Vidám ​mesék 97% 604 csillagozás

A lányaim egyik kedvenc kötete volt, most már egy újabb nemzedék olvasmányai közé csempészem be, karácsonyi ajándéknak vettem egy négygyermekes rokonnak.
A kedves kis állatfigurákat is a szerző rajzolta, velük sok érdekes kaland történik.
A kötet remélhetőleg ugyanolyan sikert arat majd, mint anno, amikor még én lapozgattam a gyerekeimmel.

Ez az évem az a 5* mesekönyveké :) ha jól szeretnék szórakozni, előveszek egyet. (könyvtesók pedig ajánlanak bőven, szerencsére nem csak én vagyok ilyen gyereklelkű fölnött)
Régebben gyereknek olvastam, mivel ő kinőtt belőle, muszáj vagyok magamat szórakoztatni.
Óvodásoknak egyik legjobb, láthatatlanul tanít, színekre, formákra, és az életre, a rajzok pedig csak még szerethetőbbé teszik az egészet.
Kedvencem akkor is a három kiscica marad (régen is ez volt a kötelező repeta)

Gyerekként imádtam, és most, ún. felnőttként is nagyon tetszett. A mesék aranyosak, a képek meseszépek, és a fejemben még mindig a nagymamám olvassa fel.

Kihagyhatatlan klasszikus. A képi világról: a kortárs gyerekirodalmi illusztrátorok közül számos kedvencem van, de a háromévesnek jót tud az tenni, ha lát egy nyulat, ami nyúl vagy egy sünt, ami sün.
A mesékről: kedvesek, tanulságosak, hosszabbak-rövidebbek, valamennyiünknek van a kötetből szíve választottja. A nagyobb gyerekeim sem bánták, hogy újra aktuális a könyv Zsebike miatt. Most legalább rákérdeztek Mihail Ivanovicsra, a mackóra (Az alma című történetből) és hipp-hopp máris a medvekultusznál tartottunk, ahogyan én is először ennek a mesének a kapcsán hallottam a szüleimtől a medve a folklórban témáról:)

A kötet pontosan azt adja, amit ígér, és ettől tökéletes. Tizenhárom kedves történet, ami mosolyra késztet és tanít, anélkül hogy egy pillanatra is erőltetetté vált volna. Szutyejev rajzai nagy szépek és hangulatosak, remekül kiegészítik a meséket.

Röhögjetek ki, de remekül szórakoztam :) Közben három mese, a fekete-fehér-szürke cicák, a színezős kakas meg az egérnek macskát rajzoló ceruza ismerős is volt, nagy nehezen rájöttem, hogy valszeg diafilmen voltak, a ceruzás biztosan. Mondjuk kihozni a könyvtárból fölösleges volt, simán elolvashattam volna ott helyben, csak megtévesztett az oldalszám.

Nekem soha nem volt ilyen könyvem, épp ezért gondoltam, hogy a lánykámnak megveszem. Arra emlékeztem gyerekkoromból (pár osztálytársamnak volt ilyen könyve), hogy tele van szép képekkel, viszont a meséken kicsit meglepődtem, mert valamivel összetettebb történetekre számítottam, ellenben ezek teljesen egyszerű kis állatmesék. Némelyik már túl egyszerű is egy négyévesnek, gondoltam én, de nagyot tévedtem. Mikor Lillus meglátta, irtóra megörült, ugyanis kiderült, hogy az óvónéni is ebből szokott nekik felolvasni. Rögtön el is „olvasta” nekem A gomba alatt című mesét, és azóta is állandóan ezt a könyvet bújjuk. Szóval annyira imádja, hogy most ez az aktuális kedvenc :)

Tudom, hogy ez már vagy az ötödik olyan könyv, amire azt mondom, hogy ez volt a legnagyobb kedvencem, de egyszerűen ez is :-) Rengetegszer végig olvastuk tesómmal együtt is, külön is, ennek is kihullottak a lapjai, de még egész jó bőrben van. Újra elő fogom venni a szomorú téli estéim egyikén :-)

Gyermekeim hatalmas kedvence volt ez a mesegyűjtemény évekkel ezelőtt. Most, hogy újra elővettem, eszembe jutott, amikor esténként erre aludtak el a srácok. A könyv 13 állatos mesét tartalmaz, és majdnem mindegyikben van valami tanulság. A rajzok szemet gyönyörködtetőek. Külön érdekesség, hogy a képeket maga a szerző készítette. Kedvenc meséim: A gomba alatt, A négy kis ezermester és az Okoska-botocska.

Egy hosszú ideig halogatott lépés megtétele és egy számomra elég nehéznek bizonyuló könyv befejezése után határozottan jólesett ezeket a meséket olvasni. A lányaim kicsit csodálkoztak, hogy mit olvasok. A kicsi meg is jegyezte, hogy reméli, nem a könyvtárból hoztam, és esetleg máskor kérjek meg egy ötévest, ha ilyen könyvet akarok kölcsönözni.
Na akkor sorravéve a meséket, mindeniknek volt egy kis mondanivalója számomra.
Kispipi és Kisréce: Jó dolog a barátság, de nem jó, ha mindent utánozunk.
A három kiscica: Játszani jó! Mindent ki kell próbálni!
A gomba alatt: Ha helyes a hozzáállás a világ pont akkorára tágul, amekkorára szükséges.
Miau: Néha saját magunk kell megtapasztaljuk a dolgokat, hogy elérjük az igazi nyugalmat.
A négy kis ezermester: Nem jó, ha várjuk a sültgalambot. Amit mi magunk készítünk – akármilyen bénán sikerüljön, akármilyen furcsán néznek ránk mások – attól többek leszünk a végén. Ha közben együttműködünk másokkal, akkor még értékesebb lesz az, ami elkészült.
A kis hajó: A hetvenkedés-együttműködés mérkőzés eredménye 0-1.
Okoska-botocska: A bot csak egy bot, ami lehet akadály, lehet segítség. Fontos a helyes gondolkozás. A tárgyakat tovább ajándékozhatjuk, de vajon másoknak is ugyanúgy hasznos lehet, az ami nekünk bevált?
Az alma: Jobb megbeszélni a dolgokat, mint rögtön egymásnak esni.
A Kisegés meg a Ceruza: Rajzlecke is lehetne. Vagy lecke a félelmeink helyes kezeléséről.
A Kakas meg a színek: Ha valaki nem elég „színes” észrevétlen marad.
A szeszélyes Cica: Az elégedetlenség rossz tanácsadó.
A fenyőfa: Le tudjuk győzni a saját akadályainkat megfelelő hozzáállással!
Micsoda madár ez?: Fogadd el magad! Ne akarj mindig más lenni! Lehet, hogy egy-egy tulajdonság irigylésre méltó másoknál, de nem biztos, hogy neked is jól állna!