Halálos ​zóna (S.T.A.L.K.E.R.) (S.T.A.L.K.E.R.: Ivan Szivercev 1.) 49 csillagozás

Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

A ​csernobili atomkatasztrófa kiürített és lezárt területe az elszánt kincsvadászok paradicsoma. Ez a paradicsom azonban cseppet sem veszélytelen. A sugárzás ellen még viszonylag egyszerű védekezni, gyógyszerekkel és megfelelő öltözékkel. Ám a környéken egyre jobban elszaporodnak a különböző szörnyek és mutánsok, sőt anomáliák is megjelennek, ahol a földi fizika törvényei megszűnnek működni, s átadják helyüket valami érthetetlenebbnek és fenyegetőbbnek.
A mutációkat vizsgáló Ivan Szivercev biológusnak egy helyi maffiózó visszautasíthatatlan megbízást ad: járjon végére annak, a baljós Zóna hatásai hogyan nyújtózhatnak immár a szigorúan őrzött terület határain túlra. Egy tapasztalt stalker, Kex, valamint annak zöldfülű segédje társaságában veszi fel a harcot az ismeretlennel.

A Sztrugackij fivérek kultikus regénye mára két film és egy rendkívül sikeres komputerjáték-sorozat formájában is tovább él. Ez utóbbihoz íródott az a regényfolyam, amelyben az eredeti… (tovább)

Eredeti cím: Прятки на осевой

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2014
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158865 · Fordította: Földeák Iván
>!
Metropolis Media, Budapest, 2014
328 oldal · ISBN: 9786155158872 · Fordította: Földeák Iván

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Lisie87>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

Jó is lehetett volna, deeee…
Rövidke könyv, de olyan hosszúnak tűnt, pedig lett volna benne potenciál. Szörnyekre vágytam, meg vérre és izgalomra. Szörnyek elvétve voltak, de nem tetszett, hogy csak úgy dobálózott a nevekkel, de alig valamit magyarázott meg, hogy mi-micsoda. off No mindegy. Szóval adódott egy alapszitu és be is jutunk a Zónába, ahol aztán történik egysmás, de semmi nagyon véres, vagy izgalmas, éppen csak a felszínt súroljuk. A másik vonalon meg a tudós emberkéből lesz sztalker és ott is bepillantást nyerhetünk a helyi érdekekbe és főnökök játszmáiba, aztán összeérnek a szálak és paff, magyarázatot kapunk mindenre.
Mondjuk a Piknik az árokparton sem tetszett már annyira off , úgyhogy nem is tudom mire számítottam, kicsit talán ilyen Metro 2033 világában játszódó történetre, mert azokat nagyon bírom,és ott folyik a vér rendesen, meg a szörnyek sem csillámpszipónik. :D
A rengeteg elgépelés, kihagyott betűk vagy betoldott plusz betűktől égnek állt a hajam..

8 hozzászólás
Morpheus>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

Ez a könyv olyan, mintha összekeverték volna az eredeti Stalkert és némileg az Őrség sorozatot. Az eredmény eléggé vegyes lett. Nem mondhatom rossznak, de nem is zseniális. Nekem túl sok volt a mindenféle szörnyfajzatból, bár tudom, hogy ez most a trendi bizonyos körökben. A két szál nem volt egyformán izgalmas, időnként mindkettő ellaposodott, a végén pedig egyszerűen kipukkadt.

Melani>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

Nagyon hasonló az eredeti stalkerhez mégis más. Az alapkoncepció jelen esetben, hogy a Csernobili katasztrófa miatt alakult ki a Zóna… Ez annyira hiteltelen, a sugárfertőzés nem írja át a fizika törvényeit. Ha már a Zóna jellegzetességeit egy az egyben átvette, akkor maradhatott volna a 'piknik az árokparton' teóriánál. Sokkal hihetőbb lett volna. A Zóna különleges kütyüi itt is csupán fantázianévvel szerepelnek, semmi többet nem tudunk meg róluk. Ezen kívül még akad néhány apróbb hibája a könyvnek. (A magyar kiadás pedig minden elképzelést felülmúlóan borzalmas, szerintem még nem találkoztam ennyire hibás szöveggel…) Ennek ellenére remek könyv, nagyon olvasmányos, és hangulatos. Majdnem végig a Zónában játszódik, és a történet is jól átgondolt. Érdemes elolvasni, kíváncsi vagyok, hogy a folytatása is van-e ilyen jó?

7 hozzászólás
kolika>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

A könyv nagyon belevág a közepébe. Azt hittem, hogy kapok valami útmutatót, hogy miért, hogyan alakult ki a zóna, miért ilyen stb, de erre vonatkozóan jócskán megmaradt a hiányérzetem.
A történet során kiderül, hogy nem mindig engedi el a Zóna a területre merészkedőt. Ha a Zónában fellelhető relikviák összegyűjtéséről van szó, akkor akár egymás ellen fordulhatnak hatalmasságok , de egyszerű stalkerek is. S tulajdonképpen ez adja a mű központi történését: ugyanazt szeretnék megszerezni a különféle képviselők. A duplikátorról nem sokat tudunk meg, főleg, hogy mindenki óvatoskodva beszél róla.
A Zóna és az emberek között lavírozó Pszich figurája nagyon érdekelt, főleg, hogy elég hihetetlen dolgok terjengnek róla.
Ivan Szivercev alakját nem találtam annyira megjhatározónak, ezzel az erővel akár Kex is lehetett volna a sorozat neve. Az említett stalker alakját is érdekesnek találtam, s azt reméltem, hogy kicsit nagyobb szerep jut neki a végén. Persze, a történtek után gondolom neki elegendő elégtétel volt, hogy végre elhúzhatott a Zóna közeléből.
Érdekes volt a zóna, a benne levő alakok, anomáliák, de mégis kérdések maradtak bennem ezeket illetően (is).

NewL P>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

Ennek a könyvnek a Sztrugackij könyvhöz annyi köze van, hogy átvette a sztalker és zóna szavakat.
Azonban szerintem ez a könyv jó, vannak benne jó eszmefuttatások, és jók a szereplők.
Én sosem játszottam a Sztalker játékkal, csak néztem ahogy a párom játszott vele, de a könyv olvasása közben többször láttam magam előtt a játékból a képeket, a leírások alapján mintha abból lettek volna a térségek leírva.

Mortii>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

A Metro könyvek óta még jobban megszerettem a stalkereket!
Az alap Sztrugackij történet szintén nagyon tetszett és ez is! Több ilyet kéne olvasnom, tényleg! Örülök hogy Vasziljevtől ezt olvastam először, ígéretes!

Búza_Mihály>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

Valahogy még mindig nehezen tudom a Metro könyveket kizárni. És sajnos így azt a szintet várnám el.
Az itteni értékelések alapján nem is számítottam egy nagy durranásra. Viszont az esélyt megadtam mert érdekelt a történet a leírás alapján. Annyira nem is volt rossz…
A főszereplőkkel nem volt semmi bajom egy kicsit még izgulni is lehetet miattuk. A helyszínt még mindig igazán érdekesnek és félelmetesnek tartom (talán ez tartja fent a kíváncsiságom igazán).
Még mindig nagy a tudatlanságot érzek a S.T.A.L.K.E.R. univerzummal kapcsolatban. Bevallom ez a könyv nem sokat segített ezen a helyzeten.

Csaba_Tóbi>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

Akkor akadtam rá, miután kijátszottam a S.T.A.L.K.E.R. játékokat. Persze először Arkagyij és Borisz Stalkerét olvastam el, ami személy szerint nem tetszett, mert vártam a S.T.A.L.K.E.R és a Metro 2033 játékok nyújtotta borzongást és titokzatosságot, miközben a hősünk kutyagol a semmi közepén és csak a doziméterének kattogását hallja. Nekem ez a mű teljesen vissza adta ezt az érzést, a Zóna kifürkészhetetlenségét és titokzatosságát az örök veszélyt.
A történet magában nem bővelkedik hajmeresztő fordulatokban, megkapjuk a tipikus „rossz” fiúkat és a „jó” fiúkat, ahogy ilyen történetnél szokásos, viszont ahogy írtam az úgy nevezett stalker feelinget teljesen visszaadja.

Khool>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

Aki már játszott és ismeri a S.T.A.L.K.E.R. című játékokat, annak elég sok dolog ismerős lehet a könyvben. Maga a Zóna és helyszínei (Szeméttelep, Agráripari Intézet/Agroprom, Sötét Völgy, 100 RAD Bár), relikviák (pl. aranyhal, holdfény), és még a szörnyek is. Pár megemlített név is igen ismerős, többek közt Szidorovics, Ghost (benne nem vagyok biztos, de mintha egyszer említenék), és Kardan, aki még meg is jelenik a könyvben. És persze Lövész (a.k.a. Strelok), akit szintén megemlítenek egy bizonyos Lángvető kikapcsolásával kapcsolatban (ami azt a sejtést keltette bennem, hogy a könyv a játékok után játszódik, mivel ott semmiféle lángvető nincs, hanem perzselő van, és fordítás miatt lett az, ami).
Egy szóval egy gamer-nek ismerős a terep.
A sztori nekem tetszett, anyag is volt hozzá bőven, amiből ki lehetett hozni, a szereplők is egész jók voltak. A vége az, ami nekem kissé összecsapottnak tűnik. A Zónabeli nagy csavarok és kalandok után csak úgy hopp, egyszerűen vége a történetnek, nekem legalábbis túl egyszerűen. Ez az, ami nem igazán tetszett, valamint a sok nyomdai hiba. Mert bizony, az van bőven.
Viszont összességében egy jó kis könyv a S.T.A.L.K.E.R. rajongóknak.

redneck82>!
Vlagyimir Vasziljev: Halálos zóna

Közvetlenül a Piknik az árokparton című regény után olvastam el ezt a könyvet. Kicsit sablonosnak találtam a művet és nem igazán jött át a hangulata. Lehet hogy azért mert itt a Zóna a csernobili katasztrófa sújtotta területet jelenti nem pedig azokat a helyeket ahol egy idegen civilizáció hagyta a nyomait.
A számítógépes S.T.A.L.K.E.R. játékok sem igazán nyerték el a tetszésemet, habár megpróbálkoztam velük. Azért nem egy METRO 2033 egyik sem,valljuk be.
A kultikus Stalker könyvre 3 csillagot adtam, de most már belátom hogy ennek a történetnek az ismeretében, az a könyv többet érdemelt volna. Hát igen, mindig a klasszikus a legjobb és az az irányadó.
Remélem azért a folytatása jobb lesz.


Népszerű idézetek

>!

Kex igyekezett elképzelni, milyen lehetett az élet Pszich gyerek- és fiatalkorában, amikor csak vezetékes telefonok voltak. Próbálta, s nem sikerült. Sehogy sem fért meg a fejében. Például, ha a Kisbogárra volt szüksége. Sürgősen, mint az orrvérzés. Az pedig valahol ott lébecolt egy bárban. Gyerünk, hívhatod az összes bárt, könyöröghetsz annak, aki felveszi a kagylót, hogy hívja oda Kisbogarat. Érdekes, hová küldenék Kexet ezzel a kéréssel? És mi van, ha Kisbogár nem egy bárban van, hanem egy nőcihez kéredzkedett be, akinek otthon nincs telefonja? Hiszen így napokon keresztül nyomozhatsz valaki után! Heteken át! És nem volt internet sem. Még hogy internet, számítógép sem volt. Milyen trükkel találták meg akkor egymást az emberek? Kész rejtély.

>!

Mondjam… – dünnyögte Pszich. – Talán elmondhatod ezt két szóban? Minden megváltozott. Ezek a mobil készülékek, a lapos tévék, az áramvonalas autók… Hogy hasonlíthatnám össze a bácsikám Zaporozsecével… nem tudom, sírjak vagy nevessek. Mindenki azt csinál, amit akar… Ehhez mind a mai napig képtelen vagyok hozzászokni. A szovjet rendszerben mindenkinek évekre előre megszabtak mindent. Szülőotthon, bölcsőde, óvoda, iskola. Utána választhattál: előbb a gyár, aztán a sereg, vagy előbb a sereg, aztán a gyár. Na, egyesek bekerültek a főiskolákra, ilyen is volt. Ők később ugyanabban az üzemben mesterekként vagy mérnökökként csillogtak. A lényeg azonban ugyanaz volt, reggel nyolctól ötig hajtsál, aztán egy pofa sör és indulás haza. Olyan kilátástalan volt minden, érted? Minden világos volt előtted, a gyáron és az ütött-kopott sörözőn kívül szart sem látsz az életben. Külföldre nem engedtek. A munkakerülésért bekaszniztak tévében: balzsam és hazugság, az üzletek kongtak, az egyszerű embernek nem volt mit zabálnia. Itt, Ukrajnában még megjárta, hanem amikor a rokonaink a nyolcvanas évek elején Szibériából idejöttek, az én tizenkét éves kistestvérkém, amikor anyám füstölt kolbászt tett szeletelve az asztalra, súgva kérdezte szibériai apját: „Papa, ez meg mi?” Gondold csak el! A tizenkét éves legényke még sohasem látott füstölt kolbászt. Sörért órákig álltak sorban. S csak kétféle volt: „Van sör” és „Nincs sör”. A sorban előbb kaptál egyet a pofádra, mint hogy a sörhöz értél. Azóta is, amint bemegyek egy boltba, a szemem káprázik… Nem csak ami a kaját meg a piát illeti. De a rongyokat is. Az üzletekben kész borzalom volt, amit árultak, még egy halott is szégyellte volna felvenni. Másrészt nem voltak koldusok. Kéregetők sem. Nem zárták a kapukat, de senki nem lovasította meg a gyerek biciklijét a lépcsőházból. A házak előtt kis kertek, virágok, meggy- és almafák. Felmásztunk, szedtünk, ettünk belőle, senki nem szólt egy szót sem. Most vagy kétméteres betonkerítés van a kert körül, vagy még a füvedet is kitapossák. Emlékszem, a férfiak meló után dominóztak az udvaron, szabadnapon pedig előfordult, hogy a tévét kihozták az utcára, letették egy hokedlira, s együtt nézték a focit. Az asztalon harapni- és innivaló… mind a mai napig fel nem tudom fogni, honnan szerezték, ha az üzletek üresek voltak? Most lakást bérelek a városban, a külvárosban, immár egy éve. A szomszédok nem köszönnek. Hogy nekem nem köszönnek, az még hagyján, hiszen előfordul, hogy hetekig elvagyok a Zónában, nem heverek otthon, honnét ismernének? De egymásnak sem, hányszor láttam! Nem értem. S mind olyan haragosak, félnek este kiengedni a gyerekeket az utcára, s rájöttem, helyesen teszik. Mi viszont késő estig rohangásztunk az udvarokon, és semmi, senki nem szidott s nem próbált elrabolni…

Melani>!

Kis lépés egy citológusnak – gondolta megmagyarázhatatlanul bánatosan Szivercev, s az út poros szélére lépett. – Az emberiség pedig, ahogy lenni szokott, tojik az egészre…

>!

„Egyébként az alig több, mint egy óra észrevétlenül letelt, s körülbelül reggel tízre a két tudós az esőben bőrig ázva tért vissza a terepjáróhoz a kész mintákkal.”

253. oldal, 26. fejezet

m6tika>!

– Tényleg így kellemesebb – jegyezte meg Kex. – Bár még mindig kajálnék valamit, ám a közérzetem érezhetően javult. Csak nem a teától?
– Hát mi mástól? – kérdezett vissza Pszich. – Soha nem jártál a tajgában?
– Nem volt rá alkalmam.
– Az ottani őslakók, evenkek, jakutok, amikor vándorolnak, valahányszor megállnak, az első dolguk, hogy teázzanak. Csak utána állítják fel a jurtát, főznek és a többi. Ez szerintem bölcs dolog.

Kapcsolódó szócikkek: tea
Khool>!

A mai élet inkább ünnepre hasonlít, mint hétköznapokra: mindent megkaphatsz, csak legyen pénzed. S ugyan ki fog dolgozni, ha a pénzt csak úgy elveheted? Ezért a bűnözés, ezért álltak le a gyárak, ezért van, hogy a rokonod is megölöd, ahelyett, hogy jó egészséget kívánnál neki.

234. oldal, 24. fejezet (Metropolis Media Group, 2014)

>!

TÍZ ÉVVEL EZELŐTT a Zóna még elég messze volt innen.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

S.T.A.L.K.E.R.: Ivan Szivercev sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Tatyjana Tolsztaja: A macskány
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Justin Cronin: A tükrök városa
Hugh Howey: Kivetve
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 1.
T. J. Klune: A bábuk élete
Rakel Haslund-Gjerrild: Az ég madarai