13+1 (13+1 1.) 13 csillagozás

Vladimir Weaver: 13+1

…azt ​nem tudni, hogy történetünk vajon a távoli jövőben vagy a régmúltban játszódik-e. Csak egy bizonyos, hogy a Mynodis bolygó az, ahová elröpít a 13+1.
A sok világégés után egy látszólag nyugalmas korszakot kezdenek az emberek, ahol mindenki munkája szükséges, és mindenki viszonylagos biztonságban és elismerésben, jó életet élhet. De vajon mi van a felszín alatt? Ha élhetnél egy olyan életet, ahol nem leszel soha beteg, alig öregszel és akár örökké élhetsz, akkor mi az amit megtennél érte?
Vajon ezért cserébe odaadnád-e az egész életed?
13 osztályba kerülhetsz, ahol az alsóbb osztályokhoz tartozók és a felsőbb osztályok életszínvonala között akkora szakadék tátong, amelyet el sem tudnak képzelni a kisemberek.
Ree Vox a legszegényebbek osztályába született bele. Egyszer az életében viszont minden ember választhat jó és rossz, gazdag és szegény élet között. Ezután az „Osztályok” között már nincs lehetőség az átjárásra.
Ree úgy döntött, hogy egy… (tovább)

>!
Magánkiadás, Magyarország, 2019
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150010960 · Illusztrálta: Fehér Bálint, Roznik Melinda

Kapcsolódó zóna

!

13+1

4 tag · 20 karc · Utolsó karc: 2020. január 31., 19:32 · Bővebben


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Ree Vox


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Vladimir Weaver: 13+1

„Azt mondta, hogy az életben az erő csak egyfajta képesség. És minden képességnek van egy ellensége. Ha ugyanazok a képességek feszülnek egymásnak, akkor nyilván az győz, akinek az a képessége erősebb. De ha valami egészen mást alkalmazunk, akkor hiába erős valaki valamiben, mert ha megtaláljuk azt a képességet, ami épp annak az ellenszere, akkor győzhetünk felette.”

Na jó, én tényleg „mindenevőnek” tartom magam könyv stílusokat tekintve, de van az a műfaj, amihez be kell látnom, – vagy azért, mert nem olvastam eleget belőle, vagy mert nő vagyok, vagy csak azért, mert eddig nem érdeklődtem a téma iránt, – de oly mindegy is mi az oka, kevés vagyok.
Minimális a háttér ismeretem és bár megpróbálom elképzelni, ha nincs meg az adott tudás, még is mit erőlködök?

Így az első pár oldalnál levert a víz, nekem ez nem fog menni és kész ennyi.
De, mint lenni szokott csak tovább olvastam és azt vettem észre nem csak értem, de tanulok és mindemellett, egy olyan világ képe sejlik fel szemeim előtt, amelyben bár nem élnék, mégis élvezettel merültem el és minden pillanatában érdeklődve szemléltem.

Az első fejezet már egy energia bomba, legalább is a számomra az volt.
Bele gondoltam, hogy mi történt és én mit éreznék akkor, és megborzongtam.

A második fejezetben, bár izgultam, mégis ott volt a kétség, akarom én ezt, de aztán akartam és bár volt egy rész, amit a kényes gyomrom nem akart befogadni, mégis túllendültem rajta.

Aztán eljött a következő fejezet, és már nem volt megállás.
Illetve ez így nem igaz, mert majd egy hétre félre kellett tegyem a könyvet, ugyanis hangulatilag képtelen voltam vissza találni a helyes irányba, de ez semmit nem von le a könyv értékéből.

Ez egy egyedi világ, minden miniméterével és apró, pici részletével együtt, elképesztő részletgazdagon táródik fel az olvasó lelki szeme előtt.
Alap esetben nem szeretem, ha ennyire alaposan magyarázó leírással találkozom, de valljuk be, ehhez a világhoz egy külön útmutató kell, amit a kedves író kérés nélkül a kezünkbe is ad.

De eltértem a lényegtől.
Mint írtam nagyon egyedi világképet kaptam.
A cselekmény szál szépen felépített.
Egyetlen egy percre sem engedi olvasóját megpihenni, sőt gúnyosan szinte az arcomba nevetett, hogy" pihensz majd a sírban, barátocskám".
És én, ahogy lenni szokott dühödten, vicsorítva kaptam a lehetőség után, de mégis csak „ő” győzött.
Mert a kezeimhez ragasztotta a kötetet, egyszerűen képtelen voltam letenni.
Sőt nem csak, hogy nem akartam lerakni, kétszer egymás után el is olvastam.

Az első olvasási tapasztalatom tulajdonképpen annyi, hogy egy új képet kaptam egy távoli jövőről, és nagyon élveztem az olvasást.
A másodiknál viszont részlet gazdag lett, amiről eddig csak a felszínt kapargattam, most már ezer színnel gazdagította tudásomat, és nem akartam, hogy vége legyen.

A karakter mániám is szépen adagolva, telítettség érzetet hagyott lelkemben.
Mert bizony a szereplők értelmesek, ki – ki a maga szerepe szerint, de nem éreztem, hogy idegesítenének, sőt be kell valljam, kialakult bennem egy halmaz állapot, mindenkit máshova elhelyezve, néha változtatva, de mindig szem előtt tartva.

Kedves Író úr!

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy olvashattam az első „gyermekedet”.
Bár bátor voltam és beleugrottam az olvasásba, bennem volt a félsz, mire is vállalkoztam.
Nem csak azért, mert ismeretlen szerzővel van dolgom, hanem a fülszöveg olvasása után, a kíváncsiságom meggyőzött, mégis ebből egy nagyon jó történet is lehet, de egy botrányosan rossz is.
Szerencsémre az előbbit kaptam.
Úgy gondolom sokunknak remek fantáziája van, hisz minél több könyvet olvasunk, annál szélesebb a tudásunk, és élénkebb a fantáziánk.
Mégis író nem terem minden bokorban, a jó meg tényleg igazán ritka.
Bár itt meg kell jegyezzem, van aki így születik, ráérzésként tud fantasztikusat alkotni, de a legtöbb alkotónak ez nem adatik meg, mégis hiszem, hogy sok gyakorlással ez az eredmény elérhető.
Hogy te melyik kategória vagy, nem tudom, de azt igen, hogy eszedbe ne jusson itt megállni, mert kitépem a hajam.
Először is, ilyen véget nem írunk, hacsak nem akarod, hogy tömegek induljanak meg feléd, írjál!!
Másodszorra, ha egy olyan olvasót, akinek azért ez a típusú írás nem „bejáratott” mégis eltudod érni, hogy beleragadjon az olvasás mocsarába, akkor méltán merem leírni, hogy tudsz valamit.
Ha mást nem azt mindenképpen, hogy egy vasszívű, sokszor morgó női olvasót, a világod rabjává tegyél.
Ezennel felajánlom azon szolgálataimat, miszerint hirdetem az „igét”!

Egy szó mint száz, emberek tessék elolvasni, mert igen csak jó kezdő kötet!!

Ami pedig az alkotót illeti, emelem kalapomat.

Üdv. Egy morcos, de érdeklődő olvasód!

U.I: Az első ami megfogott a borító.
Nem tudom ki tervezte, de minden elismerésem.
Természetesen nem csak ezért, de egy saját példányt illik beszereznem!

Kedvenc!♥

6 hozzászólás
Papírra_vetett_gondolataim>!
Vladimir Weaver: 13+1

Tudomásom szerint ez az író első regénye, amin én megmondom őszintén nagyon meglepődtem. Olyan kiforrott, egyedi stílussal ír, hogy az ember azt gondolná, hogy ez már vagy a harmadik, negyedik megjelenő kötete. A világépítés is nagyon rendben volt, érthető, jól elmagyarázott és logikus ! Eleinte talán negatívumként mondtam volna a rengeteg szereplőt, akivel találkozhatunk a könyvben, de a végére úgy gondolom, hogy minden egyes szereplőre szükség volt a könyvben, és egy idő után könnyen meg is szokja az ember a sok nevet, talán csak elsőnek hat sokkolóan a rengeteg ismeretlen név.

Nagyon köszönöm és hálás vagyok az írónak, hogy elolvashattam ezt a történetet, ami megint bebizonyította számomra , hogy egyre jobban szeretem a sci-fi műfaját! A könyvről annyit, hogy engem elvarázsolt, és teljesen beszippantott. A sok hátráltató tényező ellenére is egy pozitív olvasmányélménnyel gazdagodtam. Sok szereplő igazán közel került hozzám, akik miatt most egy kis hiányérzet is van bennem. De bízok az íróban, és remélem nem sokára érkezik a következő kötet !

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/11/u…

2 hozzászólás
Popovicsp87 P>!
Vladimir Weaver: 13+1

FB-os promóció révén ismertem meg a könyvet, és mivel kétkedve fogadok minden reklámot, így kétségem sem volt afelől, hogy el fogom olvasni.
A történet (nagyrészt) a Mynodis-on játszódik. A világ rendesen fel van építve, látszik, hogy foglalkoztak vele.
Mynodis (és később ahogy kitágul a világ, a többi bolygó) lakói a felnőtté válás küszöbén a Választáson vesznek részt. Itt jön képbe egy nagyon érdekes sajátossága a regénynek, mégpedig a “kasztrendszer”. Ezek három részre osztják a társadalmat: “munkások”, “köznép” és “uralkodók”. Választáskor bármelyik “kasztot” lehet választani, ám a “kasztok” adóznak, így a társadalom összetettsége nemigen változik. Ekkor kerül a fiatalokba a 13 fajta nanocsomag egyike, amely az adott osztály sajátosságait tartalmazza.
A nanotechnológia mellett, a fegyverek is futurisztikusak, ahogy azt egy sci-fitől el is várná az ember. Fotontechnológiára épülnek, mind vértezet, mind fegyverek szintjén, amik között megtalálhatóak a kardok, ostorok, tőrök.
A csatajelenetek jól meg vannak írva, izgalmasak.
Olvasás közben sokszor észrevettem, hogy olyan kifejezések, mondások vannak benne, amiket manapság használunk, de mivel nem ismertem meg a Mynodis élővilágát, ezért kicsit furcsának tűnt. Erre legjobb példa Eddon Bitt kormányzó, aki élen jár az alpári beszólásokban.
Karakterek ügyében ez egy Ree Vox-regény. Az ő szála a legérdekesebb, és a leghosszabb. Talán ő a legemberségesebb mindenki közül, nagyon találékony és szimpatikus szereplő.
Mellékszereplők tekintetében sincs hiány, de a mellékszálak az elején ritkák, rövidek és az első fejezetben nem voltak időrendben. Azért a második felére kapunk belőlük többet, és ezáltal kikerekedik a történet.
Néha, talán kétszer belefutottam mélypszochológiai elmélkedésbe, amik kicsit zavaróak voltak.
2018 legizgalmasabb sci-fije? Ezt nem tudom megmondani, de egy nagyon izgalmas olvasmány, főleg, hogy egy kezdő írótól ilyen összetett regényt kapunk. Bár sok szálat nyitva hagy a második kötetre, kíváncsian várom.

>!
Magánkiadás, Magyarország, 2019
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150010960 · Illusztrálta: Fehér Bálint, Roznik Melinda
Isabel_Rose I>!
Vladimir Weaver: 13+1

Először is szeretném megköszönni Nikinek, hogy kölcsönadta nekem a könyvet.
Egy élménnyel lettem gazdagabb, ugyanis ez az új disztópikus regény teljesen levett a lábamról.
Utánanéztem az írónak és kiderült, hogy ez az első regénye.
Miután felocsúdtam, csak azt tudtam mondani: ez a tehetség!
A világkép amit létrehozott, annyira kidolgozott és összeszedett, hogy nemcsak elsőkönyveseknél látok ilyet ritkán, de sokszor sorozatoknál sem érzem ezt a fajta egységet.
Az osztályok közti rétegződés és a benne élők bemutatása egyszerűen zseniálisra sikerült.
Részletes értékelés:
https://ujalmok.blogspot.com/2020/03/vladimir-weaver-131.html

3 hozzászólás
bagolyolvas>!
Vladimir Weaver: 13+1

Kezdeném a legfontosabbal. Követelem, szeretném, kérem, könyörgök a folytatásért! Ezt nem lehet megcsinálni a szegény olvasóval, hogy belengetnek egy részletet a következő részből, egy micsoda részletet, és ott hagyják lógva. Na de térjünk rá a könyvre.

Az olvasási időmet nézve heroikus küzdelem volt, de ennek egyetlen oka van. Olvasás közben kb a 150. oldal környékén elvesztettem a fonalat a rengeteg beugró jelenet, ismeretlen új szereplő miatt és újrakezdtem és elkezdtem jegyzetelni. Viszont így Ree még nagyobb hatást tudott gyakorolni rám, mint egyébként tette volna. Kamaszos szerelem ébredt bennem iránta. A lányokat tekintve egy nagy mamlasz szegénykém, de egyébként pedig pörög az agya és hihetetlenül találékony, vagy az ő szavait idézve szerencsés. Szerencsésen tehetséges. A mamlaszságát tekintve így az egyetlen negatívumot amit fel tudok sorolni, az a hirtelen belépő szerelmi szál, aminek szép felvezetése volt, de a kivitelezés, hát… olyan kamaszos lett.

Na de a pozitívumok. Egy teljes világrend leírását mutatta be a könyv, ami már önmagában izgalmas volt, de az osztályok közötti viszonyok, különbségek bemutatása. Illetve, ahogy Ree szemén keresztül bemutatásra kerül az életük, a látásmódjuk. Kezdve a tojáspor és rizs étkezéstől a mindenki csak szolga mentalitásig.

A stílusát pedig imádtam, imádom és biztosan el fogom még egyszer olvasni, nem csak a történet miatt. Élvezet volt olvasni, viszont tipikusan az a könyv, amit nem a buszon olvasol, mert belemélyedsz és hopp nem szállsz le ahol kéne és arra eszmélsz, hogy a 15 perces hazaútból lett 1,5 óra. (megtörtént eset… nagyon idegborzolóan lett leírva Ree első találkozása a 6. osztállyal)

A karakterek sokszínűek voltak, változtak és ez volt az első könyv, ahol még a végére se tudom rengeteg szereplő motivációját és indítékát, és folyamatosan megvan az úristen mi lesz a következő lépése érzés, ami teljesen lázban tart. Ráadásul nem tudom kik lehettek a meg nem nevezett személyek egyes jelenetekben és ez frusztrál. Hogy csak nem vettem észre egy utalást és utána találkoztunk vele, vagy egy teljesen ismeretlen szereplő csak a háttérmunkája volt fontos?

A felvonultatott szereplők és jelenetek viszont már a Trónok harca terjedelmét idézik, viszont annak nem várom annyira a folytatását, mint ennek a könyvnek, így az írónak csak gratulálni tudok, és zárnám soraim az elsőkkel, mikor jön a folytatás?

9 hozzászólás
csillaggyerekek>!
Vladimir Weaver: 13+1

Szórakoztató, izgalmas, magával ragadó történet. Várom a trilógia második részét.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

Azt mondják, hogy a bajban az ember előbb adja fel, és így előbb hal meg. Nagyon sok esetben élhetne, és túllendülhetne egy csomó problémán, csak a kitartása, a szellemi ereje hagyja előbb cserben, és mivel a szelleme feladja, a teste követi az enyészetben.

12. oldal

Nikolett0907 P>!

Magad kell megélned az életed, magadnak kell megoldanod. Azt, hogy meddig élsz, csak te szabhatod meg – elméletileg.

6. oldal

Nikolett0907 P>!

A nagy bajok közepette, amikor rengeteg hatás ér, akkor igyekezni kell kiszűrni a lényegtelen dolgokat, és mindig a legfontosabbat kell megoldani, és csak azután a soron következő megint legfontosabbat, ami akkorra már egyáltalán nem biztos, hogy az első legfontosabb dolog.

11. oldal

Nikolett0907 P>!

Azt mondta, hogy az életben az erő csak egyfajta képesség. És minden képességnek van egy ellensége. Ha ugyanazok a képességek feszülnek egymásnak, akkor nyilván az győz, akinek az a képessége erősebb. De ha valami egészen mást alkalmazunk, akkor hiába erős valaki valamiben, mert ha megtaláljuk azt a képességet, ami épp annak az ellenszere, akkor győzhetünk felette.

25. oldal

Nikolett0907 P>!

Minden van minimum szinten, és még sincs semmink.

19. oldal

Papírra_vetett_gondolataim>!

Azt mondják, hogy a bajban az ember előbb adja fel, és így előbb hal meg. Nagyon sok esetben élhetne, és túllendülhetne egy csomó problémán, csak a kitartása, a szellemi ereje hagyja előbb cserben, és mivel a szelleme feladja, a teste követi az enyészetben.

12. oldal

Nikolett0907 P>!

(…) régen az emberek szőtték és varrták a ruhájukat, és rétegenként öltöztek fel. Ezeket mosni kellett és szárítani. Nem passzolt a testükre, nem tudott pont simulni sem. Volt, hogy kinyúlt, és volt, hogy szétfeslett, akkor cserélték. Ősi világ lehetett akkor, el sem tudom képzelni, hogyan élhettek akkor azokban a kényelmetlen viseletekben.

23. oldal

Popovicsp87 P>!

Szép kis portya, egyelőre körbeszimatoljuk egymást, mint amikor két-három kutya találkozik az utcán, és egymás hátsóját térképezik fel az orrukkal.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ree Vox · See See

Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Gabriel Wolf: War of the Sungod
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet
R. J. Hendon: Nightingale
Pierce Brown: Arany háború
Patrick Ness: Kés a Zajban
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
William R. Forstchen: Egy másodperccel később