Gyér ​világ 27 csillagozás

Vladimir Nabokov: Gyér világ

Az ​1962-ben megjelent Gyér világ Nabokov talán legtökéletesebb alkotása, a XX. századi világirodalom egyik csúcsteljesítménye. Egy megrázó költemény és a hozzá írt kommentárok alkotják a regényt, amely egy nagy költő, John Shade utolsó művének és halálának, és egy király száműzetésének történetét meséli el. John Shade 999 soros költeménye önmagában is remekmű: lányának öngyilkossága ihlette a halállal és a túlvilággal való kegyetlen szembenézést, amelyben az életöröm és az élet tragikuma szikrázik össze a nagy kérdéssel: mily hajnal, mily élet / Várja a síron túl, minő ítélet? A költő halála után barátja, a rejtélyes Charles Kinbote veszi magához a kéziratot, ellátja kommentárokkal, s gondoskodik a kiadásáról, ám ezekből a kommentárokból legfőképpen a Zembla nevű ország királyának, Kedvelt Károlynak a története kerekedik ki: Zemblán forradalom tört ki, sokáig a palotájában tartották fogva a királyt, akinek kalandos körülmények között sikerült elmenekülnie, ám az ország új urai egy… (tovább)

Eredeti mű: Vladimir Nabokov: Pale Fire

Eredeti megjelenés éve: 1967

>!
Európa, Budapest, 2008
328 oldal · ISBN: 9789630784597 · Fordította: Tótfalusi István

Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

>!
Futóhomok P
Vladimir Nabokov: Gyér világ

Nem a nyelv a megértés egyetlen eszköze, ezt minimum a Bábel tornya óta bőven tapasztaljuk. Úgy érzem, a megértés-meg nem értés folyamatát karikírozza ez a kora posztmodern regény, ami nyers olvasattal a tudományos szövegkiadások paródiája is lehetne akár. Nekem legalábbis a regény szerkezete ezt sugallta: a törzsszöveget gondozó dr. Charles Kinbote nárcisztikus előszava – törzsszöveg – a törzsszöveget leuraló lábjegyzetek – az egészen szubjektív mutató. Ráadásul elég vicces- és a könyvpiacot támogató olvasástechnikai használati utasítást is kapunk ehhez a hipertexthez: „ a kétféle szövegből kivágjuk és egymás után ragasztjuk az összetartozó részeket, vagy (…) eleve két példányt vásárolunk a könyvből.”
Persze én nem így olvastam, hanem ahogyan bírtam: lassan, elejétől végig, majd a John Shade-féle hőséneket újra. És megtörtént a csoda:
„Valójában minden szépnek és rendezettnek bizonyul, ha az ember bátran a zavaros felszín alá merül, és az átlátszó mély vízben kinyitja a szemét.”
Számomra a posztmodern ettől izgalmas: mély figyelmet kíván és résen kell lenni, a szerző nem kapcsolja fel a lámpákat előre, – csak kb. egyet és az sem LEDes – azt a felnőtt olvasónak kell megtenni, különben marad a gyér világ.

A regény visszatérő szimbóluma a lepke és találtam egy érdekes riportot, ami részletesen bemutatja az entomológus Nabokovot, ami árnyalhatja regényei befogadását, a Gyér világét mindenképp:
http://exsymposion.hu/index.php…

2 hozzászólás
>!
langimari
Vladimir Nabokov: Gyér világ

Egy időre megint Nabokov-rajongó lettem. Már a Lolita után is elolvastam mindent a könyvtárban, amit akkor meg lehetett tudni róla, de ez, ha jól emlékezem még az internet előtti időkben volt, és gyengébb angoltudásommal, szóval árnyaltabb a kép. Akkor is csodáltam a sokoldalúságát (sakk, lepkészet), többnyelvűségét, de leginkább mégis, hogy mennyire jól ír. Valami antológiában találtam egy novelláját is akkoriban, emlékszem őrülten tetszett az is. Most amikor a fülszöveget elolvastam, bizonytalan időre félretettem a könyvet. Még hogy Zembla királysága, száműzött meg Kedvelt Károly, hősköltemény és kommentárok! Aztán mikor mégis belekezdtem, kényszeríteni kellett magamat, hogy elég lassan olvassam (a jó könyveket lassan kell olvasni, hogy tovább tartson) annyira magával ragadott ez az egész Nabokov-féle képtelenség. Fantasztikusan jó a költemény, képtelenül őrült a kommentár, hát ez nem egy könyv, hanem legalább kettő, de még az is lehet, hogy három. Tartalmaz a könyv zemblán kifejezéseket és zemblán nyelvű bölcsességeket is, sőt irodalmi művek egy-egy részletét zemblánul. Enyhén paranoiás de általam mégis Kedvelt Kinbote/Károly továbbá egy jópofa mutatót is biggyesztett a végére… Szóval megint egy bravúros Nabokov! (Este gyorsan Lolitát olvastam kicsit oroszul.)

>!
Bíró_Júlia
Vladimir Nabokov: Gyér világ

Képtelenség spoiler nélkül értékelni, ne már. Na jó, oké, próbáljuk meg.

Amikor már fölényesen elvigyorodnál az Előszó vagy a kommentárok olvasása közepette (gondolta a fene) mélységes lenézéssel telve a belemagyarázós, utálatos kommentátorok iránt (ezt a könyvet is csak egy bölcsész írhatta, hihetetlen) ,nos, akkor két oldalon belül elfelejted, olyan remekbe szabott epizódok kerekednek ki a kommentált sorok, nemegyszer „feleslegesen” kiragadott szavak nyomán. Lehet itt kegyesen szimpátiát osztogatni és két oldallal később megvonni, kuncogni, bosszankodni, tarkón legyinteni gondolatban ezt és ezt meg amazt, de egészében véve képtelenség letenni a könyvet. És még a költemény is különlegesen jó, szóval Nabokov meg a zsenialitása elmehet a … És képtelenség nem élvezni. Akkor is, ha kitaláltad a végét, bár az biztos, hogy legfeljebb részben.

Akármilyennyelvűirodalom szakosoknak kötelező. Mindenki másnak erősen ajánlott.

2 hozzászólás
>!
Dana
Vladimir Nabokov: Gyér világ

Káprázatos!
A kommentár, amivel együtt egyáltalán nem gyér ez a világ, jóval izgalmasabb perspektívába állítja a kissé vontatott és darabos Shade-költeményt, mint hinnénk, bizonyítandó, hogy az olvasó ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb (sőt király!), mint az író.

>!
Batus
Vladimir Nabokov: Gyér világ

Mélységesen szégyellem magam, de azt hiszem, hogy ez volt az év legnagyobb szenvedése számomra. Értettem a poént, zseniális az alap, tele van jópofa kikacsintással, de mégis azt éreztem néhány oldalnyi olvasás után, hogy „Istenem, add, hogy egyszer a végére érjek ennek”. A végén már igazából érteni sem akartam az egészet, de mégsem akartam félrerakni úgy, hogy nem ismerem meg a történet végét. Komoly baj lehet velem :(
Lehet, hogy Nabokov esetében meg kellett volna állnom a számomra tökéletesen élvezhető Lolitánál.

1 hozzászólás
>!
Viki_Kondász
Vladimir Nabokov: Gyér világ

nekem nagyon tetszett, a végét pedig imádtam! szerintem még a Lolitánál is jobb!

>!
Eden
Vladimir Nabokov: Gyér világ

Az egyik órámra kellett olvasnom, ebből kellett referálnom. Az emberek többsége máshogy áll a kötelező olvasmányokhoz, Nabokov viszont nagy kedvencem, ezért direkt őt választottam, bár mondták, hogy nem lesz egyszerű. Valóban nem az. Megfejteni ezt a könyvet igazi kihívás, talán nem is lehet. De még ha nem is a történet ragadott annyira magával, már az is nagyon tetszett, hogy sokat kellett agyalni rajta. Abszolúte megérte elolvasni.


Népszerű idézetek

>!
robertjordan

Sötétben firkált üzenet az élet.

39. oldal (Európa Könyvkiadó, 2008)

>!
robertjordan

Szétzúzott csontmadárnak árnya voltam.

31. oldal (Európa Könyvkiadó, 2008)

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Nem kívánom a tárgyilagos kritikai apparátust csűrés-csavarás révén egy regény monstruózus látszatával felruházni.

83. oldal

3 hozzászólás
>!
robertjordan

Hogy ki minek örül, az roppant szubjektív dolog. Egy buta zemblán közmondás szerint „az elveszett kesztyű örül.”

14. oldal (Európa Könyvkiadó, 2008)

>!
robertjordan

A naptár tanúsága szerint csak néhány hónapig ismertem őt, de vannak barátságok, amelyek a maguk belső ideje szerint fejlődnek ki, és az áttetsző idő eonjait élik meg, függetlenül a könyörtelenül forgő zenétől.

16. oldal (Európa Könyvkiadó, 2008)

>!
Carmilla 

Szétzúzott csontmadárnak árnya voltam,
Ablak csalfa kékjéből hullva holtan,
Véres pihékből folt – miközben én
Éltem, szálltam tovább az ég színén.

31. oldal (Európa, 2008)

>!
Futóhomok P

A marxizmus, illetve a freudizmus hatásáról és térhódításáról vitatkozva azt mondtam:
– Két hamis doktrína közül az a veszélyesebb, amelyiknek a hatását nehezebb kiirtani.

158. oldal

>!
robertjordan

Akármit meg tudok bocsátani, de az árulást nem.

25. oldal (Európa Könyvkiadó, 2008)

>!
Lunemorte MP

Hiú törekvés fajunk fátumát
Egyes ember nyelvére tenni át!
Isteni tömör poézis helyett
Álmatlan rímek, szétszórt jegyzetek.

39. oldal

>!
Lunemorte MP

Szillogizmus: más mind meghal; de én
Nem vagyok más; így élnem van remény.

38. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gertrude Stein: Három élet
William S. Burroughs: Meztelen ebéd
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Gertrude Stein: Alice B. Toklas önéletrajza
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Thomas Pynchon: Súlyszivárvány
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Virginia Woolf: Orlando