Pnyin ​professzor 52 csillagozás

Vladimir Nabokov: Pnyin professzor Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Eszményien kopasz fej, teknőckeretes szemüveg, majomszerű felső ajak, tweedzakóba bújtatott díjbirkózó törzs és vörös alapon lila rombuszmintás gyapjúzokni – ez Pnyin professzor, aki oroszt tanít egy amerikai egyetemen, miután elmenekült az „elkommunizált” Oroszországból. Fura egy figura: ha azt gondolja, hogy nyer tizenkét percet, biztosan elveszít két órát. A professzor az élet minden területén kudarcot vall, balek, életidegen, csudabogár, akit minden csetlése-botlása ellenére azonnal a szívünkbe zárunk.
    Nabokov az orosz emigráns tudós érzelmes és mulatságos portréján keresztül világhírű könyvet írt Oroszországról és az amerikai életformához alkalmazkodni képtelen orosz lélekről.

Eredeti mű: Vladimir Nabokov: Pnin (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1957

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fehér Holló Könyvek

>!
Magvető, Budapest, 2005
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631424480 · Fordította: Zentai Éva
>!
Magvető, Budapest, 1991
178 oldal · ISBN: 9631418405 · Fordította: Zentai Éva

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

    Minden, amit tudni akartam Pnyin Professzorról. Pontosabban fogalmam sem volt, hogy ennyi mindent tudni akartam, de teljesen meg vagyok győzve, hogy minden egyes részlet, az összes legeslegaprólékosabban leírt momentum elengedhetetlenül szükséges, egy megbonthatatlan harmónia része. A végén ugyan össze lettem egy kicsit zavarva a vicc kedvéért. Hogy akkor most be lett nekem mutatva valaki, vagy valaki elmesélte, hogy mit meséltek mások, vagy a professzor az, akit mindenki ismer, közben meg senki. Vagy ez mind, és akkor Pnyin professzor nem csak önmagával azonos. Ezért aztán leképezhető őbelőle a magába fordult idegen, a szórakozott tudós, az antiszociális férfi, a maga fura módján odaadó hitves.
    Ismerkedni Pnyin professzorral különben irtó szórakoztató, sokszor kacagtató. Van egy csomó különc szokása, furán beszél, és rendszerint csetlik-botlik, elég kevés olyasmi történik vele, ami más emberekkel szokott, s ha mégis, akkor az másképp.* Közben abszolút elégedett a világgal, mert van neki saját, s végül mindig megtalálja a foltját. „Az emberek között vannak valós számok és irracionális számok: Clement és Pnyin az utóbbi kategóriába tartozott.”

* @Cotta pl így meséli: http://moly.hu/ertekelesek/200244

>!
saribo P
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Gyönyörű nyelvezet, leheletfinom de mégis óriási humor, mindent átlengő melankólia. Pnyin professzorban még legjobb amerikai évei alatt is van valami bús eltökéltség és szomorúság. Ennek ellenére vagy épp ezért gyönyörű és emlékezetes történet ez.
A fő cselekmény, a bolsevikok majd a nácik elől menekülő orosz emigránsok élete és hányattatásai, a menekülés, az otthonkeresés, országról-országra vándorlás, az angol nyelvvel való bírkózás, a beilleszkedés nehézségei.
És ott van természetesen a főszereplő Pnyin professzor, a csetlő-botló, de mégis állhatatos és határozott értékrendet képviselő és nagyon szerethető figura.
Kb 70 oldal után azt éreztem, meg kell hogy nyomjam azt a Kedvencem gombot, de kivártam a végét, és most még erősebben érzem, hogy valóban új kedvenc könyvet és talán kedvenc írót is avattam (bár ehhez még néhány könyv elolvasása várat magára.) „uell, rövidre fogva a szót” (ahogy Pnyin professzir is mondaná): Érdemes elolvasni, nekem maradandó élményt nyújtott.

7 hozzászólás
>!
dokijano 
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Nabokov ismeretlen szerzőként került a kezembe. (Mármint nekem volt ismeretlen.) A címet olvasván egy újabb orosz sci-fire asszociáltam, és rögtön vissza is tettem a polcra a könyvet. De amikor újra a szemem elé került az 1001-es listán, akkor már vettem a fáradságot, és átfutottam az ismertetőjét. Akkor már egyértelmű volt, hogy magammal hozom a könyvtárból, mert megvett magának a professzor figurája.
Kár, hogy nem szoktam írni magamnak részletesebb tartalmi ismertetőt az olvasmányaimról, így közel hat hónap távolából nehezen tudom rekonstruálni magamban a történetet. De az a hangulat, ahogy a professzor csetlett-botlott, az megmaradt bennem. Meg a hatalmas tudása, amire már nem tartanak igényt az egyetemi kollégái.
Lehet, hogy újra át kellene pörgetnem a könyvet az ujjaim között, bele-bele olvasva, mert a humoros részeknek csak egy töredéke jött vissza, amikor az idézeteket olvasgattam. De előtte azt hiszem a Lolitára kellene sort kerítenem.

>!
Youditta
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Gyönyörű mondatok, szép nyelvezet és mégis elment mellettem Pnyin professzor története. Nem tudott lekötni az élete, valahogy csak átgyalogoltam a mondatokon, néha újraolvastam őket,mert ami szép, az szép, de mégsem hatott rám az egész. Na majd másodszor, ha egyszer talán újraolvasom, Lolitánál is úgy hatott Nabokov.

>!
zoja
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Izgalmasnak tényleg nem mondható a regény. Nincsenek benne váratlan, drámai fordulatok, sem csábító kislányok (de azért nem hazudtolja meg magát Nabokov, pillangók és sakk azért itt is akadnak:) ). Tulajdonképpen Pnyin professzor annak idején nem igazán egyedülálló élettörténetét, és amerikai mindennapjait ismerhetjük meg.
Ebben a regényben Nabokov egy hangulatot akar átadni, végig ugyanazt megmutatva (és hosszan polírozgatva) különböző oldalakról, és nálam sikert aratott.

Hogy milyen a bolsevizmus elől elmenekült, Oroszországból kiszakadt oroszok élete Amerikában, miután beilleszkedésük többnyire kudarcot vall?
Pnyin Joan nevű ismerősét Johnnak szólítja, (botrányos kiejtéssel) angolul beszél, de oroszul sóhajt, és szentül hiszi, hogy Hamupipőke cipője nem üvegből, hanem orosz mókusprémből volt.
Hogy milyen az egyetemi professzorok élete? Hogy folyik a titkos háborúskodás egynémely professzorok között, vagy éppen mire gondol a némaságba burkolózó, professzornak álcázott költő? Milyen a bevándorló szülők kapcsolata a már Amerikában született gyerekeikkel, akik képtelenek értékelni az orosz kultúra ősi szilánkjait, amikért a szülők élnek-halnak?
Ezeket is megtudhatjuk Pnyin mindennapjainak részleteiből.

Pnyin tényleg egy csodabogár, tipikus régimódi, idősödő professzor. Emellett nincsenek különleges, drámai, hősies cselekedetei vagy tulajdonságai, sőt, úgy tűnik, ezeket kifejezetten kerüli. De azért ellenszenvesnek sem mondanám (pedig ha ellenszenves szereplők megalkotásáról volt szó, hát Nabokovnak nem kellett a szomszédba mennie), és a sok apró, lassú mozzanat, és szépséges leírás valahogy egész gyorsan oda vezetett, hogy egyenesen nehezteltem azokra a szereplőkre, akik nem segítőkészek és előzékenyek Pnyin professzorral.
És a narráció nagyon tetszett, főleg a vége felé, ahol ráterelődik a figyelem.
Egyre jobban szeretem Nabokovot.

>!
HA86
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Gondolom, a legtöbb egyetemen van Pnyin professzor (= két lábon járó lexikon, aki borzasztóan otthonosan mozog a szakterületét határoló falakon belül, de odakint elveszik), és gondolom, a legtöbb egyetem ugyanazért tartja meg őt, amiért az a bizonyos amerikai egyetem megtartotta a magáét: szánalomból.
A Pnyinek ugyanis különc emberek, akik egy idő után képtelenek a tudásukkal ellensúlyozni a fogyatékosságaikat. Egyszer csak billen a mérleg nyelve, és többé senkit sem érdekel – mondjuk – a Levin szellemi ideje és Vronszkij fizikai ideje közötti különbségről tartott eszmefuttatásuk, ellenben az esetlenségük és a hóbortjaik annál nagyobb figyelmet kapnak.
Nabokov Pnyinje is így jár: kihasználják, kiközösítik (nem mindenki, és nem látványos módon, szerencsére), és parodizálják.

… Én megértek mindenkit. A parodizálókat éppúgy, mint az esetlen Pnyin professzort. De ha választani kell, természetesen a Pnyinekkel vagyok!

>!
Chöpp 
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Nagyon szeretem az ilyen elképesztően életképtelen intellektueleket. Szinte képtelenek normális életvitelre, kapcsolatokra, de bármikor idéznek neked bármilyen könyvből, amit csak a világtörténelem során megírni merészeltek. Pnyin professzor tökéletes alakja egy tökéletes írónak! Kedvemre való!

4 hozzászólás
>!
ervinke73
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Egyszerű külső, mustársárga borító, a szerző és cím rajta mintha ráragasztott cetli lenne. De ez ne tévesszen meg senkit. A lapokon megelevenedik egy fantasztikus irodalmi alak és vele minden, amiért olvasni érdemes. Elképesztő, ahogy Nabokov karaktert teremt, aprólékos részletek, kimerevített pillanatok sokaságával hozva létre egy kerek egészet, úgy, hogy minden részletben benne az egész. Kétségbevonhatatlanná teszi, hogy a múlt alapja a jelennek. Megerősíti a tényt, hogy az irodalom, az olvasás a gyönyör és élvezet egyik legfontosabb intellektuális forrása. Igazolja, hogy a lepkegyűjtés nem feltétlenül múló gyermeki szeszély. Megmutatja, hogy a humor mennyire lehet finom. Bizonyítja, hogy a Lolita zseniális szövege mellé oda tud tenni egy nyelvi eszközeiben szerényebb, ám nem kevésbé zseniálisat.
Csak azt tudom mondani, aki nem olvas, azt hatalmas veszteségek érik.

>!
ppeva P
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Könnyűnek és ironikusnak látszó, de mélyen szomorú regény. A holt nyelvet és irodalmat tanító Pnyin professzor, aki ugyanolyan anakronisztikus és időszerűtlen, megmosolyognivaló, mint a már nem létező ország, aminek sóhajait, színeit, illatait, hangsúlyait és emlékeit magában hordozza. Amerika és Oroszország, az ötvenes évek, nosztalgia és beilleszkedés, gyökértelenség és megkapaszkodnivágyás. És Nabokov, aki mindenütt ott van a könyvben – akár Pnyin is lehetne, akár a másik, láthatatlan szereplő, akár mindkettő, vagy egyik sem (ld. többek között életrajzi hasonlóságok, valamint sakk és lepkék).

>!
dagikaktusz P
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor

Nagyon szerettem Pnyin professzort és a történeteit. Egy kedves és szerintem szeretetreméltó oroszországi értelmiség Amerikába való beilleszkedési kísérelteit ismerhetjük meg. Több, kevesebb sikerrel jár a mi kis kedves, öregedő professzorunk; aki mindig peches, valahogy soha semmi nem sikerül neki…

Nabokov, róla nem tudok mást mondani csak azt, hogy annyira csodálatosan és szépen ír, egyszerűen imádom…


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Két dologról volt híres Leonard Blorenge, a Francia Nyelv és Irodalom tanszék tanszékvezető professzora: ki nem állhatta az irodalmat, és nem tudott franciául.

158. oldal (Magvető, 2005.)

1 hozzászólás
>!
zoja

Nem tudom, gondolt-e már arra más is, hogy az élet egyik fő jellemzője a beburkoltság. Ha nem borítana bennünket hús meg bőr, meghalnánk. Az ember csak addig létezik, amíg el van szigetelve a környezetétől. A koponya is arra szolgál, amire az űrhajós sisakja. Benne kell maradnunk, különben végünk van. A halál kivetkezés, a halál egyesülés.

20. oldal

>!
Sonnenschein

[Pnyin] Orosz beszéde valósággal zene volt, az angolja gyilkos merénylet."

60. oldal

>!
Sonnenschein

[Pnyin] Távozás előtt még elhatározta, hogy megnézi a szótárban az „interested” szó helyes kiejtését, és felfedezte, hogy a Webster, legalábbis az olvasóterem egyik asztalán heverő, ütött-kopott 1930-as kiadás – ővele ellentétben – nem a harmadik szótagra helyezi a hangsúlyt.
Ejnye, gondolta, és hibajegyzék után kezdett kutatni a kötet végén."

72. oldal

>!
sophie P

Az emberek között vannak valós számok és irracionális számok : Clement és Pnyin az utóbbi kategóriába tartozott.

37. oldal

>!
zoja

Ami a kezét illeti, egyszerűen kétbalkezes volt, de mivel egy szempillantás alatt szájharmonikát tudott fabrikálni a borsóhüvelyből, mivel tízet szökkent a víz színén a lapos kavics, ha elhajította, s mivel összekulcsolt kezével pislogó nyulat tudott a falra vetíteni, s tudott még egy egész csomó hasonlóképpen infantilis bűvészmutatványt, ami az oroszoknál mindig készenlétben áll, abban a hitben élt, hogy a természet nagy kézügyességgel és műszaki érzékkel áldotta meg.

12. oldal

>!
csillagka P

– Sajnálatos, de hát mit tegyünk? Akkor most beszélek magának a sportról. Az orosz irodalomban a boksz első leírását egy Lermontov-költeményben találhatjuk meg. Mihail Lermontov született 1814-ben, meggyilkolták 1841-ben, könnyű megjegyezni. A teniszről pedig először az Anna Kareninában, Tolsztoj regényében esik szó, az 1875-ös évben. Fiatal koromban egyszer vidéken, Oroszországban persze, úgy Labrador magasságában a kezembe adtak egy teniszütőt, hogy játsszak a nagy orientalista, Gotovcev családjával, talán hallott már róla. Emlékszem, gyönyörű nyári nap volt, és mi csak játszottunk, míg csak mind a tizenkét labda el nem veszett. Ha öreg lesz, maga is érdeklődéssel fogja felidézni a múltat – mondta Pnyin, miközben bőségesen megcukrozta a kávéját.

119. oldal (Magvető, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Mihail Jurjevics Lermontov
2 hozzászólás
>!
zoja

(…) az emberi forma ábrázolását tulajdonképpen teljesen elkerülte, s amikor Papa (dr. Eric Wind) biztatta, hogy rajzolja le Mamát (dr. Liza Wind), akkor egy gyönyörű hullámvonalat kanyarított oda, és kijelentette, hogy ez anyjának az árnyéka a radiátoron.

100. oldal

>!
csillagka P

1950-ben még mindig hibát hibára halmozott. Ezen az őszön az orosztanfolyamok mellett hetente előadást tartott egy úgynevezett „szimpozion” keretében, amit dr. Hagen ötölt ki „A szárnyaszegett Európa: kortárs kultúra a kontinensen” címmel. Pnyin barátunk előadásai, ideértve a házon kívül tartottakat is, úgy készültek, hogy a német tanszék egyik fiatal oktatója alaposan megszerkesztette őket. Az eljárás meglehetősen bonyolult volt. Pnyin a maga
szólásokkal, közmondásokkal tűzdelt orosz nyelvi zuhatagát lefordította egyfajta toldott-foldott angolra, amit aztán a kis Miller kijavított. A javított változatot dr. Hagen titkárnője, egy bizonyos Miss Eisenbohr legépelte. Végül Pnyin kihúzta belőle azokat a részeket, amelyeket nem
értett, és a maradékot felolvasta a hallgatóságnak.

12. oldal

>!
zoja

A bal oldalán sosem aludt, még azokban a lidérces éjszakai órákban sem, amikor az álmatlan ember egyik oldaláról a másikra fordul, és azt kívánja, bárcsak lenne egy harmadik oldala is.

21. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

William Faulkner: Eredj, Mózes
Paul Auster: New York trilógia
William S. Burroughs: Meztelen ebéd
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában
Don DeLillo: Fehér zaj
Gertrude Stein: Három élet
John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban
Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio
John Williams: Stoner