Voigt Vilmos (szerk.)

A ​varázsdob és a látó asszonyok 8 csillagozás

Lapp mesék és mondák
Voigt Vilmos (szerk.): A varázsdob és a látó asszonyok

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa

>!
Európa, Budapest, 1966
324 oldal · Fordította: N. Sebestyén Irén, H. Kiss Judit

Enciklopédia 3


Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Futóhomok>!
Voigt Vilmos (szerk.): A varázsdob és a látó asszonyok

A lapp népmesék gyűjteményét párhuzamosan olvastam egy lappokról szóló varázslatos regénnyel [http://moly.hu/konyvek/yrjo-kokko-a-negy-szel-utja]. A kettő együtt nemcsak különleges élményt adott, hanem magyarázta, megtámogatta egymást. Érdemes volt valamennyi mesét elolvasnom elsősorban nem azért, mert így számos érdekességet megtudtam a lappok kultúrájáról, gondolkodásmódjáról, hanem a magamnak levont végső tanulságokért: nincs olyan emberi szituáció, aminek ne lenne népmesei párja; az archaikus történetekben ott vannak a mai élethelyzetekre az útmutatások, hiszen kérdéseink a lényeget tekintve állandóak.

A mesék közül kiemelném a Nyávisedni és Ahcsisedni; Faköntös Karedna című meséket, amik a Grimm-féle Hamupipőkével mutatnak számos ponton rokonságot, és teszik így sokkal árnyaltabbá a közismert történet értelmezését: pl. az 1891-ben rögzített pitei-lapp verzióban is lazán megcsonkítja a mostoha a lányai lábát a cél cipő érdekében (mai plasztikai műtétek, ugye?). Ez a részlet egyébként a gyerekkoromban hallgatott meséből mindig kimaradt valahogyan, pedig az „eredeti” Grimmben is ott van.

2 hozzászólás
Habók P>!
Voigt Vilmos (szerk.): A varázsdob és a látó asszonyok

Az első rész szokatlanul rövid történetekből áll, ezek nem is mesék, inkább állatmesék és eredetmondák, rövid történetek arról, hogyan áldoztak a régi isteneknek, hogyan éltek, hogyan és hol halásztak, hogy terelgették a réncsordákat. Ezeket ők egymásnak mesélhették, nekem, mint kívülállónak sok rész hiányos vagy homályos. a fordítás is elég nehézkes. Sok az olyan szörny, amiről életemben nem hallottam, (De ha a történetek régiek is, a rögzítés jóval később történt, a történetek hősei – még az eredei szellemlányok is – tubákolnak és kávéznak…) A második részben már megjelennek a klasszikus meseelemek, a kívánságot teljesítő hal, a csodafa, a hős legkisebb cárfi. Ezekben már „otthon vagyok”.

anesz P>!
Voigt Vilmos (szerk.): A varázsdob és a látó asszonyok

Őszintén szólva nem igazán tetszettek, főleg az első fele nem, ami a mondákat tartalmazza inkább. Nagyon kegyetlenek, sokszor nem lekerekített történetek. Attól féltem, hogy nem is tudok majd kedvencet választani közülük, de aztán mégis lett 1-2. Például a Miért sós a tenger vize? illetve a Faköntös-Karedna. Ezek is csak azért, mert egy klasszikus népmese parafrázisai. Hiába, úgy tűnik, túl konzervatív vagyok a lappok újításaihoz! :-)
A rénszarvasok mint megtapasztalhattam központi helyet foglalnak el e nép életében, hiszen majdnem minden mesében van róluk említés. Az életmódjuk is több történetben megjelenik, például az, hogy sátorban laknak.

Amrita I>!
Voigt Vilmos (szerk.): A varázsdob és a látó asszonyok

Nem tudok újat mondani a többi Népek Meséi kötethez képest. Érdekes, ami a nép életéről kiderül az olvasó számára, a szokások, az életmód, de a mesék többsége kegyetlen, mai gyerekeknek nehezen feldolgozható, nem befogadható, maximum három kivételt találtam. A könyv végében van egy rövid leírás a lappokról, az nagyon tetszett.

2 hozzászólás
K_S_Liliána>!
Voigt Vilmos (szerk.): A varázsdob és a látó asszonyok

Ha az ember kicsiny lelke a magyar népmesékhez van szokva, az alábbi könyv teljesen új világot nyithat ki előtte. Annyira meglepődtem, mert nem ilyen mesékre számítottam. Ha ezek meséknek nevezhetőek…, hamarabb mondák, regék közé sorolná az ember a könyvben található történeteket.
Nagyon élveztem a lappok különleges világát, nagy élmény volt a könyv olvasása.
Nem csak jót szórakoztam, hanem kicsit jobban, más oldalról ismerhettem meg ezt a népet.

syil>!
Voigt Vilmos (szerk.): A varázsdob és a látó asszonyok

Egy nagyon érdekes világba nyerünk itt betekintést, egy régi, vad kultúrába. Ez egy egészen másfajta mesemondás. Nekem elég távolinak tűnt a mienktől. Néhány mesét befejezetlennek, illetve se füle, se farkának éreztem. A mesék egy része számomra majdnemhogy kegyetlenül hatott, mint a lapp tél, csípős és kemény, amely ellenállóvá gyúrta ezt a népet. El tudom képzelni, amint esténként tábortűz fényénél a sátorba húzódva a hideg elől mondták ezeket a történeteket. Jó kis élmény volt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Zsák Éva Indira – Petróczi Andrea: Meseszótár
Gabriella Agrati – M. Letizia Magini (szerk.): Északi népmesék
Fazekas József – Pavol Dobšinský (szerk.): A világhódító lovag
Pap Éva (szerk.): A medvefiú
Bálint Péter: Jézus-mintázatok a népmesékben
Kozma Mária (szerk.): A csónakázó kisegér
Ferenczy Anna: A furfangos kondás
Magyar Zoltán: Történetmondás és ökológiai tudás
Öregasszony a Holdon
Dallos Edina (szerk.): Ezeregy nappal meséi