Áttetsző ​testek 15 csillagozás

Vladimir Nabokov: Áttetsző testek

Nabokov ​1972-ben írt kisregénye több kritikusa szerint olyan, mint egy bonyolult gépezet által mozgatott kis makett (az író \nagy\ műveinek kicsinyített modellje): egy humorral, bájjal, megejtő könnyedséggel teremtett csöppnyi viág, melynek szereplői az író kénye-kedve szerint cselekednek, az ő fantáziájából születnek, s oda is térnek vissza, miután eljátsszák szerepüket. Nabokov arra csábít, hogy próbáljuk megérteni ezt a kis gépezetet (vagyis lényegében az ő zseniális agyának működését), gyakran segít is ebben, máskor tévutakra vezeti az olvasót, pimaszul játszik vele, de mindvégig érezhető, hogy a trükkös, szellemes játéknak azért komoly tétje is van: az öregedő művész a halállal, a halálon túli lét rejtélyével és saját halálfélelmével akar szembenézni, még ha elbújik is teremtett alakjai mögött. Azt az elképzelhetetlen szellemi létezést próbálja mégiscsak elképzelni, amelynek nézőpontjából e világi sorsunk áttetszővé válik: így lesz áttetszővé a regény főhősének, az irodalmi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Európa, Budapest, 1998
144 oldal · ISBN: 9630762838 · Fordította: M. Nagy Miklós

Kedvencelte 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

csend_zenésze>!
Vladimir Nabokov: Áttetsző testek

Hugh Person nem más, mint egy egyszerű ember, egy személy, egy person. Szerencséjére vagy szerencsétlenségére Nabokov mesterei tolla alá került, hogy az abszurditásából megint csak valami gyönyörű legyen.

Nem mondom, hogy ez lett a kedvenc Nabokovom, de még mindig lenyűgöző ez az ember.


Népszerű idézetek

csillagka>!

Az alatt a tíz év alatt, ami az első és a második svájci útja között telt el, Hugh Person különböző unalmas munkákkal kereste a kenyerét, ami gyakorta jut osztályrészül olyan ragyogó eszű fiatalembereknek, akiknek nincs se különösebb tehetségük, se becsvágyuk, és megszokják, hogy agyuknak csak egy kis töredékét használják banális vagy sarlatán feladataik megoldására. Az, hogy mit tesznek agyuk másik, sokkal nagyobb részével, hogy hol és hogyan lakoznak valóságos álmaik és érzéseik, éppenséggel nem rejtély (ma már nincsenek rejtélyek), de a kiderítése olyan felfedezésekhez vezetne, melyekkel túlságosan szomorú és félelmetes volna szembenézni. Jobb, ha egy tudat nyomorúságát csak szakértők fürkészik, s más szakértőkkel vitatják meg.

csillagka>!

Általában feltételezik, hogy ha az ember tényként megismeri a halálon túli életet, akkor megoldja a Létezés rejtélyét is, vagy legalábbis közel kerül hozzá. Sajnos a két probléma nem feltétlenül olvad össze, sőt még talán részlegesen sem fedik egymást.

csillagka>!

Az öreg Person mindig is kétbalkezes volt, de ahogy újabban tapogatózott a tárgyak után a tér fürdővizében, hogy megragadja az elsikló anyag áttetsző szappanát, vagy ahogy hiábavalóan próbálta meg – vagy kikötni a gyártott tárgyak kötővel ellátott részeit, az egyre határozottabban komikus volt.

csillagka>!

Egy másik dolog, amit jobb, ha nem teszünk, magyarázni a megmagyarázhatatlant. Az emberek hozzászoktak, hogy sötét teherrel a hátukon élnek, hatalmas, fájó púppal: a feltevéssel, hogy a „valóság” talán csak „álom”. De mennyivel félelmetesebb volna, ha a valóság álomszerűségének tudata szintén csak álom volna, beépített hallucináció! Ám figyelembe kell vennünk, hogy nincs káprázat olyan pont nélkül, melyben elenyészik, mint ahogy nincsen tó szilárd föld zárt köre nélkül.

csillagka>!

Már megmutattuk, hogy szükségünk van idézőjelekre

csillagka>!

Végül aztán indulni készültek. Armande emlékeztette Persont a másnapi kirándulásukra. Júlia kezet fogott vele, és megkérte, hogy imádkozzék érte, amikor majd azt fogja mondani annak a nagyon szenvedélyes, nagyon kiemelkedő költőnek, hogy je t'aime, csak éppen oroszul, ami angolul „yellow blue tibiá”-nak hangzott.

cassiesdream>!

Hugh Person. aki most áttért a cseresznyepálinkára, azon tűnődött, vajon lesz-e ereje követni Armande tanácsait („ilyen nagydarab, sportos jenki fiú, és nem tud síelni!”), és átváltozni azok egyikévé, akik elegánsan behajolva siklanak lefelé a lejtőn, vagy pedig arra ítéltetett, hogy örökkön újra meg újra a suta kezdő esés utáni pózában találja magát, aki hosszan fekszik a hóban elnyúlva, mintha csak derűsen megpihenne.

cassiesdream>!

Amikor a tárgyi világ valamely elemére összpontosítunk, legyen az bármely helyzetben, pusztán a figyelem-összpontosításnak köszönhetően önkéntelenül belemerülhetünk az illető tárgy történetébe.

sicci>!

[…] je t'aime, csak éppen oroszul, ami angolul „yellow blue tibiá”-nak hangzott.

ennyiii>!

Szerelmes lettem beléd, de nem fogok semmit sem tenni ez ügyben.


Hasonló könyvek címkék alapján

Torey Hayden: Egy gyerek
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.
Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
William Wharton: Apa
Cindy Woodsmall: Gyógyuló lélek
Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni