Májbro 4 csillagozás

Völgyi Lajos: Májbro

Mi van, ha valaki egy haldokló diktatúrában születik szabadnak?

Májbro habzsolná az életet. Nem csoda, hogy elege lesz a rendszerből, ami ezt nem nézi jó szemmel. Ezért aztán Májbro megpattan, és meg sem áll Ausztráliáig. De mihez kezd Öcsi, aki itt ragad a Kádár-kor omladozó díszletei között?

Két testvér, két élet, két hang. Völgyi Lajos erős prózanyelven megírt, sodró regényében mintha A kis Valentino világa találkozna Domonkos István Kormányeltörésben című versével. A szerző érzelgősség nélkül nosztalgiázik, de a történetből azért kiderül, hogy még a legnagyobb vagányoknak is van szíve.

A Májbro az egyik legszórakoztatóbb regény, amit a hetvenes-nyolcvanas évekről olvastam. Végre felfedezte valaki, hogy akkor is voltak fiatalok, akiknek muszáj volt elindulni az úton. Még ha ez az út bizonyos szempontból göröngyösebb volt is, mint amin Kerouac és a beatek végiglebegtek.

Totth Benedek

>!
Cser, Budapest, 2021
140 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786667

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 >!
Völgyi Lajos: Májbro

…pedig az ötlet, meg a kiindulás milyen jó is. Ráadásul ez a téma még 20-30 évig pont érdekes is lesz idehaza. Merthogy az éppen felnövő x/y/z/zs generációk két vérfölösleges kattintásroham között alkalmanként rákérdeznek a faternál, vagy a grószmutternál, hogyan is volt az anno, tudod mikor határzár, meg barna Szig, meg káemká, meg kóter Fóton, vagy a gyűjtőben… Minket, öregeket meg mindig érdekel egy-egy nosztalgiára hajlító, emlékeket ébresztgető történet – pláne ha még kétirányú is az, merthogy az egyiknek sikerült, a másiknak nem (?!).
Jól kezdődik ez is. Jön a narrátor és hót’ lazán elnyögi, hogy mi a szitu akkor, amikor Kinizsiben fürdik a császárkörte, aztán meg csak arra vár minden hímember, hogy mielőbb szoknya alá kerüljön, persze mindezt ízesen szlengesítve, hogy mindeközben a próza hetvenes-nyolcvanas évekbelivé antikolódjék.
Megy is egy darabig, aztán meg mégis rettenetesen öncélúvá, erőltetetté válik, amikor éveket-évtizedeket ugrunk, felnövünk, megcsaládosodunk, de a mindenkori tényvalóságot követni próbáló prózanyelv mégis csak leragad a nagykamasz minimálnál, ahol a Kinizsi, meg a császárkörte, meg a tudjuk jól… Egy ponton túl ez kevés, nem elég igényes, nem elég izgalmas, vontatott, sőt érdektelen.
Ámde a szerkezeti egység igazán ott borul meg, amikor töményen, bármely átvezetési kísérlet nélkül bekerül a szöveg kellős közepébe az Ausztráliába szakadt Májbro 22 részből álló, szerkesztetlen – egyébiránt valószínűleg teljesen hiteles és önazonos – „emlékezetírása”. Ettől kezdve szinte alig is kacsintunk haza (vajh’ mi is történhet időközben a késő Kádár-kori, majd a kurzusváltott időkben a kis honban…), ellenben több tízoldalnyi leírást, sztorizást kapunk a korabeli dél-tengeri életfoszlányokról.
Mindez rendkívül kevés ahhoz, hogy bármi érdemi átjöjjön az érintett helyszínekről, a korabeli viszonyokról, vagy akár a főszereplők individuumáról, azon túl, hogy a Kinizsi, meg a császárkörte, meg a tudjuk jól (ami persze odaát átlényegül Heinekenné, whiskyvé, meg amphetamine-ná, )…

Végezetül attól válik a regény legalább jó közepessé, hogy tisztán átjön az egész szövegfolyamon az érintettség, az érzelmi töltet…, de ez így nekem sajnos kevés.

gidabetti>!
Völgyi Lajos: Májbro

Fiatalság, bolondság… két testvér, az Öcsi és a Májbro története a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes (kétezres?) években. Az egyik ’56-ban disszidál, Ausztráliában telepedik le és éli az életét. A másik marad. Melyikük járt jobban? Én nem tudom eldönteni.
A legjobban a fiatalkori részek tetszettek; nehezen tudom elképzelni, milyen lehetett akkor fiatalnak lenni, és a könyv felvillantott néhány jellegzetes(nek tűnő) képet a budapesti és balatoni éjszakákról, stoppolásról, csajozásról, csavargásról és a rendőrök általi vegzálásról.

Érdekes volt a szétszakított családot két szemszögből – messziről, Ausztráliából és közelről, itthonról – is megismerni. Az „ausztrál magyar” beszéd jó ötlet, de lehetett volna még csiszolni rajta, mert nem tűnt végig hitelesnek, sok helyen következetlennek éreztem. Májbro sztorijának egészét kurzívban olvasni viszont kifejezetten kellemetlen volt, én biztosan más eszközzel érzékeltettem volna a különbséget a két testvér részei között.


Hasonló könyvek címkék alapján

Csikász Lajos: Arany és vér
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök
Csikász Lajos: Haragvó liliomok
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bauer Barbara: Az élet hangja
Benkő László: A Zrínyiek – A gránitlelkű
Závada Pál: Természetes fény
Benkő László: A másik ösvény
Bíró Szabolcs: Liliom és vér