Harc ​a bestiával 14 csillagozás

Vladimír Páral: Harc a bestiával

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A csehországi ipari város lakói egyszer csak arra ébrednek, hogy hatalmas, barna felleg gyülekezik fölöttük az égen. Aztán a felleg leereszkedik a földre, és undorító, ragacsos, barna masszával borítja el az utcákat. Mint ahogy hamarosan kiderül, ezt a barna izét úgy hívják, hogy maszit, és mindenféle szemetekből, légszennyezésből, a jólét bűzös kipárolgásaiból táplálkozik. És intelligens. És harcias. Nem hagyja magát csak úgy kiseprűzni a városból. Az emberek minél agresszívabban harcolnak ellene, ő annál rafináltabb formákat ölt, míg végül, kiismerve és kihasználva az emberek gyengeségét, fogja magát, és beléjük költözik. A külső ellenséggel folytatott harc így válik belső küzdelemmé. Ez így persze egy kicsit didaktikusan hangzik, mint ahogy az is. Csakhogy a Harc a bestiával szerzőjének, Vladímir Páralnak éppen az az erőssége, hogy a legelkoptatottabb metaforákon is képes meglepőeket csavarintani.

Eredeti cím: Válka s mnohozvířetem

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Bembo, Budapest, 1989
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634230008 · Fordította: Bába Iván

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors P
Vladimír Páral: Harc a bestiával

A kora délutáni órákban a nyugati szél nehéz, barna felhőket terelt a százezres iparváros, Ústi fölé.

spoiler
Nos… nekem itt túl sok volt az öko és kevés a sci-fi. Akkor is, ha ezért valaki hozzám vág egy-két féltéglát.

>!
regulat
Vladimír Páral: Harc a bestiával

Mondjuk, én képtelen vagyok Párál műveit sci-fiként olvasni, annyira a jelennel, a jellemekkel… a fogyasztói társadalommal foglalkozik.
Pedig az elején azt hittem, hogy a környezetszennyezés lesz az új célpont, amikor a a maszitfelhő elborította az eget.
De nem.
Mert a maszit, nem ok, hanem okozat. Amit – bár fejlődőképes, és talán intelligens is – le lehet győzni, de az emberben meglévő ösztönök legyőzése nem olyan egyszerű.

…és lássuk be, hogy az „élősködőt”, a „barna kórt” ideig-óráig legyőző Bimon technikus, ugyanolyan állattá vált a vélt magasabb erkölcsi magasabbrendűségére alapozva, mint akiket a jó útra akart terelni.

Szóval, Páral megint nem sci-fit írt, csak egy fricskát (vagy egy egész sorozatot) nyomott a fogyasztói társadalomnak. Mondjuk nálunk Pajor ezt lerendezte azzal, hogy
„Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy”

Kortársak, ugyanarról beszélnek, csak más eszközökkel.
Persze – teszem hozzá – teszem hozzá, az autogén tréning cikizése, kicsit unalmas lett… de azt hiszem ez volt a cél.

>!
Bembo, Budapest, 1989
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634230008 · Fordította: Bába Iván
1 hozzászólás
>!
Shinzo P
Vladimír Páral: Harc a bestiával

Még nem olvastam az írótól, így viszonyítási alapom nem volt. De nekem tetszett! Igaz, nemcsak a szereplők, de én is megvívtam a magam harcát :) mert nem egy könnyed nyári olvasmány. Alaposan meg kellett rágnom minden egyes fejezetet és hírközlési szemelvényt, mintha kirakós játékot játszana az ember, persze a végére helyére került minden. Azt viszont előre leszögezem, hogy ez nem sci-fi… legalábbis az én nézetem szerint, inkább öko-thriller társadalmi szatírába csomagolva.

„Képletesen szólva földgolyónk légcsőhurutot, valamint reumát és súlyos hasmenést kapott egyszerre. Csak azt remélhetjük, hogy végezetül mindebből nem fejlődik ki a rák.”

Hol nyíltan, hol burkoltan hívja fel a figyelmet világunk súlyos környezetszennyezésére, a társadalmi értékek eltorzulására, mert egyértelműen kiderül, hogy ezek a maszit és a multibestia kialakulásának alapvető okai. Most már csak azon csodálkozom, hogy ez hogyhogy még nem következett be (vagy valami hasonló). Ami a szereplőket illeti, csupa kisvárosi, hétköznapi kisember, így pl. annak, aki lakóközösségben él/élt nem nehéz beleélni magát a történetbe, a végére már teljesen olyan, mintha szomszédok lennénk. Ami miatt mégsem tudtam maximálisra értékelni, az a könyv végefelé sűrű oldalakat betöltő autogén tréning gyakorlatok. Igaz, hogy ezek fontosak a történet szempontjából, és talán még az olvasónak is hasznára lehetnek, de a kevesebb több lett volna. Összességében, jó kis olvasmány volt, tanulságos és elgondolkodtató.

>!
Ross P
Vladimír Páral: Harc a bestiával

Annyit előre kell bocsátanom, hogy ez nem egy könnyű olvasmány.
Aki olyan könyvet keres, amit lefekvés előtt olvasgathat, hogy aztán néhány oldal után álomba merüljön, az inkább keressen valami limonádétörténetet, mert Páral ezen könyve elég nagy odafigyelést igényel.

A sci-fi két részre van bontva. Az első felében az emberek harcolnak a szennyezőanyagokból kialakult maszit ellen. Közösen. A második könyvben az emberek már a maszitból átalakult és beléjük költözött parazitával a multibestiával küzdenek. Ám itt a csatát itt már mindenkinek magának kell megvívnia, másoktól csak kevés segítséget várhat. És ebbe törik bele sokaknak a bicskája.
A regény olyan témákat boncolgat, mint a környezetszennyezés, az ember felelőssége a bolygón egyénként és társadalomban élve, az ösztönök és a tudat szembenállása, valamint az élettel járó nehézségek elviselésének alternatív módszerei.

Páral könyvében az is csavar még egyet a dolgon, hogy a történetnek nincs kimondott főszereplője. Vannak ugyan hangsúlyosabb szereplők, de az eseményeket mindig váltakozva, valaki másnak a szemszögéből látjuk, és az író gyakran vált mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül, akár egyik mondatról a másikra egyes szám első személybe. Erre is figyelni kell.
Emellett (kevés kivételtől eltekintve) nincsenek egyértelműen pozitív vagy negatív szereplők. Az ember elkezd drukkolni valakinek, majd az a valaki 30, 40 vagy 50 oldal múlva lesz az, aki a rosszabb irányba löki a cselekményt. De ugyanez elképzelhető fordítva is. Van, hogy a lusta ingyenélő kaphatja össze magát rövid időre, hogy valami jót tegyen, de az irányítás senki kezében sem összpontosul.
A történet csavarodik, tekeredik, mint a maszit a sötétben. Van, hogy azt hisszük, megoldódott a helyzet, ám akkor még mélyebbre süllyed, fokozódik a feszültség, és apró mellékszálak válnak le, amikre szintén figyelni kell. Emellett a fő történetszálat folyamatosan megszakítják a tévéadások szövegei, melyekből először a maszit természetéről, később a multibestia elleni harcról, legvégül pedig az AT módszerek fejlődéséről kaphatunk információkat. Egyszóval: Ezt a könyvet nem lehet felületesen olvasni.

Nem egy egyszerű falat, ugyanakkor kövezzetek meg, de nekem bejött.


Népszerű idézetek

>!
regulat

Nem szeretem a fanatikusokat, az észben akarok hinni…, de ebből sajnos, még mindig nincs elég a bolygónkon.

96. oldal

>!
regulat

– De mi ez, kérem?
– Ez egy póráz. De szükség esetén lehet korbács is. Vagy bőrbilincs. Adja ide a kezét, megmutatom…

202. oldal

1 hozzászólás
>!
regulat

Ugyanígy csak kuriózumként említjük a szenzációs bestsellerek írójának D. von Ӓnikennek azt az állítását, hogy óind, és azték templomok domborművein tipikus MBI-jegyeket fedezett fel és fényképezett le, melyek állítólag nem földi eredetűek…

162. oldal

>!
Shinzo P

– Az intelligencia első jele, hogy az ember kétségbe vonja azt, ami ki van nyomtatva – vigyorog rám Rohan. – Puszta aforizma. Szellemeskedés. Akkor többé ne higgyek az időjárás-jelentésnek meg a menetrendnek sem?

41. oldal

>!
Shinzo P

A puha ágyból kikelve leülünk reggelizni a kárpitozott székre, onnan átülünk az autó rugós ülésébe, abból a munkahely karosszékébe – értekezlet esetén újabb fotelek várnak ránk újabb irodákban –, még egy órára vissza a saját kényelmes székünkbe, aztán átgurulunk az autó rugós ülésébe, majd a vacsorához kigurulunk a kárpitozott székecskére, aztán bele a tévé előtti mély fotelbe, s végül bele a megvetett puha ágyba. Szép kényelmesen elrendeztük, mi? A fenekünk mindig valami puhán, valami elringatón pihen. Mire való egyáltalán a lábunk?

182. oldal

1 hozzászólás
>!
Shinzo P

…és már megint a teheneknél tartunk – robbant ki Anilából a nevetés. – A mai lelkigyakorlataid kitartóan a szarvasmarhákra irányulnak. Talán azért, mert éhes vagy. Nem kellett volna víz helyett inkább egy jó marhapörköltet enned?

365-366. oldal

>!
Ross P

– És az nem jutott eszedbe, hogy ökokenyérből készíts bélyegeket?
– Az nem. Miért?
– Mert az ehető postabélyeg, sőt az ehető levél nem is lenne rossz ötlet, csakhogy most már az enyém! – folytatta vidáman Eda Rohan. – Hány hűtlen asszony házasságát mentené meg, ha folyamatosan felfalnák szerelmi postájukat? A diákoknak büntetésből meg kellene enniük az elrontott rajzokat, és egyes íróknak saját könyveiket, ami olcsón eltartaná őket, és a könyvpiacot is egészségesen fellendítené.

238. oldal

>!
peters P

Szörnyű nagy ciki, hogy Tina éppen huszonhárom éves. Ha mondjuk lenne vagy harmincöt, akkor éppen összeillenénk, hiszen az így van Páral minden második regényében.

76. oldal

>!
Ross P

Standa felemelte R-pajzsát, cafatokká vágta a barna árnyalakot. Barna vér folyt ki belőle, mely azonnal megszáradt. A tisztaság nevében – civilizációnk eme torzképződményét keményen, teljesen és örökre ki kell irtani, el kell pusztítani…, mint mindent, ami lefelé húz, legyűr, hatalmába kerít és beszennyez. Bárcsak ugyanezt meg lehetne tenni az életünkön belül is…

107. oldal

>!
Ross P

A barnák egyre magasabban hordják az orrukat, mindenütt rengetegen vannak, szünetekben a vécén találkoznak meg a garázsban, sőt, már egyik-másik irodában is, falják a masszácskát és szippantgatják a gyorsport, vidáman kiabálnak egymásnak a folyosókon, összetolják az asztalokat az étkezdében, az udvaron csoportosulnak, öntudatosak, zajosak, és egyre pimaszabbak, esténként kimennek az utcákra, és hangoskodva vonulnak át a városon, nagy csoportokban, s már senki sem mer velük szembeszállni, a rendes, tiszta emberek inkább kitérnek az útjukból. De mi lesz, ha ez így megy tovább? Mikor aztán délután hazafelé mentem a melóból, a kapuban Polda Štrunc portás (olyan barna, mint a disznótoros húsleves) „véletlenül” ma megint megmotozott és végigtaperolt – barna cimboráit bezzeg nem nézi meg soha, pedig a kabátjuk alatt lévő pukliról egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy vajon MBI-púp, vagy egy korong ellopott ementáli-e. A barnák összetartanak, és ez szörnyű veszélyt jelent a többiek számára.

192. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ladislav Fuks: Mooshaberné egerei
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
Jiří Brabenec – Zdeněk Veselý: Egy bolygó robinzonjai
Ludvík Souček: A vak madarak titka
Jiří Brabenec – Zdeněk Veselý: Gyilkosság a Szivárvány-öbölben
Ludvík Souček: A Fekete Bolygó Testvérei
Milan Kundera: Halhatatlanság
Milan Kundera: Búcsúkeringő
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Josef Škvorecký: Pléhkatonák