Az ​opricsnyik egy napja (Kreml 1.) 57 csillagozás

Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

A törzsökös nemest rögtön megkötözzük, és kipeckeljük a száját, majd könyökénél fogva kicipeljük az udvarra. Az asszonyt pedig… no, a fehérnéppel persze vidámabban kell elbánni. Így van előírva. De először a törzsökös kerül sorra. (…) Az opricsnyikok a lábánál fogva vonszolják a törzsököst a tornáctól a kapuig, utolsó útjára (…) Nagul már felmászott a kapura, ügyesen felköti a kötelet, nem először akasztja fel Oroszország ellenségeit. Mindannyian a kapu alá állunk, felemeljük a törzsökös nemest.

Eredeti cím: День опричника

Eredeti megjelenés éve: 2006

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolat világirodalom

>!
Gondolat, Budapest, 2008
190 oldal · ISBN: 9789636930646 · Fordította: Szőke Katalin

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Elnézegetve a könyvre pakolt címkéket, Az opricsnyik egy napja a fatális félreértések regénye lehetne. Erotikusnak annyiban tekinthető, hogy van benne meglehetősen erőszakos, meglehetősen groteszk és meglehetősen átvitt értelmű nemi közösülés is. Alternatív történelemnek akkor nevezhetjük csak, ha megpróbáljuk ezt a fogalmat összemosni az „Oroszország múltja Oroszország jelene” tézissel (bár nyilván tévúton járnánk). Sci-finek sem mondanám, de számomra még a disztópiáktól is távol áll – Szorokinnál ugyanis annyira másra megy ki a játék, hogy az ímmel-ámmal felvázolt, odavetett világa igazából csak ürügy a szatírája kiteljesítéséhez. Ebben a regényben minden a jelenben ránk leselkedő potenciális veszélyekre hívja fel a figyelmet, és minden eleme akkor nyer csak igazán értelmet, ha behatóan szemléljük az író és a megszólított célközönség saját környezetét.

Ezen túlmenően igazi középutas Szorokin munka: már rendezettebb, közérthetőbb és lendületesebb, mondhatni, bestsellerszerű jegyeket magán hordozó alkotás, miközben tömve van zavarba ejtő, tabusított, az erőszakot esztétikailag a végletekig fokozó stilisztikai bravúrokkal. A szenvedély, a transz állapotának ábrázolása mindig erőssége volt Vlagyimir bátyónak, de a műfajok közötti váltogatás is nagyon megy neki – itt például versbetétekkel brillírozik! Cselekményközpontú írásnak tűnik, de én valahogy nem tartom annak – ezzel együtt feszesen hömpölyög előre az E/1-ben elmesélt története, bár kevés benne a kapaszkodó. A stílusa, a jelképei, a párhuzamai, célzásai – minden mögöttes tartalma sokszor többet ér a leírt nyilvánvalónál, erre figyelve pedig rengeteg rétege nyílhat meg a továbbiakban. Újraolvasásra tökéletesen alkalmas, főleg mostanában, amikor már tényleg azt kell figyelned az utcán, mikor szúr ki magának egy sasszemű opricsnyik a túloldalról…

>!
Gondolat, Budapest, 2008
190 oldal · ISBN: 9789636930646 · Fordította: Szőke Katalin
>!
Kkatja P
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Nem csalódtam most sem Szorokinban, megint megdobál minket minden széppel, jóval, de főleg sok erőszakkal, elnyomással és egy kis aberrációval spoiler majd kacag rajtunk, de akár komolyan is lehetne venni ezt a 2028-ban játszódó kis agymenést, ahol Oroszhon visszatér a kemény, de „igazságos” cár atyuska és opricsnyik hadserege kebelére.
Reszkessen az áruló, le a szólásszabadsággal, féljük a kutyafejes Merciket és legyünk mámorosak az Aranyhalacskáktól (feltéve hogy van rá pénzünk/hatalmunk) és közben ne feledjük, hogy mindennek hál Istennek, az égvilágon semmi köze a mostani orosz politikához… ;)

Kényes gyomrú, konzervatív, erkölcscsőszök kerüljék el messziről!
Jöhet a folytatás :)

>!
Gondolat, Budapest, 2008
190 oldal · ISBN: 9789636930646 · Fordította: Szőke Katalin
>!
szigiri
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Abban az országban, ahol a hideg – 20 körül kezdődik, ahol a vodka alapegysége 100 gramm, ahol a távolságok a mi fogalmaink szerint elképzelhetetlenek, hát abban az országban a groteszkkel sem bánnak mértékletesen, ha groteszk, akkor oda van pakolva. De hát Bulgakov országában mit is várhat az ember?

Szorokin jó abban, hogy iszonyatosan groteszk fantáziákat vessen viszonylag tömören a papírra. Ezt a könyvet a rövidsége ellenére is el kell dobni, ha 10 oldal után nem tetszik, mert ez pont azoknak szól, akik tudnak nevetni azon is, ha valami teljesen irracionális és kilátástalan.

Nyilván a sok fordítói lábjegyzet ellenére sem úgy olvassuk ezt a könyvet, ahogyan egy orosz, sem az emelkedett stílus, sem sok nyelvi és kulturális utalás nem jön át, így akinek tetszett, az képzelje el, hogy ő csak a 80 %-át kapta meg az élménynek. Nekem emlékezetes szórakozás volt a könyv. Amellett, hogy ércnél maradandóbb emlékműve annak, hogy ezt a nagy dobást, a kiemelkedést, a sorsfordítás lehetőségét az oroszok is el…….ták (náluk a „nem kicsit, nagyon”-ban is nagyon nagyon nagyot kell érteni) akilencvenes években, azért ne féljünk tanulni az ő hibájukból.És az sem véletlen, hogy az elmúlt fél évben két ember is ajánlotta a könyvet, mindegyik magyar. Legalább azt, hogy attól, hogy adtunk a világnak egy Puskint, Tolsztojt, Dosztojevszkijt, attól még a Holt lelkek, a Mester és Margarita, az 1984 és a Kreml trilógia írja le a legjobban, hogy milyenek is vagyunk.

>!
Morpheus
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Úgy néz ki, egy ideig nem fogok Szorokint olvasni. Felesleges az idegeimet borzolni olvasás közben, hogy úgy tűnik, nemsokára nálunk sem lesz különb a helyzet, mint odaát. Szorokin dühíti az orosz medvét, darázzsal töltött diót ad neki, amitől az aztán megvadul és üvölt. Ennyit elér, de ennél nem többet.

>!
Lunemorte MP
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Hm. Sajnos nem volt megjelölve itt,hogy ennek a kötetnek a folytatása a Cukor-Kreml,ezért azt olvastam el előbb. Azt kell hogy mondjam,hogy mind a kettő borzasztó színvonalas történet.
Ez egy alternatív történelem sci-fivel,disztópiával,kellő erotikával,humorral és társadalmi kritikával karöltve a nem is oly távoli jövőből. Néha már-már horrorba illő jelenetekkel ábrázolta a történteket az író.
Lehet-e egy állam egy nemzetiségű? Kell-e elfogadnunk az idegeneket? Eredményes lehet-e a diktatúra és mit éreznek a diktatúrából az emberek? Észreveszik-e egyáltalán? Hogyan viszonyuljunk uralkodónkhoz? Oly sok kérdést feltehetnék még…De én mégis inkább azt mondom,olvasd el. Tényleg. Oly sokrétű,biztosan tetszeni fog minden gondolkodó embernek. Aki nem a készen kapott történetet,hanem a saját maga által kibogozható szálakat kedveli,na annak ajánlom. :)

>!
Bélabá P
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Abszurd, helyenként morbid mű. Kicsit olyan érzésem volt, hogy a Mester be volt szívva esetleg bevodkázva miközben írta :-) Jókat rötyögtem egyes jeleneteken.
Egy szó,mint száz : tetszett.

>!
kalypso
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Korábban már olvastam Szorokintól A jég c. regényt, nem volt rossz az alaptörténet, voltak benne jó meglátások, sőt, helyenként sokkolt, de nem éppen jó értelemben (groteszk? igen. vicces? nekem nem). Akkor már nagyjából körvonalazódott bennem, hogy Szorokin nem nekem való, és ezzel a kisregénnyel is hasonlóan vagyok. Alapvetően nem tudom elfogadni a világot, ahol a regény játszódik, és rosszul vagyok az értelmetlen erőszaktól. Persze ebben is van egy csomó érdekes megjegyzés, ami hatalmasat üt, de most értetlenül állok, hogy vajon van-e értelme tovább olvasni a trilógiát, vagy egyáltalán Szorokint, vagy pedig tegyek le róla, hogy bármi örömet találok benne, és keressek olyasmit, ami jobban illik hozzám.

4 hozzászólás
>!
modus_operandi
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

A (kortárs, de a nem kortárs) orosz szerzők is közel állnak hozzám, így Szorokin is, az ő betegesen vicces és egy kicsit aberrált stílusával. Disztopikus regényhez képest nekem szokatlanul túl reális volt a vízió, amit elénk tárt a szerző, kevés „fantasztikumot” hagyott, leginkább egy racionális világképet ábrázolt, semmi űrtéboly, semmi teleport, de még csak függőleges autópályák sem, mindössze a mai informatikai-technikai-biotechnikai trendek logikus továbbépítése, a modern diktatúra keverése a régi módi dívivel. És nekem ezért tetszett ennyire.

>!
tgorsy
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Ha pár évvel ezelőtt olvasom: igen tetszett volna, jókat röhincseltem volna, elmondtam volna, h. ez a Szorokin milyen gyagya, és egyáltalán.
Most viszont azt érzem: lehet, h. ez a ma valósága.

>!
Vivarumba
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Azt hiszem rátaláltam a könyvre, aminél én vagyok a polgár, akit éppen pukkasztanak.
Szerencsére a könyv elég rövid és tömör, hamar a végére lehet érni, de még így is akadt benne rész, ahol a brutalitás ellenére is elkalandozott a figyelmem, azon merengve ezt most tényleg akarom olvasni? A plusz fél csillag az aranyhalakért és a kutyafejekért jár tőlem mint egyedi motívumok elismerése. Mivel de Sade márki a személyes olvasmányélményeimből kimaradt (bár ott a hírek szerint elég meredek dolgok történnek), az opricsnyik egy napjának sikerült rálépnie prüdériám tyúkszemére. Sajnos vizuális típus vagyok, így a regény „csúcspontja”, kiütötte nálam a biztosítékot és a gyomrom vetett egy jókora bukfencet (na bumm, ha csupán ennyi volt az író célja, kedves egészségére). A könyv lényege nekem röviden hatalom, drog és pornográfia. Szorokin bácsi meséi nem nekem valóak, így meghagyom őket mások örömére.


Népszerű idézetek

>!
Ezüst P

Mínusz 32 fok. Nesze nektek globális felmelegedés, amiről a külföldiek tépik a szájukat! Uraim, Oroszországban van még hó és fagy, ebben egy percig se kételkedjenek!

113. oldal

>!
Ezüst P

Ellenség pedig van garmadával, ami igaz, az igaz. Épphogy feltámadt Oroszország a Szürke Hamuból, épphogy öntudatra ébredt, épphogy tizenhat évvel ezelőtt Uralkodó Atyánk, Nyikolaj Platonovics lerakta a Nyugati Fal alapkövét, épphogy megkezdtük elutasítani mindazt, ami kívülről jövő, idegen, s azt, ami ördögi, idebent – erre minden résből, mint a kártékony szkolopendrák, előmászott az ellenség.

35. oldal

>!
Kkatja P

    A borbély, aki nem tartozik a személyzethez, már ott van az öltözőben. Bevonulok. Ez a hallgatag, zömök Sámson meghajlással üdvözöl, leültet a tükrök elé, megmasszírozza az arcom, levendulaolajjal bedörzsöli a nyakam. A keze ronda, mint általában a borbélyoké. De én elvi alapon nem osztom annak a cinikus Mandelstamnak a nézetét, a hatalom nem „undorító, mint a borbély mancsa”.* A hatalom gyönyörű és vonzó, mint a gyermektelen aranyhímzőnő öle.

*Az idézet Oszip Mandelstam Batyuskov (1932) című verséből való, a sor szó szerint: „a hatalom undorító, mint a borbély keze” – a ford.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
>!
Lunemorte MP

Imádom, ha hull a hó! Elfedi a földi gyalázatot, és a lélek tisztábbá válik tőle.

>!
Ezüst P

Az Uralkodó azonban mindent lát és hall. És tudja, kinek mire van szüksége.

91. oldal

>!
Lunemorte MP

Ahogy a Papa szokta mondogatni, három dolog van, amit csak néznék, mindig néznék, szüntelenül: a tűz, a tenger, és ahogy mások dolgoznak.

>!
Ezüst P

Az Uralkodó akarata – törvény és rejtély. Így van jól, Istennek legyen hála.

34. oldal

>!
kalypso

És akkor mi a hit? A hit, én hangoskodó testvéreim, tiszta, áttetsző, csendes, szinte láthatatlan, erős folyású és bőséges forrásvizet tartalmazó kút! Megértettétek? Vagy elismételjem?

182. oldal

>!
Lunemorte MP

Egy szempillantás – és már ott ingadozik Ivan Ivanovics a hurokban, rángatózik, felhördül, szuszog, fingik egyet búcsúzásul.


A sorozat következő kötete

Kreml sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2.
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala
Robert Merle: Állati elmék
Szergej Lukjanyenko: Világok őre
Samantha Shannon: Csontszüret
George Orwell: 1984
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
Robert Merle: Malevil
Stephen King: Végítélet