Lélek ​és természettudomány I-II. 1 csillagozás

Völgyesi Ferenc: Lélek és természettudomány I-II.

I. Lélek és természettudomány
II. Csoda, vagy természeti törvény? – Az okkultizmus, kondicionalizmus és hipnózispszichológia jelentősége a kultúra fejlődésében
(1924)

>!
Jókai nyomda, Budapest, 1924
232 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 62


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Völgyesi Ferenc: Lélek és természettudomány I-II.

    Kiváló munka! Nekem ez jobban tetszett, mint a Minden a lélek, amit kissé csapongónak, s helyenként zavarosnak (spiritizmus) is találtam. Rengeteg érdekességet olvashattam e könyvben, egy pillanatig se untam, és az eltelt idő sem rontott az élvezeti értékén. Mondjuk jellemző, hogy a német nyelvű idézeteket többnyire le sem fordítja Völgyesi, annyira evidens volt akkoriban, hogy minden tanult ember beszél németül. Az esetleírások is emlékezetesek, különösen az a kényszeres, aki állandóan azt hiszi, hogy csecsemőket dobált a csatornákba, és ezért minden fellelhető csatornanyílást ellenőriz újból és újból… Olyan szinte, mint egy Csáth Géza novella! Meg a másik, akit egészségügyi okokból körülmetéltek, s ezután az a rögeszméje támad, hogy zsidónak fogják hinni, és az élete is veszélybe kerül miatta! (Hogy mennyire valós alapokon nyugodott ez a rettegés, azt a történelem végül beigazolta!)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Nagy Frigyes találó megjegyzése szerint „az emberiség történelmének áttanulmányozása arra a meggyőződésre kell, hogy vezessen, mely szerint az egész emberiség, Nagy Konstantintól a reformáció idejéig, – egyszerűen megőrült!” Nagy Frigyes a közel tizenkét évszázadig tartó sötét tudatlanságot egyenesen az egyházi uralmaknak tulajdonította.

99. oldal (Magánkiadás, 1924)

Kapcsolódó szócikkek: II. (Nagy) Frigyes · őrület
Carmilla >!

[…] Pitt (mint oly sokan!) munka közben mindig több liter sört ivott. Milton, a vak költő párnába dugta a fejét. Leibniz csak fekve tudott gondolkozni, Rossini csak ágyban tudott komponálni, Schiller versírás közben jeges vízbe dugta a lábát, Goethe meg – rothadt almát szaglászott ilyenkor.

167. oldal (Magánkiadás, 1924)

Carmilla >!

[…] Richelieu bíboros lánya azt képzelte, hogy gerincoszlopa kristályból van, Hegel nővére, hogy postacsomaggá változott, V. Károly anyja „őrült Johanna” volt, Beethoven anyja részeges, Byron anyja gyöngeelméjű, apja kicsapongó; Schopenhauer apja különcéletű, végül öngyilkos, nagyapja s egy nénje őrült volt. Körner nővére búskomor, gyermekei mind őrültek; Schumann melankóliás és végül öngyilkosságba üldözték egyes kényszer-hallucinációs hangok és i. t.

168. oldal (Magánkiadás, 1924)

Carmilla >!

[…] Helmholtz, a nagy fizikus említi, hogy igazi értékes gondolatai csak napos időben végzett hegyi séták alatt támadtak. Hasonlóképp kartársa Ampére is csak állva és mozogva tudott fizikai problémákon elmélkedni. Napóleon mély elgondolkozásaiban zsebkésével akárhányszor szétforgácsolta széke karfáját. Montaigne, Nietzsche is csak járkálás közben tudott gondolkodni, a járás rythmusának lüktetése adván meg gondolataihoz a lendületet. Hasonlóképp Rousseau, a filozófus, W. Siemens, a mérnök, Beethoven, Mozart és Weber, a muzsikusok, egyaránt a séták és a természeti jelenségek nyújtotta öntudatlan reflexiókból merítik legjobb ötleteiket. Lenau írás közben úgy lóbálta féllábát, hogy padlója kikopott alatta. Ibsen mindig kis szoborfigurákkal játszott munkája közben, Wagner csak úgy tudta jól végezni munkáját, ha közben valami puha bársonyt simogatott, Zola maga beszéli, hogy „csak akkor tudta gondolatait rendbeszedni, ha szüntelenül le s fel járt szobájában, miközben bizonyos tárgyakat előre megállapított sorrendben megérintett. Ha ebben a kényszercselekvésben hiba történt, elölről kellett kezdenie.”

167. oldal (Magánkiadás, 1924)

Carmilla >!

[…] Wöhler kémikusnak, a kémikusok rossz szokása: a nyelvvel való kóstolás, véletlenül mutatta meg, – az atropin vizsgálata közben, – hogy a cocainnak érzéketlenítő hatása is van. Jenner doktornak az istállófiúk mondták el, hogy akik megkapják a borjúktól a borjú-himlőt, immunisakká válnak az emberi himlővel szemben is – s napjainkban, (Jenner halálának 100-ik évfordulóján) mégis Jennernek és nem az istállófiúknak állítanak szobrokat, mint a himlőoltás feltalálójának és i. t.

32. oldal (Magánkiadás, 1924)

Kapcsolódó szócikkek: atropin · kokain · védőoltás
Carmilla >!

Az emberiségnek még ma is elenyésző kicsi az a része, amely a féltudás tudáskodó elvakultságán felülemelkedve, az igazi tudás hegyormáról meglátja a tudatlansága mélységeit is.

37. oldal (Magánkiadás, 1924)

Kapcsolódó szócikkek: tudatlanság
Carmilla >!

    A mai nagy viharok utáni idők legfőbb tanulsága annak a felismerése, hogy az emberiség fejlődésének hatalmas körforgásában a legellentétesebb vélemények táborait is lehetséges egyenesíteni, sőt szükségszerű az ellenfeleknek egymással kibékülve együtt haladni, mert ma már valóban jobb egy meg nem indított háború, mint egy megnyert háború és mai ismereteink bizonyítják, hogy a hitnek és dogmának, tudásnak, törvénynek egyaránt igaza lehet és egyaránt nem lehet igaza, mert igazsága nem önmagától, hanem csupán a feltételektől függ, amelyekre azokat vonatkoztatjuk.

224. oldal (Magánkiadás, 1924)

Carmilla >!

… […] Du Bois azt jósolja, hogy „az idealizmusnak el kell buknia a realizmussal való küzdelmében s az anyagi érdekek abszolút uralma fog elkövetkezni.”

116. oldal (Magánkiadás, 1924)

Kapcsolódó szócikkek: idealizmus
2 hozzászólás
Carmilla >!

    A hivatalos cenzúrák a „divide et impera” elve alapján dolgoznak: a hivatalos cenzúrák, egyéneknek, osztályoknak gyártmányai, az ő egyéni és osztálycéljaik érdekében. Az egyetemes tudásnak viszont mindenkor felette kell állnia egyéni- és osztálykérdéseknek. A hivatalos felfogások évezredek óta miben vitték előre az emberiség erkölcsi fejlődését? Még a technika fejlődését is a maguk erkölcstelen céljaira zsákmányolták ki.

57. oldal (Magánkiadás, 1924)

Kapcsolódó szócikkek: cenzúra
Carmilla >!

„Semmi csoda nem történhet, ami nem lehetséges” – mondja Ciceró, – „ha pedig történik, már nem lehet az csoda”. „Nem tekinthetjük csodának azt sem, ami ritkán fordul elő, mert akkor a bölcs ember is csoda lenne.”

64. oldal (Magánkiadás, 1924)

Kapcsolódó szócikkek: csoda · Marcus Tullius Cicero

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Douwe Draaisma: Kizökkent elmék
Paul Misraki: A halál utáni élet
Bessel van der Kolk: A test mindent számontart
Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv
R. D. Laing: A meghasadt én
Erwin Schrödinger: Erwin Schrödinger válogatott írásai
Stephen Jay Gould: Az elméricskélt ember
Solti Péter: Eutaxia
Racsmány Mihály – Kéri Szabolcs: Architektura és patológia a megismerésben
Haraszti László: Mitől és miért félünk