Szavak ​barlangja 2 csillagozás

Vladimír Holan: Szavak barlangja

"A hatvanhat éves, visszavonultan élő Vladimír Holan a mai cseh költészet egyik legbonyolultabb egyénisége s legkiemelkedőbb alakja. Az élet, szerelem, szeretet és költészet titkainak kétségbeesetten elszánt kutatója, aki szerint a költészetet igaz költészetté csak a metafizika atmoszférája teszi, egyedül abban élhet meg az ember egész lényével táplált gondolat. „A vers nem az emberekhez idomuló szabálytalanság” – s bár a költő minden sora az emberről vall és az emberért szól, nem könnyű követni őt magasfeszültségű gondolatainak ellentétekkel terhes, tehát teljességre törekvő világába.˝

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Napjaink Költészete Európa

>!
Európa, Budapest, 1972
130 oldal · Fordította: Székely Magda

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

giggs85>!

Mégis

Te állandóan illanó, szerelmem,
jelen vagy mégis, örökös jelen.
Akár a vízesés:
a víz belőle távozik szünetlen,
s Ő ott áll mégis, egyazon helyen

ESanka>!

Feltámadás

Hogy evilági életünk után majd kürtök és trombiták
iszonyú harsogása ébreszt?
Uram, bocsáss meg, én azzal vígasztalom magam,
hogy ha feltámadunk majd, mi, halandók,
csak egy kakas kukorékol fel halottainkból.

Még fekszünk egy pillanatig,
aztán először
a mama kel fel. Hallani
a motozást, ahogy tüzet rak,
odateszi a vizet melegedni,
s az almáriumból előveszi a kávédarálót,

újra otthon leszünk.

81. oldal

ESanka>!

Évek múltán, anyámnál

Ez az a perc, most kell lefödni
hamuval a kályha parazsát…
Már munkálkodik is a két öreg kéz,
anyád két reszkető keze,
de a biztonság mértéke ma is
csak ez a két kéz… elringatnak, és
jó így, a nyugalom melege, gyönyörűség,
lélegzés édene, a szinte állati otthonosság,
egyszerre adni, kapni,
míg elveszíted önmagad:
nem, nem vagy negyvenéves,
hiszen, ha felsírsz virradatra,
hát épp azért,
mert álmában sosem nevet,
mindig csak sír a gyermek.

80. oldal

ESanka>!

Találkozás a liftben

Beléptünk, s ketten voltunk, senki más,
egymásra néztünk, ennyi történt.
Két élet egy pillanata, a teljes gyönyörűség.
Kiszállt az ötödiken, én mentem tovább,
és tudtam, nem látom többé soha,
hogy ez az egyszeri találkozás örök időkre szól,
s ha utána is mennék, csak mint egy halott,
s ha visszatérne hozzám,
már egy másik világból térne vissza.

32. oldal

ESanka>!

Hogy milyen a szeme, csak a nőktől tudja meg a férfi,
[…]

35. oldal (A férfi szeme)

ESanka>!

A bukás

Minden könyvben akad egy nő,
akivel jólesne csókolózni,
míg csak a szemében nincs holdfogyatkozás,
és úgy, mint hogyha kivégzés előtt
kötné be szemünket…

Minden könyvben akad egy hely,
ahol megkívánjuk a bűnt. Ez nem mindig boldogtalan szerelem.
Tudom, tudom, a vér is gőzölög…
A könyv nemisége… De az álmokra nincs magyarázat…

39. oldal

ESanka>!

Ha vasárnap esik…

Ha vasárnap esik, és ha egészen egyedül vagy,
kitárulkozva, de még tolvaj se jön,
egy részeg, egy ellenség se kopogtat,
ha vasárnap esik, és magad vagy,
s nem érted, hogy lehet test nélkül lenni,
s nem lenni, ha van tested,
ha vasárnap esik, ha magad vagy, s a magadé vagy teljesen,
ne kívánj magaddal szót váltani.
Mert csak az angyal tudja akkor, mi van fölötte,
mert csak az ördög tudja akkor, mi van alatta!

Kézben a könyv, a versek hulldogálva…

94. oldal

ESanka>!

Emlékszel

Emlékszel, hisz a mágia hozott
hozzám valamikor: nekünk semmi nem volt elég,
a szenvedély batyuját kötötte bogra
mindegyik ölelésünk…
Ki vette észre, hogy a híd
széttolta a két partot szüntelen,
hogy az erőszak és a szerelem összefogtak
mindkettőnknek elkészítve már
a tetszhalált, a széljárta igéreteket,
a folyók egymáson áttűnő tükörképeit,
a megvetésből feltorlódó távolságokat,
ahol a rémület is kétszer átkozódik a parton?

Csak Isten két keze
van egymástól olyan irtózatosan távol,
mintha összekulcsolódna…

16. oldal

ESanka>!

Szeresd

A föld és az ember egyenetlenségeit
nem érzi, csak a térded.
De szeresd mind a kettőt, igazán szeresd,
mert nincsenek szerelmek, csak egyetlen szerelem van,
s minden kereszt csak egyetlen kereszt.

40. oldal

ESanka>!

Ki vagy?

Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a nőket,
nem kérdeztem soha, hogy boldog vagy-e,
de te nem bánod, te csodálatos, eljössz imádatomba,
s nem kell hazudnom, félnem, kiérdemelnem a szerelmet,
éles nyomoromhoz simulsz, odaadod magad, te tiszta,
velem eszed és iszod gyűlöletes kuszaságomat,
nyílt egyszerűségeddel bevilágítod,
megrendítesz, s nem érzem magam jobbnak, mint amilyen vagyok,
ahogy éreznünk kell egy kétszáz zongorára
írt fantázia közben,
felszabadítasz, te szabad, és többet,
többet nem akarhatok –
szorongás gyötör mégis,
valakiért, akit nem ismerek meg soha.

Egyedül lenni – ki követelhet egy hasonmástól ennyit,
de ha veled voltam, te magad még mindig hiányoztál…

22. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Vítězslav Nezval: Az éjszaka költeményei
František Halas: František Halas versei
Jiří Wolker: Vendég áll a házhoz
Dévald László (szerk.): Lenin él
Jiri Wolker: Ballada az álomról
Karácsonyi csillagok
Vítězslav Nezval: ABC
Bohumil Hrabal: Színnyomatok