A ​jég (Jég-trilógia 1.) 176 csillagozás

Vlagyimir Szorokin: A jég Vlagyimir Szorokin: A jég Vlagyimir Szorokin: A jég

A Mundruczó Kornél által rendezett színpadi változatban is nagy sikert aratott kultuszkönyv új kiadása. „…Ilyen ez a Szorokin. Fog egy eszmét, meg a Tunguz meteor jegét és megpördíti rajta az egész huszadik századot, de olyan pontosan és olyan elviselhetetlen kegyetlenséggel, hogy egyszerre hasít beléd az, ami szerinte lehetséges, és az, ami tényleg volt." Háy János

Eredeti megjelenés éve: 2002

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolat világirodalom Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9789636939762 · Fordította: Bratka László
>!
Gondolat, Budapest, 2008
304 oldal · ISBN: 9789636931049 · Fordította: Bratka László
>!
Gondolat, Budapest, 2004
388 oldal · ISBN: 9639567094 · Fordította: Bratka László

1 további kiadás


Enciklopédia 8


Kedvencelte 38

Most olvassa 13

Várólistára tette 169

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

tammancs1 P>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Szorokin jege régóta „kísért”. Egyetemista koromban volt egy időszak, amikor kis túlzással nem hallottam mást, csak hogy menjek el a Krétakör előadására, Mundruczó rendezte és nagyon durva. Ez volt A jégből készült darab, Mucsival, Csákányi Eszterrel, Péterfy Borival. Végül nem mentem, máig bánom. Aztán pár éve belebotlottam a könyvtárban, beleolvastam az első pár oldalba, majd azzal a lendülettel tettem is le, annyira brutál volt.

Most újra nekivágtam. Kivettem a könyvtárból, túltettem magam az első 20 oldalon, és egyből beszippantott az egész. Nehéz róla spoilermentesen beszélni, mert ha valaki semmit sem ismer a történetből, a könyv feléig nem igazán érti mi a fene történik itt. Miért „zörgetik” fura nevű emberek mások szívét egy jégkalapáccsal? Az első fejezet annyira lecsupaszított, mintha egy forgatókönyvet olvasnánk. Tőmondatok, filmszerűen pörgő jelenetek, a szereplők és helyszínek pár szavas felskiccelése. Aztán a másodikból szépen lassan kiderül mi ez az egész. Van itt minden: 23.000 igaz ember a halott húsgépek sokaságában, szuperjég a Tunguzkáról, Berija és a politikai tisztogatások tárháza. Brutális, néhol beteg, de nagyon sodró és elgondolkodtató regény. Zsigerileg hat.

6 hozzászólás
sztinus>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Zseniálisan beteg. Annyira jól ír ez a krapek! Minden oldal, minden mondat kiszámíthatatlan. Az első rész kissé brutális volt, majdnem fennakadtam rajta, de cserébe a többi nagyon kárpótolt. Végig orosz a hangulat, az első fejezet pörög mint a stroboszkóp.
Utána csendesüzemmódban világosít fel.
Nincs többet mondani róla, mindenkinek el kell olvasnia.
Ps: köszönöm élet, hogy az év végén ilyen klasz könyveket adtál cserébe az év eleji szenvedősekért.

7 hozzászólás
tgorsy>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Csak ülök és nézek. Nincsenek gondolataim, nincs Fény sem. De sötét sem. Csak úgy vagyok.
Minden fizikai behatás nélkül végig lehet olvasni, egyszer sem éreztem azt a testi rosszul létet, mint az Amerikai pszichónál, vagy a Gépnarancsnál. De valami olyan borzadály, terror, szenvtelen erőszak árad az egészből, ami kiürít, félelmetesen megreszkettet.
Légszomjam van.
A szegycsontom a gerincembe nyomódik.
Én nem vagyok kiválasztott, a huszonháromezer tagja. De az isten mentsen meg attól, h. az legyek. Ez egy iszonyat.
A negyedik fejezetben a magányos kisfiú játszik.
Ugye van remény?

31 hozzászólás
Hanna IP>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Szőke, kék szemű emberek a hóban, fához kötözve. Más szőke, kék szeműek pedig jégkalapáccsal addig verik a mellkasukat, míg meg nem halnak vagy meg nem szólal a szívük. Mert igazi, beszélő szíve csak keveseknek van e Földön – mindenki más élőhalott, szóra sem érdemes söpredék. Az opricsnyik egy napjával ellentétben Szorokin itt nem pusztán a kendőzetlen borzalmat mutatja meg, hanem übermenschek egy olyan csoportját, akik, az író szavaival élve, az elveszett paradicsomot kutatják. Az ő paradicsomuk azonban mindenki más iránti totális közönnyel jár együtt, és ez enyhén szólva náci húrokat pengető szekta olyan gyomorforgatóan idillien keresi az Örök Fényt, hogy egy vagonnyi endorfintúltengéses virággyerek se különbül.
Szorokin jó író, amennyiben sikerült az írásával zsigeri ellenszenvet ébresztenie bennem. Egy biztos: nem közömbös könyv – és az a világ, amelyben ezt közönnyel lehetne olvasni, nem olyasmi, ahol szívesen élnék.

13 hozzászólás
jethro>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Szorokin úr fogja az egész XX. századi szocializmust minden szarával, az áhított kommunizmust minden hazugságával, beledobja a kondérba, hozzáadja Sztálint s az önkényuralmi rendszert minden kiszolgálójával, majd ad hozzá egy jó adagot a feltörekvő, felvilágosult fiatalok eszméiből, melyek leginkább a nyugatot majmoló kábszerek használatában, a high-tech alkalmazásában és az alvilági pénzhalmozásban nyilvánulnak meg, mindezt megspékeli szexualitással, erőszakkal, és nem kevés érzelemmel, végül pedig az egészet lehűti a Tunguz meteor jegével. Hidegen tálalandó!
Az író oly mértékben elítéli az emberiséget – melyben tulajdonképp igaza van – hogy az olvasó méltán azonosul a Fény gyermekeivel.
És a Fény gyermekei keresik testvéreiket.
A Tunguz meteor jegével.
Jégkalapáccsal.
Mostanában fenntartásokkal nyitom ki a hűtőszekrény ajtaját, vagy az ütvefúró dobozát – hátha egy jégkalapács lapul benne. Tény, hogy ez a regény félelmeket szül, aztán megnyugvást hoz, de legfőképp elgondolkodtat. Úgyhogy szőkék, kék szeműek a jégkalapáccsal még várjatok! Még nem vagyok készen. Még gondolkodnom kell rajta. Igaz, reggelente belenézek a tükörbe, s keresem a vörös foltokat a szegycsontom környékén. De még nem tudom, hogy közétek akarok-e tartozni. Minden esetre amit kínáltok, az kecsegtető.
Ti pedig Molyok, olvassátok!

2 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Jó pár km-en át emésztettem, de mindhiába – magyaráztassék bele hát a saját belemagyarázatom.
Sok itt a szex, zavar mindenhol, olyan irodalmi mű még nem született, ahol ne zavarna. Mások ilyen témájú házi videóit sem nézegetjük, ne tuszkoltasson hát az arcomba senki magánélete. Még ha azok a mások kitalált személyek csupán, akkor sem.
Bele lett mászva tehát a személyi terembe csúful. Még mindig kevésbé, mint az opricsnyiknál; a polgárpukkasztásra mérsékelten vagyok vevő, ott nekem messze túl sok volt.
Ez annál konszolidáltabb darab. Adott két faj – vö.: Solaris –: az emberek és ezek a szőkék. Az utóbbiak, felsőbbrendűségük tudatára eszmélvén, oktalan barommá silányítják az előbbieket. Bedobatnak a nácik is, ha brutalizálunk, örökzöld téma, nem lehet velük mellélőni. Ezek a szőkék mégsem nácik, hiszen felsőbbrendűségük tény. Mágikus realizmus esete forog fenn.
Nincs főben járóbb bűn annál, mint oktalan barommá silányítani, értelem nélküli tárgyként kezelni a gyengébbet. Zsigerből fel is forr az agyvizünk, rögtön hozzáteszem, jogosan. Az állat is élőlény, kéretik tisztelni tehát, még a növényt is, hát még az embert.

Olvasmányos, az tény. Hazudnék mindazonáltal, ha azt állítanám: tudom hová tenni.

Amikor az ösztönlény szintjén, piától drogon át üzekedésig tengődő fiatal öntudatra ébred, és a testiséget hátrahagyó, egészségesnél is egészebb életmódot folytató Übermenschhé válik, no, az igen. Az élhető, méltóságteljes élet tisztelete, az is – az állatkínzástól, a csecsemők eltaszításától mindenki szívének tessék minimum háromszor egymás után megszakadni.
A Solarissal ellentétben a két faj itt nem megy el egymás megértésére képtelenül egymás mellett: komoly alá- illetve fölérendeltség alakul ki, az egyik abuzál, a másikat abuzálják.
Kisiklott a kezemből ez az entitás. Lévén barna hajam és barna szemem, alighanem így kellett ennek lennie.

Kkatja>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Jó kis orosz anyag ez a Jég! A végére csak megszerettem ezt az őrült kis álomvilágot, bár az első részben csak a zörgetés, a halál, a káromkodás és sok rossz szex van, amiktől borsózott a hátam (2,5).
A második részben kapunk végre valami fogódzót is. Lassan világosodik meg az egésznek a célja és értelme egy szomorú, de végre érthetőbb és kedvelhetőbb történet formájában (4).
Majd a Harmadik részben már nyilvánosan reklámozott és osztogatott termék lesz a Yégből, és olvashatunk pár elégedett résztvevői véleményt(4).
Míg a Negyedik egy finoman megírt kis szösszenet a végére, hogy lássuk tud ez a Szorokin ilyet is (5).

…és Testvérek én is szőke vagyok és kékszemű, várlak benneteket, hogy felébresszétek a Szívemet és megszabadulva a húsgépek közül, együtt mehessünk az Ősi Fénybe… :)

Olvassátok és ébredjetek! Uff.

>!
Gondolat, Budapest, 2004
388 oldal · ISBN: 9639567094 · Fordította: Bratka László
Lunemorte P>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Hallo, hallo! Megfagyok, melegítsetek meg! Vegyetek észre! Itt vagyok…Hallo! Hallo! Semmi válasz…Eltűnt hát mindenki körülöttem. És csak én lebegek itt a sötét kozmoszban. A jeges rémület ölel át és a hihetetlen és örök fagy. Kérlek, ne törj meg! Kérlek, ne zúzz össze! Nekem van szívem! Van szívem, amely kiált! Amely sikít a fájdalomtól…Mely suttog egy nevet, melyet alig hall meg valaki…Egy nevet a végtelen közül…Miért vagyok ilyen magányos? Vagy tényleg egyedül vagyok a bolygón? Vannak még hozzám hasonló számkivetettek? Nem akarok újjászületni! Vigyél el oda, ahol a jég kettétör és nem érzek már semmi mást…Vigyél el oda, ahol nyugodtan eggyé válhatok az Ősi Lénnyel!

csend_zenésze>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Az elején abszolút egyértelmű volt, hogy igen, pont ez a könyv az, amire jelen pillanatban szükségem van. Némi orosz misztikum, de csak kőkeményen – irtó tömör, szikár szöveg, semmi lacafaca, nulla totojázás és céltalan mesedélután. Csak az igazság, de azt azért sötéten. A narráció objektivitása olyan szintű, hogy már az első oldalakon tapintani lehetett a feszültséget, amit a pont az elhallgatott mesedélután okozott.
(…) Na de ekkor.
Hirtelen jön egy jókora ugrás – vége az első résznek. És hogy mi vár ránk a második részben? Totális hangnemváltás – maga a kudarc, vagy valami ahhoz nagyon közeli.
Merthogy az engem annyira lelkesítő és lázba hozó, tömör és jéghideg szöveget felváltja az egyes szám első személy, ráadásul egy kislánykáé. Bosszantó, rettentően bosszantó. Nem is az elbeszélésmód változása miatt – nem lenne vele semmi gond, ha a könyv első felével nem húzta volna el előttem a mézesmadzagot. Mintha Vologyánk hirtelen írás közben rájött volna, hogy jé, ezt így is el lehet mesélni, gyorsan lecsapta hát az eddig megírtakat, hogy hirtelen belevágjon valamibe, aminek talán egy külön könyv sem ártott volna a trilógiában. Akkor talán megbarátkoztam volna azzal a lacafacázással és, urambocsá', picsogással, amit a kedves Hram művel a második rész során. „A szív nyelve” – ez az, amit csakis azzal az erős, posztmodern szövegvilággal lehetett volna úgy megszólaltatni, hogy ne csöpögjön a könyvből ez a fanatikus nyál. Mert az lett belőle ebben az előadásban – hiába a történelembe való beleágyazás, hiába a hosszú életút, hiába a rengeteg szegycsonton porrá zúzott tunguz jég, és hiába a rész végén mégiscsak visszahozott újoncok, vagy épp a jövőt ismét csak mézesmadzagként megcsillantó zárás.

Nagy reményeket láttam az elején a regényben, de a végére az Örök Fény és a szívekkel való beszélgetés olyan maszlaggá nyúlt, amit már nem bírtam lelkesedéssel fogadni. Szorokinból azonban épp az ígéretes kezdetek miatt nem sikerült kiábrándulnom: ha az előzményeket elmesélő Bro útját nagy ívben is kerülni fogom, a trilógiát záró 23 000 még biztosan a kezembe fog akadni, mert van benne fantázia, nem is kicsi. Addig is lehet, jó lenne utánanézni a regényből készült darabnak – a KrétaKör előadásában határozottan izgalmas élménynek tűnik.

(Teljes bejegyzés: http://lelekkatapult.blogspot.hu/2012/08/a-jeg-ambivale… )

10 hozzászólás
KBCsilla P>!
Vlagyimir Szorokin: A jég

Nem egy egyszerű könyv, annyi bizonyos. Először a történet kifejezést akartam használni, de aztán meggondoltam magam.
Nagyon sok érzés kavargott bennem olvasás közben. Pontosabban akkor, amikor nem olvastam, mert egyébként nem tudtam elszakadni a könyvtől, teljesen belém kapaszkodott, nem engedett szabadon. Teljesen át tudtam érezni a szív-kapcsolatot, néha azt éreztem, mintha nem is a fantázia világa lenne.
Hát nem összeölelkezünk, és hosszú-hosszú percekig, egy örökkévalóságnak tűnően öleljük azt, akihez kötődünk érzelmileg? Nem így adjuk ki és át a bánatunkat, szeretetünket, félelemeinket? Nem igaz az, hogy vannak mély érzések, amikhez nem kell feltétlenül a testi kapcsolat?
Mindezek mellett a durvaság, a nyomdafestéket is megszégyenítő trágárság kicsit elterelgette a figyelmemet, pedig nem vagyok egy ártatlan lélek.
Tejesen egyetértek a szív erejével, de az nagyon nem tetszett, ahogyan kiválasztották a közéjük valókat. Kicsit a Gyerekgyár jutott eszembe, a tiszta faj elmélettel, a csak szőkékkel és kék szeműekkel. Kicsit éreztem – na jó, nem kicsit – a nácizmus szelét, főleg amikor valaki nagyon snájdig fickónak festette le Hitlert. (Sajnálom, hogy nem írtam ki azt a néhány sort)
Tudom, megint ellenállást váltok ki, és megosztom az ismerőseim táborát, de nekem tetszett a könyv.
Máris veszem elő a második részt.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

– Beszélj a szíveddel, a szíveddel beszélj, a szíveddel!…

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet · szív
7 hozzászólás
Lunemorte P>!

– Az olyanok, mint mi, nagyon kevesen vannak. Mindössze százötvenhárom ember az egész Földön.
Azt mondtam:
– Miért van így?
– Mert nem olyanok vagyunk, mint a többiek. Mi nemcsak a szánkkal tudunk beszélni, hanem a szívünkkel is. A többiek viszont csak a szájukkal. És soha nem kezdenek a szívükkel beszélni.
– Miért?
– Azért, mert élőhalottak. Az emberek abszolút többsége a Földünkön csak mozgó halott. Holtan születnek, holtakat vesznek feleségül, holtakat szülnek, meghalnak; a halott gyerekeik új halottakat szülnek – és így megy ez örökkön-örökké. Ez halott életük körforgása. Nincs belőle kiút. Mi viszont élők vagyunk. Kiválasztottak. Tudjuk, hogy mi a szív nyelve, az, amin már beszéltünk veled. És tudjuk, mi a szeretet.

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek · Föld
Lunemorte P>!

– Micsoda boldogság megtalálni még egy élő szívet.

222. oldal

Carmilla >!

A kandallóban kialudt a tűz. De tűzben égő szíveink lobogtak a sötétben.

Második rész

Lunemorte P>!

– A szex – betegség. Halálos. És ebben szenved az egész emberiség.

28. oldal

Lunemorte P>!

A szíved az elmúlt életed miatt érzett szégyentől sírt. Ez normális. Így történt mindegyikünkkel. Mostantól fogva sohasem fogsz sírni. Csak örülni fogsz. Örülni, hogy élsz.

205. oldal

Lunemorte P>!

És végül megláttam az ezen a komor planétán lévő mieink szíveit. Négyszögletes hűtőszekrényem a térben lebegett. És csillagképként lebegtek körben a szívek. Összesen négyszázötvenkilenc volt. Ilyen kevés! Világítottak nekem, és beszéltek velem a mi nyelvünkön.

Lunemorte P>!

– Mi az, éjszakai pillangó vagy?
– Inkább nappali – ásított Nyikolajeva fáradtan, miközben kifújta a füstöt. – Dohánylepke.

60. oldal

csillagka>!

     – Az embernek meztelenül kell aludnia.
     – Miért?
     – Azért mert meztelenül születik és meztelenül hal meg.
     – Hát, nem meztelenül hal meg. Öltönyben. És koporsóban.
    Az ápolónő visszatette a láncot.
     – Az ember nem maga veszi fel az öltönyt. A koporsóba sem maga fekszik bele.

19. oldal

csillagka>!

De úgy egyáltalán, mi az emberi ház? Furcsa, korlátozott tér. Kőben, vasban, üvegben testet öltött vágy, hogy elrejtőzzenek a Kozmosz elől. Koporsó. Amelybe az anyaméhből pottyan az ember.

358. oldal


A sorozat következő kötete

Jég-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Guzel Jahina: A Volga gyermekei
Natalija Nyikityina: Hazatérek hozzád
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen
Tatyjana Tolsztaja: A macskány