Rómeó ​és Júlia 2300 23 csillagozás

Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

A ​24. századot immár mindenestül a tudomány és a technika irányítja. Az emberek egész életüket számítógép-vezérléssel élik le, és ez alól a párválasztás sem képezhet kivételt. A felicisztika tudományága szabályozza, ki kivel házasodhat az optimális eredmény elérése érdekében.
Manka és Milan, két prágai fiatal mégis egymásba szeret, és hogy kapcsolatukra a modern kibernetika is áldását adja, elmennek a kerületi genetikai központba. Pszichogramjuk azonban arról tanúskodik, hogy cseppet sem illenek össze, vagyis a gép szerint „nem kompatibilisek”.
A fiatalokat innentől kezdve a rendszer teljes technikai apparátusa próbálja meg más irányba terelni és egymástól távol tartani, ám őket valami műszerekkel nem mérhető mágnesesség újra és újra egymáshoz vonzza.

Vajon győzhet-e a szerelem egy túltechnicizált, robotemberekkel és emberi robotokkal teli világban? Van-e helye érzelmeknek ott, ahol a követendő utat egyesek és nullák jelölik ki? Erről szól a cseh irodalom élő… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
224 oldal · ISBN: 9786155628450 · Fordította: Barna Otília
>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628351 · Fordította: Barna Otília

Most olvassa 2

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

A mű maradéktalan élvezetéhez valószínűleg érdemes ismerni és szeretni Páral stílusát, mely valóban egyedi kissé. Helyenként kifejezetten bugyutának tűnő narratív megoldásokat használ, képes egész komoly szövegrészeket akár szó szerint, de minimum tartalmilag megismételni, helyenként nehezen követhetően csúszkál távoli E/3 – közeli E/3 – E/1 között, ugyanakkor szóhasználata, mondatfűzése is inkább egyszerű, olykor gyermeteg kissé. De, ha az ember meglátja mindezek mögött a gonoszkás, de jóindulatú humort, az öniróniát, a mély emberismeretet, a lét dolgait illető együttérzést meg az egész gondolatvilágát átható humanizmust és szeretetet, akkor nagyon lehet kedvelni a szövegeit.
Fentiekhez még hozzáveszem, hogy ez az 1982-es mű vélhetően már a megszületésekor szórakoztatóan pengette a retro-futurizmus húrjait, egy pillanatig sem komolyan véve (mégis egész jól kidolgozva) a megkonstruált jövő technikai aspektusait, felrajzolva ugyanakkor egy olyan kellemesen disztopikus világképet, mely (mint az a műfaj sajátja, ugyebár) az akkori társadalomról is, meg bizonyos univerzális emberi kérdésekről is érdemi mondanivalóval bír. És hát igen, az egyik ilyen fő emberi kérdés a szerelem, a párkapcsolatok, a nagy szenvedélyek valódi természetének, társadalmi integrálhatóságának, a „nagyobb” emberi, össztársadalmi szükségszerűségekhez és értékekhez való illeszthetőségének tematikája – mindezen komolyságok persze a Páraltól megszokott pseudo-idiotizmussal tálalva időnként, viszont üdítően mentesen mindenféle rózsaszín ködtől és az ún. romantikától is.
Szóval nem csodálkozom, ha ez az egész az olvasók jelentős részétől távol fog állni (persze az sem biztos, hogy az én interpretációm a legérvényesebb valamennyi közül), de én nagyon szívesen olvastam.
És igen, a könyv szerintem valid science-fiction, méghozzá a szó nemesebb, piff-puff és kvantum nélküli, a jövő megváltozott technikai és egyéb feltételei közé társadalmi kérdéseket extrapoláló értelmében. Nyilván nem hard SF-ként kell érdemeit dicsérni, de a klasszikus disztópiák sorába kérdés nélkül beilleszthető.
Szeretném azt a feminizmusos regényét is elolvasni, ha lehetséges. Köszönöm.

(Ja, és milyen is ez a jövő? Maradéktalan anyagi jóllétes, keveset dolgozós, antropomorf robotos. A társadalom nagyon fogyasztói, az emberek hangyányit nyájszerűek, eljött a világbéke, a tudomány és a technika mindenek felett áll – bár a biokeramika még gyerekcipőben jár, a felicisztika már csodákra képes, bevetve a modern pszichológia, genetika és fallopletizmográfia eredményeit is. A számítógépek nem túl okosak, internet pediglen nem létezik. A felhőkarcolók könyv, meg fa, meg ilyesmi alakúak. Bűnözés, börtön, ilyesmi nincs, a társadalomtól ideológiailag eltávolodott egyének világvégi alap-pszichoterápiás táborokban gyógyulnak, pl. árokásás közben. Nem túl reális jövőkép, de messze nem a legrosszabb, amit valaha olvastam.)

32 hozzászólás
>!
Morpheus
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

Mennyire egy bugyuta, szirupos romantikus történet a jövőből, ahol mindenkinek megtalálják azt, aki olyan, mint ő. No de könyörgök, az tulajdonképpen nem más, mint a mi ellenkező nemű önmagunk, nem? Tök jól együtt lehet vele élni, semmi faxni, semmi konfliktus, na de a t…m se akarna együtt élni a női önmagammal. Abban tényleg nincs semmi érdekes. Persze a történetben a csúcsra van járatva az, amikor két teljesen ellentétes ember találkozik egymással, és a bejáratott rendszer, számítógépes elemzés meg minden ezt ráadásul feketén-fehéren meg is mutatja. És itt kezdődik az igazi történet. Hogy mi lesz a vége, azt nem árulom, el, ahogy a végéhez vezető utat sem. Nem az első könyvem Páraltól, de az elsőt már nagyon régen olvastam. És ha olvasható még magyarul, akkor fogom is olvasni, mert tetszett. Éljen a szerelem tűzön-vizen át!

2 hozzászólás
>!
Niitaa P
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

A teljes értékelés elérhető a blogomon: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/10/vladimir-paral-ro…

"(…) Összeségében szerettem olvasni ezt a rövidke könyvet. Lehet, hogy lassan haladtam vele, de ez inkább a rendelkezésemre álló idő mennyiségének tudható be. Szimpatikusak a szereplők, főleg, ha éppen Manka és Milán különböző helyszínen tartózkodik. Örök kedvencem Áva lesz, a dúdolgatós flúgos szokásainak egyvelegével. Nagyon jókat derültem az általa benyögött dalrészleteken. Ő volt a sztori fénypontja! Jó a történetvezetés, még ha kicsit keveset is kapunk a dolgokból, s sok minden el van kapkodva.
S hiába tudjuk, mi fog történni, azért csak szurkolunk a mi modern Rómeónknak és Júliánknak, hogy végre egymásra találhassanak, s ne álljon közéjük egy Capulet vagy Montague se. Könnyed kis olvasmány, melyet főként azoknak ajánlanék, akik ismerkednek a műfajjal, mint jómagam, illetve azoknak, akik nem vágynak túlságosan filozofikus gondolatokra, ellenben szeretnének egy jó kis pörgős történetet a magukénak tudni."

>!
Oriente P
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

1982 nem volt azért annyira régen, hogy úgy istenigazából eredetinek hasson egy globalizált, fogyasztói társadalmat bemutató, az individualizmus győzelmét kissé bárgyú körítésben tálaló regény. A történet társadalmi kritikai mondandója egy frappáns, félmondatos idézetben össze is foglalható: „Rutinos gördülékenységgel folyik a kompenzációs élmények sorozatgyártása” (28. oldal).
Szóval jópofa volt az intézményes felicisztika gondolata, de a megkérdőjelezhető szakértelemmel ügyködő „tudósok” szatirikus hangnemű bemutatása és mozgatása bőven elbírt volna markánsabb külső és belső konfliktusokat. Szatírának nekem valahogy nem volt elég karcos, elég áthallásos az egész; a képek és kellékek, a rózsaszín-ezüst csíkos helikopterektől a tréfaparkokig, a szervezett vurstli-hangulat túlságosan egyértelmű, amolyan „olcsó” hátteret nyújtottak – mint egy kisköltségvetésű színpadi berendezés. Nem szörnyedtem el, és hát épp csak megcsiklandozott Páral humora, összességében inkább álmosítóra sikerült ez a keserédes utópiakoktél.

Fontos motívum az egész történetben a fogyasztás szintetikus kelléktára: sz-flamingók sétálgatnak sz-napfényben az sz-gyepen, sz-tojásból készül a reggeli rántotta, sz-virágok illatoznak az irodákban, sőt, átvitt értelemben csak sz-munka és sz-szerelem jut a többségnek – ahogy egyik hősünk ennek kapcsán ki is fakad egy ponton. Ezt csak azért mesélem el, mert igazán őszintén talán egyszer nevettem fel, mégpedig egy kellőképpen bizarr lakossági szolgáltatás kapcsán. Egy jelenetben ugyanis egy középkorú feleség, amolyan indulatkezelési terápia keretében, laposra verheti sz-férjét egy különteremben, majd békésen, az igazival kart karba öltve távoznak az. 5. Kerületi Felicisztika Központ épületéből. Több ilyen, kicsit durvább kikacsintással valószínűleg magam is boldogabban forgattam volna a könyvet. ;)

spoiler

4 hozzászólás
>!
marschlako P
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

Szeretem a retro sci-fit, no nem csupán a nosztalgikus volta miatt, bár kétségtelen, hogy könnyen visszarepítenek abba a miliőbe, melyben felnőttem, s így egy bizonyos szinten ismerősek akkor is, ha még soha nem olvastam őket: ezért jobban el is tudok merülni bennük, mintha csak most lennék tizen-huszonéves*.
Páral szatirikus története egy túlszabályozott és tökéletesen működő** jövőben játszódik, ahol az állami szervek és tudományos központok jobban tudják, mitől lesz boldog az ember, mint szegény Rómeó és Júlia Manka és Milan. Kicsit beugrott Lemtől A Futorológiai Kongresszus c. Iljon Tichy történet, de Páral írása sajnos messze elmarad annak őrülten beteg zseniális, szürreális látomásaitól. Ennek ellenére, s azzal együtt, hogy elején kifejezetten idegesített ez a világ (meg a szereplői, meg maga a történet) a végére kifejezetten megkedveltem Páral szatíráját, ami ha nem is lett egy világmegváltó alkotás, de a régi idők szerelmeseinek jó szórakozást és kikapcsolódást nyújthat.

* Ami ugye nem is lenne rossz, ez pedig egy újabb jó pontot jelent nekik.
** ebből is látszik, hogy nem csupán retróról, hanem ráadásául tipikus keleti-blokk retróról van szó.

>!
Spaceman_Spiff IP
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

Értem én, hogy az emberek miért szeretik Páralt, csak nekem az ilyesmi pont nem a zsánerem.
Tudom, hogy a kelet-európai sci-fi mindig is kicsit ilyen volt, kicsit ilyen szedett-vedett. Pláne egy olyan szerzőnél, akinek nem ez a fő profilja. Szóval ezen elég könnyen túllendültem, utópia, háztartási (zsámbelő!) robotok, mindenféle vágybeteljesítés. Igazából erre fókuszál igazán a könyv: az ember legyen boldog! És ehhez nem csak az anyagi javak kellenek, hanem az olyan elvont fogalmak is, mint a vágyak beteljesítése és a tökéletes párkapcsolat. Szerencse, hogy a tudomány mindebben tud segíteni. Illetve mégsem, mert hát mit ér egy jó technikai utópia, ha nem derül ki, hogy azért mégiscsak azok a jól bevált, több ezer éves emberi berögzülések működnek csak igazán! (Ugye mindenki érzi az eredetiség faktort?)
Látom én, mit akar itten mondani a költő, és igen, a humort is felfedeztem, ne tessék a fejemhez vágni, hogy én ezt úccse értem. Csak ez nekem olyan magától értetődő, nem volt semmi „ahá!” élmény, semmi igazán kiemelkedő, semmi igazán szórakoztató. Teljesen jól eldöcög kétszáz oldalon a könyv, itt-ott érdekes volt figyelni, hogyan is működtek a dolgok majdnem negyven évvel ezelőtt, de kb. ennyi. Na jó, egy-két megoldása tényleg jó volt még mai szemmel is, már ha szatíraként tekintek rá. Szerencsére nem volt nagyon romantikus se, sőt, nyilván a szerző is jól kineveti a rózsaszínes álomképeket.
Szóval egynek elmegy, csak ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ehelyett biztos jelenhetett volna meg valami jobb is magyarul. spoiler

>!
Márta_Péterffy
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

Szerintem nem annyira sci-fi, mint inkább társadalmi szatíra, kicsit „Szép új világ”, amit látunk-a szép jövő.Tudományos a párkeresés, a szerelem csak irracionális elemként kerülhet szóba.
Szinte mindenben és mindenhol a műanyagok és robotok veszik át a szerepeket, nincs spontaneitás, persze Páral humorral szövi a történetet: két dologgal nem tud mit kezdeni a jövőbeli csodavilág: a szerelem és a nátha:)
Bájos regény, utópisztikus, humoros-néhol kicsit „leül”, de amikor kezdünk belefáradni, jön egy újabb ironikus rész. Páral kifigurázza nem csak a tökéletes gépi világot, hanem a bamba életet, a negatív érzések kiiktatásával és a céltalan tévézést, lásd Borsó és Buborék.
Az olvasás nem tűnik el-talán azért sem, mert így beleépítheti saját magát is a szerző, mint a jövő egyik „olvasottját”:)
„Áva Samp elnyűhetetlen lila köntösében”-sejthetően maga Vladimir Páral,46 évesen, önnön lelki vívódásait is megírva..
Rómeó és Júlia parafrázisa 1982-ben jelent meg , miután korábbi szatirikus és társadalomkritikus művei sem nyerték el az akkori politikai rendszer csodálatát-így próbálkozott a science fiction „köntösével”-még 2 regényben, az utószó szerint-majd hosszú időre elhallgatott.

>!
WerWolf
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

Kicsit régi, kicsit poros, de rohadtul aktuális. Talán jobban, mint a regény megszületésének idején.
Igen, egy működő szocializmust kapunk, akol nincs jelen a pénz, de a szabadság is igen korlátozott. Egy szerelmespárnak engedélyt kell kérnie a házassághoz, ami előtt egy sor tesztet végeznek el rajtuk, hogy mennyire összeillőek. A felicisztika uralja a társadalmat és pechjükre Manka és Milan nem összeillő pár.
A regény a tudomány és az érzelem kapcsolatáról szól. Népszerűbben, az értelem és az érzelem konfliktusáról. Egyáltalán egy számítógép eldöntheti, hogy kik illenek egymáshoz és kik nem?
Páral egy üde, friss, elgondolkodtató, bár kicsit régies regénye élvezetes olvasmány. Társadalomkritikája aktuális, bár a forrás különbözik. Páral a szocializmus mindent behálózó pókhálója ellen emel szót, de ha jobban figyelünk, jelen kapitalista világunk is ugyanezen módszerekkel dolgozik. Az egyiknek egy tökéletesnek tűnő, de üres világ a célja, míg a másiknak egy fogyasztói társadalom, mely ugyanannyira kiüresedett.
Akármennyire is csapongónak tűnik a történet, minden egyes cselekményének súlya van.
Romantika? Nos, abból nem jut sok az olvasónak. Rómeónk és Júliánk szerelme sem idealizált és éppen ezért jó ez a regény.
Aki valami érdekesre vágyik, ami el is gondolkodtatja, annak kitűnő választás Vladimír Páral ezen regénye!

>!
Bori_L P
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

Bevallom őszintén, hogy én marhára untam a 24. századi Értelem Rómeó és Érzelem Júlia kalandjait, meg a sok áltudományos blablát, de a boldogság mibenlétéről szóló eszmefuttatások tetszettek. Ha egy kicsit filozofálósabb hangulatban kap el ez a könyv, akkor valószínűleg jobban tudtam volna értékelni (vagy egyszerűen csak átlapozom a hűdenagyon-tudományos magyarázós részeket), de azért így is jó volt 10 percekre a metrón ülve azon gondolkozni, hogy mikor fogunk ott tartani, hogy csak átruccanok egy kicsit Tahitire vagy Ausztráliába, és még csak útlevél sem kell hozzá.

>!
Sai_home
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300

Ez az első könyvem Páraltól, valószínűleg nem az utolsó, jó stílusban megírt érdekes mű, kisebb hibákkal.
Meglepődtem, amikor láttam, hogy 1982-es könyvről van szó, mert aktuálisnak éreztem, legalábbis abból a szempontból, hogy mintha a mai világot és a kapcsolatokat bírálná benne. Bár olvastam valahol, hogy akármelyik korszakot is nézzük, az idősebbek mindig leszólták a fiatalok életmódját, szóval ebből a szempontból talán mindegy is ez a 30 év :)
A regény nem „túl” romantikus, inkább egy elmélkedés arról, hogy mitől lehet jó egy kapcsolat (hosszabb ideig). A történet (már ha lehet annak nevezni) csak egy háttér, ami bemutatja a szereplő párok nehézségeit, illetve hogy melyikük mit reagál a problémákra.
Számomra a mondanivaló (vagy inkább kérdés) abból állt, hogy egy hosszú ideig jól működő, de akár laposnak is mondható kapcsolat teszi az embereket elégedettebbé, vagy egy (talán) rövidebb ideig tartó, viharosabb, viszont bizonyos időszakokban sokkal „boldogabb” kapcsolat.
Érdekesség volt, hogy az embereket egyfajta számhalmazzá „redukálva” elemeztek és hoztak össze párokká, viszont ez nagyon mesterségesnek hat, ennél a résznél feltűnő, hogy 1982-es a könyv, mivel ezt ma már program csinálná, és nem szakértői szabályok hoznák a döntést (azaz nem egy ember és az ő korlátozott tapasztalatai).
Kicsit írnom kell Páral 2300-áról is, ami egy utópia, ahol nincsen pénz és egy szervezet ügyel mindenki boldogságára. Úgy tűnt nekem, mintha ebben a világban mindenki a pillanatnyi élvezeteknek hódolna, ha szüksége volt valakinek valamire csak kérte. Ebben a világban nem tartom reálisnak, hogy pont a párválasztást tekintve gondolkoznának sok évtizedben, így ezt ellentmondásosnak érzem. Az se világos, hogy miért járnak be az emberek dolgozni olyan munkahelyekre, amik nem teszik őket boldoggá.
Összességében érdekes kérdést feszeget egy kevésbé átgondolt jövőbeli világban, nem mézes-mázos, mégis romantikus, bevallom, rosszabbra számítottam.


Népszerű idézetek

>!
Oriente P

– Akkor éljünk át valami szupervegyülést!
A bevezető relaxáció után mélyen feltárult belsőjükbe kíméletesen hatol be a guru-imagináció nyomatékos suttogása… Nátrium-hidroxid vagyok, NaOH, kemény, fehér granulátumokban alszom a csiszolt üvegcsében…
Sósav vagyok, HCl, és izzásról álmodom a fiola csiszolt nyaka alatt a hűtőszekrényben…
Egyik granulátum a másik után, így szóródom a vízbe, és megcsendülök az üvegedény alján. Lassan feloldódom… és felmelegítem az oldatomat. Viharfelhőszerű, maró anyaggá zavarosítottam. Trilliónyi kígyószáj az enyém, vékony, ragacsos kocsonyává marok szét mindent, ami él!
Ahogy nyitva vagyok, agresszív leheletemet füstölöm a levegőbe… minden teret magamévá kell tennem! Vékonyka sugárban belefolyok a vízbe, ami körülöttem forrni kezd… Gyorsan szétterjedek benne színtelen hullámzással (…).Trilliónyi fogazott pofa az enyém, a márványt és a fémet is szétfolyt pezsgőtabletta-porrá degradálom! Odafolyok hozzád minden sóvár H-pluszommal és Cl-mínuszommal…
Befogadlak szomjazó Na-pluszaimmal és OH-mínuszaimmal…

190. oldal

1 hozzászólás
>!
Niitaa P

A szerelem nem más, mint vágy, hogy a másikkal legyünk Intenzíven – és teljes mértékben.

188. oldal

>!
Bíró_Júlia P

… nem az az igazán fontos, hogy az ember demonstrálja a szerelmet – vagy bármi mást – , hanem, hogy beteljesítse.

179. oldal, 11. Mi a boldogság?

>!
Oriente P

– Szívesen nézlek, báránykám, és érintésileg is erős szimpátiát érzek irántad – adtam tudtára, amit valóban érzek (mondjuk, kéthetente csak egyszer).

100. oldal

>!
Niitaa P

A szerelem csodálatos, ám sok mindenen keresztül kell mennie érte az embernek – (…)

105. oldal

>!
Niitaa P

Az élet változások sora, és az embernek tudnia kell irányítani ezeket a változásokat…

208. oldal

>!
Niitaa P

Két eleven kéz legfélénkebb érintése is több, mint hat művégtag buja kuszasága.

86. oldal

>!
Niitaa P

Az alvás csak egyszerű élvezet (…), az ébred ezzel szemben határtalanul több – a legnagyobb csoda és egyben legkézenfekvőbb boldogság: az élet megmászása.

99. oldal

>!
Niitaa P

A szerelem egy fűben égő láng, ám fénye sokáig rejtve maradhat egy föld alatti olajtóban, ahonnan hirtelen tüzes oszloppal lövell elő, mely átverekszi magát a vastag földrétegen – (…)

158. oldal

>!
Niitaa P

És minden nap pezsdítő értelmet nyer, ha valami nagy dologra készül az ember…

185. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jiří Marek: Boldogkor
Ladislav Fuks: Mooshaberné egerei
Ludvík Souček: A vak madarak titka
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
Jiří Brabenec – Zdeněk Veselý: Egy bolygó robinzonjai
Jakub Arbes: Newton agya
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Ludvík Souček: A Fekete Bolygó Testvérei
Jiří Brabenec – Zdeněk Veselý: Gyilkosság a Szivárvány-öbölben
Karel Čapek: Krakatit