyík (Fáfnir), és jelentős szerepet kaptak a farkasok is.

Összességében izgalmas és érdekes olvasmány volt. Érdemes az elő- és utószót, illetve a lábjegyzeteket is végigböngészni. És most megint feltámadt bennem a vágy, hogy izlandiul, és majd később óizlandiul tanuljak, hátha egyszer eredetiben el tudom majd olvasni ezeket a történeteket…

2 hozzászólás
Hoacin>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Annak ellenére is elvarázsolt ez a könyv, hogy több benne a halottak száma, mint az oldalaké. Már önmagában a régisége, meg hogy ennek dacára mégis mennyire olvasmányos. Aki pedig a népek meséin edződött, annak meg se kottyan, hogy a gyilkosságok bosszúhadjáratát itt még nagyobb öldökléssel torolják meg, amivel esélyesen jó pontot lehet szerezni a szépséges lányoknál. De tetszést arathatunk úgy is, ha idegen emberek sátrába lépve szó nélkül markolatig döfjük kardunkat valamibe. Amennyiben valakibe, úgy előfordulhat, hogy az elhunyt hozzátartozóit busás kincsekkel és arannyal szükséges kárpótolnunk. Netán ágyfüggönnyel. Bár ennek Gúðrun se nagyon örült. Összességében nagyon sok bajtól megkímélnék magukat a harcosok, ha hallgatnának feleségeik álmaira, illetve álmoskönyveket lepipáló megfejtéseikre.
Nem tudom, hogy a fordítás, vagy a történet teszi, de teljesen gördülékeny és izgalmas a cselekmény. A szereplők tárgyilagossága külön ízt ad az egésznek, és talán azért sem viselt meg az öldöklés a köbön, mert ezt az alanyai is ritka közönyösen fogadták. Adott esetben még beszélgettek is erről-arról gyilkosukkal. Netán észrevételezik, hogy hát, ezen a seben már nem segít a kötözés, amúgy igazán nem szép tőled ez, de megértelek. Ezek az utolsó pillanatok kiválóak arra is, hogy rámutassunk: bár már szükségtelen civakodnunk, de sose tetszett, ahogy az anyósoddal bánsz.
Amúgy meglepően szelíd tanácsok is elhangzanak benne, például légy jó rokonaidhoz, szelíden bosszuld meg, ha bosszantanak, viseltess türelemmel irántuk, és nem szűnnek meg dicsérni téged. Óvakodj lánnyal vagy más asszonyával helytelen viszonyt folytatni, gyakran támad baj belőle. Ha sokan vagytok együtt, ne légy túl gyanakvó az ostobákkal szemben, mert nem mindig értik, ha rosszat beszélnek. De szelíd jeleneteket idéz elő rettenetes sárkánykígyók megölése is, ilyenkor az emberek általában barátságosabbak lesznek egymással, és gyilkolászás helyett békés solymászás veszi kezdetét.
Tényleg szerethető. :)

Sör-_rúnát véss,_
ha vágyik rád más asszony,
akit híven hárítanál.

6 hozzászólás
kalypso>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Már január elején megkockáztatom azt mondani, hogy számomra ez volt az év legvarázslatosabb olvasmánya. Teljesen véletlenül akadtam rá a könyvtárban – azt hiszem, így kell könyvet választani – , fogalmam sem volt róla, hogy kiadtak egy ilyen jellegű kötetet. Csodálatos az egész: a kivitelezés, a rövid, mégis velős előszó (szerintem előszó engem még nem fogott meg ennyire, le a kalappal Bernáth István előtt, szépen taglalt, jegyzetek tucatjával ellátott szöveget rakott le nekünk), és a történet is. Ami magát a sagát illeti, talán kicsit nehéz elfogadni a sokszor értelmetlennek tűnő gyilkolást, a patakokban folyó vért, sőt, nem is esik jól az ember lányának ilyesmiről olvasni, de sosem szabad elfelejtenünk, hogy minden mitológiai vagy történelmi szöveget a maga idejében, aktualitásában kell vizsgálnunk és értékelnünk.
Utolsónak pedig: megmagyarázhatatlan vonzalmam a régi, mitologikus történetek iránt. …még mindig hülyén állok a tény előtt, hogy egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt szöveg magyar fordítását olvashatom a XXI. században. Egyszerűen nem fér a fejembe… És ez a legcsodálatosabb az egészben. Köszönöm Bernáth Istvánnak és a Corvina kiadónak, hogy egy kis varázslatot csempésztek a szmogtól bűzlő, munkagépektől, autóktól és szirénáktól hangos világunkba. Bízom abban, hogy Voigt utószavában említett újrakiadásról tett ígéret mihamarabb megvalósul, várom a következőt, addig meg – szeretem a sablonos dolgokat – Wagnert hallgatok majd, és kissé mélyebbre merülök a számomra még újnak ható skandináv mitológiába.

dacecc P>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Éjfél után fél órával néztem bele a könyvbe. Most fél 4 van, egy ültő helyemben kiolvastam, úgy, hogy észre sem vettem magam közben. Nagyon jó a fordítás, visz a szöveg, megtámogatva informatív lábjegyzetekkel és minőségi bevezetővel, igényes külcsínnel, tényleg nagyon egyben van. Az események nagy része – persze erősen leegyszerűsítve – kimerül a konfliktusok nem túl diplomatikus rendezésében, néhol már elvigyorodtam a mai fejjel értelmetlennek és szadistának tűnő gyilkosságokon, melyekben nem szűkölködik ez a rövidke iromány. Egészen különleges olvasmány, örülök, hogy rátaláltam.

Hanaiwa>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Hiánypótló kiadvány, szemet gyönyörködtető kivitelben.
Egy sorozat első darabja, ahol reméljük ugyanilyen színvonalon terítékre kerül az összes nagy északi mítosz, rege és hősi ének.

Ivenn P>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Ezzel a kötettel együtt már háromszor volt szerencsém olvasni a Völsunga sagát: mindig más fordításban és formában volt eddig a kezemben, de szerencsére egyik változatban sem kellett csalódnom – ez alól nem kivétel az Északi források első része sem. Ennek a kötetnek amellett, hogy hihetetlen igényességgel és gondossággal lett összeállítva, van egy másik különlegessége is: Bernáth István az eredeti óizlandi (!) nyelvű sagát fordította le magyarra, nem pedig angol forrásból dolgozott, ez pedig egy plusz ízt és hitelességet ad a 13. századi eposznak.

A Völsungok története igazából már a Verses Eddában is lenyűgözött engem és harmadjára olvasva is ugyanolyan hatással volt rám. Ezek a történetek ugyan nem többek, mint szájról szájra terjedő mondák, több nemzetséget átívelő családi történetek, melyek néhol mesés és fantasztikus elemeket tartalmaznak, mégis tökéletesen megőrizték az óizlandi népek akkori világnézetét, gondolkodását. Ebből fakadóan pedig az északi kultúra és mitológia iránt érdeklődőknek ez a könyv egy igazi kis különlegesség, de azoknak is érdekes lehet, akik szeretik a mesei motívumokkal átszőtt fantasztikus történeteket.
Nekem továbbra is a kedvenceim a Fáfnir-ölő Sigurdról és Gudrún családjáról szóló mondák, melyek méltán a kötet leghíresebb darabjai. A történeteket átszövő hideg kegyetlenség és tragédia minden egyes alkalommal meghökkent, ugyanakkor mégis ezekkel az elemekkel együtt teljesek ezek az eposzok. Nagyon élveztem ezeket, és olvasás közben mindig arra gondoltam, hogy ebből bárcsak írna egyszer valaki egy igazi fantasy regényt vagy bárcsak készülne belőle egy tv sorozat…

Ez az álmom még várat magára, de addig is én biztos folytatom a kalandozást az óészaki történetekben. A Corvina kiadónak köszönöm, hogy ezt lehetővé teszi számomra és ráadásul egy ilyen gondos formában. Biztos fogom olvasni a sorozat további köteteit is!


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Egyik este aztán, hogy a király megitta borát, nyugovóra tért. Amikor pedig elaludt, Guðrún és Niflung beosontak hozzá, majd Guðrún kardot ragadott és Atli király mellébe döfte. De a gyilkosságból Niflung is kivette a részét.
– Hát ezen már nem segít a kötözés, de gyógyszer sem – mondta Atli király nagy sebéből felriadva. – És ki az, aki így megsebzett?
– Én, de Högni fia szintúgy – felelte Guðrún.
– Nem válik becsületedre – mondta Atli király –, még ha volt is rá némi okod.

111. oldal

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

10 hozzászólás
kalypso>!

Az irodalomtörténet őriz olyan anekdotát, amelyben valaki megkísérli a legtömörebben megfogalmazni a saga-irodalom lényegét, mondván „parasztok gyilkolódznak”.

Nem mondhatjuk, hogy semmi újság, 11. oldal

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Kapcsolódó szócikkek: Izland · saga
Kuszma P>!

Két fiú közülük, mielőtt nekieredtek volna, megkérdezte Erpet, a harmadikat, akar-e segíteni nekik.
– Ahogy kéz a kéznek, vagy ahogy láb a lábnak – felelte nekik Erp.
A másik kettő ezt úgy értette, hogy nem, és nyomban megölték.

115. oldal

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

6 hozzászólás
Jagika P>!

(…) sorsom fátyla mögül nem láttam tisztán.

89. oldal

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Kapcsolódó szócikkek: fátyol · sors
Szürke_Medve P>!

Guđrúnnak Sigurđtől való lányát Svanhildnek hívták. Csodás szépségű lány volt, és a tekintete ugyanolyan szúrós, mint az apjáé, alig mert valaki is a szemébe nézni. Szépségben annyira elütött más nőktől, mint a nap a többi égitesttől.

41. fejezet Guđrún felesegül meg Jónak királyhoz.

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

1 hozzászólás
Kuszma P>!

Ha sokan vagytok együtt, ne légy túl gyanakvó az ostobákkal szemben, mert nem mindig értik, ha rosszat beszélnek.

70. oldal

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

5 hozzászólás
Kuszma P>!

Az etika alapkérdése talán mindig is az marad: „hogyan lehetséges a jó és méltányos magaviseletű ember?” A sagák történésének idején voltak törvények, szokásjogok, viselkedési szabályok, de nem volt végrehajtó hatalom, amely az etikai vétségeket kényszerrel szankcionálta volna. Pontosabban szólva, volt, de teljességgel privatizálva, mind bűnüldözési, mind büntetés-végrehajtási szinten – minden izlandi kezében a fejszéje, kardja vagy lándzsája. Manapság viták tárgya a szabad fegyverviselési jog, de el tudunk-e képzelni egy törvényekkel szabályozott társadalmat, ahol a fegyverviselés nem jog, hanem társadalmi kötelezettség?
(…)
Ahhoz a ponthoz érkeztünk, ahol néhány súlyos, ámbár izgalmas és szórakoztató paradoxont kell megfejtenünk, olyasfélét, hogy jogtörténeti fejlődést jelentett-e hajdanán pl. a „szemet szemért” elv alkalmazása, amelyet ha „szemért csak szemet” elvként értelmezünk, mindjárt kitűnik büntetőjogi korlátozása.

Nem mondhatjuk, hogy semmi újság (előszó)

11. oldal

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

1 hozzászólás
Bogas >!

Érdekesség, hogy az izlandi nyelvnek a 18. századig nem volt szava sem az író, sem az alkotó módon írás fogalmaira, ez utóbbit az elmondás, összeállítás vagy éppen az elüldögélés valami fölött kifejezésekkel helyettesítették.

Corvina, 2015, 16.

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

Kuszma P>!

(Sigurð) Magassága abból is kitetszik, hogy ha felkötötte oldalára a hét arasznyi hosszú Gram-kardot, ahogy az érett rozson gázolt át, kardja hüvelyének hegye a kalászok csúcsáig ért.

71. oldal

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

8 hozzászólás
kriszmanesz P>!

Légy jó rokonaidhoz, szelíden bosszuld meg, ha bosszantanak, viseltess türelemmel irántuk, és nem szűnnek meg dícsérni téged. […] Ha sokan vagytok együtt, ne légy túl gyanakvó az ostobákkal szemben, mert nem mindig értik, ha rosszat beszélnek. […] És ha részegek buta beszédét hallod, ne vitázz az eszüket vesztett borivókkal. […] Jobb megvívni az ellenségeddel, mint hogy a házadban bennégessenek. És ne esküdj hamisan, mert kemény megtorlást szenved az esküszegő. Temesd el tisztességgel a halottat, halt légyen akár kórságban, tengerbe fúlva vagy fegyver által. Tetemét illendőn lásd el. És ne higgy olyannak, akinek apját, testvérét vagy közeli rokonát megölted, legyen bármily fiatal is. Gyakran lappang farkas ifjú fiúban.

70-71. oldal (Corvina, 2015)

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet


Hasonló könyvek címkék alapján

Edda
Trollok alkonya
Edda-dalok
G. Beke Margit: Északi hősök
Kopasz Grím-fia Egill / A fölperzselt tanya
J. R. R. Tolkien: Beowulf
Sioned Davies (szerk.): Mabinogion
Mahábhárata
Mahábhárata / Rámájana
Vikingfiak I-II.