Alamut 23 csillagozás

Vladimir Bartol: Alamut

A ​tizenegyedik századi Perzsia északi hegyvidékén áll a bevehetetlen sasfészek, Alamut vára. Innen indítja el szent háborúját a perzsa birodalom ellen a hitében csalódott várúr, Haszan ibn Szabáh. A borotvaéles eszű, hallatlanul művelt filozófust kiválóan képzett harcosok, hitoktatók, tudósok maroknyi csapata segíti. Feladatuk, hogy kéttucatnyi jó képességű, önként jelentkezo fiatalembert természettudományra, matematikára, zenére, verstanra, irodalomra tanítsanak. A fiatalok kemény harci kiképzést is kapnak. Minden lépésüket a Koránból vett idézetek irányítják. Ők lesznek majd ibn Szabáh követei, terveinek végrehajtói, mozgalmának terjesztői az iszlám világban. A legkiválóbbakat ibn Szabáh fejedelmien megjutalmazza: már most beléphetnek a paradicsomi kertekbe, melyeket a Korán azoknak a hívőknek ígér, akik a hitükért halnak meg. Ibn Szabáh ismeri a hasis hatását, a vár tövében pedig, egy rejtett és szigorúan őrzött édeni ligetben húrinak öltözött, kitanított, szebbnél szebb lányok… (tovább)

Eredeti cím: Alamut (szlovén)

Eredeti megjelenés éve: 1938

>!
Európa, Budapest, 2005
474 oldal · ISBN: 9630778262 · Fordította: Körtvélyessy Klára

Kedvencelte 5

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma MP
Vladimir Bartol: Alamut

Jó kis történelmi regény ez a kardozás-szerelem-cselszövevény szentháromságának fényében, ahol a három alkotóelem megfelelően kiegyensúlyozza egymást. Ráadásul az Alamut története már önmagában megér egy misét (vagy mi is van a mohamedánoknál): az asszaszinok szektájának (regényhez illően szabadon kezelt) keletkezéstörténetét meséli el, színhely tehát Észak-Irán, az időpont pedig a XI. század harmadik harmada. Bartol nagyon szépen, alulról építi fel a sztorit, egyrészt egy rabnőt látunk, aki egy rejtélyes csodakertbe kerül, ahol szabályosan hurit képeznek belőle, másrészt pedig egy elhivatott iszmaelita fiút, aki megérkezik Alamutba, hogy minden nehézséget leküzdve okleveles fidajín legyen. Némi előkészítés után aztán az író fejest ugrik a nagypolitikába, így megismerkedhetünk Haszán Ibn Szabáh prófétával, a karizmatikus vezérrel, akinek nagy-nagy tervei vannak… Szóval remekül van felépítve a történet, tobzódunk a körömrágásban, így még azt is hajlamos vagyok megbocsátani Bartolnak, hogy prófétája olyan szájbarágósan vázolja fel világhódító vízióit, mintha egy XX. századi kereskedelmi igazgató prezentációját látnánk.

Ez a könyv mindenek előtt és mindenek felett tanmese, annak a folyamatnak a leírása, amikor egy tapasztalatlan, befolyásolható fiatalemberből elvakult bérgyilkost faragnak. Bartol hipotézise meglehetősen sértő ezekre a szektákra nézve – persze kit érdekel, sértődjenek meg. Elképzelése szerint minden vallási fanatikus mögött egy nagy képességű szélhámos áll, aki őt a mennyország* ígéretével (és esetleg némi hasissal) elkábítja, majd dróton rángatja – ez a kókler már túl okos ahhoz, hogy bármiben is higgyen, de nagyon jól jön neki, hogy az ostoba fundamentalisták élő fegyverként szolgálnak neki. Persze ez az elmélet túlmutat a ma öngyilkos merénylőin, inkább egy általános viszonyt ábrázol bábjátékos és báb között, ami bármelyik (akár vallásos, akár vallástalan) csoport esetében érvényes lehet**. Ez a könyv bizonyos értelemben a nietzsche-i übermensch fogalmának újragondolása: a sokszínűen és bizonyos tekintetben igen vonzóan megrajzolt „Hegyi Öreg” machinációit ugyanis az legalizálja (saját elgondolása szerint), hogy ő mennyivel magasabb szinten képes felfogni az „igazi igazságot”***. Így aztán bármit megtehet a pórnéppel, eszközként tekinthet rájuk, hiszen ő intellektuális képességeinél fogva sokkal teljesebb életformát képvisel. Hát köszi. (Amúgy meg ezekkel az egyenletekkel mindig az a baj, hogy én vagyok bennük a pórnép.) Jó lenne azt mondani, hogy talán majd egy fanatikus elolvassa ezt a könyvet, kinyílik a szeme, és meglátja a madzagokat a feje felett… ám sajnos a fanatikusok ritkán olvasnak olyan könyvet, amire a főnök nem adta áldását. Meg mondjuk úgy egyáltalán: ritkán.

* Amúgy meg nem tudok napirendre térni afelett, hogy felnőtt férfiakat meg lehet etetni olyan édenkert-képpel, ami leginkább egy fantáziátlan, hormonzavaros kiskamasz álmodozásaihoz hasonlít: evés, ivás, dugás az örökkévalóságig. Pláne hogy a nyugati civilizáció nem elhanyagolható része már ötven éve egészen konkrétan valóban ezt csinálja, és mégsem tűnik felhőtlenül boldognak – úgyhogy nem értem, mi ebben olyan ellenállhatatlanul vonzó.
** A könyv 1938-ban jelent meg – érdemes lehet elmélázni azon, hogy Bartol szeme előtt nem a szélsőjobboldali fanatikusok példája lebegett-e.
*** Hogy mindent szabad és semmit sem tilos. Ezek az iszmaeliták, úgy látszik, ilyen titkos szabadkőművesek voltak.

9 hozzászólás
>!
Youditta
Vladimir Bartol: Alamut

Megértem, hogy ez könyv miért 2001.09.11. után lett igazán időszerű, hiába keletkezett 1938-ban. Iszlám, Irán, elvakultság, vallás, merénylet, nevelés, háború.
Alamut egy vár ahol, fiúk és lányok is egyidejűleg élnek,de egyik nem sem tud a másikról. Pontosan ezért érdekes a történet is, mert mindkét nem szerepébe beleláthatunk,mi is történik egy lánnyal és egy fiúval,ha gyermekként beköltözik egy várba, ahol egy nagyúr, aki Prófétának van beállítva, irányítja a szálakat. Természetesen az ide beköltöző gyerekek, fiatalok teljesen elveszítik a külvilággal a kapcsolatot, tehát nagyon jól formálható a életszemléletük, világnézetük, vallási felfogásuk, személyiségük. Szejduna, a „Próféta” sosem látható, ezáltal is lesz az ő személye nagyon eszményi a növendékek szemében,de mikor néhány fiatal megkapja a lehetőséget, hogy találkozhatnak vele, akkor kezd igazán kibontakozni a cselekmény. Elkezdjük megérteni, hogy miért is tud valaki önkéntes, öngyilkos merénylő lenni egy csettintésre.
Ami még nagyon kis „vicces”, hogy Alamut vára Sasfészek névre is hallgat. Hmm.
Nagyon érdemes az olvasásra ez a könyv, a vakbuzgóság, elvakultság regénye.
„Van, aki egész életét négy fal között tölti el. Ha nem tudja, nem érzi, hogy rab, akkor nem rab.”

2 hozzászólás
>!
DTimi
Vladimir Bartol: Alamut

Kissé nehezen kaptam el az ízét, de aztán rákattantam. A mesékbe veszett asszaszinok története ez. Egy zseniálisan kialakított gyilkoló gépezet megálmodása, keletkezése. Haszan egy zseni volt. Nagyot álmodott és véghez is vitte. Az már más kérdés, hogy mire használta tudását. Tudás, félelemkeltés, manipulálás nagymesteri fokon.

>!
Istris
Vladimir Bartol: Alamut

Hátborzongatóan jól megírt könyv. Egyrészt félelmetes kívülállóként végigélni, hogy vezetnek félre, hogy fanatizálnak gyerekeket. Másrészt… jó lenne azt mondani, hogy ez csak az író fejéből pattant ki, ha nem hallanánk gyerekekből verbuvált hadseregekről ahol, tán más inditatásból, de ugyanezt elvárhatják. Ugyanakkor érdekes kérdést feszeget, hogy 2 kölyök élete árán több ezer ember életét „mentette” meg a Főgenya. Ilyenkor örülök hogy van lelkem, és boldog tudok lenni játszmázások nélkül, nem cserélném el semmilyen e világi hatalomra ezt. Sajnálom az összes Ibn Szabáh-ot.

>!
Maszatostappancs
Vladimir Bartol: Alamut

Érdekes könyv, hozzá kellett szoknom a nyelvezethez a sebességhez, de nekem nagyon tetszett a történet és érdekes magyarázat a vakhitre, abszolut el tudom képzelni, hogy tényleg működhetett. És ha így van, akkor nagyon okos volt ibn Szabáh, hogy ezt így összehozta.

4 hozzászólás
>!
Coralie
Vladimir Bartol: Alamut

Érdekes könyv és egyben felkavaró is. Nagyon érzékletesen, színesen mutatja be az életet Alamutban és a környező „édenben”. Tetszett a történet, jó volt belelátni az akkori emberi sorosokba, de ugyanakkor félelmetes is, hogy mire képesek egyesek a fanatizmusukkal és becsvágyukkal. Mondhatnánk, hogy az áldozatot a nagyobb jóért hozta, de a világ akkor lenne az álmodott, isteni jó hely, ha vér nélkül, megfelelő neveléssel el lehetne érni a kívánt állapotot, ami még a mai napig csak álomnak tűnik. Tudva, hogy a könyv 1093-as eseményeket mutat be, így majdhogynem természetes, hogy vér által akarták kivívni a győzelmet. Az meg szörnyű dolog, hogy a mai napig mesékkel vesznek rá fiatalokat, hogy embertársaikat (civileket ráadásul, akik felett ismeretlenül ítélkeznek) hasonló módon gyilkolják meg. Aki szívből hisz egy felsőbb jó létezésében, az nem gondolhatja, hogy ezáltal üdvösséget nyerhet, szerintem. De az agymosás már csak ilyen, minket is megvezetnek számos dologgal kapcsolatban, és sokszor észre sem vesszük. (A levonást azért kapja, mert kb 100 oldallal rövidebb is lehetett volna, kicsit túl terjengősnek éreztem itt-ott.)

>!
Zoltán_Buka
Vladimir Bartol: Alamut

Az elbeszélés itt-ott kissé furcsa (lehet, csak a fordítás miatt), de a könyv mégis felkeltette az érdeklődésem a kor és annak szereplői iránt. Nem rossz olvasmány.

>!
kissakos I
Vladimir Bartol: Alamut

Ez egy nagyon érdekes és fordulatos történelmi regény, amely „mellékesen” olvasás közben közelebb hozza az embert az iszlám kultúrához is…


Népszerű idézetek

>!
Bluebell

– Szavamra, az ember a világ legkülönösebb lénye – suttogta. – Repülni szeretne, mint a sas, de nincs szárnya. Az oroszlán erejére vágyik, de nincs mancsa. Milyen szánalmasan tökéletlennek teremtetted meg, uram! És büntetésül még észt és hatalmat is adtál neki, hogy felismerje nyomorúságát.

247. oldal

>!
Bluebell

Az igazságot ember nem ismerheti meg. Ezért mi semmiben sem hiszünk, nekünk mindent meg szabad tennünk.

94-95. oldal

>!
Bluebell

A bölcs mondásban, hogy semmi sem igaz és mindent szabad, van valami kétélű. […] Mert akinek nincs hozzá füle, annak ez a bölcsesség nem több néhány üres szónál. Aki viszont fogékony az ilyesmire, életének vezérlő csillaga lehet.

129. oldal

>!
Bluebell

Mert nincs szörnyűbb, mint napról napra átérezni, hogy oda van életünk legnagyobb boldogsága, hogy ez a boldogság soha nem tér vissza.

180. oldal

>!
Bluebell

Most hát itt vagyok Alamutban, állapította meg magában. Akkor meg minek nézzek hátra?

45. oldal, második fejezet

>!
Bluebell

– Barátaim! Hadd tolmácsoljam nektek Szejduna külön utasítását. Akkor se lankadjatok, ha toborzásotokat siker koronázza. Ne tévesszen meg benneteket a hívők nagy száma. Sohase jusson eszetekbe, hogy ezért vagy azért az emberért már nem érdemes törnötök magatokat, hiszen se vagyona, se tekintélye. Talán épp ő lesz az, aki a mérleg nyelvét a mi javunkra billenti. […] Mert mint Nagyurunk mondta, nincs olyan jelentéktelen halandó, aki ne segíthetné
ügyünket.

73-74. oldal, negyedik fejezet

>!
Bluebell

– Inkább legyek élő kutya, mint halott király – dörmögte Abu Ali.
– Akár kutya vagy, akár király, meg kell halnod. Ezért: inkább király!

237. oldal

>!
Bluebell

Ne hidd, hogy alázatot gyakorolni olyan könnyű. Előbb-utóbb megszólal benned az ellenszegülés gonosz szelleme, tested vonakodik teljesíteni akaratod utasításait, eszed ezernyi kifogást súg feljebbvalóid parancsa ellen. De te tudd: mindez a démonok ravasz mesterkedése, hogy eltántorítsanak az igaz úttól. Harcolj bátran a benned ágaskodó ellenállással, és akkor Nagyurunk kemény vitéze leszel.

55-56. oldal, Második fejezet

>!
Bluebell

Az ember szelleme, elméje, lelkesedése szárnyalna, mint a sas, ha nem gátolná benne egy hallatlan akadály. Ez az akadály a testünk, minden gyengeségével.

61. oldal, Második fejezet

>!
Bluebell

Ha rájöttél, hogy semmit sem ismerhetsz meg, ha nem hiszel semmiben, akkor neked mindent szabad, akkor kövesd a szenvedélyeidet. Ez lett volna a végső felismerés?

163. oldal, Hatodik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathleen E. Woodiwiss: A farkas és a galamb
Morisz Szimasko: A nagy mágus
Jean-Pierre Montcassen: Az új Isten szerelmesei
Benkő László: A lázadás parazsán
Breszt Borisz: Divényi történet
France Bevk: Tito
Breszt Borisz: A budai portya
Drago Jančar: Katarina, a páva és a jezsuita
Beno Zupančič: Szellemidézés
Khaled Hosseini: Papírsárkányok