A ​jég (Jég-trilógia 1.) 142 csillagozás

Vlagyimir Szorokin: A jég Vlagyimir Szorokin: A jég Vlagyimir Szorokin: A jég

A Mundruczó Kornél által rendezett színpadi változatban is nagy sikert aratott kultuszkönyv új kiadása. „…Ilyen ez a Szorokin. Fog egy eszmét, meg a Tunguz meteor jegét és megpördíti rajta az egész huszadik századot, de olyan pontosan és olyan elviselhetetlen kegyetlenséggel, hogy egyszerre hasít beléd az, ami szerinte lehetséges, és az, ami tényleg volt." Háy János

Eredeti megjelenés éve: 2002

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Gondolat világirodalom, Nemzeti Színház Színműtár

>!
Gondolat, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9789636939762 · Fordította: Bratka László
>!
Gondolat, Budapest, 2008
304 oldal · ISBN: 9789636931049 · Fordította: Bratka László
>!
Gondolat, Budapest, 2004
388 oldal · ISBN: 9639567094 · Fordította: Bratka László

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Föld


Kedvencelte 35

Most olvassa 11

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Vlagyimir Szorokin: A jég

"– Az olyanok, mint mi, nagyon kevesen vannak. Mindössze százötvenhárom ember az egész Földön.
Azt mondtam:
– Miért van így?
– Mert nem olyanok vagyunk, mint a többiek. Mi nemcsak a szánkkal tudunk beszélni, hanem a szívünkkel is. A többiek viszont csak a szájukkal. És soha nem kezdenek a szívükkel beszélni.
– Miért?
– Azért, mert élőhalottak. Az emberek abszolút többsége a Földünkön csak mozgó halott. Holtan születnek, holtakat vesznek feleségül, holtakat szülnek, meghalnak; a halott gyerekeik új halottakat szülnek – és így megy ez örökkön-örökké. Ez halott életük körforgása. Nincs belőle kiút. Mi viszont élők vagyunk. Kiválasztottak. Tudjuk, hogy mi a szív nyelve, az, amin már beszéltünk veled. És tudjuk, mi a szeretet."

Oh, hogy az a……
Elképesztő hatással volt rám.
Azt hittem egy unalmas olvasmány lesz, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Már az első fejezet röpített magával, teljesen széttépet, és csak a közepe táján kezdtem el keresgetni a darabjaimat, összeillesztve, hogy újra egy lehessek….
Hülye hasonlat? Lehet, de nem jut eszembe más.
Nagyon orosz és nagyon tetszik, kell, hogy olvassak tőle mást is….
Megéri elolvasni, nagyon brutális a maga nemében….újraolvasós…..

2 hozzászólás
>!
sztinus P
Vlagyimir Szorokin: A jég

Zseniálisan beteg. Annyira jól ír ez a krapek! Minden oldal, minden mondat kiszámíthatatlan. Az első rész kissé brutális volt, majdnem fennakadtam rajta, de cserébe a többi nagyon kárpótolt. Végig orosz a hangulat, az első fejezet pörög mint a stroboszkóp.
Utána csendesüzemmódban világosít fel.
Nincs többet mondani róla, mindenkinek el kell olvasnia.
Ps: köszönöm élet, hogy az év végén ilyen klasz könyveket adtál cserébe az év eleji szenvedősekért.

7 hozzászólás
>!
tgorsy
Vlagyimir Szorokin: A jég

Csak ülök és nézek. Nincsenek gondolataim, nincs Fény sem. De sötét sem. Csak úgy vagyok.
Minden fizikai behatás nélkül végig lehet olvasni, egyszer sem éreztem azt a testi rosszul létet, mint az Amerikai pszichónál, vagy a Gépnarancsnál. De valami olyan borzadály, terror, szenvtelen erőszak árad az egészből, ami kiürít, félelmetesen megreszkettet.
Légszomjam van.
A szegycsontom a gerincembe nyomódik.
Én nem vagyok kiválasztott, a huszonháromezer tagja. De az isten mentsen meg attól, h. az legyek. Ez egy iszonyat.
A negyedik fejezetben a magányos kisfiú játszik.
Ugye van remény?

31 hozzászólás
>!
Hanna IP
Vlagyimir Szorokin: A jég

Szőke, kék szemű emberek a hóban, fához kötözve. Más szőke, kék szeműek pedig jégkalapáccsal addig verik a mellkasukat, míg meg nem halnak vagy meg nem szólal a szívük. Mert igazi, beszélő szíve csak keveseknek van e Földön – mindenki más élőhalott, szóra sem érdemes söpredék. Az opricsnyik egy napjával ellentétben Szorokin itt nem pusztán a kendőzetlen borzalmat mutatja meg, hanem übermenschek egy olyan csoportját, akik, az író szavaival élve, az elveszett paradicsomot kutatják. Az ő paradicsomuk azonban mindenki más iránti totális közönnyel jár együtt, és ez enyhén szólva náci húrokat pengető szekta olyan gyomorforgatóan idillien keresi az Örök Fényt, hogy egy vagonnyi endorfintúltengéses virággyerek se különbül.
Szorokin jó író, amennyiben sikerült az írásával zsigeri ellenszenvet ébresztenie bennem. Egy biztos: nem közömbös könyv – és az a világ, amelyben ezt közönnyel lehetne olvasni, nem olyasmi, ahol szívesen élnék.

13 hozzászólás
>!
jethro
Vlagyimir Szorokin: A jég

Szorokin úr fogja az egész XX. századi szocializmust minden szarával, az áhított kommunizmust minden hazugságával, beledobja a kondérba, hozzáadja Sztálint s az önkényuralmi rendszert minden kiszolgálójával, majd ad hozzá egy jó adagot a feltörekvő, felvilágosult fiatalok eszméiből, melyek leginkább a nyugatot majmoló kábszerek használatában, a high-tech alkalmazásában és az alvilági pénzhalmozásban nyilvánulnak meg, mindezt megspékeli szexualitással, erőszakkal, és nem kevés érzelemmel, végül pedig az egészet lehűti a Tunguz meteor jegével. Hidegen tálalandó!
Az író oly mértékben elítéli az emberiséget – melyben tulajdonképp igaza van – hogy az olvasó méltán azonosul a Fény gyermekeivel.
És a Fény gyermekei keresik testvéreiket.
A Tunguz meteor jegével.
Jégkalapáccsal.
Mostanában fenntartásokkal nyitom ki a hűtőszekrény ajtaját, vagy az ütvefúró dobozát – hátha egy jégkalapács lapul benne. Tény, hogy ez a regény félelmeket szül, aztán megnyugvást hoz, de legfőképp elgondolkodtat. Úgyhogy szőkék, kék szeműek a jégkalapáccsal még várjatok! Még nem vagyok készen. Még gondolkodnom kell rajta. Igaz, reggelente belenézek a tükörbe, s keresem a vörös foltokat a szegycsontom környékén. De még nem tudom, hogy közétek akarok-e tartozni. Minden esetre amit kínáltok, az kecsegtető.
Ti pedig Molyok, olvassátok!

2 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Vlagyimir Szorokin: A jég

Jó pár km-en át emésztettem, de mindhiába – magyaráztassék bele hát a saját belemagyarázatom.
Sok itt a szex, zavar mindenhol, olyan irodalmi mű még nem született, ahol ne zavarna. Mások ilyen témájú házi videóit sem nézegetjük, ne tuszkoltasson hát az arcomba senki magánélete. Még ha azok a mások kitalált személyek csupán, akkor sem.
Bele lett mászva tehát a személyi terembe csúful. Még mindig kevésbé, mint az opricsnyiknál; a polgárpukkasztásra mérsékelten vagyok vevő, ott nekem messze túl sok volt.
Ez annál konszolidáltabb darab. Adott két faj – vö.: Solaris –: az emberek és ezek a szőkék. Az utóbbiak, felsőbbrendűségük tudatára eszmélvén, oktalan barommá silányítják az előbbieket. Bedobatnak a nácik is, ha brutalizálunk, örökzöld téma, nem lehet velük mellélőni. Ezek a szőkék mégsem nácik, hiszen felsőbbrendűségük tény. Mágikus realizmus esete forog fenn.
Nincs főben járóbb bűn annál, mint oktalan barommá silányítani, értelem nélküli tárgyként kezelni a gyengébbet. Zsigerből fel is forr az agyvizünk, rögtön hozzáteszem, jogosan. Az állat is élőlény, kéretik tisztelni tehát, még a növényt is, hát még az embert.

Olvasmányos, az tény. Hazudnék mindazonáltal, ha azt állítanám: tudom hová tenni.

Amikor az ösztönlény szintjén, piától drogon át üzekedésig tengődő fiatal öntudatra ébred, és a testiséget hátrahagyó, egészségesnél is egészebb életmódot folytató Übermenschhé válik, no, az igen. Az élhető, méltóságteljes élet tisztelete, az is – az állatkínzástól, a csecsemők eltaszításától mindenki szívének tessék minimum háromszor egymás után megszakadni.
A Solarissal ellentétben a két faj itt nem megy el egymás megértésére képtelenül egymás mellett: komoly alá- illetve fölérendeltség alakul ki, az egyik abuzál, a másikat abuzálják.
Kisiklott a kezemből ez az entitás. Lévén barna hajam és barna szemem, alighanem így kellett ennek lennie.

>!
Ákos_Tóth IP
Vlagyimir Szorokin: A jég

Akármilyen véleményt olvastam eddig Szorokinról, valahogy sosem tudtam beállni teljes mellszélességgel egyetlen állásfoglalás mögé sem – és ez kimondottan az írót dicséri, hiszen akárhány olvasója akadt eddig, mindig valami más vált le arról a gigantikus jégtömegről, ami olvasás közben olvadozik, és csöpögteti bele nedveit a befogadó szívébe. No de!

A Jég-trilógia sorrendjét én akaratomon kívül megvariáltam, a startot a Bro útja jelentette, ami tökéletesen megállt a saját lábán, és remek kiindulási alapot adott ennek a könyvnek. Szóval biztosan tudom állítani, hogy az első fejezetben nem okozott számomra zűrzavart a sok furcsa esemény, majd haladva a történettel öröm volt visszakacsintani a Bro történetvezetésére, hangulatára, stílusára. Mondjuk azt el kell ismerni, hogy a kezdés thrilleres, misztikus, orosz rögvalóságba kevert skandináv krimis felütése nagyon jól torkon tudja ragadni az olvasót, ezzel a hangvétellel simán lehetne népszerű bestseller is a könyv. Haladván tovább aztán szép lassan elérünk a jellegzetes, a Bro útját teljesen átható szorokini örvényléshez, ami miatt sokan biztosan elfordulnak az írótól, még ha a kezdeteknél még élvezték is a Jég olvasását. A forgatagszerű, megállás nélkül ömlő történet, a szenvedély és az érzéketlenség vegyülése az, ami igazán az esszenciája az író stílusának (Márquez párhuzam?), és szerintem a Jég is ezen a ponton ért révbe, így tudja az olvasót is valami hasonló közérzetbe ringatni, mintha maga is a bűvös 23 000 tagja volna. Ha nagyon belemélyedünk, saját tapasztalataim szerint iszonyatosan furcsa lesz hirtelen a könyvből visszatérni a valóságba.

Amivel viszont régóta vannak fenntartásaim, az Szorokin alkotásainak értelmezése. Sosem szeretem, ha megmagyarázzák egy író mondanivalóját, és Szorokinnál ezt fokozottan nem lenne szabad bárkinek megtennie, legalábbis nem arról a jellemzően magas lóról, amiről sok kritikus és véleményvezér tenni szokta. Az Opricsnyik-trilógiának még csak-csak neki lehet esni, de a Jégnek nem kellene, mivel a nyilvánvaló párhuzamokat, az egyből kiütköző utalásokat mindenki le tudja venni, ugyanakkor arra építkezni, hogy a kiválasztottak elnyomó, náci utóérzésekben tocsogó titkos háttérhatalmának bemutatása a könyv fő célja, felszínes és túl gyors értékelés, de minimum részigazság. Számomra leginkább azért tűnik annak, mert Szorokin behozza a képbe a mágikus realizmust, a természetfölöttit, ami – szemben a kritika célpontjában álló elnyomó elitekkel – valóban megkülönbözteti ezeket a szőke és kék szemű lényeket az emberektől. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a legfőbb különbség köztük és az emberi faj között pontosan abban nyilvánul meg, hogy olyan sallangokat hagynak el, amikkel az emberiség évezredek óta hadilábon áll, például a természettel való szembenállást, vagy a testiséget, helyére emelve a tökéletes lelkiséget – és akkor egyből már vallási szinten folytatódhat az összevetés. Mik tehát Szorokin lényei? Érzéketlenül gyilkoló nácik, fasiszták, angyalok, kiválasztottak, földöntúli lények? Gyilkolnak minket, hogy céljukat elérjék, de szemükre vethetjük-e ezt erkölcsileg? Tekintettel arra, hogy a történet során az emberiség milyen képviselőivel találkozunk, ezen sokat lehet még meditálni.

Reménykedem benne, hogy a teljes igazságot Szorokin maga sem tudja, vagy ha igen, nem fog nekiállni magyarázkodni regényei mondanivalójáról. Én a magam részéről elsősorban olvasni szeretem őt, aztán a gondolkodás már fut a maga útján… nem vagyok boldogtalan attól, hogy nem tudok állást foglalni a regényei kapcsán felmerült kérdésekben. Számomra ő az egyetlen író, akinél a szadizmus, a pornográfia, a tabudöntögetés működik, akitől ezt elfogadom, mert az írói zseni mögött érzem, hogy ez nem öncélúság. Nem akar sem kiszolgálni, sem kielégülni. Viszont éppen ezért nagyon nem jön be, mikor valaki mímelni akarja ezt a felütést és stílust. A mostanában divatos irodalmi fenegyerek címre pályázó sok-sok alkotóval nincs sok kedvem találkozni, fenegyerek ugyanis csak spontán lehet egy alkotóból.

>!
Lunemorte MP
Vlagyimir Szorokin: A jég

Hallo, hallo! Megfagyok, melegítsetek meg! Vegyetek észre! Itt vagyok…Hallo! Hallo! Semmi válasz…Eltűnt hát mindenki körülöttem. És csak én lebegek itt a sötét kozmoszban. A jeges rémület ölel át és a hihetetlen és örök fagy. Kérlek, ne törj meg! Kérlek, ne zúzz össze! Nekem van szívem! Van szívem, amely kiált! Amely sikít a fájdalomtól…Mely suttog egy nevet, melyet alig hall meg valaki…Egy nevet a végtelen közül…Miért vagyok ilyen magányos? Vagy tényleg egyedül vagyok a bolygón? Vannak még hozzám hasonló számkivetettek? Nem akarok újjászületni! Vigyél el oda, ahol a jég kettétör és nem érzek már semmi mást…Vigyél el oda, ahol nyugodtan eggyé válhatok az Ősi Lénnyel!

>!
Kkatja P
Vlagyimir Szorokin: A jég

Jó kis orosz anyag ez a Jég! A végére csak megszerettem ezt az őrült kis álomvilágot, bár az első részben csak a zörgetés, a halál, a káromkodás és sok rossz szex van, amiktől borsózott a hátam (2,5).
A második részben kapunk végre valami fogódzót is. Lassan világosodik meg az egésznek a célja és értelme egy szomorú, de végre érthetőbb és kedvelhetőbb történet formájában (4).
Majd a Harmadik részben már nyilvánosan reklámozott és osztogatott termék lesz a Yégből, és olvashatunk pár elégedett résztvevői véleményt(4).
Míg a Negyedik egy finoman megírt kis szösszenet a végére, hogy lássuk tud ez a Szorokin ilyet is (5).

…és Testvérek én is szőke vagyok és kékszemű, várlak benneteket, hogy felébresszétek a Szívemet és megszabadulva a húsgépek közül, együtt mehessünk az Ősi Fénybe… :)

Olvassátok és ébredjetek! Uff.

>!
Gondolat, Budapest, 2004
388 oldal · ISBN: 9639567094 · Fordította: Bratka László

Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

– Beszélj a szíveddel, a szíveddel beszélj, a szíveddel!…

16. oldal

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

– Micsoda boldogság megtalálni még egy élő szívet.

222. oldal

>!
Lunemorte MP

– Az olyanok, mint mi, nagyon kevesen vannak. Mindössze százötvenhárom ember az egész Földön.
Azt mondtam:
– Miért van így?
– Mert nem olyanok vagyunk, mint a többiek. Mi nemcsak a szánkkal tudunk beszélni, hanem a szívünkkel is. A többiek viszont csak a szájukkal. És soha nem kezdenek a szívükkel beszélni.
– Miért?
– Azért, mert élőhalottak. Az emberek abszolút többsége a Földünkön csak mozgó halott. Holtan születnek, holtakat vesznek feleségül, holtakat szülnek, meghalnak; a halott gyerekeik új halottakat szülnek – és így megy ez örökkön-örökké. Ez halott életük körforgása. Nincs belőle kiút. Mi viszont élők vagyunk. Kiválasztottak. Tudjuk, hogy mi a szív nyelve, az, amin már beszéltünk veled. És tudjuk, mi a szeretet.

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · Föld
>!
Carmilla 

A kandallóban kialudt a tűz. De tűzben égő szíveink lobogtak a sötétben.

Második rész

>!
Lunemorte MP

– A szex – betegség. Halálos. És ebben szenved az egész emberiség.

28. oldal

>!
Lunemorte MP

A szíved az elmúlt életed miatt érzett szégyentől sírt. Ez normális. Így történt mindegyikünkkel. Mostantól fogva sohasem fogsz sírni. Csak örülni fogsz. Örülni, hogy élsz.

205. oldal

>!
Lunemorte MP

És végül megláttam az ezen a komor planétán lévő mieink szíveit. Négyszögletes hűtőszekrényem a térben lebegett. És csillagképként lebegtek körben a szívek. Összesen négyszázötvenkilenc volt. Ilyen kevés! Világítottak nekem, és beszéltek velem a mi nyelvünkön.

>!
Lunemorte MP

Amikor az apám elkezdi az anyámat verni – egyenesen ásítozok a félelemtől. Kábult vagyok, lefeküdnék a földre, és nem kelnék föl, aludnék, amíg nem ér véget minden.

170. oldal

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Családunk szabálya: nem enni élőt, nem főzni, nem sütni az ételt, nem vágni és nem szúrni! Mivel mindez megsérti az Ő Kozmoszát.

200. oldal

>!
Lunemorte MP

A szíveink régóta keresték egymást. Tomboltak. Az idő megállt számunkra…

213. oldal


A sorozat következő kötete

Jég-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Imre: Sorstalanság
Erich Maria Remarque: Szikrányi élet
Robert Merle: Mesterségem a halál
William Styron: Sophie választ
Paul Willems: A hattyú krónikája
Jókai Mór: A jövő század regénye
Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen
Varlam Salamov: Kolima
Jo Walton: Farthing
Peter Terrin: Az őr