Az ​ifjú ember és a fehér bálna 9 csillagozás

Vegytani kiseposz
Vladimír Páral: Az ifjú ember és a fehér bálna

Színhely: Észak-Csehország, Ústí nad Labem, Vegyigyár – vagyis Páral regényének örökös színtere. Idő: Napjaink, vagy ahogy a szerző mondja, „az az időpont, amikor az olvasó éppen kezébe veszi a könyvet” Főszereplők: Vik (40), aki kiszállt a siker és karrier kocsijából, Edita (28), aki mindenre hajlandó azért hogy rajta maradjon. Nad'a (22), aki három szerelmi csalódás után kiszáll a szerelemből Bret'a (23) aki türelmetlenül várja élete nagy szerelmét és nagy feladatát, a maga „fehér bálnáját” Tartalom: 29 forró nap, mely felforgatja a hősök életét, kiteljesíti sorsukat: fergeteges eseménysor és cselekménygomoly, amely néhány sorban nem, csak Páral robbanásig sűrített stílusában mondható el.

Eredeti cím: Mladý muž a bílá velryba

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1975
236 oldal · ISBN: 963070675x · Fordította: Hap Béla

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

pat P>!
Vladimír Páral: Az ifjú ember és a fehér bálna

Kíváncsiak vagytok a koleszterol lanolinból történő előállításának félüzemi technológiájára? És a technológiai nehézségeknek Usti-nad-Labem egyik vegyipari üzemében történő legyőzésére? Nem? És ha van benne szerelmi szál, hm?
Ja, meg az élet nagy kérdéseiről is szó esik, majd' elfelejtettem.

4 hozzászólás
Jezi>!
Vladimír Páral: Az ifjú ember és a fehér bálna

Adott négy szereplő (nem akarom a fülszöveget idézni): Vic, Edita, Nad`a és Bret`a. Egyikük mind a négyük életét megváltoztatja. És persze a végén mégsincs happy end.
Nagyon jó kis könyv, csodás környezetben. Nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

Ross>!

Egyáltalán, ez az egész túlszárnyalgatás csak egy marha nagy rongyrázás, hát nem sakkbajnokság ez, ahol mindenki mindenkivel köteles mérkőzni, és ha valakinek fél ponttal többje van a végén, akkor nagy diadallal ő a győztes, ha így lenne, mindenki csak egyfolytában üvölthetne… Az ember csak saját magát szárnyalhatja túl, és alighanem mindenkinek saját maga az igazi vetélytársa.

225-226. oldal

Ross>!

– Ha víz folyik belőle, akkor vízvezetékről van szó – vihogott ránk hülyén, amikor Edita megkérdezte, melyik mire való ebből a rakás szelepből, csapból és tolózárból (az iskolában azt tanultuk, hogy mindenre rá kell írni, hogy micsoda, a különböző csőrendszereket pedig különböző színűre kell festeni) –, ha viszont fehér, rendszerint elég meleg és nedves gáz süvít ki belőle, minden valószínűség szerint gőzzel állsz szemben, következtetésképp a gőzvezető csővel.
– És hogy méred itt a gőznyomást? – kérdezett tovább bátran Edita (ahelyett, hogy a gyomrába térdelt volna).
– Ez ideig még nem volt rá szükségem, de ha ilyen mérhetetlenül izgatja a fantáziádat, ereszd a gőzt a kezedre, tubicám. Első fokú égési seb esetén két atmoszférát saccolhatsz, a másodfokú jó hatot jelez, és ha megfeketedik a kis kacsód, akkor lehet keresztet vetni, mivel a következő másodpercben felrobban az üst.
És Edita ezen még nevet (ahelyett, hogy belerúgna a pofájába), mintha fene tudja, hogy szórakoztatná… Edita egyszerűen kiirthatatlan, és még mindig hisz benne, hogy Vik csak csinálja egy kicsit a balhét, de a végén lezavarja egyedül az egész félüzemit.
Edita a végén mindig nyer, mert hülyére veszi a palikat – ugyan Richard óta már én is –, ebben nagymenő.

66-67. oldal

Ross>!

– […] Én ugyanis azt gondolom, hogy az ember olyan, mint az akkumulátor, amilyen például a Volgájában van. Ha óvatosan, ritkán és csak nappal vezet, hogy ne kelljen bekapcsolni a lámpákat, ezzel nem kíméli az akkumulátort, éppen ellenkezőleg, akkor hamar kimerül. Az akkumulátor dolgozni akar, kisülni egészen a nulla feszültségig, aztán újra feltöltődni, hogy csak úgy pezsegjenek benne a hidrogénbuborékok, és ezt kell vele csinálni minél gyakrabban, akkor aztán úgy indít, mint a hétszentség, és maga tép, mint a villám, százötvennel és az összes reflektor bekapcsolva… És szerintem ugyanezt kellene tenniük az embereknek is saját magukkal, ért engem?

214-215. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alena Mornštajnová: Hana
Bohumil Hrabal: Díszgyász
Bohumil Hrabal: Foghíjak
Kvĕta Legátová: Szégyenlős szerelem
Ludvík Souček: A vak madarak titka
Josef Škvorecký: Borůvka felügyelő szomorúsága
Eduard Fiker: A C-L sorozat
Zdeněk Svěrák: Mezítláb a tarlón
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél
Franz Kafka: Az éhezőművész