…pedig az ötlet, meg a kiindulás milyen jó is. Ráadásul ez a téma még 20-30 évig pont érdekes is lesz idehaza. Merthogy az éppen felnövő x/y/z/zs generációk két vérfölösleges kattintásroham között alkalmanként rákérdeznek a faternál, vagy a grószmutternál, hogyan is volt az anno, tudod mikor határzár, meg barna Szig, meg káemká, meg kóter Fóton, vagy a gyűjtőben… Minket, öregeket meg mindig érdekel egy-egy nosztalgiára hajlító, emlékeket ébresztgető történet – pláne ha még kétirányú is az, merthogy az egyiknek sikerült, a másiknak nem (?!).
Jól kezdődik ez is. Jön a narrátor és hót’ lazán elnyögi, hogy mi a szitu akkor, amikor Kinizsiben fürdik a császárkörte, aztán meg csak arra vár minden hímember, hogy mielőbb szoknya alá kerüljön, persze mindezt ízesen szlengesítve, hogy mindeközben a próza hetvenes-nyolcvanas évekbelivé antikolódjék.
Megy is egy darabig, aztán meg mégis rettenetesen öncélúvá, erőltetetté válik, amikor éveket-évtizedeket ugrunk, felnövünk, megcsaládosodunk, de a mindenkori tényvalóságot követni próbáló prózanyelv mégis csak leragad a nagykamasz minimálnál, ahol a Kinizsi, meg a császárkörte, meg a tudjuk jól… Egy ponton túl ez kevés, nem elég igényes, nem elég izgalmas, vontatott, sőt érdektelen.
Ámde a szerkezeti egység igazán ott borul meg, amikor töményen, bármely átvezetési kísérlet nélkül bekerül a szöveg kellős közepébe az Ausztráliába szakadt Májbro 22 részből álló, szerkesztetlen – egyébiránt valószínűleg teljesen hiteles és önazonos – „emlékezetírása”. Ettől kezdve szinte alig is kacsintunk haza (vajh’ mi is történhet időközben a késő Kádár-kori, majd a kurzusváltott időkben a kis honban…), ellenben több tízoldalnyi leírást, sztorizást kapunk a korabeli dél-tengeri életfoszlányokról.
Mindez rendkívül kevés ahhoz, hogy bármi érdemi átjöjjön az érintett helyszínekről, a korabeli viszonyokról, vagy akár a főszereplők individuumáról, azon túl, hogy a Kinizsi, meg a császárkörte, meg a tudjuk jól (ami persze odaát átlényegül Heinekenné, whiskyvé, meg amphetamine-ná, )…
Végezetül attól válik a regény legalább jó közepessé, hogy tisztán átjön az egész szövegfolyamon az érintettség, az érzelmi töltet…, de ez így nekem sajnos kevés.