Vidám ​mesék 97% 730 csillagozás

A lányaim egyik kedvenc kötete volt, most már egy újabb nemzedék olvasmányai közé csempészem be, karácsonyi ajándéknak vettem egy négygyermekes rokonnak.
A kedves kis állatfigurákat is a szerző rajzolta, velük sok érdekes kaland történik.
A kötet remélhetőleg ugyanolyan sikert arat majd, mint anno, amikor még én lapozgattam a gyerekeimmel.

Nincs olyan korosztály, aki ne hallott volna a Vidám mesékről!
Sokan nőttünk fel rajta, és olvassuk ma is gyermekeinknek.
Mi is így tettünk most! Elolvastuk kisfiammal közösen! Már Ő is tud olvasni, így már Ő is olvasott nekem! A kedvenc története :A kakas meg a színek, és a Miau.
Az én kedvencem :A gomba alatt, és A szeszélyes cica.
Örök kedvenc! ♥

Ez az évem az a 5* mesekönyveké :) ha jól szeretnék szórakozni, előveszek egyet. (könyvtesók pedig ajánlanak bőven, szerencsére nem csak én vagyok ilyen gyereklelkű fölnött)
Régebben gyereknek olvastam, mivel ő kinőtt belőle, muszáj vagyok magamat szórakoztatni.
Óvodásoknak egyik legjobb, láthatatlanul tanít, színekre, formákra, és az életre, a rajzok pedig csak még szerethetőbbé teszik az egészet.
Kedvencem akkor is a három kiscica marad (régen is ez volt a kötelező repeta)

Karácsonyra úgy gondoltam, hogy a lassan megszületendő gyerkőcöt is meglepem valamivel és hát mi mással, mint egy mesekönyvvel? :) Nagyon sok karcban olvastam, hogy a legtöbb kisgyerekes család polcán ez egy alap könyv, így erre böktem rá. :)
Fogalmam sincs, hogy egy mesét hogyan is kellene értékelni. :D Alapvetően tetszett. Valamelyest visszahozta a gyerekkoromat, amikor még nem volt minden agyon animálva, csak egyszerűen rajzolva. A mesék többsége egyszerű volt, tanulságot a legtöbb esetben lehetett bennük találni.
Férjemmel két este alatt elolvastuk, és jól esett. :) Neki gyerekkorában többször felolvasta az anyukája, úgyhogy nosztalgiázott, nekem pedig teljesen ismeretlen volt minden egyes mese. Azt hiszem, jó néhányszor elő fog majd nálunk kerülni ez a könyv, ha Kiskópé már abban a korban lesz. :)

Gyerekként imádtam, és most, ún. felnőttként is nagyon tetszett. A mesék aranyosak, a képek meseszépek, és a fejemben még mindig a nagymamám olvassa fel.

Tulajdonképpen rongyosra van már olvasva, annyiszor vettük a kezünkbe.
Nekem is megvolt annak idején, de most méltó helyet foglal el a gyerekek könyvespolcán is.
Nem tudok sokkal többet mondani, mint amit már a Sün, akit meg lehetett simogatni c. mesekönyvnél is elmondtam :kedves, tanulságos mesék csodaszép rajzokkal! :)

Tudom, hogy ez már vagy az ötödik olyan könyv, amire azt mondom, hogy ez volt a legnagyobb kedvencem, de egyszerűen ez is :-) Rengetegszer végig olvastuk tesómmal együtt is, külön is, ennek is kihullottak a lapjai, de még egész jó bőrben van. Újra elő fogom venni a szomorú téli estéim egyikén :-)

Kihagyhatatlan klasszikus. A képi világról: a kortárs gyerekirodalmi illusztrátorok közül számos kedvencem van, de a háromévesnek jót tud az tenni, ha lát egy nyulat, ami nyúl vagy egy sünt, ami sün.
A mesékről: kedvesek, tanulságosak, hosszabbak-rövidebbek, valamennyiünknek van a kötetből szíve választottja. A nagyobb gyerekeim sem bánták, hogy újra aktuális a könyv Zsebike miatt. Most legalább rákérdeztek Mihail Ivanovicsra, a mackóra (Az alma című történetből) és hipp-hopp máris a medvekultusznál tartottunk, ahogyan én is először ennek a mesének a kapcsán hallottam a szüleimtől a medve a folklórban témáról:)

A kötet pontosan azt adja, amit ígér, és ettől tökéletes. Tizenhárom kedves történet, ami mosolyra késztet és tanít, anélkül hogy egy pillanatra is erőltetetté vált volna. Szutyejev rajzai nagy szépek és hangulatosak, remekül kiegészítik a meséket.

Már az én gyerekkoromban is klasszikusnak számított a mesekönyvek között, mégis sikerült megőriznie a népszerűségét. Szerintem ezt a nagyon bájos rajzainak köszönheti főként, a szöveg nem egy túlbonyolított valami ( talán ezért is kedvelik annyira a gyerekek.) Mellényúlni nem nagyon lehet vele, olyan kiskölköt még az életben nem láttam, aki a három kiscicát és társait ne szerette volna, esti mesénél is ideális a légyszi csak még egyethez, kellemesen rövid, emészthető hosszúságú darabok. ( a népek meséivel járom meg mindig, na azok nem párperces szösszenetek).