Az ​európai folklór 1 csillagozás

Voigt Vilmos (Wilhelm Voigt), a hamburgi suszter kapitányi ruhát vásárol, beöltözik, majd a helyi laktanyában négy gránátos katonát és egy őrmestert rendel magához, akikkel vonatra száll és Köpenick városába utazik. Ott „seregével” elfoglalja a városházát, sikkasztás vádjával letartóztatja a helyi polgármestert és kincstárnokot, és miután katonai kísérettel Berlinbe küldte őket, a kincstárból egy jelentős összeget (4002 márkát és 37 pfenninget) magához vesz, majd civil ruhát öltve megszökik.
Ez a történet nem folklór, a valóságban egy 1906-ban megtörtént esemény pontos krónikája, köpenicki kapitány történetét sokan ismerhetik. De talán pár száz év múlva folklórrá válik, és akkor a két Voigt Vilmos neve összekeveredik, különböző fantasztikus teóriák kiinduló pontjává válva.
A mi Voigt Vilmosunk nem szélhámos, hanem egy kiváló tudós, aki elképesztő tárgyi tudást felmutatva ír egy európai kultúrhistóriát, az őskortól a középkor végéig. Az időkorlátok miatt köpenecki kapitány tehát nem kerül szóba, ugyanakkor ez a korlát nem akadályozza a szerzőt, hogy az analógiák között szóba hozza például az Axsterix képregényeket vagy Harry Pottert is. :)
A fő hangsúly azonban – természetesen – a valódi őskori-ókori-középkori népi hagyományokon van, és ezek közül is leginkább az irodalmi feldolgozásokban megjelenőkön. Az ősmítoszoktól a középkori históriákig rengeteg minden szóba kerül, a legtöbbször felületesen, viszont könyvtárnyi szakirodalmat megadva minden témához.
Ez a könyv egyszerre tudományos alapmű, amely becsapósan vékony külseje ellenére rendkívül tartalmas, és amelyben közel hatvan oldalnyi jegyzet csatakozik az alapszöveghez, ugyanakkor élvezetes stílusú tudományos ismeretterjesztés is, amely ironikus-humoros kiszólásokkal fűszerezi az amúgy is érdekes tényanyagot.

Érdemben Voigt Vilmos állításait nincs alapom megítélni, de számomra rendkívül szimpatikus volt a hozzáállása: könyvének legfontosabb tanulsága az volt számomra, hogy a nagy, átfogó teóriák az apró részletekhez – a valósághoz – közeledve szétporladnak, és az egyedi tények és események a folklórral foglalkozó tudomány területén is számos eltérő értelmezést indokolhatnak*, még akkor is, ha a délibábos-hagymázos tudománytalan teóriákat kizárjuk.

A neten elérhető két jellegzetes Voigt Vilmos dolgozat, ezeket tudom ajánlani azok számára, akik szeretnének valami előzetes képet kapni a szerző stílusáról és tudományos felfogásáról:
Voigt Vilmos: Van-e kulturális emlékezete a népnek?
2000 folyóirat 2008. 01.
http://ketezer.hu/2008/01/van-e-kulturalis-emlekezete-a…

Voigt Vilmos: A giccs tárgya
Holmi folyóirat 2005. május
http://www.holmi.org/2005/05/voigt-vilmos-a-giccs-targya

* Ez ügyben Voigt Vilmos maga is hivatkozik a közismert rabbi vicc egy változatára:
Két bóher vitás kérdésben a rabbihoz fordul: tegyen igazat köztük. A rabbi behívja az elsőt, meghallgatja, majd azt mondja: „neked igazad van”. Behívja a másikat, azt is meghallgatja, majd neki is azt mondja: „igazad van”. A titkár, aki jelen van a kihallgatáson méltatlankodva kérdezi a rabbit: – Rebe! Halottam mindkettő érveit. Nem lehet mindkettőnek igaza! Mire a rabbi: – Látod? Neked is igazad van!