Az emberek gyakran nem akarnak segíteni önmagukon, még ha képesek volnának is rá. Sokan öntudatlanul szenvedni vágynak, szinte ragaszkodnak a gyermeki tehetetlenség állapotához. Ám akik őszintén akarnak is segíteni önmagukon, azok sem igen tudják, miként kezdjenek hozzá.
Levi doktor nagyszerű könyve – bár nem boldogságrecepteket ad – olyan eljárásokkal ismerteti meg az olvasót, amelyek segítségével sikerrel közelebb férkőzhet a legizgalmasabb „ismeretlenhez”: önmagához. A kötetben szereplő eljárásokat bárki elsajátíthatja, aki csak óhajtja, és – ami a legfontosabb – időt szán a megtanulásukra.
Az önismeret művészete 8 csillagozás
Enciklopédia 7
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 8
Kölcsönkérné 1
Népszerű idézetek
A légzés akaratlan visszafojtására nemcsak a legkülönfélébb emóciók alkalmával kerül sor, hanem csaknem minden feszültség esetén is, különösen, ha intenzív szellemi munkát végzünk. Tartós pszichés megterheléskor nem a légzés gyakorisága és mélysége változik, hanem tonikus rajza, „grafikonja”. […]
Aki szorongóan bánatos, és tompa nyomást érez a mellében, nem is gyanítja, hogy ennek az állapotnak a „végrehajtói" a hörgőizmok (de természetesen nemcsak ezek). A légzés tónusa, a légzési „stílus" hozzájárul a maga obulusával a belső érzelmi háttér kialakításához. A légzés érzelmi rajzolatának megváltoztatása ugyanolyan nehéz, mint a kialakult kézírásé. De nem reménytelen feladat.
193. oldal
A játék, amelynek a tétje az „élet”, az evolúció legfontosabb játéka. A Játékok Játéka mindenki számára, és érthető, hogy a tudatnak miért jut oly korlátozott szerep ebben a játékban. Természetünk ősibb saját énünknél, és az ész bizonytalan bonyolultságát könnyen feledteti az állati biztonság egyszerűsége.
A józan ész ingája, 44.o.
Vajon nem nyilvánvaló-e, hogy minden ember összehasonlíthatatlanul több, mélyebb, átfogóbb annál, amit önmagából megnyilváníthat, akár költeményekben vagy saját külsejében? A megítélések rekeszei, amelyekbe kérlelhetetlenül belegyömöszöljük egymást, fölöttébb csekély számúak. Szeretnünk kell önmagunkban a hallgatag titkot, a múlt, a jelen és a jövő megismételhetetlen dallamát. És minden öntökéletesítés – még az a fogyatékos és alsófokú is, amelyről ez a könyv beszél – elsősorban azon alapul, hogy vállaljuk önmagunkat, érezzük természetesnek a szeretetet önmagunk iránt, bármilyen hibáink legyenek is; mert függetlenül mindentől és mindenkitől, eredendő jogunk, hogy azok legyünk, akik vagyunk.
A közhelyek hasznáról és haszontalanságáról, 25.o.
A tudat összetett valami: mérhetetlen sokasága az emberi érintkezésben kialakult sablonoknak, amelyek az agyba pecsételődve, érzelmeket és indítékokat, gondolatokat és ítéleteket, döntéseket és cselekedeteket váltanak ki – mi pedig mindezt magunknak véljük. Van hát akkor valami, ami a sajátunk volna, leszámítva a már elsajátított, rendelkezésünkre álló sablonok új kombinációit?
Csakhogy az automata, amelyik tudja magáról, hogy automata, már nem is automata többé. Amikor behatol a dolgok lényegébe és összefüggésébe, amikor világosan látja az okok és a következmények láncszemeit, képessé válik az előrelátásra. Ezután csak helyesen kell elrendeznie a cselekedeteit, és íme, kirajzolódik előtte az alkotás lehetősége.
30. oldal, A női logikáról, amely a férfiakat is jellemzi
Az öntökéletesedés hajlama az emberiség felnőttkora. Az emberek közötti különbség beláthatatlan, mindenki egyetlen és egyszeri. Mindenkiben él az a törekvés, hogy megváltoztassa önmagár – hozzáfogni sohasem késő.
Az önismeret axiómái. Szeretni önmagunkat annyi, mint követelményeket támasztani önmagunkkal szemben.
A közhelyek hasznáról és haszontalanságáról (Mottó), 5.o.
1. Nem változtathatjuk meg magunkat a kívánt módon, ha nem tanulmányozzuk szakadatlanul önmagunkat.
2. Nem tanulmányozhatjuk magunkat, ha nem törekszünk önmagunk megváltoztatására.
3. Nem tanulmányozhatjuk önmagunkat, ha nem tanulmányozunk egyszersmind ugyanolyan érdeklődéssel más embereket (akár csak egyetlen embert is; de minél többet, annál jobb).
A közhelyek hasznáról és haszontalanságáról, 20.o.
[…] az emberek gyakran nem akarnak segíteni önmagukon, még ha képesek volnának is rá. Sokan öntudatlanul szenvedni vágynak. Sokan ragaszkodnak a gyermeki tehetetlenség állapotához
15. oldal, A közhelyek hasznáról és haszontalanságáról
Hasonló könyvek címkék alapján
- Edith Eva Eger: Az ajándék 94% ·
Összehasonlítás - Kristin Neff – Christopher Germer: Tudatos önegyüttérzés ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink 96% ·
Összehasonlítás - Lukács Liza: Hogyan szeretsz? 96% ·
Összehasonlítás - Kovács Eszter: Köszi, jól 96% ·
Összehasonlítás - Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei 96% ·
Összehasonlítás - Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is 97% ·
Összehasonlítás - Juhász Bettina – Miklós Andrea – Pető Dorina: Mélylevegő Projekt: Elmerülő 95% ·
Összehasonlítás - Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy 94% ·
Összehasonlítás - M. Scott Peck: Úttalan utakon 98% ·
Összehasonlítás