Vigyázhatnál ​a szádra, Laurám! 52 csillagozás

Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

A ​bristoli tányérmosogatásból hazatért fiatal analitikus lány szívében lassan lobban fel az érzelem, majd a vágy egy munkatársnője iránt, aki a szakmai tökéletesség mintaképeként, egyszersmind vonzó nőiességével kelti fel Sára érdeklődését. Völgyi Anna lélektani alapossággal mutatja be és hiteti el az olvasóval, hogy egy nő másik nő iránti vonzalma miként keletkezik és válik fokozatosan uralkodóvá.
A végig parázsló humorral, plusz rokonszenves öniróniával előadott történet egy leszbikus szerelemről szól. Romantikus regény, melyben az erotika csak néhány álomkép formájában tör fel, de azért a szerző leírásai és hasonlatai mindig meggyőzőek, legyen szó erotikus álomról, az angliai emigránsélet kilátástalanságáról, egy lepusztult budapesti lakótelepről, vagy a kórházi állapotokról.
A Sára szerelmének tárgyát képező Laura karakán jelleme kontrasztot alkot a korábbi élettárs, András kiábrándító igénytelenségével szemben. És jóllehet, legalábbis ebben a regényben, Sára… (tovább)

>!
Atlantic Press, Budapest, 2019
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155693908

Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Málnika P
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

”Ne gondolkozz ennyire sokat, lányom. Reménytelenül szeretni még mindig jobb, mint sosem szeretni igazán.”

Völgyi Anna bemutatkozó regényében üde és friss hangot hoz a hazai megjelenések palettájára, a Vigyázhatnál a szádra, Laurám! a viszonzatlan szerelem kínzó gyönyörét ragadja meg a maga természetességében. A patológiai asszisztens pozícióra pályázó Sári nem mindennapi szituációban találkozik leendő kolléganőjével, Laurával, aki iránt a kollegiális és baráti viszonyon túl mélyebb érzelmeket kezd el táplálni. Ez az elementáris, elsöprő erejű vonzódás egy érzelmi hullámvasútra ülteti fel a regény főhősét, és vele együtt az olvasót is. A szégyen és a mámor kettőse a Szólíts a nevedent idézi, miközben a filozofikus, Márait olvasó Sári gondolataiba, lelki tusájába nyerhetünk betekintést. A romantikus regényben a hangsúly a gyötrő vonzódáson, vágyódáson van, az LMBTQ vonal pedig további pluszt ad ehhez a belső küzdelemhez. A stílus hihetetlenül olvasmányos, és a magyar kortárs szórakoztató irodalom többségével ellentétben, felüdítően nélkülözi a trágár szavak használatát, akárcsak a szexjeleneteket. Az élet értelmén gyakran merengő, rágódó Sárival könnyű azonosulni, míg a történet végig fenntartja az érdeklődést, hova is halad ez az egyoldalúnak tűnő szerelem. A regény vége egyértelműen folytatásért kiált, amelyet egy ilyen erős elsőkönyves kezdés után izgatottan várok.

>!
Nikolett0907 P
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

Érdekes kapcsolatom van evvel a történettel.
Ugyanis témáját tekintve számomra kuriózumnak számít, nagyon ritka esetbe olvasok saját nememnek megfelelő LMBTQ regényt.
Olyat meg főleg ritkán, ahol az egészségügy is helyet kap.
Az első száz oldal úgy eltűnt, hogy észre se vettem, viszont sajnos utána ez a lendület szép lassan elmaradozott.
Elsődlegesen kiragadnék két olyan részt is, amitől égnek áll a hajam és bár tudom nézőpont kérdése, nekem ez vesszőparipám.
Az egyik ilyen, hogy ha már diplomás emberről van szó, aki otthon van az angol nyelv használatában, sőt kint is élt, akkor ne használjon helytelen ragozással kifejezéseket.
Valamint a betűcsere is nagyon kellemetlen olvasás közben.
Senki sem hibátlan, de az olvasás élményét nagyon elrontja, ha magyartalan mondattal találkozom.
Ezektől eltekintve a két karakter között kialakult érzelmi vonal nagyon szépen van ábrázolva.
Teljesen természetesnek vettem a vonzódás különböző fázisait, a gyötrődés mibenlétét, és azt a picsinyke haladást, mely lassan bontakozik ki.
Az egészségügyi része néhol sántit, ugyanakkor nagyon könnyen belerázódik az olvasó, szinte magam is a kopott, már felújításra szoruló folyosókon sétáltam.
A múlttal való megbírkózás egy nehéz folyamat, nem tudom mi a forrás, de ez is egy nagyon érdekes, árnyalt technikával tárja az írónő olvasója elé.
A kötet vége elegendő ahhoz, hogy a negatívaktól eltekintve is örülnék, ha lenne egy következő rész.

Az alkotó stílusa megragadó, nehéz témát boncolgató történetet nehéz megfelelően érdekessé tenni, úgy, hogy ne fullassza meg olvasóját, de megmaradjon azon síkban, melyben még ott van a történtek lenyomata.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy olvashattam.
És, ez már csak a magánéleti hozzászólásom: nagyon élveztem, hogy az egyik karakter kései életmódváltása belekerült. Mai világunk egyik nagy problémája és tabuként kezelendő, pedig az élet mindennapi része.
Én harminc felett döntöttem az orvosi pálya mellett, és nem bántam meg.
Nem minden munka alkalmas természetesen erre, de a legtöbbje igen. Nagyon jó példa erre ezen karakter és a meglátásai is. Ezt nagyon szépen köszönöm, hogy belekerült.

Ami, pedig a magyar „világról” íródott sajnos igaz.
Őszinte regény egy kezdő író tollából, mindenképpen érdemes odafigyelni Völgyi Anna munkásságára. Én ezt fogom tenni.

Mivel utazókönyvként került hozzám, szeretném itt is kifejezni hálámat a lehetőségért.
Köszönöm szépen, egy élmény volt.

6 hozzászólás
>!
M_Titi
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

Krúdy Gyula eldöntötte, hogy író lesz, hát az életműve nem is lehetne jobb bizonyíték arra, hogy megvalósította a célját. Móra Ferenc szerint 20 éves koráig az ember nem tud könyvet írni. Kosztolányi Dezső szerint az a jó író, aki nem előre eltervezi a könyv történéseit,hanem sodródik a történettel ő maga is.
Azért hoztam fel ezeket a régi bölcsességeket, mert ez a könyv mindegyik kritériumnak megfelel. Könnyed volt és olvastatta magát. Nem volt benne semmi görcsösség.
Ugyan a könyv a rajongásról szól, de közben azért más fontos dolgokat is megemlít és fókuszba tesz. Ez nem egy egyszerű szerelmes regény, amit leveszel a polcról és nagyon örülsz neki, hogy na aztán most diabéteszt kap a lelked tőle.
Elgondolkodtató könyv. Szól ez a társas magányról, szerelemről, életigenlésről, politikáról, emberi kapcsolatokról, kultúrákról, magáról az életről.
Sajnos a kiadó nem sokat foglalkozott a külcsínnel és én tudom, a könyvet sose a borítójáról ítéljük meg, de azért mégis szeretném ezt a könyvet rengeteg ember kezében látni.

>!
Garbai_Ildikó P
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

Vegyes érzéseim vannak. Alapjából tetszett a könyv története. Nagyon jól írta meg az írónő az érzelmeket,hogy mi játszódhat le egy emberben. spoiler de nekem ez egy idő után túl sokk lett… kissé fanatizmusba ment át számomra.. Az meg,hogyspoiler Ezektől eltekintve tetszett és várom a következő részt. Köszönöm,hogy olvashattam utazókönyvként @volgyi_anna Sok sikert a további könyvekhez is.

2 hozzászólás
>!
Kitabu_hu
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

Anna regénye egy szempillantás alatt visszarepített húsz évvel korábbra, amikor teljesen reménytelenül és plátóian szerelmes voltam egy gimis társamba. Illatok, képek, érzések kavarogtak bennem olvasás közben, és újra elfogott az a nyomasztó, de furcsamód mégis felemelő érzés, hogy milyen is az első viszonzatlan szerelem.
Amikor minden pillanatban csak arra az emberre gondolsz, s millió módon képzeled el a pillanatot, amikor végre ő is belátja, hogy te vagy neki a nagybetűs szerelem.(Persze ez soha nem történik meg.) Amikor minden egyes pillantásban, mosolyban és beszélgetésben egyszerre látod a reményt és a boldogságot, de a poklot és a kételyeket is. Amikor százszor eldöntöd, hogy holnaptól elfelejted és boldog leszel, de elég a távolban megpillantanod és máris zakatolva ugrik a szíved a torkodba, hogy újra és újra csak őrá gondolj! Amikor minden hülye aprósággal jelet kérsz az univerzumtól, mert nyílván ha a következő szembejövő autó piros lesz, akkor zokogva omlatok egymás karjaiba.
Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, s töltöttek el boldogsággal, mert ennyi év távlatából mégis olyan fájdalmasan szép ezekre visszagondolni.♥ Ez a könyv csodálatos leírása a viszonzatlan szerelemnek, az örlődésnek, és önmagunk felfedezésének. A stílus magával ragadó, minden sallangot nélkülöz, fantasztikus egyszerűséggel írja le az érzelmeket és szembesíti az olvasót saját maga emlékeivel is. Nekem az LMBTQ vonal a lehető legtermészetesebb volt, nem erre volt kihegyezve a történet, hanem az érzelmi háttérre.
Tetszett a történet vezetése, nagyon jól érzékeltette, hogy hosszabb idők elteltével mennyit változott Sári személyisége, hozzáállása, s maradt meg benne azért mindig a remény csírája.
A “gyász fázisai” szuperül meg voltak jelenítve: a harag, az önvád, a bűntudat, a szégyen és végül a szeretett személy piedesztálról való ledöntése.
Sári nagy utat járt be mind érzelmileg, mind gondolkodásban, sokat fejlődött.
Nekem nagyon tetszett, öröm volt olvasni!
Várom a folytatást!♥

>!
Vita
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

Én, mint olvasó, egyszerűen imádtam. Annyira ízléses, annyira minden. Szerettem. Alig egy nap alatt kiolvastam, nem tudtam letenni, mert kíváncsi voltam. A kíváncsiság folyamatosan jelen volt fejezetről-fejezetre. Most olvasom másodjára. Nagyon bízom benne, hogy lesz folytatás!!!!!!!!! Ha már a kezemben lenne, az is késő volna. :D De például Laura szemszögéből is kíváncsi lennék a sztorira.

>!
KleineKatze
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

A magyar Szólíts a neveden. Ugyanazok a mély, néhol líraian megírt érzések. Igaz, a festői, Dél-itáliai táj helyett újpalotai betondzsungelt kapunk. De még ebben a borongós, magyar realizmusban is a legnagyobb gyötrelem maga a szerelem, a vonzalom, amit Sárinak előbb magának kell elfogadnia, majd csak sodródik vele. És persze ott van az imádat tárgya, akinek lénye mindent átformál Sárában, Laura.
Nem olvastam túl sok LMBTQ regényt, de ha mindet így írják, szeretnék még olvasni!
Völgyi Annának jól jegyezze meg mindenki a nevét, mert halljuk még néhányszor! Nemcsak hogy gyönyörű lélektani regényt írt, nem helyezte azt egy idealizált, mesebeli világba, amivel csak emelt volna a regény hangulatán. Nem. A színtiszta magyar valóságról olvastunk, annak minden aspektusáról, nem túlzás, ez ma Magyarország.

>!
Eperke92
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

Nagyon tetszett a könyv, alig bírtam letenni, olvastatta magát. A végén csak ültem, hogy ne már, így nem lehet vége, folytatás kell!!!
Az író annyira szépen és választékosan ír.
Rengeteg üzenetet találunk a könyvben ami tovább gondolásra ösztönöz minket. Csak ajánlani tudom!

>!
Dorah21
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

Hálás vagyok Völgyi Annának, amiért van benne ekkora kurázsi, hogy ilyen LMBTQ témában írt regényt, ennyire egyszerű hangvételben, mégis elegánsan, szerethető módon.
A könyv nagyon olvasmányos! Az írónő érzékletesen ecseteli a főhős által megélt, elszenvedett érzelmi skálát, így könnyen megkedveljük, együttérzünk Sárival, sőt én többször el is érzékenyültem… Valóban nincs benne trágárság szerencsére, sőt nagyon tetszett, hogy jó pár régebbi vagy legalábbis manapság nem igazán sokak által használt kifejezéshez nyúl az író.
Ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, már csak azért is, hogy lássák, butaság előítéletesnek lenni, a szerelem az szerelem, emberek vagyunk.
Mivel szívesen olvastam volna tovább a történetet, remélem lesz (pozitív cselekményű) folytatása.

>!
Fruzsi_Hompot
Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

Folyamatosan együtt nevettem és sírtam Sárival együtt, Elképesztően jó könyv, olvastatja magát. Várom a folytatást!


Népszerű idézetek

>!
Málnika P

Tudod, édesem, néha pont azoknak nyomja a legnagyobb bánat a szívét, akik látszólag a legerősebbek.

36. oldal

>!
Málnika P

Ne gondolkozz ennyire sokat, lányom. Reménytelenül szeretni még mindig jobb, mint sosem szeretni igazán.

241. oldal

>!
Málnika P

Igaz, hogy a kölcsönös vonzalom gyümölcsöző. Olyankor két ember elültet egy fát, és közösen locsolgatják, hogy termést hozzon. A viszonzatlan érzések sosem hozhatnak gyümölcsöt, de attól még ezeket is úgy hívjuk… szerelem.

198. oldal

>!
Málnika P

Miért nem akadályozom meg azoknak az érzéseknek a szárba szökkenését, melyek csak bajt hozhatnak a fejemre?

174. oldal

>!
Málnika P

(…) szerintem az a legfontosabb, hogy értékes kapcsolatokat alakítsunk ki, és lenyomatot hagyjunk egymás életén.

41. oldal

>!
Málnika P

Nem értettem, hogyan gondolhatok rá folyton, amikor nem tartózkodik a közelemben. Talán csak azért érdeklődöm iránta, mert a világ legnagyobb kihívását látom abban, hogy elnyerjem a figyelmét, és mert tudom, hogy sosem kellenék neki. Ha viszonozná az érzéseimet, talán ijesztőbb lenne a dolog, mint vonzó. A totális reménytelenség tudatában szerencsére nem szükséges belegondolnom, hogyan csaphatna arcon a valóság.

111. oldal

>!
Málnika P

A jelenre kellene figyelnem ahelyett, hogy siratom a múltat, és előre szorongok a jövőn. De nem csak sirattam a múltat, hanem makacsul ragaszkodtam is hozzá, és a jövőn sem csak szorongtam, hanem már most, a jelenben kevlárba öltözve akartam felvértezni magam a rám váró sivárság ellen.

162. oldal

>!
MyBookBubble P

… a gondolataim pedig úgy csendesedtek le, mint egy felkavart folyóban a lassan ülepedő homokszemek.

14. oldal

>!
Villanelle

Aki csípőből utasít el egy ideológiát, az azért teszi, mert retteg, hogy köze van hozzá, és valószínűleg azért retteg, mert van hozzá valamennyi köze. Ok nélkül nem utasítunk el semmit, és nem zárkózunk el semmi elől hevesen.

198. oldal, 22. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight
Gárdos Péter: Hajnali láz
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít
Hayden Moore: Csendkirály
Hayden Moore: Üvegkalitka
Carol Souya: Évszakok
Lakatos Levente: Szeress jobban!
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
Rácz-Stefán Tibor: Kapcsolatpróba