Adomány 11 csillagozás

Vladimir Nabokov: Adomány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1935-37-ben, Berlinben született Adomány Vladimir Nabokov első írói korszakának kimagasló alkotása, melynek az elhagyott szülőföld iránti nosztalgia adja költői lüktetését.
A mű főhőse, Fjodor Godunov-Cserdincev Berlinben élő fiatal orosz író (családja a bolsevik forradalom elől menekült el), akinek épp megjelent az első verseskötete, most pedig apjáról akar könyvet írni, aki nagy természettudós volt, és 1916-ban eltűnt egyik expedícióján. Ám ehelyett – miközben már egy nagy szerelem is sarkallja – előbb lázas hévvel megírja Csernisevszkij életrajzát, maró gúnnyal ábrázolva a XIX. századi orosz írót, aki később Lenin kedvence lett, ám Fjodor szemében megtestesíti mindazt a hitványságot, amit az igazi írónak kerülnie kell. A könyvnek – ellentétben Fjodor verseivel – nagy kritikai visszhangja van, sőt botrányt kelt: az emigráns orosz irodalom nagyjai nem tűrik, hogy egy kezdő író így kigúnyolja a nagy klasszikust. (A mű első kiadásában aztán a Csernisevszkijről szóló… (tovább)

Eredeti cím: Дар

Eredeti megjelenés éve: 1952

>!
Európa, Budapest, 2010
480 oldal · ISBN: 9789630787345 · Fordította: Pap Vera-Ágnes

Enciklopédia 6


Most olvassa 4

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Cinti_Bese>!
Vladimir Nabokov: Adomány

Újabb Adomány a Varázslótól…
az amúgy is kusza történetet még zavarosabbá teszi a „beékelődött másik könyv”; a Csernisevszkij élete, illetve hogy megírja édesapja expedícióinak történetét, aminek mintha nem lenne se eleje, se vége, legalábbis én elvesztem a leíró részek esztétikájában. (De tényleg, úgy tud írni a lepkékről, hogy bár sosem foglalkoztattak különösebben, mégis ez válik érdeklődésem egyetlen tárgyává). Olvastam már jobb könyvet Nabokovtól, de (a lényeg mindig a de után van) igazából ez a könyv(e) is páratlan remekmű. Nabokovnak a stílusa az, ami annyira megfog, így írhatna arról is 479 oldalon keresztül, hogy kopog az eső az ablakpárkányon, vagy hogy brekegnek a békák, akkor is érdekes lenne. (ez most valahogy olyan furcsán hangzik..)

Kimmuriel>!
Vladimir Nabokov: Adomány

Nabokov sosem volt egyszerű eset, de ez a könyv még az eddigieken is túltesz! Kb. 2-3 oldalanként elvesztettem a fonalat, az író össze-vissza ugrál térben és időben, sőt még az elbeszélő személyében is. Biztos, hogy újra el kell olvasnom, hátha sikerül felfognom a lényegét. Súlyos darab.

szikszai_2 P>!
Vladimir Nabokov: Adomány

Az eleje kicsit zavarosan indul, de aztán szépen kikerekedik a történet! Az emigráns oroszokról eddig még nem olvastam. Nabokovtól sem, de kellemesen csalódtam.
Meglepően olvasmányos és fordulatos történet! A végén alig bírtam letenni.


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

Egy borús, ám világos napon, 192- április elsején, délután négy körül (egy külföldi kritikus egyszer megjegyezte, hogy míg számos regény, például a német regények többsége, keltezéssel indul, az orosz szerzők az irodalmukra jellemző őszinteség jegyében elhagyjákaz utolsó számjegyet)…

(első mondat)

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

…[az utca] a postahivataltól indult és a templomnál ért véget, akár egy levélregény.

12. oldal

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

…vannak azonban bánatok, melyeket a halál nem gyógyít, hiszen az élet változó vágyaival jóval egyszerűbben kezeli őket…

65. oldal

Cinti_Bese>!

Másfelől viszont… Megtörténik, hogy sokáig előttünk lebeg a nagy siker ígérete, amelyben már elejétől nem hiszünk, mert annyira különbözik a sors egyéb adományaitól, és ha néha gondolunk is rá, ezzel csak képzelőerőnknek kedveskedünk; amikor azonban egy teljesen szokványos napon a nyugati széllel végül megérkezik a hír – egyszerűen, azonnal, végleg elpusztítva minden reményt –, akkor váratlanul elcsodálkozunk, mert rájövünk, hogy noha sosem hittünk benne, mégis mindig ebben éltünk, anélkül, hogy tudatában lettünk volna az álom kitartó, közeli jelenlétének, és ez az álom időközben meghízott és független lett, így már nem tudjuk kitenni az életünkből anélkül, hogy sérülést ne okozna.

118. oldal

Frank_Waters I>!

A tölgy egy fa. A rózsa egy virág. Az őz egy álat. A veréb egy madár. Oroszország a hazánk. A halál elkerülhetetlen.

P. Szmirnovszkij
Az orosz nyelv tankönyve

11. oldal (mottó)

Kapcsolódó szócikkek: halál · Oroszország · őz · rózsa · tölgyfa · veréb
Cinti_Bese>!

A nagy kán egyetlen fia, aki eltévedt vadászat közben (így kezdődnek a legjobb mesék és így érnek véget a legjobb életek,)…

178. oldal

Cinti_Bese>!

A sötét Berlin az utcán talál,
kószálva, félkáprázatom, veled. Az áttetsző fa alján egy pad áll.
Ott, hol könnyem kelt életre téged,
ökörnyál száll: egy szőke hajszál, s tekintetedtől felfénylik az élet.
Mikor ajkamhoz közelít az ajkad, a jövendő csók íze képeket avat:
Tibet-csillámló hegybéli havat,
dermedt virágot éltető tavaszt.
A szegény éji jussunk; a nedves aszfalt, kerítés – lámpafénylőn-,
a képzelet jogán nyerjük meg, kedves, a szépség világát az éjtől.
Csillagormok odafönt, nem ködök, s nem éjutcafény: tábortűzcsendek.
Az az egyezség, mit veled kötök, hűnek marasszony az éji rendhez.

207. oldal

Cinti_Bese>!

Valahogy egyszerűbben. Valahogy egyszerűbben. Valahogy egyből! Egyetlen erőfeszítés – és mindent meg fogok érteni. Isten keresése: a kutya gazda utáni vágya; adjatok egy főnököt és letérdelek hatalmas lába előtt. Mindez e világi. Az apa, a tanító, a plébános, az elnök, a cár, az Isten. Számok, számok – annyira szeretnénk megtalálni a legnagyobb számot, mert akkor az összes többi is jelent valamit, és tart valamerre. Nem, így tömött zsákutcába jutsz – és minden megszűnik érdekesnek lenni.

407. oldal

Cinti_Bese>!

A Karamazov testvérek-ben valahol egy nedves borospohár körkörös lenyomata látható egy kerti asztalon. Ezt érdemes megtartani, ha a te megközelítésedet használjuk.

99. oldal

Cinti_Bese>!

Most mindannyian kezdtek homályba veszni, a találomra kavargó köddel elfodrozódtak, aztán mindannyian eltűntek; nyolcszögű mintákból összeszőtt körvonalaik elpárologtak, bár néhol felparázslott még egy ragyogó pont – egy szem barátságos villanása, egy karkötő csillanása…

73. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Harry Grey: Volt egyszer egy Amerika
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 107.
Ayn Rand: Az ősforrás
Olga Grushin: Szuhanov álomélete
Ayn Rand: Veszett világ
Ayn Rand: Fogoly lelkek
Val Lewton: Sex-appeal
Franz Fabian – Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek I-II.
Kuczka Péter (szerk.): 22 detektívtörténet
Olga Grushin: A sor